Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-14 / 236. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 14. KOMMENTÁR Link statisztikus PAKOZDI GERTRÚD Sokszor és sokan visszaéltek már a statisztikával, amióta az államok kialakulásával párhuzamosan létjogosultságot nyert ez a tudományág. Csakhogy a statisztikai adatokkal zsonglőr­ködök rendszerint nem statisztikusok, hanem általában politi­kusok. Arra viszont még egy járási szintű közéleti ember is többnyire kínosan ügyel, hogy statisztikai adatokkal való ér­velése alapján legalább addig ne legyen rajtakapható a hazug­ságon, míg hallgatósága előtt áll. Nem így Vladimír Mečiar miniszterelnök, aki mindenről olyan magabiztossággal nyilat­kozik, mintha hallgatóságával mindig megfellebbezhetetlen igazságot közölne. Az igazság ugyanakkor az, hogy egy kis, nem feltétlenül rosszindulatú, odafigyeléssel általában perce­ken belül rajtacsíphető mellébeszélésen. Magyarán: a szlovák kormányfő nemegyszer bizonyul link statisztikusnak, aki még a látszatra sem ad. Ilyen mivoltában nyilvánult meg a múlt héten is a Szlovák Rá­dió egyik leghallgatottabb műsorában, kijelentve többek kö­zött: a kormány azért csökkenti a programjában kitűzött, 2000-ig végrehajtásra váró lakásépítési tervet, mert kevesebb gyermek születik. Ez igaz, csakhogy a lakáshiány ma óriási. Manapság nem attól kell tartani, hogy 20 év múlva mi lesz az esetleg üresen maradó lakások tízezreivel, hanem attól, hogy napjainkban azok a fiatalok esnek el a saját otthon teremtésé­riek lehetőségétől, akik ma vállalnának (sokszor viszont ép­pen önálló lakás híján nem vállalnak) gyermeket. A fordulat utáni években a korábbi lakásépítési ütemet még csak meg sem közelítette az ország. A jelenleg hatalmon levő kormány­koalíció pedig éppen erre a hátrányra hivatkozva tűzte ki programjában, hogy az ezredfordulóig 97 ezer lakás épül fel. A minap meg a fentebb már említett születésszám-csökkenés­re utalva döntött úgy, hogy elegendő lesz ennek alig kéthar­mada is. Korábban évente átlagosan 30-40 ezer lakásba köl­tözhettek be boldog tulajdonosaik. Tavaly mindössze 6000­be. Mindenesetre annak az államnak, amelynek a külföld által is elismerten jók a makroökonómiai eredményei, többet kellene tennie a lakáshiányból eredő szociális feszültségek enyhítésé­ért. Ha ezt tenné, a kormány elnöke sem kényszerülne link statisztikusi szerepbe. Vagy talán nem is esik nehezére ez a szerep sem? JEGYZET Patthelyzet PÉTERFI SZONYA Az egészségügyi miniszter­nek nincsenek ugyan pontos adatai az egészségbiztosítók anyagi helyzetéről, mégis a számlájukon felhalmozódott milliárdokról beszél. Az egészségbiztosítók is hallat­ják hangjukat: nincsenek rej­tett tartalékaik, kiadásaik meghaladják bevételeiket. Kimutatják, mennyivel emel­kedett az orvosi ellátásra, kórházi kezelésre szorulók száma, hogyan nőttek a gyógyszerkiadások. Ezért hangsúlyozzák, hogy a kor­mány egészségügyi reformja nem vált be. A legutóbbi választások után az új miniszter nem látta be a népszerűtlen intézkedések életbeléptetésének szüksé­gességét, most viszont, alig egy évvel a voksolások előtt akkor sem léphetne, ha tuda­tosítaná eddigi tévedéseit. Úgy tűnik, nem tudatosítja... Bár sokat beszélt róla, nem rendelte el a (drága) akut kórházi ágyak számának csökkentését, illetve nem mi­nősíttette őket át (olcsóbb) szociális ágyakká. Szomorú, hogy bár a képviselők előtt felvázolt jövőképben szere­pel 3800 ágy megszüntetése, ám nem azonnal - már ma elkésett vele hanem 2005­ig! A vezetése alatt álló tárca, bár többször megígérte, nem dolgozta ki az egyes régiók egészségügyi hálózatába tar­tozó rendelők, gyógyintéze­tekjegyzékét, az egészség­ügyi dolgozók pártállása sze­rint bővítette a szolgáltatók számát, illetve magánosítás előtt néhány alacsonyabb ka­tegóriába tartozó kórházat magasabba sorolt, amivel na­gyobb bevételekhez segítette az új tulajdonosokat. Kétségtelen, hogy a rend­szerváltás óta emelkedik az egészségügyre fordított anyagiak mennyisége - pél­dául 1993-ban 16,7,1996­ban 34, az idén már 40 milli­árd korona -, viszont ez sem elég a kiadások fedezésére. Az egészségügyi biztosítók elemzéseiből kitűnik, hogy a rendszerből 4 milliárd koro­na hiányzik. Ez éppen annyi, amennyit a kormánynak (ha megtartaná a törvényeket) kellene fizetnie az általa biz­tosított személyekért. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Politikai helyzetkép (Szalay Zoltán karikatúrája) A szlovákiai magyar pártok esélyei a jövő évi választások előtt Lenni vagy nem lenni? A Gaulieder-ügy koalíciós lezárása után teljesen nyil­vánvaló, hogy a kormány­koalíció pártjai nem riad­nak vissza majd az 1998­as parlamenti választások manipulálásától sem. A magyar parlamenti képvi­selet ezért a lét és a nem­lét határára kerülhet. Azonnal lépni kell. GYUROVSZKY LÁSZLÓ Vladimír Mečiarnak az a régen dédelgetett terve, hogy a kis pár­tok koalíciókötésből származó előnyét megszüntesse, egyre konkrétabb körvonalakat ölt. Mint ismeretes, jelenleg a parla­mentbe való bejutáshoz egy pártnak a választásokon orszá­gos méretben legalább öt száza­lékos eredményt kell elérnie, kettő vagy három párt koalíció­jánál ez a küszöb hét, négy párténál pedig 10 százalék. Mečiar szerint ezt az előnyt meg kell szüntetni, ezért minden ko­alíciós tag után az ötszázalékos határt tennék kötelezővé. A gya­korlatban tehát két párt szövet­sége esetén a bejutási küszöb hét Ebben a helyzetben 15 százalékot kellene el­érni. helyett 10 százalék lenne, há­rom pártnál 7 százalék helyett már 15 százalék, négy párt ese­tén pedig 10 százalék helyett 20. Ez nagy kísértést jelent. Egyrészt meg lehetne valósítani a DSZM­vezér régi álmát, s egy etnikai pártba lehetne kényszeríteni a magyar politikai csoportosuláso­kat, másrészt pedig az ötpárti Szlovák Demokratikus Koalíció­nak 25 százalékot kellene elér­nie, ez pedig komoly kísértés az ismert manipulátor számára. Ezt a 25 százalékot kitűzni, majd az OLVASÓI LEVELEK Megemlékezés Nemesboriban Egyre több szlovákiai magyar faluban és kisvárosban emlé­keznek meg a szégyenletes kite­lepítés és deportáció 50. évfor­dulójáról. A megemlékezők so­rába lépett Nemesbori, ez a 333 lelkes, Ipolyság és Léva között fekvő kisközség is, ahonnan 1947-ben 30 családot telepítet­tek ki, zömmel Baranya megyé­be. Erdélyi Judit, a nemesbori református gyülekezet lelki­SZDK-t akármilyen módon ez alá szorítva elosztani a kárba ve­szett mandátumokat: ez olyan lehetőségeket villant fel, me­lyeket Mečiar minden bizonnyal nem fog kihagyni. Ráadásul kor­mánykoalíciós partnerei végleg eldöntötték: egyedül indulnak, tehát immár nekik sem fűződik semmi érdekük ahhoz, hogy ko­alíciós előnyhöz juttassák a ma­gyar és a szlovák ellenzéki tömö­rüléseket. Ha mindezt logikusan végiggondoljuk, teljesen vilá­gossá válik, hogy a kormánykoa­líció mit fog tenni: az utolsó pil­lanatban megszünteti a koalíció­kötés előnyeit. A Magyar Koalíci­ónak ebben a helyzetben 15 szá­zalékot kellene elérnie, ami egy­szerűen lehetetlen. Az Együttélés, az MKDM és az MPP erre a helyzetre két megol­dást dolgozott ki (a többi ma­gyar operettpártot a közvéle­mény az elmúlt három év során egyszer sem tekintette reális po­litikai erőnek sem országos, sem regionális, sem pedig helyi szin­ten, ezért velük itt nem fogunk foglalkozni). Az egyik javaslat alapján a magyar pártoknak fel kellene magukat oszlatni, majd jogi szubjektivitásuk elvesztése után létre kellene hozni egy új pártot. A másik elképzelés sze­rint, melyet a három magyar párt szakemberei és politikusai közösen dolgoztak Id, Magyar Koalíció néven be kell jegyeztet­ni egy új közös pártot, meghagy­va az eddigi pártstruktúrákat. A javaslatok mérlegelése és elfo­gadása a pártok tagságának fel­adata, egy dolog azonban biz­tos: a magyar parlamenti képvi­selet és a szlovákiai demokrácia érdekében azonnal lépni kell. Nézzük először az úgynevezett egypárti megoldást. A javaslat szerint a három pártnak saját közgyűlésén fel kellene magát oszlatnia, majd egy újabb, közös közgyűlésen egy - közelebbről máig meg nem határozott elv szerint létre kellene hozni az új pásztora, továbbá a gyülekezet presbitériuma, Dalmady Lász­lóné gondnokkal az élen össze­fogott a falu önkormányzatával, a Vöröskereszt és a Csemadok alapszervezetével, és sokak óhaját teljesítve megszervezték a kitelepítettek és az utódaik, il­letve az otthoniak találkozóját. Az emlékező és emlékeztető is­tentiszteleten Szalay Lajos pécsi lelkipásztor minden mondatá­val érzékeltette a kitelepítettek és az otthon maradtak sorsának egy-egy lényeges mozzanatát. „Nem volt bűnötök, mégis bün­tettek. Nem Isten akarta, hogy elhagyjátok szülőföldeteket, politikai szubjektumot. Nem kí­vánok itt foglalkozni a fenti lépé­sek belpolitikai, külpolitikai és gazdasági következményeivel, egy dolog azonban teljesen vilá­gos. A három párt feloszlatása, a hét év alatt fáradságos munká­val felépített központi, kerületi, járási és helyi szervek megszün­tetése katasztrofális káoszt idéz­ne elő, melyet legádázabb ellen­feleinknek sem volna szabad kí­vánni. Az új szervek létrehozása óhatadanul újabb feszültségeket okozna. Ráadásul figyelembe kell vennünk, hogy mindezek­nek a lépéseknek a megtételére csupán néhány hónap állna ren­delkezésünkre, miközben politi­Sokkal járhatóbb út­nak tűnik az új, válasz­tási párt kai ellenfeleink és partnereink már most a választási progra­mon, a stratégián, a kampány­terven és a jelöldistán dolgoz­nak, szerveznek, készülnek. Ez a jó szándékkal kikövezett út tehát a gyakorlatban a magyar szerve­zetek meggyengítését, az egység fellazulását, a konfliktusok ki­élezését és egy lényegesen meg­gyöngült választási blokk kiala­kulását eredményezné. Ezért hát most hozzálátni a talán jó szán­dékkal, de egy pici politikai nai­vitással kidolgozott önfeloszla­tási pacifista elképzelés megva­lósításához egyértelmű politikai öngyilkosságot, a magyar egység és a szlovákiai demokrácia meg­gyengítését jelentené. Sokkal járhatóbb útnak tűnik az új, vá­lasztási párt, mely átvenné mindazokat a pozitív elemeket, melyeket viszont az előző paci­fista szemlélet tagadhatatlanul tartalmaz. A Magyar Polgári Párt alelnö­ke cikkének befejező részét holnap közöljük. emberi akarat volt. Ne feledjé­tek a gyökereket, itt éljétek meg magyarságotokat" - szólt az in­telem. Az emlékezők megkoszo­rúzták az 1. és a 2. világháború­ban elesett katonák emlékmű­vét, majd közös ebédet tartot­tak a falu művelődési házában. Korpás Pál Ipolyság Nincs új a nap alatt Nyáron az olasz Lago Maggiore partján egy katolikus hetüapot lapozva Roberto barát, egy PRAVDA Nem lehet egy országot kire­keszteni Európából, ha az éppen az EU-ba való belépésre törek­szik - mondta a lapnak Zdenka Kramplová külügyminiszter, aki optimistán nyilatkozott Szlová­kia euroadanti integrációs esé­lyeiről. „Teljesítjük az EU­bővítés első körébe való besoro­lás feltételeit. A NATO-tagság feltételeinek szintén megfele­lünk, de Madridban világossá vált, hogy nem leszünk ott az el­sők között. Nem tartom ezt tra­gédiának, és remélem, hogy 1999-ben további országok kap­nak lehetőséget." Kramplová a szlovák-magyar kapcsolatokra is kitért, elmondta, hogy a két ország egyszerűen együttműkö­désre van ítélve, mert haragos szomszédokra nincs szüksége Európának. A külügyminiszter abban látja a legfőbb problémát, hogy a magyar kormány a ki­sebbségek prizmáján át tekint Szlovákiához fűződő viszonyá­ra. A problémák csak akkor old­hatók meg, ha egymás függet­lenségét kölcsönösen tisztelet­ben tartja a két állam. MLADÁ F RONTA DN ES A cseh sajtó óvatosan értékeli a cseh-szlovák miniszterelnöki találkozót. „Az is siker, hogy Klaus és Mečiar négy év után végre találkozott" - írja a Mladá fronta Dnes, és kiemeli a szlo­vák arany cseh bankrészvények fejében történő visszaadását. Az ellenzéki Právo szerint prob­lémát jelenthet, hogy a kor­mányfők csak konkrét megálla­podásról szóló tárgyalásokat kezdeményeztek, de a nemzeti vagyonalapoknak és jegyban­koknak kell dűlőre jutniuk egy­mással, és felmerül a kérdés, hogy ezen intézmények állás­pontját mennyiben tudják majd befolyásolni a kormányfők. A Slovo szerint Klaus és Mečiar is elégedett. Mečiar megkapja a szlovák aranyat, amit a válasz­tási kampányban jól értékesít­het, Klaus pedig visszakapja a Komerční Banka részvényeit, hogy magánosíthassa a bankot, és feltölthesse az üresedő cseh államkasszát. FINANaALTIMES A Szlovákiában fiókot működte­tő nyugati bankok attól tartanak, hogy a szlovák jegybank önálló­ságát kurtító intézkedések aláás­sák a korona stabilitását, és a pénzintézet nem tud majd kel­lőképpen fellépni az infláció el­len - írja a brit gazdasági napi­lag. A lap szerint a jóváhagyásra váró törvénymódosítás a Me­čiar-kabinet központosító törek­véseibe illeszkedik, viszont ala­posan rontja a készülő szlovák eurokötvény-kibocsátás piaci feltételeit is, a kötvényekkel Po­zsony nagyratörő infrastruktu­rális beruházásaihoz szeretne külső forrást biztosítani. A lap hozzáteszi: az EU-bizottság egyebek között azért hagyta ki Szlovákiát a bővítés első fordu­lójából, mert elégtelennek tartja az ország intézményrendszerei­nek demokratizálását. Ecuadorban működő olasz misszionárius írására bukkan­tam, amely kitért az Ecuador és Peru közötti kapcsolatokra is. A két ország közti utolsó, 1995-ös fegyveres incidensről így ír: „Fu­jimori perui diktátor-elnöknek szüksége van minden szavazat­ra. Egy kis villámháborúban el­ért fegyveres győzelem segít ne­ki, sok szimpatizánst nyer meg vele. Mindez szoros kapcsolat­ban áll a dél-amerikai radikális nacionalizmussal." Más ország, más kontinens, mégis ugyanaz, mint itt. Nincs új a nap alatt. Dr. Gugenberger Tamás Kotešová-Oblazov

Next

/
Thumbnails
Contents