Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-19 / 8. szám
1997. február 19. Kópé Benedek Elek A szentdemeteri kastély Messze földön nem volt párja a szentdemeteri kastélynak. De rég volt, nagyon rég, sok száz esztendeje múlt annak, mikor ez a kastély épült. Nem is egy ember építtette. Három nagy úr: Balázsi, Nyújtódi és Csáki állott össze, s sok esztendő telt belé, míg fölépült a kastély: a legszebb nemcsak a Kis- Küküllő mentén, hanem az egész Székelyföldön. De könnyű volt azoknak az uraknak: kádaslag állott pincéjökben arany és ezüst. Hej, de minden darab aranyra s ezüstre embervér száradott! Mind a három úr rettenetes sanyargatója volt a szegény népnek. Kényök-kedvök szerint fosztogatták, rabolták az utasembereket. Ilyen pénzből épült a szentdemeteri kastély. Temploma is van a kastély végén, de már ezt nem az a három úr építtette... Mikor a kastély felépült, háromfelé osztották: Balázsi a keleti szárnyat tartotta magának, Nyújtódi a nyugatit, Csáki meg a templom felé eső részt. Történt egyszer, hogy mikor a három úr javában tivornyázott, egy kéregető barát nyitott be, s kérte szelíden, alázatosan:- Nagy jó uraim, adjatok valamit Istennek nevében, az Ő dicsőségére, s lelketek majd a mennyországban lakozik! Nagyot kacagtak e szent beszédre az urak. Balázsi fölemelte az aranyserleget, s a másik kettőhöz fordult.- Akartok-e a mennyországba jutni?- Én nem. Jobb itt, mint a mennyországban! - mondta Nyújtódi. - De még én sem! - mondta Csáki.- Bánom is én, akárki lakjék a mennyországban, csak én itt lakhassam. A barát megbotránkozással fordította el tekintetét az istentelenektől, s szó nélkül távozott a kastélyból. Az urak meg tovább mulattak, s miközben sorra hajtották ki a serlegeket, folytatták istenkáromló beszédjöket. De egy óra sem telt belé, arra jött az ördögóriás. Hallja az istenkáromló beszédet, s megörül nagyon. „Éhe, ezek éppen nekem való emberek!” - mondta magában. Bement a kastélyba, s szót sem szólt: megragadta a három urat, hóna alatt kivitte az udvarra, aztán füttyentett egyet, s ím, abban a pillanatban ott termett vagy száz ördög egv szörnyű nagy vasekével. Az ördögóriás járomba fogta a három urat, s akkorát rittyentett rézcsapós ostorával, hogy zúgott, zengett belé Kis-Küküllő vidéke. Azzal földbe akasztotta az eke vasát, s biztatta az urakat:- Hí, Balázsi! Hí, Nyújtódi! Hí, Csáki! Hí elé, hí! Akartak, nem akartak, húzni kellett a vasekét, mert az óriás rájuk- rájuk húzott rézcsapós ostorával, s csak úgy csurgóit testükből a vér. Húzatott is velük egy nagy barázdát, akkorát, hogy még ma is megvan a nyoma. Még nem olyan rég egy hosszú ekevast találtak székely szántóvető emberek az Ördög barázdájában. Azt mondják, ez az ördög ekevasa volt. A Székelyföldi mondák és mesék című kötetből Rákos Sándor Nagyanyó Nagyanyó fürge, mint a csík, hajnalban kél, friss harmattal mosakszik. Bizony fürge, mint egy kisleány; délelőtt főz, varrásba fog délután. Láttad-e már az ablaknál? Gyűszűjével a fényes tű föl-le száll. Vajon nagyanyó mit gondol, míg lábánál cirmos alkony dorombol? Gyűszűjével a fényes tű föl-le száll, nagyanyó varr. Rámosolyog a selyemfonál. Fejet csóvál, s a fonálra visszamosolyog: „Surranj, selyemfonalacskám, sok még a dolog!” Törd a fejed! Indulj el fönt a befelé mutató fekete nyílnál, tyúkanyó csőrénél, sétálj végig a tollazatán addig, amíg a hasánál kifelé mutató nyílhoz nem érsz. Kellemes te- kergést! Merre kell haladnod? Megfejtésedet (a megrajzolt vonallal ellátott rajzot) levelezőlapon vagy levélben küldd el szerkesztőségünk címére. (A borítékra ne felejtsd ráírni: Törd a fejed!) A helyes megfejtők könyvajándékot nyerhetnek. *** A 6. számunkban közölt rejtvényre több mint 200 helyes megfejtés érkezett. Könyvjutalmat nyertek: Csonka Viktória Nagyszelmenc; Masná Nikoleta és Dominika Gúta; Kiss Marcel Kistárkány; Dobsony Nikolett Párkány és Szabó Alexandra Tardoskedd. Fejezetek a magyar mondakincsből Kossuth és az őrszem Debrecenben egy hideg téli éjjelen Kossuth Lajos a miniszteri tanácsból éppen hazafelé tartott, amikor egy ház alatt egy erősen didergő honvédőrt látott.- Te fázol? - kérdezte tőle.- Oh nagyon! Már négy órája vagyok itt, s még nem váltottak fel.- Es hány órát kellene itt állnod?- Csak egyet.- Fölváltlak én.- Uram, azt nem lehet! Főbe lőnek.- Mitől se tarts, add át a fegyveredet és a fövegedet, s az enyémmel menj a napos tiszthez.- Azt nem teszem uram, én becsületes katona vagyok.- De én parancsolom. S átvette a honvédtől a puskát és a csákót és a saját fövegét tette a fejére. Mikor a honvéd a vártára ért, a napos tiszt bámulva pillantott rá:- Fickó, hogy merted a helyed elhagyni?- Fölváltottak, uram.- Megőrültél? Ki váltott föl?- Nem ösmerem. Valami nagy úr lehetett, mert ugyancsak parancsolt. Meglátva a tiszt a föveget a honvéd fején, kérdi tőle:- És e föveg?- Tőle van, uram. A tiszt eszeveszetten szaladt az őrhelyhez: s valóban nem csalódott, mert Kossuth sétált ott le s fel fegyveresen. A tisztbe beleszorult a szó. Kossuth szigorúan kérdezte tőle:- Ön a napos tiszt?- Igen, uram - felelte a megszeppent tiszt.- Vegye a puskát. Reggel nyolc óráig ön fog itt őrt állani.
