Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-02-12 / 7. szám

Modern élet 1997. február 12. 5 Hol lehet a boldogság? A boldogság utáni vágy egyidős az emberiséggel. Az ókori görö­gök földjén az a hír járta, hogy a Boldogság-istennő közelébe csak az erényesek és a bölcsek juthat­nak. Ám az istennő, Tyche sze­szélyes volt: nemcsak örömöt, hanem boldogtalanságot is osz­tott. Néhány évszázaddal később a keresztények már nem is számí­tottak arra, hogy még itt, a földön részük lehet az üdvözülésben. A Paradicsomban remélték megta­lálni a kárpótlást, földi életükben pedig az „imádkozzál és dolgoz­zál” jelszavát követték. A modem kor embere már más­képpen gondolkozik: a mennyet itt a földön akarja megtalálni, méghozzá azonnal. írásos bizo­nyítéka ennek az Amerikai Egye­sült Államok alkotmánya, amely szerint a „happiness”, azaz a bol­dogság az ember alapvető jogai közé tartozik. Alkotmányos joga­inkkal nem könnyű élnünk. A pszichológusok szerint semmi sem teszi annyira boldogtalanná az embert, mintha folyton teljes erőbedobással a boldogságot haj­szolja. Az érzést kierőszakolni nem lehet, de mindannyian tehe­tünk néhány olyan lépést, amely közelebb visz bennünket a réméit örömteli állapothoz. Sokan vannak, akik a múltban él­nek, vagy épp ellenkezőleg, ál­landóan az eljövendő dolgokon törik a fejüket. Pedig a múlt már nincs, a jövő még nincs, az egyet­lenvalóság a jelen. Aki erről meg­feledkezik, elmulaszthatja a leg­jobb lehetőségeket. A pszicholó­gusok szerint a boldogság nem a célokhoz, hanem a pillanatokhoz kötődik: a párolgó kávé illatához, a reggeli friss zsemléhez, a bőrünkbe masszírozott testápo­lóhoz, a főnöktől kapott dicséret­hez, egy váratlan örömteli megle­petéshez. Tudták ezt a régi rómaiak is, akik azt mondták: carpe diem - azaz élvezd az életet, vagy ahogyan Horatius megfogal­mazta: minden órá­nak szakítsd le virá­gát! A szakértők szerint a pozitív beál­lítódás gyakran jó eredményhez vezet. Aki azzal az érzéssel kel föl reggel, hogy nagyszerű nap áll előtte, jobb kedvvel indul mun­kába. Aki nagy önbizalommal lát munkához, sikeresebb lesz, mint aki kételkedik önmaga képessé­geiben. Ha a pozitív hozzáállás mellett még azt a képességet is el­sajátítjuk, hogy a szerencsétlen­ségeket nem nagyítjuk fel, könnyebben túljutunk a kelle­metlen pillanatokon. Ha viszont a kákán is csomót keresünk, meg is találjuk. A türelem fontos mér­földkő a boldogsághoz vezető úton. Fedezzük fel előnyös tulajdonsá­gainkat és közben tanuljuk meg elviselni kevésbé vonzó adottsá­gainkat. Ha fél szemmel folyton tökéletesnek tűnő példaképe­inkre sandítunk, biztosan mel­lénk szegődik az elégedetlen­ség. Ne rágódjunk olyan dolgo­kon, amelyeken nem tudunk változtatni: a vastag lábunkon, széles csípőnkön, visszahúzódó természetünkön. Legyünk in­kább büszkék előnyös tulajdonsá­gainkra, biztosan ezekből is akad jó né­hány. Ha mi magunk nem fedeznénk fel őket, kérdezzük meg barátainkat, miért szeretnek, becsülnek minket. Aki tudatában van pozitív adott­ságainak, magabiztosan viselke­dik és igazi vonzerőt áraszt ma­gából. Fordítsunk elég időt barátainkra, szeretteinkre. Az egoizmus ma­gányossá tesz, a magány pedig nem boldogít. Soha ne sajnáljuk az időt a családtagjainkra, ezek az érzések a legfontosabbak az életünkben. Szép és jó dolog a munka, a karrier, de nem lehet annyira értékes, hogy egyedül uralja az életünket. Erre a munka megszállottjai többnyire csak ak­kor döbbennek rá, amikor túl késő: családi életük válságba ju­tott, barátaik eltűntek, és ők ott állnak egyszál maguk. Természetes, hogy mindnyájan szeretnénk továbblépni, a le­hetőségeinket kihasználni, ugyanakkor félünk a kudarctól. Ám a nehézségek nem azonosak a vereséggel: aki mégis próbál­kozik és nyer, méltán lehet büsz­ke a teljesítményére. Győzzük hát le a bennünk rejlő kisebbségi érzést: pályázzuk meg a régóta vágyott állást, keljünk fel egy órával korábban és menjünk el kocogni, szedjük össze magun­kat, és a hét végén fessük ki a la­kást. Önmagunk legyőzése hihe­tetlen boldogsággal jár - ha a kitűzött cél reális volt. S végezetül szakítsunk mindaz­zal, ami boldogtalanná tesz! Va­lószínűleg ez a legnehezebb lé­pés a boldogság felé vezető úton. Gyakran fájdalmas utána­gondolni, mi is okozza rossz ér­zéseinket, hiszen olyan tények kerülnek napvilágra, amelyek­kel nehéz szembenézni. Rájöhe­tünk, hogy rossz munkahelyet választottunk, rossz barátnőhöz voltunk bizalommal, és nem a megfelelő partnert választottuk. Ha nem kapjuk meg azt, ami nél­külözhetetlen a boldogságunk­hoz - legyen szó elismerésről, barátságról vagy szeretetről -, le kell zárnunk az ügyet. Mond­junk nemet mindarra, ami bol­dogtalanná tesz! Mert mindenki maga felelős az életéért és a bol­dogságáért. Az egyetlen valóság ajelen. Bőrünk és az időjárás Ha fúj a szél, ha esik a hó Amikor a hőmérő higanyszála 0 °C körül mozog, bőrünk számá­ra beköszöntenek a rideg hóna­pok. A gyakori váltás (bent - kint, nedves - száraz, hideg - meleg) tönkreteheti bőrünk természetes védekezőképessé­gét. A faggyúmirigyek működé­se lassul, a felső bőrszövet ve­szít zsírtartalmából. A száraz, érzékeny bőr porózus és áte­resztő lesz, minden vízmennyi­séget átenged. Ha kívülről nem érkezik segítség, a hámsejtek ráncosodnak, kiszáradnak. A bőr repedezik, a repedésekben a baktériumok könnyen lera­kódnak. A szarupikkelyek összecsomósodnak, hámlanak. A szaruréteg elveszti rugalmas­ságát, megkeményedik, szét­roncsolja a kis véredényeket. A bőr felső rétege kevesebb ásvá­nyi anyaghoz jut. Ez a folyamat azonban megakadályozható. Gyengéden szabadítsuk meg bőrünket az elhalt szarupikke­lyektől. A túl erős dörzsölés ká­ros. Ha bőrünk túl érzékeny, zu­hanyozás- után törülközzünk durvább frottírtörülközővel. Testradírt készíthetünk házilag is: egy marék sót összekeve­rünk annyi tejjel, hogy sűrű masszát kapjunk. Tusoláskor addig dörzsöljük vele a testet, míg a bőr bizseregni nem kezd. Végül hideg vízzel leöblít­jük a testet és a még ned­ves bőrbe olajat masszíro­zunk. Hogy a hosszabb sétát is élvezni tudjuk, használ­junk nagy zsírtartalmú krémet. A zsír bevonatot képez az arcon, védi a hi­degtől és a hámlástól. A kéz­nek is több ápolásra van szük­sége. Kenjük be a kezünket szappannal és alaposan dör­zsöljük át. Öblítsük le, majd gondosan szárítsuk meg. Min­den kézmosás, mosogatás után krémezzük be a kezünket. Ha kint hideg van, viseljünk kesztyűt. Az ajak állandóan ki van téve a szélnek és az időjárásnak, mégis kevésbé védett, mint a test más része: az ajakban nincs faggyú­mirigy, mely zsírt termel, ezért könnyen kiszárad. Csak a nagy zsírtartalmú ajakápoló nyújthat segítséget. Ha az ajak hámlik, az ajakradír segíthet. Az arcfesték védi a bőrt, ha sok tápláló hatóanyagot tartalmaz. A hideg-meleg váltakozása vagy a jeges szél miatt kitágult erecskék könnyen elpattanhat­nak. Ezt fedik a krémpúderek vagy a színezett arckrémek. Kompaktpúdert csak az erősen zsíros bőrűek használjanak. A száraz bőr a színpigmentek mi­att lehámlana. Olvasói versenyünk nyertesei Táplálkozási szokásaink Múlt évi 47. számunkban olva­sói felmérést hirdettünk táplál­kozási szokásainkról. Legna­gyobb örömünkre rengeteg le­velet kaptunk olvasóinktól, amit ezúttal is köszönünk. A beérke­zett válaszok kiértékelése még folyik, ám szakértőnkkel, Lampl Zsuzsa szociológussal közösen kisorsoltuk a válaszok beküldői közül a szerencsés nyerteseket. Jutalmuk a népszerű Frank Jú­lia két hasznos szakácskönyve. A szerencse a következő olvasó­inknak kedvezett: Nagy Mária, Érsekújvár Czita Ilona, Dunaszerdahely Palócs Mária, Dunaszerdahely Kalina Mária, Kürt Ozsvald Katalin, Dunaszerda­hely Cunderlíková Katarína, Ág- csernyő Varga Mária, Királyfiakarcsa Nagy Anikó, Dunaszerdahely Sírba Sándorné, Érsekújvár Csányi Sarolta, Losonc. A nyerteseknek gratulálunk, nyereményeiket postán küldjük el. Mozaik Járjuk a magunk útját! inkább saját magunk: vállaljuk vágyainkat és érzéseinket, kö­vessük ízlésün­Egyszerű és életveszélyes dolog úszni az árral, ám aki mindig má­soknak-a szüleinek, a barátainak, a szomszédai­nak-akar megfelelni, könnyen elve­szítheti az egyéniségét, és egyben a lehetőséget is a boldogság­ra. Legyünk két és elképze­léseinket, éljük a saját életün­ket. Természe­tesen bátorság is szükségelte­tik ahhoz, hogy valaki a maga stílusát képviselje, ön­álló vélemé­nyét hangoz­tassa, és a saját útját járja. Az egyéniségek mindenki ked­vencei nem le­hetnek, de bol­dogok igen. Mit mivel? A „Hay-féle táplálkozás” abból indult ki, hogy az emésztési fo­lyamatban a vegyes táplálkozás során a fehétje és a szénhidrát kölcsönösen zavaija egymás emésztését. Ezt a fehétje és a szénhidrát szétválasztásán ala­puló táplálkozás előzheti meg. A táplálkozástudósok azonban más véleményen vannak. A fe­hérje és a szénhidrát a legtöbb élelmiszerben természettől fog­va nincs szétválasztva, már az anyatejben sem. A kölcsönös emésztés-akadályozás tézise nem igaz. A szétválasztott táp­lálkozás kedvezőtlen következ­ményekkel járhat, a táplálékból kimaradhatnak fontos elemek. Az a tanács azonban (még ha a javaslat a szétválasztás tézisén alapul is), hogy a zöldséget, gyü­mölcsöt részesítsük előnyben a cukorral, zsíros hússal, húské­szítményekkel szemben, mind­máig megállja a helyét. Amitől a cukor is felmegy Az akut stressz ked­vezőtlenül hat a cukor­beteg vércukor-kon- centrációjára. Régóta ismert, hogy az inzulinnal ke­zelt cukorbeteg vércukorszint- jét a stressz egészségtelen irányba módosítja. Kutatók most új felismeréseket publi­káltak ezzel kapcsolatban. Tíz cukorbetegnél mérték 1-3 hó­napos időközökben két alka­lommal az inzulinszintet. Az első vércukorszint-vizsgálat előtt a résztvevők erős pszichi­kai megterhelésen estek át. A stressz az emelkedett pul­zusszám és vérnyomás, vala­mint a stresszhormonok (adre­nalin, kortisol) fokozott kon­centrációja alapján objektivál- ható. Azonos inzulinadag mel­lett a stressznapokon a vércu­korszint jelentősen megnövekedett. Relatív inzu­lin-ellenállás fejlődik ki, így az inzulin a vércukorszintet nem csökkenti eléggé hatékonyan. Ne rágódjunk olyan dolgokon, amelyeken nem tudunk változtatni

Next

/
Thumbnails
Contents