Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-12 / 7. szám
12 1997. február 12. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Majd megdöglik érte Az Otthonom, Idaho című mozi rendezője, Gus Van Sant új filmjének témája és stílusa merőben eltér eddigi munkáitól. A Majd megdöglik érte vitriolos humorú filmparódia. Leginkább Amerika rendező-fenegyereke, John Waters Titkos gyilkos mama című filmjére hasonlít. Van Sant és Waters egy-egy torzult személyiséget vesz górcső alá. Filmjeik főhősei olyan nők, akik az amerikai életforma megtestesült karikatúrái. Waters „gyilkos mamája” a társadalmi elvárások, a konvenciók rabja. Van Sant filmjének középpontjában Suzanne Stone (Nicole Kid- man) áll, aki kisvárosi leány létére nagyra törő terveket forral. Neves, országosan ismert tévésztár akar lenni. Álmát megvalósítandó hihetetlen elszánással veti bele magát a helyi kábeltévé munkájába. Karrieije építése az esti időjárás-jelentés felolvasásánál reménytelenül megfeneklik. Időközben házasságot köt egy olasz család - az ő szempontjából -jelentéktelen sarjával, Larryvel (MattDillon). Suzanne a dokumentumműfajban próbálja bizonyítani képességeit: három kamaszról forgat „szociológiai” portrét. Míg a felvételek készülnek, Suzarme-ban gyökeret ver a rögeszme, hogy félje áll szakmai kiteljesedésének útjában. A hátrányos helyzetű, kiszolgáltatott tinédzsereket ördögi módon manipulálva, egyikükkel megöleti a féijét... A film nagy meglepetése, hogy a főszerepet az a Nicole Kidman alakítja, akiről eddigi szerepei a jó, a gyöngéd, a kedves nő képét alakították ki. Suzanne eltökéltsége lényegében személyiségzavar. Nincs önálló értékrendje, sem pedig erkölcse. Szerinte Amerikában az ember csak akkor számít, ha szerepel a tévében. Mert minek csinálni bármit is, ha senki sem nézi - vallja. Talán nem túlzó a következtetés: Suzanne esete azt példázza, hogy mire vezet, ha valaki számára a média világa valóságosabb, mint a létező. A film forgatókönyvírója, Buck Henry találóan jellemzi ezt a jelenséget: „Megvalósult Andy Warhol jóslata, amely szerint a jövőben mindenki híres lesz tizenöt percre. Másrészt ide illik Richard Ni- xon nekrológjának egy részlete: bármiről legyen is szó, az amerikaiak addig nem hiszik el, amíg a tévé nem közli. A film témája az amerikaiak beteges érdeklődése mások híre-neve iránt.” Egy hónap Pozsonyban, két hét Hollywoodban George Clooneyval Csak egy csók, semmi más Szabó G. László Minden kedden más és más sorozatban játszanak mindketten. Dagmar Lakcevic a Balko című német krimisorozatban az RTL-en, George Clooney a Vészhelyzet Ross doktora a Magyar Televízióban. Tavaly nyáron, Pozsonyban találkoztak először. Mimi Leder rendezésében, A békéltetőben George Clooney főszerepet, a szlovák színésznő pedig egy hónapra szóló asszisztensi állást kapott. Neki kellett biztosítania az amerikai sztár kényelmét, kellemes közérzetét. Mi kellett ahhoz, hogy Spielberg munkatársa, Branko Lus- tig, aki ebben a filmben is producerként működött közre, kiválassza e „nemes feladatra”? Először is angol nyelvtudás. Aztán alaposan megnéztek, kikérdeztek és azt mondták: holnaptól jöhet. Két kiló friss banánnal a hóna alatt? Igen, ez is az én dolgom volt. Beszerezni a friss gyümölcsöt, a friss zöldséget, összeállítani az étrendet, megszervezni az esti programot, röviden: minden rám hárult, ami George Clooney személyét érintette. Faxnik, sztárallűrök, elképesztő kívánságok mennyire nehezítették a dolgát? Semennyire. George Clooney egyvalamire volt csak nagyon háklis: hogy mi kerül a tányérjára. Valósággal irtózott a zsíros, odaégett hússzeletektől. Reggelire csak gyümölcsöt és alacsony kalóriájú péksüteményt evett, amelyet por alakban hoztak neki Amerikából, és én készítettem el a lakókocsijában. Coca-colából csak diétásat ivott, a dohányzás távol áll tőle, a márkás borokat imádja. Én azért a borókapálinkát is megszerettettem vele, bár nemegyszer megjegyezte: italtól még soha nem zúgott ennyire a feje. Egy hónap nem kis idő. Az alatt meg lehet ismerni egy embert. George Clooney már elég nagy sztár ahhoz, hogy titkai legyenek. Nem sokat beszél magáról. Illetve: gondosan őrzi, amit nem akar kiadni. Mutatott néhány fotót a kamaszéveiből. Vidám, felszabadult fiú benyomását keltette. Amióta színész, szép alakja van, korábban meglehetősen duci volt. Ma rengeteget sportol. Biciklizik, kosarazik, úszik. Hollywoodi házában edzőterem is van. A kosárlabdát régóta szereti. Nem véletlenül került be egy ilyen jelenet a Vészhelyzetbe. A forgatás szüneteiben Pozsonyban is ez volt a szórakozása. Bécsből hoztak neki egy összerakható kosárlabdaállványt, és a kosztümösök nagy bánatára, amíg a többiek ebédeltek, ő a filmbeli jelmezében versenyzett a barátaival, hogy melyikük talál többször a kosárba. A rendezővel és a női főszerepet játszó Nicole Kidmannel milyen kapcsolatban volt? Mimi Lederrel nemegyszer vitázott. A forgatókönyv ugyanis napról napra változott, ami azt jelentette: George Clooneynak újabb és újabb szövegeket kellett megtanulnia. Ami azért sem lehetett könnyű számára, mert repülőgépekről, atomfegyverekről kellett mindenféle műszaki dolgokat elmondania. Nicole Kidmanért nem igazán lelkesedett. Vele is lehetett valamiféle nézeteltérése, mivel a forgatás után két üveg márkás francia borral kért elnézést tőle. Úgy látszik, ezzel akarta kiengesztelni. Másfél ezer dolláros borokkal. Mivel lehetett még leszedni a lábáról? A finom sajtokat is szereti, de csak úgy csipegetve. Az alakjára nagyon odafigyel. Dicsérget- ni persze nem kellett őt. Annyira azért nem hiú. Akkor sem szállt el, amikor egy nehéz jelenet után elismerően bólogattam neki. Ült a repülőn, és az volt a feladata, hogy szó nélkül jelezzen egy gondolatot. Remekül megoldotta. De akkor sem húzta ki magát, amikor látta, hogy a rendező is elégedett vele. Annál sokkal szerényebb ember. A családjáról mennyit árult el? Semennyit. Csak a volt feleségéről beszélt. Azt mondta, soha az életben nem akar már találkozni vele. A házasságtól is óvakodik. Barátnői, szerelmei persze vannak szép számmal. A forgatás idején ketten is utánajöttek. Egy gyönyörű szőke fotómodell Londonból, akit másnap már haza is küldött, és egy párizsi hölgy, akivel nem nagyon mutatkozott. Ez komolyabb kapcsolat lehet, mert amíg itt volt az illető, George Clooney minden estéjét a szállodai szobájában töltötte. Pedig táncolni nagyon szeret. És tud is, elbűvölően. A kamera előtt mindig elegánsnak láttam. Magánemberként miben érzi magát a legjobban? Fekete trikó, fekete farmer, kovbojcsizma. Hollywoodban is ezt láttam rajta. A forgatás végén ugyanis meghívott Amerikába. Úgy búcsúzott, hogy kezembe adta a repülőjegyet. Lovagias köszönet. Kedves és szívélyes volt akkor is, amikor megérkeztem hozzá. A hollywoodi hegyek alatt áll a háza; terméskőből épült. Az első, ami szembetűnt: pálmák és trópusi növények helyett mindenütt nyír- és szomorúfűzfákat láttam. Van egy tízéves kínai malaca, teljesen fekete. Aranyos állat. Egy régi szerelmétől kapta, és már nem is fog megválni tőle, annyira megszerette. Kétemeletes lakásában minden második helyiség hálószoba. Két barátja, akikhez évek óta szoros kapcsolat fűzi, ott lakik nála. Mindketten színészek. A békéltetőben is játszottak. Látott valamit, amin nagyon elcsodálkozott? Igen. Illetve épp az lepett meg, hogy könyvespolcot vagy akár egyetlen könyvet sehol sem láttam. Még az éjjeliszekrényén sem. Az ő hálószobájában egyébként semmi más nincs a falon, csak egy tucat róla készült fotó. Ezen már csak mosolyogni tudtam. Miben maradtak, mielőtt hazarepült volna? Hogy valahol, valamikor biztosan találkozunk még. Volt egy szenvedélyes csók is. De más semmi. A Deep Forest zenéje az elektronikus muzsika és a világ folklórjának sajátos ötvözete. Világszerte szeretik. Kilenc nemzetiség képviselteti magát a színpadon SZENTGYÖRGYI RlTA ____________ A francia duó második albuma, a Grammy-díjas Bohémé emelte az érdeklődés középpontjába a Deep Forest együttest, nálunk kiváltképp Sebestyén Márta „alkalmi tagsága” miatt. Budapesti koncertjük alkalmából beszélgettünk a szerzőpáros egyik tagjával, Érte Mouquet-vel.- Harmadik albumunkra készülünk Michel Sanche-sal, amelyen javarészt a közép-amerikai zenei világban kalandozunk. Magyarországot megelőzően koncerteztünk Japánban, Ausztráliában, Lengyelországban. Hosszú előkészületek után határoztuk el az élő turnét, annál is inkább, mert kilenc nemzetiség képviselteti magát a színpadon: kameruni, bolgár, kubai, szenegáli énekesek, mexikói, szicíliai zenészek, angol dobos, és mindegyikük hozza a saját kultúráját. Első albumuk, a Deep Forest (mély erdő) nevében tükrözi zenei világukat. „A mi zenénk valahol az elektronikus zene és a világ folklórjának sajátos ötvözete. Számunkra jelképes értelme is van a de- ep forestnek, mindketten közel állunk a természethez, Észak- Franciaországban élünk, Michel házához erdő is tartozik. Az erdő tágabb értelemben a szabadságvágyat, az egyszerűséget, a letisztult hangokat, a régi legendák, mesék világát rejti. Es nem utolsósorban egyfajta mély nyitottságot a legkülönfélébb népek, nemzetiségek zenéjének befogadására.” A world music kategóriában kapott Grammy-díj új távlatokat nyitott meg az együttes előtt a nemzetközi zenei „porondon”. „Érdekes módon Franciaországban a média nem sok figyelmet szentel nekünk, annak ellenére, hogy kevés francia szólistának és együttesnek sikerül a határokon túllépnie. Sőt, mondhatom, sokszor nem tudnak hová tenni minket, otthon sokan azt hiszik, hogy külföldiek vagyunk! A Grammy-díj mérföldkő volt számunkra, a nagy áttörés kezdete. És ebben az a legkülönösebb, hogy mindezt egy olyan albummal érdemeltük ki, amelynek zenei anyaga javarészt a keleteurópai, azon belül a magyar és a cigány folklórban gyökerezik.” Hogy lesz-e folytatása a Sebestyén Mártával való együttműködésnek? „Márta hangja egyszerűen csodálatos. Hihetetlen őszinteség, autentikus hangzás van benne. A közép-kelet-európai országok népzenéje iránti érdeklődés vezetett el hozzá. Michel megvett egy lemezt, amelyen Márta énekelt, és elindultunk ennek az akkor még számunkra ismeretlen hangnak a nyomába. És megszületett a Martha’s Song. Több dalt is felvettünk vele a stúdióban, amelyeket majd szeretnénk a jövőben felhasználni egy másik albumon is. Egy másik meghatározó találkozás Peter Gábrielhez fűzi az együttest. A filmzene hozta össze őket. „Régóta nagy rajongói voltunk Peter Gábrielnek, még a Genesis idejéből. Egy kamaszkori álom beteljesülése a baráti találkozás és a zenei együttműködés. Felkérést kaptunk, hogy komponáljunk zenét a Strange Days című filmhez. Már tartottak a felvételek, amikor a producer azzal az ötlettel állt elő, hogy írjunk egy betétdalt is a film végére. Több művész neve is felmerült a duett előadására, köztük Peter Gábrielé. Mondanom sem kell, óriási örömünkre szolgált, hogy elfogadta a felkérésünket.” Ross doktor, azaz George Clooney. Jobbról Dagrrw Lakcevic, balról a színésznő öccse.
