Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-19 / 8. szám
blicisztika 1997. február 19. 9 A két tanerős iskolában szeptembertől egy magyar és egy szlovák osztály működik. A magyar osztályba nyolc tanuló jár, a szlovákba tizennégy. Nyílt titok, hogy közülük csupán két gyerek szlovák nemzetiségű. A gyerekek egymással hol szlovákul, hol magyarul beszélnek, a szlovák nyelv nem okoz problémát a magyar iskola tanulóinak sem. Prikler László felvételei . nyolc tanulóból öt elsős. A osszú és fárasztó buszozás he- /ett ők már helyben tanulhatják betűvetés rejtelmeit. Noha íindannyian szlovák óvodába írtak, a faluban ugyanis csak [yen van, jól felkészülve jöttek ;kolába. Scsuka Edit tanítónő légedett lehet velük, hiszen ja- iuár elején már mindannyian zinte folyékonyan olvastak az bécéskönyvből. Semmilyen propaganda nem folyt a magyar iskola mellett, azok a szülők adták ide a gyerekeiket, akik meg voltak győződve arról, hogy ez a helyes. Lehet, ha többet győzködik a szülőket, most több a gyerek a magyar iskolában. De szabadon hagyták dönteni a szülőket, s szerintem így volt a helyes. Nem szabad erőszakoskodni, hiszen mindenkinek joga van a szabad véleményre - állítja Scsuka Edit tanítónő. Valasz A kultúra nem pruszlik Vojtek Katalin Ámulva olvastam Hogya György cikkét a Vasárnap múlt heti számában, majd elővettem inkriminált írásomat és gondosan többször is áttanulmányoztam. Ámulatom nőttön-nőtt, mert nem találtam benne egyetlen szó- nyi utalást sem a Megbékélés Alapítvány szervezte bodrogközi előadásokról, községi öregek napjáról, dobraiak- ról, zétényiekről, nagygéresi- ekről, borsiakról, de még a Tháliáról sem. Ezek szerint Hogya György indulatos reagálása Kultúrmócsing c. írásomra nem Kultúrmócsing c. írásomra reagál. Hogy mire, nem tudom. Talán azt nehezményezi, hogy elfogadhatatlannak tartom az elfo- gadhatatlant: a hűbéri vazallus rendszeren alapuló „támogatást”. Nevezetesen azt, hogy egy magát politikailag anga- zsáló szűk csoportosulás politikai „érdemeiért” jutalmul hitbizományba kapja a hatalomtól egy több mint félmilliós közösség kultúrájának finanszírozását. Tegyük rögtön hozzá, hogy a nyilvános ellenőrzés lehetőségét kizáró, s épp ezért az önös (politikai) szempontok érvényesítését nem kizáró finanszírozási módról van szó. Történik ez akkor, amikor a pénzügyi kiéhezte tés taktikájának módszeres alkalmazása következtében a szóban forgó közösség kulturális intézményei a padlón hevernek. Intézményrendszer hakniműsorokkal nem helyettesíthető, nem is pótolható. Ahogy a magyar nyelvű iskolákban adott egynyelvű, szlovák bizonyítványért sem jelent kárpótlást a Csema- dok-évzárókon produkált kétnyelvű nótázás. Akkor, amikor a magyar pedagógust az elbocsátás fenyegeti csak azért, mert tanítványainak kétnyelvű bizonyítványt kívánt adni, a kétnyelvű heje- hujázó nótaest nem egyéb üres gesztusnál, sőt: arcátlan cinizmus. Ahogy cinizmus az öregotthonok mindenfajta manipulálással szemben teljesen védtelen lakóinak adott kultúrműsorokra hivatkozni akkor, amikor egészen másról van szó. A Pro Slovakia asztaláról csipegetett pénzmorzsákból hakniműsorokat finanszírozók azokat szolgálják, akik látszatkultúrával akaiják helyettesíteni az igazit. Azokat, akik kulturális intézményeinket tudatosan leépítve vasárnapi magyarokat szeretnének faragni belőlünk. De a kultúra nem ünnepnapon viselt pruszlik, amit az ünnep után levetnek. Teljes értékű kultúra működő intézményrendszer nélkül nem létezik. Akik ezt tagadják, és hakniműsorokra igyekeznek korlátozni a szlovákiai magyarság kulturális létét, azok olyan szintre akarnak lenyomni minket, ahonnan többé nincs felemelkedés. Ha Hogya Györgynek a kultúrát az ilyen műsorok jelentik, úgy lelke rajta, de ne támadja otromba hangnemben azokat, akik nem kívánnak vasárnapi nótázó magyarok lenni, hanem itt és most magyarokként teljes emberi életet akarnak élni. Kulturált életet, mindazzal együtt, ami a kulturált élet természetes velejárója. írásában Hogya György nemes egyszerűséggel bér- tollnoknak titulált. Ha arra kívánt utalni, hogy bérből, fizetésből élő újságíró vagyok, eltalálta. Az vagyok, ahogy - ezek szerint - van bérorvos, bértanár, bérbérelszámoló, bérbárénekes, bérbíró stb. Még a bértollnoknál is jobban megragadott ez a mondat: „Hogy attól tartanak egyesek, több szeletre kell majd vágni a tortát?” Hát létezik kultúrmócsingra és kul- túrmorzsákra fanyalító napjainkban torta is? És máris szeletelik? Hol? Jó lenne tudni a cukrászda címét. A kultúra nem ünnepnapon viselt pruszlik, amit az ünnep után levetnek. figyelmesség, illendőség 'ariasság), tolerancia (türel- ség), barátságosság, jóakarat idulat), méltóság, emberség beriesség), család iránti tisz- :, barátságosság (közösségi atartás), egyenjogúság, sze- ség, egyéniségnek-személyi- lek lenni, a szülőföld iránti etet, haza-nép-nemzet irán- eretet és tisztelet, megbecsü- politikai és felekezeti türel- ség, állampolgári elkötele- ség, a nemzetek közötti itértés és szolidaritás, nulók az erkölcsi és polgári kék közül a legtöbbre (70 alékon felül) a következő tu- anságokat értékelték: a be- etességet, az őszinteséget, a ád iránti tiszteletet, a fe- sségtudatot, az emberiességet, valamint a kitartást és az állhatatosságot. Elmondható tehát, hogy lényegében az általánosan elfogadott erkölcsi értékeket helyezték a legmagasabbra. Az értékskála alsó felén, azaz 50 százalék alatt helyezkedtek el az olyan fogalmak, mint: a szülőföld iránti tisztelet és szeretet, a tolerancia (türelmesség), az önzetlenség, a szerénység - és legalul: a politikai és felekezeti türelmesség, az állampolgári elkötelezettség és ezekhez hasonlóak - ami viszont már elgondolkoztató. Úgy tűnik, hogy ifjúságunk (tanulóifjúságunk) nem tartja elsőrendűen fontosnak azokat az értékeket, fogalmakat, amelyek az egyénen kívül a másikra, a másokkal való egyetértésre és együttélésre, valamint szolidaritásra mutatnak. A fentiekkel mutat némi hasonlóságot, hogy a tanulók - magukat értékelve - melyek szerint igyekszeHiányzik a kisebbségek jobb megismerését _____szolgáló_____ cé ltudatos tevékenység. nek élni és cselekedni. Alapvetően megállapítható, hogy e tekintetben is előkelő helyet foglalnak el az általános erkölcsi, morális és polgári értékek felé mutató értékek, fogalmak és jellembeli tulajdonságok, ami természetesen pozitívan értékelhető és jó. Viszont azok, amelyek a másokkal való kapcsolatot jelentik, s megítélésünk szerint a multikultúra tárgykörébe tartoznak, már távolabb esnek a fiataloktól. Nem érdektelen egy pillantást vetni még azokra az értékekre sem, amelyeket a fiatalok megítélése szerint a körülöttünk élő felnőttek megsértenek, és nem tartanak kellő tiszteletben. Itt ilyenek szerepelnek, mint: a barátságosság (a barátság), az egyenjogúság, a Szlovákia más nemzetiségű polgárai iránti szeretet és megbecsülés, az emberiesség, a nemzetek közötti egyetértés és szolidaritás, az önzetlenség, a tolerancia, az igazságosság, a politikai és felekezeti türelmesség, a becsületesség, a tisztesség stb. Túlsúlyban tehát olyanok, amelyek szorosan vagy kevésbé szorosan, de beletartoz(hat)nak a multikul- turális nevelés tárgykörébe. A multikulturális nevelés másik megközelítése a többféle kultúra (népek, nemzetek) jobb megismerése, arra gondolva, hogy aki más nemzet és kisebbség irodalmát, művészetét és nem utolsósorban nyelvét megismeri, közelebb kerül ahhoz, jobban megérti annak minden gondját- baját, szellemét és gondolkodását. Az iskolákban tulajdonképpen bizonyos mértékig és bizonyos irányban ez már most is jelen van, hiszen egyre több idegen nyelvet tanulnak. Ami viszont meglepő és megdöbbentő, hogy hiányzik az országon belüli kisebbségek jobb megismerését szolgáló céltudatos tevékenység. E célból, a közeljövőben, a magyar, az ukrán (ruszin), a roma és a német kisebbség kultúráját (elsősorban irodalmát) szeretnénk röviden bemutatni mind a szlovák tanulók, mind pedig a magyar, az ukrán (ruszin), a roma és a német tanulók számára. Mindenkinek a saját nyelvén. S ezt egy bizonyos előkísérlet után, folyamatos, rendszeres részévé szeretnénk tenni az iskolák oktató-nevelő munkájának. A multikulturális nevelés tehát így válna többkultúrájúvá, több népet és nemzetet érintve kinek-kinek a sajátjává.
