Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-05 / 280. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 6. SPO RT /TÉVÉ ÉS R ÁDIÓ - SZOM BA T P N Már csak álmodom a színházról - vallja Lelkes Magda, a Tűzkeresztség Sohár Lidije Akkor minden szép volt Tizenöt évet töltött a szín­padon. Az 1950-ben ala­kult Állami Faluszínház magyar együttesében kezdte pályafutását, ötven­kettőben, a Magyar Terüle­ti Színház egyik alapító­tagjaként folytatta hatvan­ötig, amikor szívbetegsége miatt ott kellett hagynia a komáromi deszkát. BÁRÁNY JÁNOS Tizenkét évig még a személyi ügyek referense lett a színház­nál, hetvenhat nyarán vonult nyugdíjba. Mondják, híres ko­mika volt Lelkes Magda. A kö­zönség -a tenyerén hordozta. Még csak a hangját hallották a kulisszák mögött, de már tapsol­tak. Vidámságát hetvenhat éve­sen is őrzi. Meglepődve, de mo­solyogva fogadott otthonában. Mi vitte 1950 augusztusában az Állami Faluszínházba? A színház szeretete, ami igen korán megérintett. Szene mel­lett, Hegysúron születtem. Re­mek műkedvelő társulat műkö­dött a faluban, akarva-akaratla­nul melléjük szegődtem. Ami­v v Ma már csak ál­modom a színházról. « kor meghirdették, hogy az Álla­mi Faluszínház négy szlovák együttese mellet egy magyar csoport is alakul, jelentkeztem. Nagy örömömre felvettek. A Kecsketejjel kezdtünk. Nagysze­rű társulat jött össze Pozsony­ban. A két évad során, amit ott töltöttem, csupa főszerepet ját­szottam. Hatalmas ováció kö­vette az előadásokat, olykor ze­nekarral váltak bennünket a busznál. Ötvenkettőben válo­Lelkes Magda: „Es olyankor mo­solyogva ébredek." gatni jött a Faluszínházba az alakuló Magyar Területi Szín­háztól Fellegi István, az első igazgató, Munk István rendező­vel és másokkal. Ferenczy Anná­val, Turner Zsigmonddal, Bugár Bélával, Gyurkovics Mihállyal együtt engem is kiválasztottak. Ötvenkettő október elsején megalapították a komáromi társulatot, három hónap múl­va bemutatták az első dara­bot, a Tűzkeresztséget. Gyönyörű volt a premier, örök­ké emlékezni fogok rá. A legény­egylet épületében magunk épí­tettük a színpadot. Senki sem nézte, hogy deszkát kell horda­ni, fűrészelni, kalapálni. Min­denki egy emberként dolgozott, az első bemutató lázában ég­tünk. Akkoriban nagy kincs volt a magyar szó. Szinte valamennyi darabban szerepelt. Az Ármány és szere­lem Millernéje, a Ketten a ve­remben kulákasszonya volt. Legutoljára a Nyolc nőben lát­hatta a publikum. A Tűzkeresztség után a Leányné­zőt vittük színre. Harmos pro­fesszor, a színház első díszletter­vezője a falra rakta a főhősnő, Ágálja Tyihonovna portréját, akit én alakítottam. Nézze csak! Ma is őrzöm azt a festményt a szobám falán. Rengeteg szerep utolért. Játszottam a Fösvény­ben, a Lámpás című Jirásek­darabban, a Tékozló szerelem­ben. A kritikusok általában di­csértek. Amióta nyugdíjas lett, jár szín­házba? Nem járok. Eleinte fájt, hogy nem én játszhatom azokat a sze­repeket, most meg már az egész­ségi állapotom sem engedi, hogy társaságba menjek. A hét uno­kámnak meg az öt dédunokám­nak élek. Rengeteget olvasok, hetente megyek a könyvtárba, havonta veszek egy-egy új köny­vet. Mindenem a rejtvényfejtés. És írok. Csak úgy, a magam szó­rakoztatására vetem papírra a hétköznapjaim kis történeteit. December 13-án, a Dráfi Má­tyás rendezte gálaesten sem tapsolhatunk majd a produk­ciójának? Kiöregedtem a színpadról. Úgy döntöttem, nem lépek fel a gá­lán. A taps gyönyörű ajándék volt, nekem mindig jutott belőle. Ma már csak álmodom a szín­házról. És olyankor mosolyogva ébredek. Mint a Leánynéző Agáfja Tyihonovnája, a Matesz második bemuta­tóján. (Fotó: Saláth Richárd és archív) Amikor elmúlt negyvenöt évére emlékezik a Komáromi Jókai Színház és a nézők ezrei Kijátssza itt el a hamleti Az egérfogót? DUSZA ISTVÁN Semmi különöset nem állítok az­zal, hogy a színház - szerintem ­egyszerre esztétikai és erkölcsi tett. A kettőt nem szabadna elvá­lasztani egymástól, máskülön­ben az egyik hiánya kioltja a má­sik lobogását. Amikor Shakes­peare Hamlet jének Az egérfogó jelenetében közvetve kimonda­tik a trónbitorló királyról, Ham­let mostohaapjáról, hogy gyil­kos, az az örök színpadi igazság szüíetik meg, amelyért - s csak ezért - érdemes színházat csinál­ni. A legnagyobb - William Sha­kespeare - ezt tudta Istentől való pontossággal. A színház története során a ha­talmasok mindig szerették volna szolgálatukra kényszeríteni a színházcsinálókat, azonban a legkegyetlenebb időkben is a tragédiák és a komédiák szerzői­nek és játszóinak belső készteté­se volt az ellenkezésre. Moliére híres Versailles-i rögtönzése rí­mével ellentétben nem más, mint az őt bíráló főúri hatalom pontos és következetes meglec­kéztetése a színpadról. Miért bocsájtottam mindezt elő­re akkor, amikor a Komáromi Jó­kai Színház, s annak jogelődje, a Magyar Területi Színház meg­alakulásának megünneplésére készül a színház és a közönsége? A mai hatalom előidézte politi­kai indítékú gazdasági zsarolá­sok, az intendatúrák hivatalnoki önkénye közepette mindkét szlovákiai magyar színházunk­ban (melyeknek letagadhatatla­nul közös szülője volt a Matesz) azt a bizonyos AZ EGÉRFOGÓT kellene játszania minden este. Rádöbbentve a közönséget az igazságra, amely esztétikai és er­kölcsi koordináták mentén min­dig a legnagyobb katarzist szüli a játszókban és a nézőkben. Egy színház - egy szlovákiai ma­gyar színház - manapság lehet szegény, de nem lehet erkölcsi roncs, és színházművészeti pros­tituált. Tudom, hogy mindannyi­an jól megtanultuk a kötelező, de egyben a legveszélyesebb nemzeti kisebbségi önvédelmi leckét: mindegy, hogy milyen, ha magyar és a miénk, akkor már jó. Márpedig ez önáltatás, mint ahogyan önbecsapás az egzisz­tenciális veszélyeztetettségre hi­vatkozva feladni a színház egyetlen küldetését: az igazság minden körülmények között va­ló kimondását. Ha nincs is pénz milliós díszletekre, jelmezekre, ha megalázóan alacsonyak is a bérek, semmi sem igazolja a szellemi üresjáratokat, a nívót­lan szórakoztatást és a félig elké­szült előadásokat. Bizonyára vannak néhányan, akik a negyvenöt év során a Matesz, a Thália Színház és a Jó­kai Színház majd mindegyik elő­adását látták. Jómagam, korom­nál fogva sem mondhatom ezt el, legfeljebb az utolsó negyed­századra vonatkoztatva. Ebből az időszakaszból is megállapít­ható azonban, hogy a hőskor anyanyelvőrző missziós elszáná­sait és alázatát a hatvanas évek második felében a művészi igé­nyesség váltotta fel. Ezt a hetve­nes évek konszolidációs ideoló­giája nyomán a nyolcvanas évek végére teljes esztétikai leépülés követte a Matesz mindkét társu­latában, hogy aztán az 1989-es rendszerváltás után ismét meg­mutassa erejét a szlovákiai ma­gyar színházkultúra, immár két önálló színházban. Voltak rendezőegyéniségei, jöt­tek társulatépítő vendégrende­zők, emlékszünk gyönyörű szak­mai fellángolásokra, remek szí­nészi alakítások sokaságára. Ar­ról azonban nem hallgathatunk, hogy a társulatok mélytudatából időnkét negatív erők támadtak, művészi igénytelenség könnyed­ségét választva a kemény szak­mai munka helyett, s nem kímél­tek rendezőt, kollégát, jószán­dékú kritikust. Igen, a színház történetének része egymás ki­nyírása, a felsőbb hatalomnál való feljelentgetése, amit követ­tek a félreállítások és a behódo­lások. Sokan az ilyen körülmé­nyek közepette is becsülettel ki­tartottak a színház mellett, de sokan tehetségük tudatában ép­pen a visszahúzó szemlélet elől távoztak. Amikor az ünnepi tisz­teletköröket rójuk, nem feled­kezhetünk meg mindarról, ami gátolt, ami szégyenteljes volt. Mert kihagyhatatlan a negyven­öt évből mindaz, amitől nem le­hetett még jobb, ami jó volt, s örömtelibb mindaz, ami mara­dandó lett mindezek ellenére. Az ünnepet ne mi szépítgessük, hanem a kimondott hamleti igazságok. SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoletto (19) HVIEZ­DOSLAV SZÍNHÁZ: Cseresznyéskert (19) KIS SZÍNPAD: De­mokraták (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Kiálts, város! (19) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Balettest (19) Iffííi wmmmm POZSONY HVIEZDA: Herkules (am.) 15,17,19 Álljon meg a nászmenet! (am.) 20.45 CHARLIE CENTRUM: Herkules (am.) 15.30,19 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 17.30 Mentsétek meg Willyt 3 (am.) 18.30 Peacemaker (am.) 17, 20.30 A titkosügynök (am.) 20.30 Az elveszett világ (am.) 16.30 Foglalkozása: ri­porter (fr.-ol.-sp.) 19.30 Fekete Péter (cseh) 19.15 KASSA DRUŽBA: Herkules (am.) 15.30, 17.45 Álljon meg a nászme­net! (am.) 20 TATRA: Tűzhányó (am.) 15.30, 17.45, 20 ÚSMEV: Peacemaker (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Pret-a-porter (am.) 16.15,19.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY-LUX: A kapcsolat (am.) 17.30,20 KO­MÁROM - TATRA: Herkules (am.) 16,18 GALÁNTA - MOZI: A titkosügynök (am.) 17.30 ZSELÍZ - SPUTNIK: Bean (am.) 18LÉVA-JUNIOR: Eskütétel (am.) 16.30,19.30ROZSNYÓ­PANORÁMA: A titkosügynök (am.) 16.30,19 NAGYKAPOS ­ZEMPLÉN: Hull a pelyhes (am.) 18 Komáromban ma kezdődik a fesztivál Van mit ünnepelni KAMONCZA MÁRTA Negyvenöt évvel ezelőtt, 1952. október l-jén megalakult a Ma­gyar Területi Sznház. Ebből az alkalomból egyhetes fesztivált rendez a Komáromi Jókai Szín­ház társulata. A fesztivál ma kez­dődik és december 13-ig tart. Ar­ról, hogy a rendezvény ideje alatt milyen előadásokat tekinthet meg a közönség, Németh Icával, a színház megbízott igazgatójá­val beszélgettünk. - Ezt az évfordulót úgy ünnepel­jük meg, hogy más színházakat is meghívunk vendégszereplésre. Ma este mutatjuk be Pinczés Ist­ván rendezésében, a Jókai Szín­ház művészeinek előadásában Szabó Magda: Kiálts, város! című művét. December 8-án vendég­szerepelnek nálunk a budapesti Nemzeti Színház tagjai, akik Né­meth László: Villámfénynél című darabját mutatják be. Ebben Csendes László játssza a főszere­pet, aki pályafutását a Magyar Területi Színháznál kezdte. De­cember 9-én a nézőnek alkalma lesz arra, hogy beletekintsen a színház kulisszái mögé, ha meg­nézi Bengt Ahlfors Színházi ko­médiáját a pozsonyi Nemzeti Színház művészeinek előadásá­ban. Szeretném hangsúlyozni, hogy ók az első szóra elvállalták a vendégszereplést, ami nagyon nagy öröm számunkra, hiszen tudvalevő, hogy a pozsonyi Nem­zeti Színház társulata nemigen mozdul ki a fővárosból. Decem­ber 10-én a nyitrai Andrej Bagar Színház mutatja be Frederico Garcia Lorca: Yerma című drá­máját. Jövő héten pénteken a kassai Thália Színház művészei Csehov Tréfáival vendégszere­pelnek nálunk A fesztivál de­cember 13-án gálaesttel zárul, amelyet Dráfi Mátyás rendez. A Jókai és a Thália Színház tagjai mellett vendégművészek, illetve a Magyar Területi Színház alapí­tó tagjai is színpadra lépnek Véleménye szerint a 45. évfordu­ló évadában a Jókai Színháznak van oka az ünneplésre? - Én azt hiszem, van okunk az ünneplésre. Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy az a mérhe­tetlen energia, amit az alapító ta­gok és az őket követők itt kifejtet­tek, nem múlhat el, és nem is fog elmúlni nyomtalanul. Ha ebben nem hinnék már nem is lennék a színháznál. Ez a színház megéri a következő negyvenöt évet, sőt még többet is. S akkor is lesz mit ünnepeim. KÖZLEMÉNY MEGHÍVÓ A Fórum Intézet megalakulá­sának első évfordulója alkal­mából és 1989. november 17­ére, a csehszlovákiai rend­szerváltásra emlékezve nem­zetközi konferenciát tartunk A nemzeti kisebbségek és Szlovákia rímmel az Inštitút liberálnych štúdií - Szabadel­vű Tanulmányok Intézete (Pozsony) és a Fórum Társa­dalomtudományi Intézet (Dunaszerdahely) közös ren­dezésében, melyre szeretettel meghívjuk. Kezdési időpont: 1997. de­cember 6., 14 óra. Helyszín: Dunaszerdahely, a Perfects Nyelviskola nagyterme (a Du­na Szállóval szemben). Napirend: 1. Megnyitó beszédet mond Tóth Károly, a Fórum Insti­tute igazgatója 2. A. Nagy László: A kisebbsé­gek helyzete a rendszervál­tást követő években 3. Peter Tatár: A nemzetközi megítélés és a nemzeti ki­sebbségi kérdés. 4. Öllós László: Integrációs politika és kisebbségi politika 5. Klára Orgovánová: Roma kivándorlás - félelem vagy re­alitás 6. Epeijesí Tamás: A cigány­ság intézményes támogatása Magyarországon 7. Dr. Mészáros Lajos, ügy­véd: Kisebbség és jogvéde­lem. A nemzeti kisebbségek meg­ítélésében és magatartásában mi változott és mi változtat­hatatlan Szlovákiában nyolc évvel a rendszerváltás után. Ezekre a kérdésekre keres vá­laszt a rendezvény. A részvétel ingyenes. Minden érdeklődőt szeretettel vá­runk. A konferenciát követő­en szerény vendégséggel egy­bekötött baráti találkozóra hívjuk a résztvevőket. K-1050 Jelenet a Matesz 1953. január 31-én tartott első bemutatójából. Urbán Ernő Tűzkeresztség című drámájában H. Buday Mária és Ferenczy Anna. (Archiv felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents