Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-12 / 7. szám
Kultúra 1997. február 12. 13 Művészi értékű európai alkotások hiányát próbálják pótolni Mi a FEBIOFEST és mi a PROJEKT 100? Katerina Posová ____________ A FEBIO Csehországban már fogalom, és aki Szlovákiában néha cseh tévét néz, talán már szintén tudja: FEBIO a neve annak a legelső csehszlovák maszek filmstúdiónak, melyet a Kassa melletti Nizná Sebastovában 1951-ben született filmrendező, Feró Fenic 1992-ben Prágában alapított. Fenic lelkes, vakmerő és makacs ember, vérbeli filmes és közösségi lény, akinek fontos erénye az önmaga és válogatott munkatársai képességébe, áldozatkészségébe, szaktudásába vetett bizalom. És abba, hogy minden, amit csinálnak, érdekes és hasznos. A FEBIO kizárólag filmdokumentumot és publicisztikát produkál a Cseh Televízió részére. Eddig négy és fél év alatt több mint nyolcvan rendező (olyanok is, mint Vera Chytilová, Otakar Váv- ra, Jirí Menzel, Juraj Jakubisko, Dusán Trancík, de például számos elsőfilmes is) összesen mintegy 4-5 ezer percnyi, több száz filmet készített. Főleg két - 15 perces portrékból álló - sorozatot a politikai, művészeti, gazdasági élet legjelentősebb személyiségeiről (Gén és Genus) és húszperces dokumentum-esszéket (ÖKO és CESKÁ SODA) napjaink legaktuálisabb, legégetőbb társadalmi problémáiról. És mi a PROJEKT 100? Fenicnek lelki-szellemi ikertestvére egy Uherské Hradisté-i fiatalember, Jiti Králik. Ő nem filmkészítő, hanem mozis. Pontosabban film- klubos. Minden energiájával azt szorgalmazza, hogy minél több igényes néző sok jó filmet láthasson. Ez, sajnos, egyre nehezebb feladat. Králik és kollégái évekkel ezelőtt kitalálták az úgynevezett nyári filmiskolát. Olyankor Hra- disteba gyülekeznek filmklubaktivisták, újságírók, lelkes nézők, hogy egy hétig ki se jöjjenek a moziból. Persze nem mindenki jut oda, aki szeretne, ezért is kezdeményezte Králik már 1994-ben Vakmerő, makacs ember (a mozgókép 100. születésnapját is méltóan ünneplő) a PROJEKT 100-at. Célja cseh és szlovák (!) klubok részére folyamatosan, a rendelkezésre álló csekély pénzből 100 érdekes, emlékezetes, fontos, a lehető legkülönbözőbb műfajú filmet vásárolni. Régi és újat, külföldit és hazait. Évente egy-egy téli és nyári „menetben” országszerte (most éppen 55 cseh város 61 mozijában) bemutatni ezt a nagyszerű válogatást. E hosszú (de talán nem fölösleges) bevezető után jöhet végre a FEBIOFEST-ről szóló tudósítás. A fest, illetve fesztivál ünnepet jelent és ez bizony ünnep ajavából. Ezt is Fenic találta ki és a FEBIO szervezi, hiszen nevében ott a „bio”, vagyis a MOZI! Az idei FEBIOFEST negyedszer zajlik; az 1994-ben egyetlen kis moziban rendezett szerény szemléből mostanra nagyszabású eseménnyé „nőtte ki magát”. Tévedés ne essék, a FEBIO nem saját „termését” mutogatja, hanem a cseh mozikban már évek óta égető hiányt - művészi értékű vagy másként figyelemre méltó, főleg európai filmek hiányát - igyekszik némileg pótolni. Szervesen egybehangolva a PROJEKT 100-zal. Ezúttal öt prágai mozi hat termében, majd folyamatosan további cseh (Pardubice, Libérée, Písek, Plzen, Olomouc, Zlín, Bmo) és két szlovák (Pozsony, Besztercebánya) városban, mintegy 240 vetítésben, összesen 206 játék- és rövidfilm kerül bemutatásra, 17 műsorszekcióban. Például: új cseh játékfilmek, a Szlovák Televízió archívumának kincsei, a cseh totalitás filmsikerei, közép-európai érdekességek, új főiskolásfilmek (prágai FAMU, pozsonyi VSMU, zlíni filmiskola), fiatal francia film, különös - főleg egyesült államokbeli - videofilmek, Petr Weigl operafilmjei. Mielőtt lejár a forgalmazási jog (például Antonioni: Foglalkozása riporter), és persze néhány külföldi film cseh- és szlovákiai ősbemutatója. És sorolhatnám tovább. Amikor ezt írom, a FEBIOFEST félidőnél tart. Jellemzői: mindenütt teltház, rengeteg fiatal és sok szakmabeli, tökéletes műsortájékoztatás, jól szervezett sajtó, kellemes hangulat. Az egész persze sokba kerül, szponzorok nélkül meg se valósulhatna. Ám vannak még csodák: nem a FEBIO kereste meg az SPT TE- LECOM-ot, hanem maga a TELECOM ajánlotta fel bőkezű anyagi támogatását! S rajta kívül még több tucatnyi cég és társszervező nevét olvashatjuk a műsorfüzetben. Tévé- és filmstúdiók, gyárak, vállalatok, különböző intézmények, producerek és elsősorban készséges filmrajongók neveit. így igazi ünnep a FEBIOFEST. A rendezvény utolsó napján egy új cseh film, a Bumeráng (rendezte HynekBocan) díszbemutatója lesz. Ott osztják ki az idén harmadszor a FEBIO kezdeményezésére kritikusok által megszavazott Kristián-díjakat új cseh filmeknek és alkotóiknak. Pret-a-porter. Marcello Mastroianni utolsó filmjeinek egyike. Nem a saját „termését” mutogatja, hazai és külföldi alkotásokat. Heti kultúra Könyvespolc A Tölgyerdőre épült város A Kárpát-medence történetéből levonhatjuk az egyértelmű tanulságot: az állampolgárai nemzeti hovatartozása iránt közömbös állam szilárdabb alapokon nyugszik, mint a nemzetállam. Magyarország - legalábbis alapításától 1867-ig- sohasem volt nemzetállam, s éppen ez tartotta meg évszázadokon át (a török hódoltságig) Európa egyik legjelentősebb politikai képződményének. A békés nemzeti-etnikai együttélés ma Európa-szerte újrafelfedezett (vagy felfedezendő) formáira a korabeli Felső- Magyarország vegyes etnikumú világa szolgáltatta az egyik leglátványosabb példát, nem utolsósorban többnyelvű, többkultúrájú urba- nitásával, amely a múlt század végéig a nyugati típusú kerszténység és a 16. századi humanizmus elvein fölépülő nyugat-európai gondolkodásmód legkeletibb változatát képviselte (Erdély mellett) . A múltjából levonható következtetések ma is tanulságosak lehetnek bármely multinacionális közeg számára. A 20. századi magyar irodalom sűrűn idézte meg ezt a világot. Esszé- és útirajzgyűjteményünk elsősorban ezekről a földrajzi-etnikai területekről, kistájakról és városokról nyújt képet, bízva abban, hogy a magyar művelődéstörténeti múlt emlékeinek tudatosítása hasznos szolgálatot tehet, hiszen azokat a magatartás- mintákat rögzítik, melyek a szlovákiai magyarság j övőképének kialakításához is rokonszenves példákat szolgáltatnak. A kötet a Lilium Aurum Kiadó gondozásában jelent meg. Heti hír Olasz világörökségek Az olasz középkor és reneszánsz újabb építészeti emlékeit nyilvánította a világörökség részévé az UNESCO - számolt be a Panoráma című folyóirat. A kitüntetettek között szerepel a toscanai Pienza nevű városka reneszánsz főtere, Ravenna bizánci stílusú templomai, számos tizenhatodik századi venetói villa, vala- miht a dél-olaszországi Albe- robello falucska különös kúpfedelű építményei és II. Frigyes Castel de Monte-beli vára. Az UNESCO nemzetközi szakembergárdája több mint egyéves vizsgálódás után döntött a világörökséggé nyilvánításokról. Kedveltebb turista- célponttá válhat a kis toscanai városka Pienza, amelyet II. Pi- usz pápa a tizenötödik században Bemardo Rossellino építész közreműködésével hozatott létre. Annak idején a pápa ingyen adott telket azoknak az egyházi főméltóságoknak, akik hajlandóak voltak saját költségükön szép palotákat építeni. Ennek mintájára a városka vezetése most adókedvezménnyel arra biztatja a reneszánszkori paloták mai tulajdonosait, hogy újíttassák fel a gyönyörű épületeket. Regény- Szeplőtelen Szűzanyám - mondta rémülten. - Szólaljatok meg, ha még itt vagytok ezen a világon. B ayardo San Román nem ment be a házba, csak a feleségét tuszkolta be szeh'den, egyetlen szó nélkül. Aztán arcon csókolta Púra Vicariót, és amikor megszólalt, mélységesen bánatos, de nagyon gyengéd volt a hangja.- Mindent köszönök, anyám - mondta. - Maga egy szent asszony. Hogy mit csinált PuraVicarioa következő két órában, azt csak ő maga tudja, és a titkot magával vitte a sírba. „Csak arra emlékszem, hogy az egyik kezével a hajamat fogta, a másikkal meg ütött, és olyan vadul, hogy azt hittem, megöl” - mesélte Angéla Vicario. De ezt is olyan csendben tette, hogy a férje és a nagyobbik lányai, akika szomszéd szobákban aludtak, neszét se vették az egésznek: csak hajnalban tudták meg, amikor már megtörtént a tragédia. Az ikrek, akiket az anyjuk sürgősen hazahívatott, valamivel három előtt érkeztek meg. Angéla Vicario hason feküdt az ebédlő díványán, a pofonoktól dagadt arccal, de már nem zokogott. „Már nem féltem - mondta. -Sőt: úgy éreztem, mintha végre Egyelőre bejelentett gyilkosság krónikája Gábriel García Márquez 12. rész leráztam volna magamról a halál kábulatát, és csak arra vágytam, legyen már vége az egésznek, és lefekhessek aludni.” Pedro Vicario, két bátyja közül a határozot- tabbik egyéniség, derékon kapta, fölemelte a díványról, és az ebédlőasztalra ültette.- Na, kislány - mondta, remegve a dühtől -, mondd meg, hogy ki volt. És ő nem kérette magát, már nyitotta is a száját. Épp csak körülfürkészett a homályban, és máris rátalált a sok-sok evilági meg túlvilági, ki tudja milyen név közt, biztos kézzel célba vette, és egyetlen nyíllövéssel a falhoz szögezte, mint egy pillangót, amely immár mozdulni se tudott, és amelynek sorsa öröktől fogva meg volt írva.- Santiago Nasar - mondta. Az ügyvéd azzal érvelt, hogy a gyilkosságot a becsület jogos védelmében követték el, és a bíróság helyt adott az érvelésnek; az ikrek a tárgyalás végén kijelentették, hogy újra megtennék, ezerszer is, ha ilyen okok kény- szerítenék rá. A védekezés lehetséges módjára ők maguk jöttek rá, már akkor, amikor a papjuk kezére adták magukat, néhány perccel a gyilkosság után. Lihegve rontottak be a plébániára, maguk mögött hagyva a felbőszült arabok csoportjait, és a tisztára törölt két kést letették az asztalra, Amador atya elé. A halál barbár munkájában egészen kimerültek, ruhájuk, karjuk és arcuk merő lucsok volt az izzadságtól és a még eleven vértől, de abban, hogy így önként jelentkeztek, a plébános a lelkierő szép bizonyságát látta.- Készakarva öltük meg - mondta Pedro Vicario -, de ártatlanok vagyunk.- Isten előtt talán igen - mondta Amador atya.- Isten előtt és az emberek előtt - mondta Pablo Vicario. - A becsületünk múlott rajta. A gyilkosság rekonstrukciójakor pedig olyan művérengzést vittek véghez, hogy az sokkal ádázabbnak látszott, mint amilyen a valóságban volt, olyannyira, hogy Plácida Linero házának kapuját a község pénzén kellett aztán megjavíttatni, úgy összeszurkálták a késükkel. Á rioha- chai börtönben, ahol három évet töltöttek az ítéletre várva, mert nem volt pénzük, hogy az óvadékot kifizessék, a veterán fegyen- cek úgy emlékeztek rájuk, mint rendes, alkalmazkodó emberekre, de a megbánás jeleit soha senki se látta rajtuk. A valóságban mégis az volt a helyzet, hogy a Vicario testvérek nem tettek meg semmit, amit kellett volna, hogy Santiago Nasart gyorsan és feltűnés nélkül megöljék, viszont mindent megtettek, ami csak elképzelhető, sőt még annál is többet, csak hogy valaki akadályozza meg a gyilkosságot, de hiába. Mint évekkel később maguk mesélték, legelőször Marya Alejandrina Cervantes házában keresték, ahol éjjel kettőig együtt voltak vele. Ez a mozzanat, mint annyi más, nem szerepel a jegyzőkönyvben. Santiago Nasar egyébként már nem volt ott, amikor az ikrek, állításuk szerint, odamentek, mert akkor már ki tudja, hányadik háznál adtunk szerenádot; de nem is volt igaz, hogy odamentek. „Innen aztán el nem mentek volna” - mondta nekem María Alejandrina Cervantes, és én, aki olyan jól ismertem, egy pillanatig sem kételkedtem benne. Ehelyett viszont Clotilde Armenta boltjába mentek, ahol, jól tudták, megfordul a fél világ, csak épp Santiago Nasar nem. „Csak ez volt nyitva az egész faluban” - jelentették ki a vizsgálóbíró előtt. „Előbb-utóbb arra kellett jönnie” - mondták nekem, miután fölmentették őket. Holott mindenki tudta, hogy Plácida Linero házának utcai kapuja örökösen be van zárva, és még nappal is rajta van a keresztvas, és hogy Santiago Nasar mindig a hátsó kapu kulcsait hordja magánál. Mint ahogy most is ott ment be a házba, miközben a Vicario testvérek már egy órája vártak rá a másik oldalon, s hogy később, a püspök érkezésekor, mégis a térre nyíló kapun ment ki, az olyan váratlan fordulat volt, aminek maga a vizsgálóbíró se tudott rájönni az okára. N em volt még gyilkosság, amelyet ennyire és ilyen jó előre bejelentettek volna. Miután a húguk szájából elhangzott a név, a Vicario testvérek hátramentek a disznóól melletti kamrába, ahol a szerszámaikat tartották, és előkeresték a két leg- jobbik kést: a tíz hüvelyk hosszú és két és fél hüvelyk széles darabolókést meg a két hüvelyk hosszú ésTnásfél hüvelyk széles fejtőkést. (folytatjuk)
