Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-22 / 217. szám, hétfő

2601 TÉVÉ ÉS RÁDIÓ/VASÁRNAP ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 20. Kommunikációs tréning Pqzsony. A Márai Sándor Alapítvány tréningközpontja 1997. október 10-én kommunikációs tréninget hirdet. A tréninget öt hétvégén kéthetente rendezzük meg 100 órás időtartamban Dunaszerdahelyen, Érsekújvárban és Füleken. Azon véleményformáló személyek (elsősorban polgármesterek, pedagógusok, orvosok, jogászok, újságírók, papok és egyetemisták) érdeklődését várjuk, akik tenni akarnak a nemzetiségi, faji együttélés jobbításáért. A részvételi díj felnőtteknek 200 Sk (fiataloknak 28 éves korig 100 Sk). A költségek további részét (oktatási díj, szállás, étkezés) az alapítvány állja. Jelentkezni lehet a következő címen: Márai Sándor Alapítvány, Hviezdoslavovo nám. 17, 811 02 Bratislava, Tel/Fax: 7 - 5335 900, E-mail: nsm@mbox.bts.SK. Kérjük, szíveskedjenek mellékelni egy rövid életrajzot, (ú) • Turczel Lajos irodalomtörténész köszöntése Pozsony. Kedden, szeptember 23-án a Szlovákiai Magyar írók Társasága és a Madách-Posonium Kiadó rendezésében ünnepi találkozóra kerül sor, amelyen a 80. éves TURCZEL LAJOS irodalomtörténészt köszöntik. Az ünnepelt munkásságát dr. Szeberényi Zoltán és Duba Gyula író méltatja, s ott kerül sor a neves irodalomtudós Arcképek és emlékezések című új kötetének a bemutatására is. (ú) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Sötét zsaruk (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Az ellenfél arca (am.) 16, 18, 20.30 MLADOSŤ: Al Pacino - III. Richárd (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; A csillagokat az égről (szlov.-cseh)) 16, 18.30, 20.30 George, a dzsungel királya (am.) 17, 20.30 Féktelenül 2 (am.) 18.30 A pokoli lecke (am.) 16 A kaland (ol.) 18 Limonádé Joe (cseh) 20 KASS

A ÚSMEV: Az angol beteg (am.) 16,19.15 IMPULZ: Könnyek az esőben (am.) 16.15, 19.15 DRUŽBA: Mikrokozmosz (fr.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Sötét zsaruk (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Sötét zsaruk (am.) 15.45,18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKI

A KOMÁROM - PANORÁMA: Sötét zsaruk (am.) 18, 20.30 GÚTA - MOZI: Kutyaévek (cseh) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az ellenfél arca (am.) 19 Mikrofonvégen: Mészáros Ottó költő, performer Külön ütőn Nemzetközi Színházi Fesztivál '97 Nyitrai előzetes ÚJ SZÓ-HlR Nyitra. Valószínűleg az idei Divadelná Nitra '97 Nemzetközi Színházi Fesztivál műsora lesz a legszínvonalasabb a rendezvény történetében. A szeptember 26án (pénteken) kezdődő esemény első napján is olyan előadásokat láthatnak a nézők, amelyek európai rangúak. A SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ a Demokraták című Janko Jesenský-regény adaptációjával mutatkozik be, amelyet az alternatív színházi körökben jól ismert Viliam Klimáček dolgozott át, és rendezett meg tartalmi és formai revelációként. Majd a brit VOLCANO mozgásszínházi társulat Amegbolondultváros című (s ez nem a szövegszerkesztő hibája) szatírájában láthatunk számunkra is ismerős dolgokat az angolokról és a wales-iekről. Ott lesz a fesztiválon a cseh színházkultúra egyik legérdekesebb alkotója JAN ANTON PITINSKÝ is, akinek két rendezését is bemutatják. A kassai KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ társulatánál Peter Scherhaufer vendégeskedett, ahol szabad színpadi képzettársítások nyomán született meg a neves rendező-tanár műhelyében Martin Čičvák A ház, ahol jól csinálják című alkotása egy diák, Mišo Hatina rendezésében. Idén lesz tízéves a Stúdió erté - alternatív művészeti társulás. Alakulásakor az „erté" fantázianevében többen a két alapítótag Juhász R. József és Mészáros Ottó - becenevének kezdőbetűit - R(okkó), T(ádé) - vélték felfedezni. ÚJ SZÓ-INTERJÚ Talán igaz ez a feltevés, talán a név más ötletből ered - mindenesetre többéves együttműködés után Mészáros Ottó kiszállt a Stúdió erté szervezőgárdájából. Az idei jubileumi fesztivált nélküle szervezik. Ottóval a Sziget' 97 fesztiválon beszélgettem, a Casus sátor mellett. Idén is lesznek a fesztiválnak külföldi vendégei. Magyarországról a BUDAPESTI KAMARASZÍNHÁZ mutatja be Csehov Sirály című drámáját Alföldi Róbert igencsak rendhagyónak mondható, posztmodern felfogású rendezésében. De fellép a barcelonai COMPANIA PENDIENTE, a francia COMPAGNIE JÉRÔME THOMAS, a varsói TEATR ROZMAITOSCI, a bolgár TEATR SOFIA, a szlovén SLOVENSKO MLADINSKO GLEDALIŠČE a litván VILNIAUS MAZASIS TEATRAS, a prágai DIVADLO NA ZÁBRADLÍ, a brünni HaDIVADLO és a prágai BUCHTY A LOUTKY. Ott lesznek továbbá a martini SZNF SZÍNHÁZ és a poszonyi ASTORKA társulatai is. Naponta tartanak színházi információ-börzét, s minden előadás után beszélgetést az alkotókkal. Szeptember 28-án az Andrej Bagar Színház előtti téren színházi vásár lesz, amit a színház ünnepévé avarnak a résztvevők. Fontos megemlíteni, hogy a fesztiválnak számos támogatója van, s a nagyobb médiák közül a Rádio Twist, az N-rádio, a Markíza Televízió, a Sme, a Kankán, a Divadlo v medzičase, a Mosty, a Pardon, a Nitriansky hlásnik és az Új Szó is rendszeresen népszerűsíti az eseményeit. (Ú) „Mostanra talán egy kicsit letisztult bennem sok minden." Egy ideje eltűntél a hazai „performansz-berkekből". Mi történt? Gyakorlatilag már második éve nem veszek részt a Stúdió erté fesztiváljainak szervezésében és lassan már egy éve, hogy nem élek Szlovákiában. Az értéből való kilépésem szorosan kötődik a performanszhoz, mint művészethez. Minél tovább folytattam ugyanis ezt a tevékenységet, annál inkább rájöttem, hogy egy fesztivál nem lehet mindig megfelelő táptalaja a performansznak. Mert én nem műfajként kezelem, amely fesztiválról fesztiválra bemutatható. Én elsősorban irodalommal foglalkozom, és számomra az irodalomnak egy olyan terméke a performance, amely segít kiemelni a gondolatokat a papírról. Olyasmi, amikor az embernek írás közben nem elég a papír. Kell valami más, hogy elférjenek a gondolatok. Jelenleg mivel foglalkozol? Az utóbbi időben sokat dolgoztam együtt Dóra Attilával, aki zenész, a free jazz és a szabad improvizáció mestere, fúvós hangszereken játszik. Volt sok közös produkciónk, megfordultunk Hollandiában, Ausztriában, Romániában, Németországban. Visszatérve az előbb mondottakhoz, egy olyan ideális állapotot sikerült megtalálnom, amikor a spontán performanszokat tudok csinálni. Ezek nem csak felkérésre, előre megtervezve és begyakorolva készülnek, hanem a pillanat provokálja ki őket. Ilyen volt például nemrég Bécsben, a Kunsthalleban, Monty Cantsinnel és Dóra Attilával, vagy Arnheimben (Hollandia), az Európai Modern Balett Tánciskola épületében. Ezek spontán akciók, performanszok, melyek meglepik és egyedi reakciókra késztetik a közönséget. Jelenleg tehát maga a performansz csak kiegészíti az egyéb művészeti tevékenységedet. Volt-e olyan időszak, mikor azt tartottad a fő tevékenységednek? Igen, és most már tudom, hogy akkor csináltam a legrosszabb dolgokat. Mostanra talán egy kicsit letisztult bennem sok minIgen, és most már tudom, hogy akkor csináltam a legrosszabb dolgokat." (Fotók: Mészáros Ottó archívuma) den, úgy érzem, a performansz az esszenciáját adja a tevékenységemnek, az életemnek, vagyis egy folyamat eredménye, nem pedig egy tudatosan felépített cél. Ha csak performanszban gondolkodik az ember, könnyen beleesik abba a csapdába, hogy kiég, műsora elveszti a mondanivalóját,, vagy egyszerűen plagizál valamit. Sajnos, az utóbbi időben nagyon elharapódzott az a nézet, hogy bárki bármikor képes performanszot csinálni. Ez nem igaz. Ha nincs mögötte alkotói munka, csak gegekre épül fel az egész, akkor baj van. Hol lépsz fel legközelebb? Szeptemberben Érsekújvárott, a Stúdió erté 9. fesztiválján lépek fel, októberben Dániába megyek, hogy eleget tegyek egy meghívásnak, az évvége felé pedig Angliába utazom. Vagyis azért vannak biztos pontok az előadásaim programját illetően, ám többségbe kerültek a spontán fellépések, úgyhogy bárhol, bármikor előfordulhatok. Mészáros Ottó egyébként lemezkiadással is foglalkozik, októberben jelenik meg a Medor Records kiadásában Kántos István, alias Monty Cantsin CD-je, melyen Ady versek feldolgozásai lesznek hallhatók. Ottó - saját elmondása szerint - megújult művészetével tehát szeptember 28-án találkozhatunk Érsekújvárott, a Béke mozi épületében, a Stúdió erté 9. fesztiválján. -kicsiAz irodalomról és a jövő olvasójáról, meg amit alig tudatosítunk ezekkel kapcsolatban Tata - írótábor 1997 és egyebek POLGÁR ANIKÓ Évente 4-5 fiatal szlovákiai magyar író, költő vesz részt a József Attila Kör (JAK) által szervezett tatai táborban. Az idei résztvevőket is (Csehy Zoltán, Németh Zoltán, Pokstaller Lívia, Polgár Anikó) színvonalas progammal fogadták. Előadások (a kortárs spanyol, német és francia prózairodalomról, irodalomelméleti kérdésekről - pl. mire jó a ...szakmai tudásunk hiányosságaiban kell keresnünk. dekonstrukció'? mire jó az elmélet?), beszélgetések irodalomról, kortárs művészetekről, a technika fejlődésével az irodalmi életben bekövetkezett változásokról (INTERNET, irodalom a rádióban és tévében) és felolvasóestek (a vajdasági SYMPOSION, a magyarországi fiatalok SÁRKÁNYFŰ című lapjának bemutatkozása) váltották egymást. S mindezt a magyar irodalmi élet legismertebb személyiségei előadóként (Babarczy Eszter, Odorics Ferenc, Csordás Gábor, Kulcsár Szabó Zoltán) vagy a tábor résztvevőiként (Parti Nagy Lajos, Garaczi László, Kukorelly Endre, Láng Zsolt, Visky András stb.) tették igazán magas színvonalúvá. A tábor üzenetét s ennek kapcsán a hazai magyar irodalmi élet hiányának vagy hiányosságainak okait próbálom meg az alábbiakban boncolgatni. Az egyetemi szemináriumokról, az írószövetség és a Magyar Kulturális Központ rendezvényeiről ismert jelenség az előadások, kérdésfelvetések utáni „vita", mely általában kényelmetlen hallgatásból, illemből feltett sablonkérdésekből és hasonlóan illedelmes sablonválaszokból áll. Mintha csak a múlt rendszerből örökölt előre kiosztott kérdések s megbeszélt válaszok hagyományát szeretnénk tovább éltetni. Ma is előfordul, hogy ezeknek a művileg szított vitáknak pozíciónk féltése vagy személyes sértődések elkerülése az oka (hiszen szakmai kérdésekkel a személyeskedések nálunk sokszor gyerekes módon összefonódnak), a fő okot azonban véleményem szerint szakmai tudásunk hiányosságaiban kell keresnünk. Hiszen egy előadóval vitába szállni csupán az előadásban kifejtett kérdések alapos ismeretében lehet (föltéve, hogy nem akarunk nevetségessé válni). Egy kérdés föltevése néha többet elárul tudásunkról, hozzáértésünkről, mint egy másfélórás előadás. Tőzsér Arpád kortárs irodalomból való fölkészültsége, a Kalligram Kiadó minőségi forradalma sajnos hazai tájakon kevés követőre talált. Pedig éppen ezek azok az értékek, melyekre nemcsak büszkének kellene lennünk, hanem meg kellene próbálnunk felzárkózni hozzájuk, hogy a kortárs magyar irodalom (s ezeken keresztül a kortárs európai irodalom) vérkeringésébe bekerüljünk. A legfontosabb dolgunk egy olyan könyvtár létrehozása lenne, melybe a magyarországi és más határon túli kiadók legújabb kiadványait begyűjtenénk (ahogy ezt a kolozsvári Láthatatlan Kollégium tagjai teszik). Most talán még csak az egyetemi kortárs magyar irodalmi szemináriumokon érezzük ennek hiányát, hiszen könyvtárainkban még megtalálhatjuk a magyar és világirodaDiákjaink számára szinte beszerezhetetlenek lesznek... lom legfontosabb könyveit, melyek a szocializmus idején hazai és magyarországi kiadók közös kiadványaiként jelentek meg, s jutottak el így hozzánk is. De képzeljük el, milyen szakadék lesz majd ötven vagy száz év múlva! Diákjaink számára szinte beszerezhetetlenek lesznek a mostani kortárs irodalom akkorra már klasszikussá vált alkotásai s a világirodalomból készült újabb műfordítások is. A somorjai Bibliotheca Hungarica már elkezdett egy hiánypótló munkát, a felvidéki magyar vonatkozású kiadványok összegyűjtését. Ezen belül vagy ezzel párhuzamosan kellene látrehozni ezt a másik könyvtárat, hiszen csupán a kettő együtt, hazai hagyományainknak és a kortárs magyar és világirodalomnak beható ismerete teszi majd lehetővé iskoláink és kulturális életünk színvonalának emelését. Talán ez a tatai tábor legfontosabb üzenete: legyünk igényesebbek magunkkal szemben, s legyünk nyitottabbak a világ felé. E nyitottsággal szorosan összefügg az idei tatai beszélgetések és viták egyik fontos témája: az INTERNET, mely az irodalmi életet, tájékozottságunkat, sőt, az író és olvasó közötti hagyományos viszonyt is alaposan megváltoztathatja. Azonban mindehhez, a technika vívmányainak befogadásához, az új irodalmi irányzatok elméleti hátterének megértéséhez, az irodalmi lapokon, kiadványokon keresztül az irodalmi ízlés változásának megfigyeléséhez nagyobb fogékonyságra és aktivitásra lenne szükségünk.