Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-31 / 251. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 29. POLITIKA 3008 Beszélgetés Polcz Alaine pszichológussal az elmúlásról, félelmeinkről és egy nálunk még új mozgalomról Visszaadni a halál méltóságát Mindenszentek, halottak napja táján gyakrabban gondolunk az elmúlásra. A halál tényét elfogadva az odáig vezető úttól félünk. A kórház ridegségétől, a magánytól, a kiszolgálta­tottságtól, a fájdalomtól. Pedig van mód a méltóság­teljes elmúlás körülmé­nyeinek megteremtésére. PÉTERFI SZONYA Ön közismert pszichológus­író. Mi késztette arra, hogy be­lefogjon a Hospice mozgalom elindításába? Több mint huszonöt évig a gyer­mekonkológián dolgoztam, ké­sőbb á felnőtt haldoklók mellett. Azt tapasztaltam, hogy az embe­rek 80 százaléka otthon szeret­ne meghalni. Mégis a kórházban hunytak el, mert a hozzátarto­zók számára ez volt az egysze­rűbb megoldás, mert nem volt lehetőség arra, hogy a haldoklót otthon lássák el. Ezért kellett lépnem. Ma már adott a házi gondozás lehetősége. Szlovákiában a kormányzat részéről elhangzott, hogy nem költhetnek a távozókra, ami­kor az élők ellátására sem futja. a lényeg - sokkal embersége­sebb. Nem elhanyagolható szempont: otthon nem kell igénybe venni azokat az élet­fenntartó eszközöket, melyeket a kórházban alkalmaznak, el­nyújtva a haldoklás idejét - te­hát természetesen következik be a halál. Akkor, amikor eljön az ideje. Ugyancsak fontos tud­ni: minden (kórházi) haláleset után megnő a családban a be­tegségek és a halálesetek száma. De ha otthon látják el a beteget, a hozzátartozók sokkal nyugod­tabbak, kevésbé félnek a halál­tól, és jobban viselik a gyászt. Az államnak, az egészségügynek mindenképpen az a rentábili­sabb - furcsa szó, mi nem ezért csináljuk -, ha a beteg hospice­segítséggel, otthon hal meg. A Hospice mint létesítmény a világ számos országában olyan intézményt jelent, aho­vá meghalni vonulnak be a távozni készülők, miközben orvosok és gondozók segítik őket abban, hogy fájdalom­mentes legyen az elmúlás. A Hospice-nak három pillére van. Az egyik a Hospice-ház, ahová a beteg magával viheti kedvenc bútorait, macskáját, ott lakhatnak vele a hozzátarto­zói, szabadon fogadhatja a lá­togatókat. Magyarországon tózkodik ezen a részlegen, amíg beállítjuk a kezelését, a fájdalomcsillapítást és megta­nítjuk a családtagokat, a beteg gondozására. Három-tíz nap után otthon folytatjuk gondo­zását. Ez a harmadik pillér, a sem szól majd hozzájuk, senki sem törődik majd velük. Mert hát a kórházi halál kutya halál, rossz halál. Mióta működik Magyarorszá­gon a Hospice mozgalom? VV Esetleg a for­dítottjától ret­tegnek, attól, hogy úgy halnak meg el­hagyatva, a para­ván mögött, senki sem szól majd . > hozzájuk. \\ Somogyi Tibor felvételei vv Azt tapasztaltam, " hogy az emberek 80 százaléka otthon szeretne meghalni. Mégis a kórház- y y ban hunytak el... \\ Egy kórházi ágy fenntartása leg­alább négyszer annyiba kerül, mint a házi betegápolás. A fej­lett országok tapasztalataiból kiindulva is nyilvánvaló: a hal­dokló otthoni ellátása egyrészt sokkal olcsóbb, másrészt - és ez ilyen nincs, és nem is nagyon gondolunk ilyesminek a szerve­zésére. Ez ugyanis egy kicsit drága dolog. A másik: a kórhá­zak paliatív részlegei. Ez intéz­ményenként négy-tíz ágyat je­lent. A rászoruló csak addig tar­home care, a házi gondozás. Mindenütt ez a trend, nemcsak a haldoklók esetében. Minél előbb elhagyni a kórházat, még szülés után is. Vagy esetleg ott­hon szülni. Otthon születni, otthon meghalni: hát nem vol­na csodálatos? A súlyos beteg házi ápolását eddig kevesen vállalták. Mert ez testileg-lelkileg megviseli a hozzátartozót. Ez csak akkor igaz, ha nem tá­mogatjuk a családot. De mi a gondok nagy részét átvállaljuk. A beteget - a családtagon kívül- szükség szerint hospice­orvos, nővér és segítő laikus látja el. Meggyőződésünk: min­denki számára ez a jobb, ez az igazi. A hozzátartozók halálfé­lelme is csökken. Megmagyarázná? Az emberek nem attól félnek, hogy meghalnak, hanem az odáig vezető úttól. Hogy a hal­doklás ideje elnyúlik. A felesle­gesen bevetett infúzió-transz­fúzió-injekciótól, a lélegezte­tőgéptől tartanak. Attól, hogy életben tartják őket akkor is, amikor már nem kell. Esetleg a fordítottjától rettegnek, attól, hogy úgy halnak meg elhagyat­va, a paraván mögött, senki Hárman indítottuk 1991-ben. Ez olyan gyönyörű dolog: eddig semmi sem volt, most pedig már 14 Hospice működik. Csodála­tos, amikor az ember azt látja, hogy a társadalom mi vagyunk. Elkezdtünk valamit, a közvéle­mény elfogadta, s követőink is vannak. Minden induláshoz a lelkese­désen, akaráson és tudáson kívül anyagiakra is szükség van... Kezdetben a Soros Alapítvány segített, majd átvett bennünket az egészségügyi pénztár. Felis­merték, hogy ez a jó megoldás. S az is csodálatos, hogy az új egészségügyi törvény tervezete már foglalkozik a haldoklók el­látásával, a hospice-szal. Javas­lom mindenkinek, lásson neki a home care szervezésének. Nem szabad várni az állami kezdemé­nyezésre, hiszen ami fölülről jön, az merevebb. Ebben élet van és öröm. Nagyon szép mun­ka ez. Miközben segítünk má­soknak meghalni, csökken a sa­ját halálfélelmünk. Élmény az, hogy csinálunk valamit az élet­ben, ami pozitív és jó. Ismétlem, másokon segíteni jó dolog. Erőt ad. Valamennyien sokat tanu­lunk a haldoklók mellett. A hal­doklóktól. Tokár: a kimaradás sem tragédia...?! A kormány és a rektorok tárgyalásairól Lobbyzik a külügy Enyhült a viszony ÚJ SZÓ-JELENTÉS Pozsony. A szlovák diplomácia lázas tárgyalásokkal próbálja el­érni, hogy az EU az összes tár­sult országgal egyszere kezdjen párbeszédet a csatlakozásról ­erősítette meg tegnap Milan Tokár külügyi szóvivő, aki sze­rint ez „igazságos megoldás" lenne. Ugyanakkor „nem tartja tragédiának", ha a decemberi luxemburgi csúcson más döntés születik. „Szlovákia társult or­szág marad" - jegyezte meg. T«kár elmondta, hogy „Szlová­kia alapjában véve nincs rosz­szabb helyzetben a csatlakozási tárgyalások megkezdését illető­en, mint a többi társult ország", s azt hangoztatta, hogy „ki kell várni a luxemburgi döntést". Nem zárta ki, hogy „ugyanúgy, mint Bős esetében, megismétli magát a történelem". Magyará­zatként hozzátette: kezdetben „az EU és az Európai Bizottság, valamint más nemzetközi szer­vezetek azzal kerestek meg ben­nünket, hogy ne ártsunk Ma­gyarországnak, tegyünk le szán­dékunkról. A hágai nemzetközi bíróság viszont 98,5 százalék­ban a javunkra döntött." A szóvivő kitért annak megvála­szolása elől, vajon a kormány és a külügy szerint a csatlakozási tárgyalásokra való meghívás el­érhető-e kizárólag lobbyzással. Tokár szerint „senki sem várhat­ja el tőlünk, hogy az összes csat­lakozási feltételt decemberig teljesítsük", és azt is hangoztat­ta: a külügynek nincs befolyása arra, hogy mi zajlik a belpoliti­kában. (gyor) HALALOZAS ÚJ SZÓ-TU DÓSITÁS Pozsony. Több pénzt ígért a kor­mány a felsőoktatásra - hangzott el az oktatási minisztérium teg­napi sajtótájékoztatóján. Marián Tolnay osztályvezető a kabinet és a felsőoktatási intézmények rektorainak tárgyalásairól szá­molt be. Szerinte a megbeszélés lényeges javulást hozott a felső­oktatási intézmények és a kor­mány eddig barátságosnak ép­pen nem nevezhető viszonyá­ban. A kormány figyelembe vette a rektori konferencia javaslatait, s kettő kivételével valamennyi belekerült a felsőoktatási intéz­mények működési feltételeit javí­tani hivatott intézkedések jegy­zékébe. Ami kimaradt, az a kül­földi szakemberek bevonása az akkreditációs bizottságokba; a kormány szerint ez időegyezteté­si gondok és egyéb technikai okok miatt nehezen valósítható meg, s inkább hátráltatja, mint segíti a bizottságok munkáját. Ugyancsak nem talált megértés­re az a javaslat, amely törvény­módosítással szerette volna elér­ni a felsőoktatási intézmények nagyobb függetlenségét. A felek megegyeztek abban, sürgetni kell egy olyan törvény elfogadá­sát, amely biztosítaná a felsőok­tatási intézmények több forrás­ból származó finanszírozásának rendszerét. A kormány egyik el­sőrendű feladatának tekinti, hogy felsőoktatásunk a közeljö­vőben világviszonylatban a tize­dik, optimális esetben az ötödik helyre kerüljön. Ezzel kapcsola­tosan idézte Mečiar kijelentését: „A főiskolák, egyetemek millió­kat kérnek tőlünk, de a kormány milliárdokat hajlandó áldozni annak érdekében, hogy felsőok­tatásunk elsőrangú legyen." -vk­Mély fájdalommal tudatjuk, hogy hosszan tartó betegség után elhunyt SZABÓ PÁL nyugalmazott tanító. Temetése 1997. november 2-án 14 órakor lesz az illésházi te­metőben. Agyászoló család SZSZU, kommunisták, Gyimesiék Hasonló programok Pozsony. A Szlovák Szociálde­mokrata Unió együttműködési tárgyalásokat kezdeményez a Gyimesi György vezette Magyar Népi Mozgalommal és a Szlovák Kommunista Párttal - jelentette be tegnap Jozef Škultéty, az SZSZU elnöke. Škultéty ezt az­zal indokolta, hogy az MNM­nek hasonló a programja, mint az uniónak, továbbá hogy a há­rom politikai párt kerüli a botrá­nyokat, és képes egyesíteni az embereket. (TA SR) RÖVIDEN „Mečiar nem akar elnök lenni" Pozsony. „Ha Vladimír Mečiar arra számítana, hogy a parla­ment nem képes köztársasági elnököt választani, s így majd rá szállnak az elnöki jogkörök, nem szorgalmazná a parlamen­ti választások júniusi előrehozását" - jelentette ki Dušan Slobodník, a DSZM parlamenti képviselője. (TA SR) Tuchyňa a jelöltségéről Pozsony. „Ez is szlovák módra folyik: a sajtón keresztül" - re­agált Jozef Tuchyňa vezérkari főnök azokra az információkra, hogy az SZDK jelöltjeként indulna az elnökválasztáson. Tuchyňa kijelentette, hogy az SZDK egyetlen tagjával sem be­szélt erről a lehetőségről. (TA SR) DSZM: Režeš a kampányfőnök Pozsony. Vladimír Hagara, a DSZM szóvivője tegnap a mozga­lom sajtóértekezletén hivatalosan is bejelentette, hogy Alexan­der Režeš exminiszter, a Kelet-szlovákiai Vasmű igazgatótaná­csának elnöke lesz a DSZM választási kampányfőnöke. (TA SR) Robbanás a lubeníki Slovmagnál Lubeník. Tegnap délelőtt eddig ismeretlen okból robbanás történt a lubeníki Slovmag Rt. egyik kohójában, a balesetnek csak egy könnyebb sérültje van. (TA SR) „Ha fél, rosszul kormányoz" Pozsony. „A kormány rosszul kormányoz, ha félnivalója van a szakszervezetektől" - jelentette ki Ivan Saktor, a Szakszerve­zetek Konföderációjának elnöke a gazdasági megszorító intéz­kedések és a bérszabályozás ellen tiltakozó pozsonyi szakszer­vezeti nagygyűlésen. (TA SR) Csökkent Mečiar népszerűsége Pozsony. Meglepő eredménnyel zárult az MVK-ügynökség ok­tóberi közvélemény-kutatása, ugyanis a hat legnépszerűbb poli­tikus közt nem szerepel Mečiar neve - adta hírül tegnap a Markíza televízió. A megkérdezettek kétharmada bízik Rudolf Schuster kassai főpolgármesterben, Milan Čič alkotmánybírósá­gi elnök 55, Mikuláš Dzurinda SZDK-szóvivő pedig közel 50 szá­zalékos népszerűségnek örvend. Őket követi Michal Kováč ál­lamfő, Peter Weiss DBP-alelnök és Gašparovič házelnök. (ČTK) Bombariadó a Markízában Pozsony. Tegnap a Markíza esti híradójának idején, 19.15-kor ismeretlen telefonáló közölte a magántelevízióval, hogy szék­házukban bomba van elrejtve. Az épületet rendőrök és tűzsze­részek kutatták át, lapzártánkig nem érkezett jelentés arról, találtak-e robbanóanyagot. (TA SR) Rendkívüli ülést a rendkívüli helyzetről! Pozsony. A DU tegnap levélben kérte Gašparovič házelnököt rendkívüli parlamenti ülés összehívására, amelyen az egészség­biztosítás és betegellátás gondjait vitatnák meg, és Javorský mi­nisztert is elszámoltatnák a képviselők. Ha erre nem kerül sor, akkor Javorský leváltását kezdeményezik majd. (TA SR) Jelcin-Jospin találkozó Moszkva. Lionel Jospin tegnap háromnapos látogatásra Moszkvába érkezett. A francia kormányfő és Borisz Jelcin „pri­oritást élvező partneri viszonynak" minősítette az orosz- fran­cia kapcsolatokat. Az orosz elnök reményét fejezte ki, hogy Jospin látogatása lehetőséget teremt a továbblépéshez egye­bek közt a gazdaság, az űrkutatás, a menedzserképzés és az autógyártás terén. (MTI) Veszélyeztetett gyermekek Pozsony. Kétnapos konferencia kezdődött tegnap a szülők részé­ről elhanyagolt, vert és kínzott gyermekek védelméről. Štafan Matula, a Szlovák Gyermekalap elnöke rámutatott: az otthon kínzott gyerekek számáról nincs statisztika, s azok az esetek, amelyekre fény derül, csak a jéghegy csúcsát képezik. (TA SR) MPP: a lakosságnak is legyen beleszólása! Levél Peter Bacónak ÚJ SZÓ-TU DÓSITÁS Pozsony. Petőcz Kálmán az MPP tegnapi sajtótájékozatóján fog­lalkozott a komáromi szakmun­kásképző ügyével is, amelyről la­punk 1. oldalán tudósítunk. Ha az igazgatónő beváltotta volna fenyegetését, és kizárta volna az iskolából azokat az elsősöket, akik nem mutattak fel egynyelvű bizonyítványt, az törvénybe üt­között volna. Ugyanis a hiteles osztálykönyvi kivonat olyan do­kumentum, amellyel az igazga­tónőnek meg kell elégednie. Tu­ba Lajos szakmai titkár beszá­molt A. Nagy László Peter Baco földművelési miniszterhez inté­zett leveléről, amelyben a pártel­nök kérte, hogy a bős-nagymaro­si vízlépcsőrendszerről folyó két­oldalú tárgyalásokról folyamato­san tájékoztassa a szlovákiai kör­nyezetvédőket és az érintett Du­na menti falvak lakosságát. Az MPP szerint a két delegációnak olyan megoldást kellene találnia, amelyet az érintett falvak nem­csak környezetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is kielé­gítőnek találnak, ezért figyelem­be kellene venni az ő észrevétele­iket és javaslataikat is. Emlékez­tetett: Nemcsók János magyar küldöttségvezető korábban meg­ígérte a nyilvánosság folyamatos informálását a tárgyalás részlete­iről. Tuba Lajos szerint a szlovák fél első győzelmeként értékelhe­tő, hogy Nemcsók János vissza­kozott, beleegyezett ugyanis ab­ba, hogy csak olyan információ hozható nyilvánosságra, amely­nek közzétételét mindkét fél jó­váhagyta. (horváth)

Next

/
Thumbnails
Contents