Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-22 / 217. szám, hétfő

2601 TÉVÉ ÉS RÁDIÓ/VASÁRNAP ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 20. Kommunikációs tréning Pqzsony. A Márai Sándor Alapítvány tréningközpontja 1997. október 10-én kommunikációs tréninget hirdet. A tréninget öt hétvégén kéthetente rendezzük meg 100 órás időtartamban Dunaszerdahelyen, Érsekújvárban és Füleken. Azon véle­ményformáló személyek (elsősorban polgármesterek, pedagó­gusok, orvosok, jogászok, újságírók, papok és egyetemisták) érdeklődését várjuk, akik tenni akarnak a nemzetiségi, faji együttélés jobbításáért. A részvételi díj felnőtteknek 200 Sk (fi­ataloknak 28 éves korig 100 Sk). A költségek további részét (oktatási díj, szállás, étkezés) az alapítvány állja. Jelentkezni lehet a következő címen: Márai Sándor Alapítvány, Hviezdoslavovo nám. 17, 811 02 Bratislava, Tel/Fax: 7 - 5335 900, E-mail: nsm@mbox.bts.SK. Kérjük, szíveskedjenek mel­lékelni egy rövid életrajzot, (ú) • Turczel Lajos irodalomtörténész köszöntése Pozsony. Kedden, szeptember 23-án a Szlovákiai Magyar írók Társasága és a Madách-Posonium Kiadó rendezésében ünnepi találkozóra kerül sor, amelyen a 80. éves TURCZEL LAJOS iro­dalomtörténészt köszöntik. Az ünnepelt munkásságát dr. Szeberényi Zoltán és Duba Gyula író méltatja, s ott kerül sor a neves irodalomtudós Arcképek és emlékezések című új köteté­nek a bemutatására is. (ú) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Sötét zsaruk (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Az el­lenfél arca (am.) 16, 18, 20.30 MLADOSŤ: Al Pacino - III. Ri­chárd (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; A csillagokat az égről (szlov.-cseh)) 16, 18.30, 20.30 George, a dzsungel királya (am.) 17, 20.30 Fék­telenül 2 (am.) 18.30 A pokoli lecke (am.) 16 A kaland (ol.) 18 Limonádé Joe (cseh) 20 KASS A ÚSMEV: Az angol beteg (am.) 16,19.15 IMPULZ: Könnyek az esőben (am.) 16.15, 19.15 DRUŽBA: Mikrokozmosz (fr.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Sötét zsaruk (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Sötét zsaruk (am.) 15.45,18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - PANORÁMA: Sötét zsaruk (am.) 18, 20.30 GÚTA - MOZI: Kutyaévek (cseh) 19.30 ROZSNYÓ - PANO­RÁMA: Az ellenfél arca (am.) 19 Mikrofonvégen: Mészáros Ottó költő, performer Külön ütőn Nemzetközi Színházi Fesztivál '97 Nyitrai előzetes ÚJ SZÓ-HlR Nyitra. Valószínűleg az idei Divadelná Nitra '97 Nemzetközi Színházi Fesztivál műsora lesz a legszínvonalasabb a rendezvény történetében. A szeptember 26­án (pénteken) kezdődő esemény első napján is olyan előadásokat láthatnak a nézők, amelyek euró­pai rangúak. A SZLOVÁK NEM­ZETI SZÍNHÁZ a Demokraták cí­mű Janko Jesenský-regény adap­tációjával mutatkozik be, amelyet az alternatív színházi körökben jól ismert Viliam Klimáček dolgo­zott át, és rendezett meg tartalmi és formai revelációként. Majd a brit VOLCANO mozgásszínházi társulat Amegbolondultváros cí­mű (s ez nem a szövegszerkesztő hibája) szatírájában láthatunk számunkra is ismerős dolgokat az angolokról és a wales-iekről. Ott lesz a fesztiválon a cseh szín­házkultúra egyik legérdekesebb alkotója JAN ANTON PITINSKÝ is, akinek két rendezését is bemu­tatják. A kassai KELET-SZLOVÁ­KIAI SZÍNHÁZ társulatánál Peter Scherhaufer vendégeskedett, ahol szabad színpadi képzettársí­tások nyomán született meg a ne­ves rendező-tanár műhelyében Martin Čičvák A ház, ahol jól csi­nálják című alkotása egy diák, Mišo Hatina rendezésében. Idén lesz tízéves a Stúdió erté - alternatív művészeti társulás. Alakulásakor az „erté" fantázianevében többen a két alapítótag ­Juhász R. József és Mészá­ros Ottó - becenevének kezdőbetűit - R(okkó), T(ádé) - vélték felfedezni. ÚJ SZÓ-INTERJÚ Talán igaz ez a feltevés, talán a név más ötletből ered - minden­esetre többéves együttműködés után Mészáros Ottó kiszállt a Stúdió erté szervezőgárdájából. Az idei jubileumi fesztivált nél­küle szervezik. Ottóval a Sziget' 97 fesztiválon beszélgettem, a Casus sátor mellett. Idén is lesznek a fesztiválnak kül­földi vendégei. Magyarországról a BUDAPESTI KAMARA­SZÍNHÁZ mutatja be Csehov Si­rály című drámáját Alföldi Róbert igencsak rendhagyónak mondha­tó, posztmodern felfogású rende­zésében. De fellép a barcelonai COMPANIA PENDIENTE, a fran­cia COMPAGNIE JÉRÔME THOMAS, a varsói TEATR ROZMAITOSCI, a bolgár TEATR SOFIA, a szlovén SLOVENSKO MLADINSKO GLEDALIŠČE a lit­ván VILNIAUS MAZASIS TEATRAS, a prágai DIVADLO NA ZÁBRADLÍ, a brünni HaDIVADLO és a prágai BUCHTY A LOUTKY. Ott lesznek továbbá a martini SZNF SZÍNHÁZ és a poszonyi ASTORKA társulatai is. Naponta tartanak színházi infor­máció-börzét, s minden előadás után beszélgetést az alkotókkal. Szeptember 28-án az Andrej Bagar Színház előtti téren színhá­zi vásár lesz, amit a színház ünne­pévé avarnak a résztvevők. Fontos megemlíteni, hogy a fesz­tiválnak számos támogatója van, s a nagyobb médiák közül a Rádio Twist, az N-rádio, a Markíza Tele­vízió, a Sme, a Kankán, a Divadlo v medzičase, a Mosty, a Pardon, a Nitriansky hlásnik és az Új Szó is rendszeresen népszerűsíti az ese­ményeit. (Ú) „Mostanra talán egy kicsit le­tisztult bennem sok minden." Egy ideje eltűntél a hazai „performansz-berkekből". Mi történt? Gyakorlatilag már második éve nem veszek részt a Stúdió erté fesztiváljainak szervezésében és lassan már egy éve, hogy nem élek Szlovákiában. Az értéből való kilépésem szorosan kötődik a performanszhoz, mint művé­szethez. Minél tovább folytat­tam ugyanis ezt a tevékenysé­get, annál inkább rájöttem, hogy egy fesztivál nem lehet mindig megfelelő táptalaja a performansznak. Mert én nem műfajként kezelem, amely fesz­tiválról fesztiválra bemutatható. Én elsősorban irodalommal fog­lalkozom, és számomra az iro­dalomnak egy olyan terméke a performance, amely segít ki­emelni a gondolatokat a papír­ról. Olyasmi, amikor az ember­nek írás közben nem elég a pa­pír. Kell valami más, hogy elfér­jenek a gondolatok. Jelenleg mivel foglalkozol? Az utóbbi időben sokat dolgoz­tam együtt Dóra Attilával, aki zenész, a free jazz és a szabad improvizáció mestere, fúvós hangszereken játszik. Volt sok közös produkciónk, megfordul­tunk Hollandiában, Ausztriá­ban, Romániában, Németor­szágban. Visszatérve az előbb mondottakhoz, egy olyan ideá­lis állapotot sikerült megtalál­nom, amikor a spontán performanszokat tudok csinál­ni. Ezek nem csak felkérésre, előre megtervezve és begyako­rolva készülnek, hanem a pilla­nat provokálja ki őket. Ilyen volt például nemrég Bécsben, a Kunsthalleban, Monty Cant­sinnel és Dóra Attilával, vagy Arnheimben (Hollandia), az Eu­rópai Modern Balett Tánciskola épületében. Ezek spontán akci­ók, performanszok, melyek meglepik és egyedi reakciókra késztetik a közönséget. Jelenleg tehát maga a performansz csak kiegészíti az egyéb művészeti tevékeny­ségedet. Volt-e olyan időszak, mikor azt tartottad a fő tevé­kenységednek? Igen, és most már tudom, hogy akkor csináltam a legrosszabb dolgokat. Mostanra talán egy ki­csit letisztult bennem sok min­Igen, és most már tudom, hogy akkor csináltam a legrosszabb dolgokat." (Fotók: Mészáros Ottó archívuma) den, úgy érzem, a performansz az esszenciáját adja a tevékeny­ségemnek, az életemnek, vagyis egy folyamat eredménye, nem pedig egy tudatosan felépített cél. Ha csak performanszban gondolkodik az ember, könnyen beleesik abba a csapdába, hogy kiég, műsora elveszti a mondanivalóját,, vagy egysze­rűen plagizál valamit. Sajnos, az utóbbi időben nagyon elharapó­dzott az a nézet, hogy bárki bár­mikor képes performanszot csi­nálni. Ez nem igaz. Ha nincs mö­götte alkotói munka, csak gegekre épül fel az egész, akkor baj van. Hol lépsz fel legközelebb? Szeptemberben Érsekújvárott, a Stúdió erté 9. fesztiválján lépek fel, októberben Dániába me­gyek, hogy eleget tegyek egy meghívásnak, az évvége felé pe­dig Angliába utazom. Vagyis azért vannak biztos pontok az előadásaim programját illetően, ám többségbe kerültek a spon­tán fellépések, úgyhogy bárhol, bármikor előfordulhatok. Mészáros Ottó egyébként le­mezkiadással is foglalkozik, ok­tóberben jelenik meg a Medor Records kiadásában Kántos Ist­ván, alias Monty Cantsin CD-je, melyen Ady versek feldolgozá­sai lesznek hallhatók. Ottó - sa­ját elmondása szerint - meg­újult művészetével tehát szep­tember 28-án találkozhatunk Érsekújvárott, a Béke mozi épü­letében, a Stúdió erté 9. feszti­válján. -kicsi­Az irodalomról és a jövő olvasójáról, meg amit alig tudatosítunk ezekkel kapcsolatban Tata - írótábor 1997 és egyebek POLGÁR ANIKÓ Évente 4-5 fiatal szlovákiai ma­gyar író, költő vesz részt a József Attila Kör (JAK) által szervezett tatai táborban. Az idei résztve­vőket is (Csehy Zoltán, Németh Zoltán, Pokstaller Lívia, Polgár Anikó) színvonalas progammal fogadták. Előadások (a kortárs spanyol, német és francia próza­irodalomról, irodalomelméleti kérdésekről - pl. mire jó a ...szakmai tudásunk hiányosságaiban kell keresnünk. dekonstrukció'? mire jó az el­mélet?), beszélgetések iroda­lomról, kortárs művészetekről, a technika fejlődésével az iro­dalmi életben bekövetkezett változásokról (INTERNET, iro­dalom a rádióban és tévében) és felolvasóestek (a vajdasági SYMPOSION, a magyarországi fiatalok SÁRKÁNYFŰ című lap­jának bemutatkozása) váltották egymást. S mindezt a magyar irodalmi élet legismertebb sze­mélyiségei előadóként (Babar­czy Eszter, Odorics Ferenc, Csordás Gábor, Kulcsár Szabó Zoltán) vagy a tábor résztvevői­ként (Parti Nagy Lajos, Garaczi László, Kukorelly Endre, Láng Zsolt, Visky András stb.) tették igazán magas színvonalúvá. A tábor üzenetét s ennek kapcsán a hazai magyar irodalmi élet hi­ányának vagy hiányosságainak okait próbálom meg az alábbi­akban boncolgatni. Az egyetemi szemináriumokról, az írószövetség és a Magyar Kulturális Központ rendezvé­nyeiről ismert jelenség az elő­adások, kérdésfelvetések utáni „vita", mely általában kényel­metlen hallgatásból, illemből feltett sablonkérdésekből és ha­sonlóan illedelmes sablonvála­szokból áll. Mintha csak a múlt rendszerből örökölt előre kiosz­tott kérdések s megbeszélt vála­szok hagyományát szeretnénk tovább éltetni. Ma is előfordul, hogy ezeknek a művileg szított vitáknak pozíciónk féltése vagy személyes sértődések elkerülé­se az oka (hiszen szakmai kér­désekkel a személyeskedések nálunk sokszor gyerekes mó­don összefonódnak), a fő okot azonban véleményem szerint szakmai tudásunk hiányossága­iban kell keresnünk. Hiszen egy előadóval vitába szállni csupán az előadásban kifejtett kérdé­sek alapos ismeretében lehet (föltéve, hogy nem akarunk ne­vetségessé válni). Egy kérdés föltevése néha többet elárul tu­dásunkról, hozzáértésünkről, mint egy másfélórás előadás. Tőzsér Arpád kortárs irodalom­ból való fölkészültsége, a Kalligram Kiadó minőségi for­radalma sajnos hazai tájakon kevés követőre talált. Pedig ép­pen ezek azok az értékek, me­lyekre nemcsak büszkének kel­lene lennünk, hanem meg kelle­ne próbálnunk felzárkózni hoz­zájuk, hogy a kortárs magyar irodalom (s ezeken keresztül a kortárs európai irodalom) vér­keringésébe bekerüljünk. A legfontosabb dolgunk egy olyan könyvtár létrehozása len­ne, melybe a magyarországi és más határon túli kiadók leg­újabb kiadványait begyűjte­nénk (ahogy ezt a kolozsvári Láthatatlan Kollégium tagjai te­szik). Most talán még csak az egyetemi kortárs magyar iro­dalmi szemináriumokon érez­zük ennek hiányát, hiszen könyvtárainkban még megtalál­hatjuk a magyar és világiroda­Diákjaink számára szinte beszerezhetet­lenek lesznek... lom legfontosabb könyveit, me­lyek a szocializmus idején hazai és magyarországi kiadók közös kiadványaiként jelentek meg, s jutottak el így hozzánk is. De képzeljük el, milyen szakadék lesz majd ötven vagy száz év múlva! Diákjaink számára szin­te beszerezhetetlenek lesznek a mostani kortárs irodalom ak­korra már klasszikussá vált al­kotásai s a világirodalomból ké­szült újabb műfordítások is. A somorjai Bibliotheca Hungarica már elkezdett egy hiánypótló munkát, a felvidéki magyar vo­natkozású kiadványok össze­gyűjtését. Ezen belül vagy ezzel párhuzamosan kellene látrehozni ezt a másik könyvtá­rat, hiszen csupán a kettő együtt, hazai hagyományaink­nak és a kortárs magyar és vi­lágirodalomnak beható ismere­te teszi majd lehetővé iskoláink és kulturális életünk színvona­lának emelését. Talán ez a tatai tábor legfonto­sabb üzenete: legyünk igénye­sebbek magunkkal szemben, s legyünk nyitottabbak a világ fe­lé. E nyitottsággal szorosan összefügg az idei tatai beszélge­tések és viták egyik fontos té­mája: az INTERNET, mely az irodalmi életet, tájékozottsá­gunkat, sőt, az író és olvasó kö­zötti hagyományos viszonyt is alaposan megváltoztathatja. Azonban mindehhez, a techni­ka vívmányainak befogadásá­hoz, az új irodalmi irányzatok elméleti hátterének megértésé­hez, az irodalmi lapokon, kiad­ványokon keresztül az irodalmi ízlés változásának megfigyelé­séhez nagyobb fogékonyságra és aktivitásra lenne szüksé­günk.

Next

/
Thumbnails
Contents