Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-19 / 215. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 25. KULTÚRA ­oKTATÁS 2580 Stresszmentes iskolák Új-Zélandon. Minden gyerekben azt igyekeznek fejleszteni, amihez tehetsége van Karácsony a másság jegyében Milan Lucina mérnök, a pozsonyi Egészséges Élet­stílusért Társaság (Spoločnosť pre zdravý životný štýl) elnöke, jóga­tanár 1984-től 1996-ig Új­Zélandon élt a családjával. Fia ott járt alapiskolába. Ennek kapcsán beszélget­tünk az ottani nyitott, tole­ráns iskolarendszerről. ARCHLEB GÁLY TAMARA Lucina úr elmesélte, hogy fia az ötödik születésnapján lépte át elöször az iskola küszöbét. Új-Zé­landon ugyanis minden gyerek az ötödik születésnapján kezd is­kolába járni. Az első évben per­sze inkább csak játszanak, ismer­kednek egymással. Új-Zélandon a család, a gyermek a legfonto­sabb. Ezért a szülők úgy választa­nak lakhelyet, hogy az az iskola, méghozzá lehetőleg jó iskola kö­zelében legyen. Vannak állami és magániskolák, ez utóbbiak közé tartoznak az egyházi iskolák is. Az angol nyel­vű országokban ugyanis komo­lyan veszik az egyház és állam különválását. Az állami iskolák­ban tilos a hittan, vagy bármine­mű más ideológia oktatása, mely a gyerekeket manipulálhatná. Az új-zélandi alapiskolákban nem létezik jeggyel való osztályozás, csak szóbeli (írásbeli) értékelés. Ez lényegében amolyan informá­ció a szülő részére, általában ke­mény kritika nélkül. A tanító a rábízott gyerekért teljes felelős­séget vállal, a problémákat az is­kolán belül oldja meg. A gyere­kek közti viszályokat nem autoritatív módon számolja fel, hanem például úgy, hogy a taní­tás végén elbeszélget velük, míg békésen meg nem egyeznek. Ha egy gyerek bizonyos tantárgyból gyengébb, ebből semmiféle hát­ránya nem származik. Mindenki­ben azt igyekeznek fejleszteni, amihez tehetsége van, így növe­lik a gyerekek önbizalmát és megkímélik őket a stresszhelyze­tektől. Az iskola célja ott nem Új-Zélandon a gyerekek szeretnek iskolába járni (Fotó: archív) versengés kialakítása, hanem fel­készíteni a gyerekeket az életre. Ha valamelyik gyereknek példá­ul nincs érzéke a természettudo­mányokhoz, olyan iskolába jár­hat, melyben a hangsúly az alko­tótevékenységen van. Ilyenek pl. a német típusú, ún. waldorf­iskolák, ahol a gyerekekhez való hozzáállás is emotívabb. A játé­kos formájú tanítás leköti a gye­rekeket, a tanítók a maximumot nyújtják. (Igaz, fizetésük nem hasonlítható össze a mi tanítóink alamizsna-adagjával, de szeretik is a hivatásukat...) így aztán nem csoda, hogy a diákok szinte kivé­tel nélkül szeretnek iskolába jár­ni. A mechanikus adathalmozás helyett itt az információszerzés módjára nevelnek és önálló gon­dolkodásra. A fő tantárgyak a be­szédkészség, hallgatáskész­ség(l), írás, olvasás. A természet­tudományi tárgyakat ebben a korban nem tartják olyan fontos­nak, mint nálunk. Inkább az önálló élethez nélkülözhetetlen tárgyakra helyezik a hangsúlyt. Ilyenek pl. az egészségre, helyes étkezésre való nevelés, a főzés, sütés, varrás, műhelymunka, melyekre mindkét nemet egy­aránt felkészítik. Új-Zélandon ugyanis igazi egyenjogúság van. Az értékelésnél az adottságokon kívül minden tantárgynál szem­ügyre veszik a hozzáállást, igye­kezetet is. Értékelik a kitartást, önálló munkát, az ötletességet, a jó időbeosztást, a munka minő­ségét, teljességét, az együttmű­ködést, önuralmat, felelősséget, pontosságot és sok mást. A hiperaktív gyerekekről nem je­lentik ki, hogy „rosszak", hanem a tanító igyekszik őket jobban le­kötni, hogy r.e unatkozzanak. Ha valaki nem csinálja meg a felada­tát, nem kap semmilyen értéke­lést, de saját önbecsülése érdeké­ben mindenki igyekszik a legjob­bat nyújtani. A feladatok mindig individuális jellegűek, a diák ma­ga választja ki az őt érdeklő ki­dolgozandó témát, ún projektet. (Fia „projektjei" közül Lucia úr az egyik legérdekesebbnek azt tartja, melyben a Találkozás és köszönés kérdéseit dolgozta ki a gyerek, rajzokkal gazdagítva. Ezen belül vagy 15-féle szóbeli és nonverbális köszönésformát mu­tatott be, melyekkel Új-Zélandon s másutt találkozott.) A gyere­kek a szünetben akár beülhetnek a jól felszerelt iskolai könyvtá­rakba is és nyugalomban olvas­gathatnak. Rendkívül gazdagok a városi könyvtárak is. A gyere­keket kiskoruktól arra vezetik, hogy figyelemmel kísérjék az új­ságokat, s hogy önálló, független véleményt formáljanak az olva­sottakról, látottakról. Fontos szerep jut az iskolákban a sportnak, ám versenyjelleg nél­kül, nehogy a kevésbé ügyes gyerekek szenvedjenek hátrá­nyos helyzetük miatt. Minden iskola nagy játszótérrel és saját fürdőmedencével rendelkezik. Kérdésemre, mi tetszett Lucina úrnak és családjának az új-zé­landi iskolában a legjobban, azt mondta, a karácsony közös megünneplése, mely a különbö­zőség ünneplése volt. A kevert fajú és nemzetiségű osztály taní­tónője, melyben jóval többen voltak a színesbőrűek, mint a fe­hérek, kultúrájuk bemutatására szólította fel a gyerekeket. Ki-ki saját népe ruházatát, táncait, dalait mutathatta be az ünnep­ségen. Az egyetlen szlovák nem­zetiségű gyerek kultúráját a ta­nítónő úgy próbálta megközelí­teni, hogy a nagykövetségen be­szerzett könyvek alapján sajátkezűleg négy szlovák nép­viseletet varrt. A kölcsönkapott szlovák karácsonyi dalokra négy gyereknek közös táncot tanított be, majd az énekeket a többiek is megtanulták. Az ünnepség a másság ünneplése volt, tiszte­letadás és érdeklődés az idege­nek iránt. Szép példa a kisebbsé­gi és nemzetiségi problémák po­zitív megoldására. Kétnapos kínálatunkból válogathatnak: jelentkeznek állandó rovataink, sok zenével körítve Hétvége a rádió magyar adásában ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Szombaton 9-kor indítjuk műso­runkat a Hétről hétre című publi­cisztikai magazinnal, amelynek műsorvezető-szerkesztője Agócs Valéria. A műsor első órájában összefoglaljuk a hét legfontosabb belpolitikai eseményeit, a máso­dik óra vezértémája a népesedés. A világ népessége és ezen belül Szlovákia és a szlovákiai magyar­ság demográfiai mutatói. Szó­lunk a száz éve született Tamási Áronról, a Szlovák Filharmóniai Kórus nyári sikeréről és új évad­járól. 13 órakor megismételjük Osvald Záhradník: Autóstop c. rádiójátékát. Ezután részleteket hallanak Alain Boublil: Miss Sai­gon c. musicaljéből. A két órás hí­reket szlovák nyelvművelő mű­sorunk, majd a Tallózó követi. 15.00-kor zenei körséta. Bartók Bélára emlékezünk abból az al­kalomból, hogy november 28­30. között kerül sor Losoncon a II. Bartók Béla Zenei Találkozó­ra, amelynek része a középis­kolások zenei vetélkedője Utam Bartókhoz címmel, s ez az adás szakmai segítséget nyújt a felké­szülésben. 15.30-kor a Vállalko­zók műsorában beszámolunk a Contact Región '97 nemzetközi kiállításról. A hírek után 16.05­kor Köszöntő, majd 17.45-kor hírösszefoglaló. Vasárnap 9 órakor híreket mon­dunk. 9.15-kor református fél­órával jelentkezünk: ifj. Erdélyi Pál vágfarkasdi lelkipásztor a lel­ki ajándékokról szól, majd rövid összeállítás hallható a Jókán megtartott ifjúsági találkozóról. A Hitvallásaink című rovatban az ember bukásáról, a bűnről és a bűn okáról lesz szó. Ezután rene­szánsz zene szól. A mese után 10.25-kor a Kölyökvilágban gyermekportrék a galántai alap­SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Az eladott menyasszony (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Színházi komédia (19) KIS SZÍN­PAD: Zsírosfazék (19) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Oli­vér! (19) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Apácák (19 - a Komáro­mi Jókai Színház vendégjátéka) MOZI POZSONY HVIEZDA: Sötét zsaruk (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Az angol beteg (am.) 17, 20 MLADOSŤ: Al Pacino - ill. Richárd (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; A csillagokat az égről (szlov.-cseh)) 16, 18.30, 20.30 George, a dzsungel királya (am.) 17,20.30 Féktelenül 2 (am.) 18.30 A pokoli lecke (am.) 16 KASS A ÚSMEV: Két nap a völgyben (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Könnyek az esőben (am.) 16.15,19.15 DRUŽBA: Fargo (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Sötét zsaruk (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Sötét zsaruk (am.) 15.45,18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - PANORÁMA: Sötét zsaruk (am.) 18, 20.30 GALÁNTA - MOZI: Marian (cseh) 19.30 ZSELÍZ - SPUTNIK: Batman és Robin (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Csak a bolondok sietnek (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Fékte­lenül 2 (am.) 19 Az ördög, mint tudjuk, rossz Megjelent a Kalligram iskolából. 10.55-kor Anyanyel­vünk. 11 órakor a Kulturális kör­kép témája a képzőművészet. 11.30-kor nótacsokor. A déli hí­rek után 12.10-kor a Randevú­ban visszapillantunk még a nyár­ra. Sztárvendég a Pa-dö-dő. 14.15-kor kapcsoljuk Londont, a BBC magyar adását. A Szlovákiai Magyar írók Társasága Fábry Zoltán életművét értékelte. Az Irodalmi mozaik című műsorban erről a rendezvényről hallhatnak összeállítást. 15.30-kor Hazai tájakon, néprajzi összeállítás. Ez­után Köszöntő, majd adászáró hírösszefoglaló, (-zj-) POLGÁR ANIKÓ A legújabb Kalligram három (ver­sekkel elkülönített) blokkból áll. Az első blokkba két esszészerű írás (Kotányi Attila: Visszacsato­lás, Witold Gombrowicz: Napló) tartozik. Különösen a Gombro­wicz-naplórészlet kritikáról való elmélkedéseit ajánlom nemcsak a kritikusoknak, hanem a kritikák gyanútlan olvasóinak figyelmébe is. „Mitől emeltetik fel X. úr véle­ménye, ami utóvégre csak még egy magánvélemény, az ítélethir­detés magaslatára, csupán azál­tal, hogy egy újság leközli? Miért kell elviselnem ezt az arroganciát és pimaszságot, ezt az odavetett mocskot, amit ünnepélyesen kri­tikának neveznek?" - kérdezi Gombrowicz felháborodva. A másik blokk, melyet Grendel Lajos előszava vezet be, a lévai LCA kiadó által kiírt novellapá­lyázat nyertes írásaiból közöl né­gyet, azzal a nem titkolt szándék­kal, hogy a szlovák novel­lisztikában bekövetkezett stílus­váltást (Grendel szavaival: „szin­te miniforradalmat") bemutassa. A fődíjas Braňo Hochel novellája majdnem teljes egészében egyet­len, egy szuszra elhadart mondat, egy kocsmai beszélgetésbe ágya­zott „múltrendszeri" történet. Michal Habaj Szimulációs kísér­let c. írása tulajdonképpen egy meg nem írt novella elemzése; az író egy posztmodern szövegelem­zés paródiájával előzi meg novel­lájajövendő méltatóinak okosko­dását. Rado Olos és Radoslav Lipták írásai állnak legközelebb a hagyományos novellákhoz. Tar­talmukban annyiban hasonlíta­nak egymásra, hogy mindkettő egy házaspár története, s drámai kompozíciójuk tetőpontjaként mindkettő halállal (öngyilkos­sággal, ill. egy halálos balesettel) végződik. A megformálás azon­ban újszerű: Rado Olos Barlang­jának albérletébe mágikus titko­zatosság vegyül, Radoslav Lipták A szenvelgés féregjáratában pe­dig saját rejtett szentimentaliz­musa fölött mosolyog ironikusan. A Kalligram harmadik blokkja egy könyvkritikát (Szili József: Barnás Ferenc: Az élősködő), egy színkritikát (Hizsnyan Géza: Á halálba táncoltatott röhögtető komédiája) és egy tanulmányt (Hushegyi Gábor: Stúdió erté 1987-1997) tartalmaz. Hizsnyan Géza a kassai Thália Színház Moliére: Don Jüanjának előadá­sával kapcsolatban közli (különö­sen a rendezéssel szembeni) kifo­gásait, megragadva az alkalmat, hogy magáról a színkritikáról és a színkritikus szerepéről is elmél­kedjen - így egy vékony szálon az „első blokkba" tartozó Gombro­wicz írásához is kötődik. Ilyen szálak egyébként - szerkesztői tu­datossággal vagy anélkül - át­meg átszövik az egész számot, s az igényes olvasó valóban elszó­rakozhat kibogozásukon. Az egész szám keretét most is a borí­tólap belső oldalán levő vers s a záróírásként közölt Petríček­esszéfüzér (ezúttal befejező) da­rabja adja. „Az ördög, mint tudjuk, rossz ­szól a Kotányi Attila esszéjének mellékleteként közölt mese ta­nulsága, melyben csak egy kis időre feledkezik meg gazdája az (egyébként „pompás") ördögről, akit egyfolytában foglalkoztatni kell, s az máris megsüti nyárson a szomszéd gyereket. Á Kalli­gramnak azonban ezúttal is sike­rült elkerülnie ezt a veszélyt: hi szen a legújabb szám is alaposan leköti az olvasó figyelmét s meg­dolgoztatja fantáziáját. REGÉNY M egtalálták a sötét­szürke Skodát? ­érdeklődik még Pe­ti. -Megtaláltuk... - Legalább az marad Sober szü­leinek - sóhajtja maga elé a ri­porter. A bűnügyi parancsnok visszatér Stir Viktor elgondolásához is. -Jó és hasznos az ötleted. Még sehol semmi, s az Épületfelújító már szerződést kötne veled! Ha megoldod az anyagi kérdést, néhány nyugdíjra érett kollégát ajánlhatnék. Náluk jobb és ipar­kodóbb szakembereket nehe­zen találnál. - Csak a pénztárosnő szavaira reagáltam. Majd elsírta magát. A hozzá hasonlóknak valóban szükségük lenne a védelemre. Ha már kimondtam, lehet, hogy meg is valósítom a tervemet. A kezdethez kölcsönt kellene fel­vennem... Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 80. rész - Betársulok hozzád! - gondolja meg magát Peti, s az ezresekkel teli borítékot Stir elé tolja. - Ez a pénz égeti a kezemet, nem ér­demlem meg. - Ne viccelj, szükségetek van rá. Nagyobb lakást is szerezned kell, s az ma már nem megy pénz nélkül! - És Stir kérlelő te­kintettel pillant Zsuzsira. Zsuzsi abban a tudatban, hogy a száz darab ezres igen jól jön­ne nekik, mégis nemet int. - Nekem se kell. Sok mindent vá­sárolhatnánk a pénzért, de évek múltán is csak azt juttatná az eszünkbe, hogy Sober Karcsinak köszönhetjük... - mondja ki nagy megkönnyebbüléssel, csakhogy Stir ne utasítsa vissza Peti ajánla­tát. -Arra is gondoljon, ha maga mellett dolgozhatna Tibor, több és jobb detektívregényt írhatna, s nem kellene annyit kóborolnia az országban, mert a szerkesztő­ség ide-oda küldözgetné. íijon inkább regényeket! Ezek a szavak megmosolyogtat­ják a harcsabajszos riportert. - És többet lennénk együtt! - Nem ez a legfontosabb? - Ebben én is segíthetnék magá­nak - nevet fel jó kedéllyel Stir Viktor. - Mit szólna ahhoz, ha magát is az Éber Szemhez szer­ződtetném? Már említettem, hogy legjobban a saját nevelésű munkatársakat kedvelem... - Ez igaz - bólint a bűnügyi pa­rancsnok. - Amikor lehetősége nyílt rám csak kezdőket vett magához, de az egyiket - tekint a hallgatagon ülő fiatal detek­tívre - elcsábította tőlünk! - Szüksége volt a segítségére. - Nem bántam meg - teszi hoz­zá a Fiú. - Jól megértjük egy­mást. - De most nagy szükségünk len ne egy olyan csökönyös munka­társra, mint amilyen te vagy, Ti­bor barátom - folytatja Stir. ­Egyszer majd, ha nyereségesek leszünk, visszaadom a kölcsönt... P eti tiltakozni akar, köl­csönről szó sem lehet! De nem szólalhat meg, mert Stir leinti. - Egy szót sem! - Peti elmosolyodik, mert eszébe jut, hogy a mi tája­inkon a detektíviroda sosem lesz annyira nyereséges, hogy egy nagyobb kölcsönt visszafi­zethetne. Beleegyezőleg a kezét nyújtja. - Rendben van, Viktor, de a köl­csön kamat nélküli lesz. - Ez is nagy előny... - Tudja, hogy én is magamhoz venném, Peti úr! - szólal meg a bűnügyi parancsnok. - Vérében van a szimatolás... - Csak szimatoljon itt! - veti közbe Zsuzsi. - Ha magukhoz menne, nem lenne a szemem előtt! - Itt sem lesz állandóan a szeme előtt - figyelmezteti a detektív­iroda főnöke. - Lehet, hogy Ti­bor barátunknak itt meg ott lesz a dolga, s magának máshol, de főleg itt az irodában, mert pon­tos nyilvántartást is vezetnünk kell. - Szeretem a rendet, törzsfőnök úr! - Hát nem nagyszerű?! Mind a ketten szimatoló indiánok le­szünk! - ragyog Zsuzsi arca, és csintalan mosollyal kedvese ke­zére csap. (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents