Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-25 / 220. szám, csütörtök

6 Gazdaság ÉS fogyaszTók ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 26. KOMMENTÁR Viszály Bukarestben SZILVÁSSY JÓZSEF Az RMDSZ szenátorai kedden kivonultak a teremből, amikor az oktatási bizottság kormánykoalíciós elnöke elérte, hogy a testület felülvizsgálja a már egyszer elfogadott szöveget. Ezzel a lépéssel több parasztpárti képviselő engedett a román ellenzéki nacionalisták nyomásának, s most már közösen azon mesterkednek, hogy a kormánykoalíción belüli megállapodással és a kormány sürgősségi rendeletével ellentétben a nemzetiségi iskolákban a történelmet és a földrajzot mégse oktathassák a diákok anyanyelvén, hanem csak románul, ahogy azt Ceausescu annak idején elrendelte. Az anyanyelvi felsőfokú oktatás és a középfokú szakoktatás ügyében is visszakozót fújtak. Markó Béla néhány héttel ezelőtt éppen lapunknak nyilatkozva pontosan látta, hogy nem az ellenzék nacionalizmusa az életveszélyes. Ők ugyanis minden eszközzel a koalíció szétverésére törekszenek, s erre Kelet-Közép Európában manapság aligha van célravezetőbb eszköz a sovén indulatok gerjesztésénél. Sokkal nagyobb gondnak nevezte a kormánykoalíción belül megnyilvánuló magyarellenességet. A madridi NATO-döntés után ugyanis újra bekeményítettek azok a parasztpárti politikusok, akik a Románia számára kedvező döntés reményében néhány hétre demokratának álcázták magukat. Az RMDSZ vezetőinek helyzetét a szövetségen belüli radikális platformok és Tőkés László maximalista követelései is rontják. S nem használt az ügynek Orbán Viktor néhány héttel ezelőtti korai, hazakacsingató kampányolása sem, aki akkor beszélt a romániai magyarok autonómiájáról, amikor még az ottani magyar iskolák autonómiáját sem sikerült törvényesíteni. A FIDESZ-MPP elnöke talán jó pontokat szerzett odahaza, de elbizonytalanította azokat a román politikusokat, akik a koalíción belül támogatják az oktatási és a kétnyelvű feliratokat lehetővé tevő helyhatósági törvény jóváhagyását. Az ő kiállásuk eredményeként talán nem bomlik föl a romániai kormánykoalíció, s ha nem is egykönnyen, de a parlamentben megszavazzák az oktatási törvény eredeti változatát. Az pedig nemcsak a romániai magyar, de minden magyarországi politikus erkölcsi kötelessége is, hogy felelőtlen kijelentéseikkel javaslataikkal ne nehezítsék a romániai magyarok és minden, Kárpát-medencei kisebbségben élő magyar amúgy sem könnyű helyzetét. JEGYZET Hogy is van ez? PÉTERFI SZONYA A kormány a munka-, szociális és családügyi minisztériumot bízta meg azzal, hogy elbírálja és jóváhagyásra felterjessze azoknak a társaságoknak a kérelmeit, amelyek részt kívánnak venni a járulékos nyugdíjbiztosításban. Az első lehetséges időpontban, vagyis 1996júliusában négy érdeklődő adta be a kérvényt azzal, hogy a törvény által megszabott időben megkezdi működését. A négy társulás ugyanis már az év elejétől tárgyalt a jövendőbeli partnereivel - zömmel a jól működő és fizetőképes nagyvállalatok vezetőivel, hiszen a járulékos nyugdíjbiztosítás anyagi terheit nemcsak az alkalmazottnak, hanem a munkáltatónak is vállalnia kell ezért kérvényükhöz csatolhatták a legalább százezer biztosított szándéknyilatkozatát. A minisztérium ellenőrzési főosztálya felülbírálta a kérvényeket, majd még sokáig egyezkedett a kérvényezőkkel, mielőtt decemberben jóváhagyás céljából a kormány elé terjesztette valamennyit. De a kormány szelektált. Elsőnek a kormánykörökhöz közel álló Tatra nyugdíjbiztosító kapott működési engedélyt, s jutott monopolhelyzetbe. Néhány napja pedig nem a Slovnaft alkalmazottait (is) tömörítő Horizont, nem is a Kölcsönös Életbiztosító Rt. kérvényét hagyta jóvá a kormány, hanem a kassai vasmű biztosítója győzött. Némi késéssel ugyan, hiszen a kormány ismételten nem tartotta be a 6 hónapi „türelmi időt", két és fél hónapos csúszással hozta meg döntését. Úgy hírlik, az utóbbi időben forró volt a drót a vasmű és a kormányhivatal között! Mert köztudott, hogy a vasmű tulajdonosa, Kelet-Szlovákia teljhatalmú ura nem szeret a várakozók listáján rostokolni... A Horizont és a Kölcsönös Életbiztosító Rt. újfent holtvágányra került, és a kormánynak esze ágában sincs, hogy megindokolja az engedély kiadásának elodázását. Amikor rákérdeztem, hogy a törvénysértésről miként vélekedik a munkaügyi tárca, a szóvivő kijelentette: nem kívánják kommentálni a kormányhivatal döntéseit. Világos?! Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,81381 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://wvnv.voxnova.sk/ - Hallottam a piacon az ukránoktól valamilyen új receptet. Nem tudom, milyen lehet az a töltött kalasnyikov.... (Lehoczki István karikatúrája) A hágai döntés minden valószínűség szerint nem zárja le a vízlépcsővitát Semmi sem ér véget A C variáns előkészítésével Csehszlovákia gyakorlatilag megszüntette az 1977-es szerződést, így Szlovákia azt nem örökölhette, vagyis a C variánsnak nincs jogalapja. A szerződésszegés érveként szolgáló szükséghelyzet légvár, Magyarország szerződésszegő, értelmetlenségekkel érvelő. TUBA LAJOS Egy-egy mondatban így foglalható össze az a tízezer oldalnyi dokumentum, illetve kéthetes szóbeli érvelés, amellyel a magyar, illetve a szlovák fél igyekezett megnyerni magának a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban a hágai nemzetközi bírókat. A 15 bíró egymással homlokegyenest ellentétes érveléseket, különböző előítéleteket hallott. A magyar fél azt bizonygatta, hogy szükséghelyzet miatt mondta fel a szerződést, a szlovákok szerint ilyen nem volt, de még ha lett is volna, akkor az legfeljebb a felfüggesztésre lehetne ok. Az egyik oldal szerint ma sincs megbízható környezeti hatástanulmány, a másik több száz tanulmány listáját mellékelte, az egyik szerint a talajvíz szintje és minősége jelentősen romlott, a másik szerint nincs komoly változás, elhangzott, hogy a jobb szlovák töltések miatt a magyar oldalon nagyobb az árvízveszély, illetve ugyanez fordítva stb. Elemzők szerint a bírák már csak a testület minimális apparátusa miatt sem lesznek képeOLVASÓI LEVELEK Újra Aradra emlékezünk Október 6. közeledtével újra Aradra emlékezünk. Az 1848/1849-ben lezajlott magyar szabadságharc szomorú végeként 1849. augusztus 13án a Világoshoz tartozó Szöllósi mezőn rakta le a fegyvert Görgey serege a túlerőben lévő oroszok előtt. Nem volt elég a csatavesztés fájó érzése, utána következett a véreskezű Haynau bosszúja, aki a szabadságharcban részt vett 13 hős tábornoBősi idill - fényképen. sek foglalkozni a részletkérdésekkel. Abban viszont egybehangzóak a vélemények, hogy a mindkét fél által elfogadható kompromisszumra törekednek majd. A lehetséges kompromisszumok felvázolásához nézzük meg a két kiinduló álláspontot. A magyar fél szerint az 1977-es szerződés nem érvényes, a Duna elMa kiderül, milyen irányban folytatódik ez a kínos ügyterelése jogtalan, vissza kell engedni az eredeti medrébe, nem kell alsó vízlépcsőt építeni, Szlovákia pedig kártérítéssel tartozik. A szlovák fél szerint az 1977-es szerződés érvényes, a Duna elterelése jogszerű, a jelenlegi állapoton nem kell változtatni, szükség van alsó vízlépcsőre, a magyaroknak pedig kártérítést kell fizetniük. Hágákot kivégeztette. Négy tábornokot golyó általi halálra ítélt, kilencet pedig bitófán végeztetett ki. Golyó általi halált szenvedett Dessewffy Aurél, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József. Bitófán szenvedett ki Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner György, Nagy-Sándor József, Leiningen Károly gróf, Pöltenberg Ernő, Török Ignác és Vécsey Károly gróf. Tizenhárom tábornok fényes csillaga hullott le a magyar égboltról, sötétség borult Aradra és környékére, melyhez még az esős, borús időjárás is méltó keretet adott. Az aradi vár és annak sánca úgy lett az egész (Archív felvétel) ban Szénási György, a magyar küldöttség vezetője csak a vízmegosztás kapcsán jelezte megegyezés lehetőségét, hasonlóan kollégájához, Peter Tomkához, aki ezenkívül az alsó vízlépcsőről is tárgyalna. Ha minden igaz, ma kiderül, milyen irányban folytatódik ez a kínos ügy, hiszen a döntést a két peres félnek később közösen kell értelmeznie. Megfigyelők szerint műszaki szempontból a leginkább kézenfekvő kompromisszum a dunacsúnyi művek közös üzemeltetése, amelynek kapcsán a bősi vízlépcső egyéb részein is egészen jól meg lehetne egyezni. Keményebb dió lesz a C variáns 250 millió dolláros árának a megtérítése, illetve a Szap-Nagymaros szakasz hajózhatóságának biztosítása. Ezek miatt még biztos, hogy Hága után is évekig téma marad a dunai vízlépcső kérdése. A szerző a Magyar Polgári Párt szakmai titkára. világ előtt ismeretes, mint a magyar Golgota, özv. Petőcz Kálmánné Komárom Rezes kivágta a rezet Érdekes adatokat vettem észre a napisajtóban: 1. a szlovák kormány és a Szlovák Nemzeti Bank bruttó külföldi adóssága ez év június végén közel 2 milliárd amerikai dollár (ez 60 milliárd korona). 2. Volt közlekedési miniszterünk, Režeš úr vagyona 15 milliárd koronára tehető. Egyszerű kiszámolni, hogy négy PRACA Egy másik nemzet gyalázása nem egyenlő a hazafiassággal című kommentárjában a szakszervezeti lap Ján Slota legutóbbi kijelentéseit elemzi, és leszögezi, hogy éppen a Szlovák Nemzeti Párt elnöke az, aki a legtöbbet árt Szlovákiának. A szerző azt ajánlja Slotának, kukkantson bele például a bizánci krónikákba, amelyekből megtudhatja, hogy az ószláv törzsek hasonlóan barbár tettekkel hívták fel magukra a figyelmet, mint amilyenekkel szerinte a magyarok ősei, például kisgyerekeket húztak karóba. „Paranoia, faragatlanság és tudatlanság uralkodik Szlovákiában. Ha a világ bármely táján valaki eddig nem ismerte a szlovákiai viszonyokat, és nem tudta, hova helyezze ezt az országot, most már tisztán láthat ebben a kérdésben. Mindennél világosabban beszél az országról, hogy a rasszista Jean-Marie Le Pen miniszteri fogadtatásban részesült" - írja a Práca kommentárja. SME Mečiar kormányfő bűntársakat keres - írja a Sme, arra utalva, hogy a miniszterelnök felajánlotta az összes parlamenti pártnak, írjanak alá közös nyilatkozatot arról, hogy Szlovákia az Európai Unióba igyekszik. Mečiar hétfőn ismerte be először nyilvánosan, hogy a kabinet csődött mondott az EUintegrációval kapcsolatban, és most úgy igyekszik kiutat találni, hogy közös nyilatkozatot akar aláírni az ellenzékkel. „Ha az ellenzéki pártok ésszerűen gondolkodik, le sem ülnek tárgyalni Mečiarral, elsősorban azért, mert a kormányfő csak bűntársakat szeretne találni, másodsorban azért, mert Mečiar módszereitől elhatárolódni kell, nem pedig tárgyalni róluk, harmadsorban pedig azért, hogy Szlovákia egyszer NATO- és EU-tag lehessen. Ha már nem Vladimír Mečiar lesz a miniszterelnök." - írja a lap kommentárja. DIE PRESSE „Úgy tűnik, nem teljesülnek azok a magyar remények, hogy Hágában nekik adnak igazat a bősi erőmű miatt a Szlovákiával zajló keserves vitában - írja az osztrák napilap. A cikkíró szerint „a bíróság nem akarja tovább szítani Budapest és Pozsony egyébként is feszült viszonyát, s ezért állítólag mindkét felet jóvátételről való megegyezésre kötelezi." A lap kitér a két ország közti feszültség másik forrására, Mečiar kormányfő „lakosságcsere"-javaslatára, mely továbbra is nagy hullámokat ver Magyarországon. Pozsony eközben bocsánatkérést követel azért, hogy - mint állítja - titokban magnófelvétel készült a győri kormányfői találkozó alatt". ilyen kaliberű úr vagyona fedezhetné a fent említett 60 milliárdos összeget. De hány ilyen kaliberű úr lehet? Bizonyára nem csak négy, hiszen olyan poszt, amit ő töltött be, van még egynéhány. Lassan itt a választások ideje, a mostani ellenzék szívesen látná az uralkodó pártok vereségét. Ötös koalícióba tömörülnek, s ha majd kiéleződik a kampányharc, egymást fogják marni. Ha az ötösfogat nyeri a választásokat, valóban értünk, a kisemberekértjólétünkért, az igazi demokrácia megvalósításáért fognak küzdeni? Czibulka Imre Tardoskedd