Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-12 / 210. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 12. KOMMENTÁR A szakadék szélén PETERFI SZONYA Marián Andel (SZNP) képviselő nem tévedett, amikor kijelentette: Ľubomír Javorský az egészségügyet a tönk szélére sodorja. Talán ez kellett ahhoz, hogy a miniszter észbe kapjon, és az anyagi összeomlás előtt álló egészségügyről végre tárgyalni kezdjen az ellátásban részt vevő intézményekkel, társulásokkal. Azt, hogy végre, nyomatékosítani kell, mert egy ilyen problémafeltáró és megoldást kereső összejövetelre sokáig kellett várni. Leginkább az egészségbiztosítóknak, melyek tudatában voltak (és vannak), hogy az ellátás finanszírozási rendszere úgy rossz, ahogy a miniszter bevezettette. Ök, szakértők lévén, nem elégedtek meg a száraz ténymegállapítással, számos „gyógymódot" dolgoztak ki az összeomlás előtt álló finanszírozási rendszer kezelésére. Hiába, a miniszterrel hébehóba folytatott tárgyalások mindvégig eredménytelenek voltak. Javorský ugyanis semmibe vette az előteijesztett alapos elemzéseket, sőt a tárca a figyelmeztetés ellenére a kormány és a parlament elé terjesztette, majd a koalíciós képviselőkkel jóvá is hagyatta a gyógyászati rendtartás kibővítését, melynek eredménye a még több kiadás. Persze a kormány nem biztosította az ehhez szükséges anyagiakat, a gondokat az egészségbiztosítókra hárította. Arra sem volt hajlandó - a jelek szerint a jövőben sem lesz, - hogy az általa biztosítottakért a jelenlegi minimálbérből, és ne 2450 koronából fizesse a betegbiztosítás díját. Sajnos, a pénzügyminiszter elnökletével szerdán megtartott találkozó résztvevői sem kaptak ígéretet arra, hogy a kormány megtartja a törvényeket. (Mellesleg épp Kozlík volt az, aki a tavalyi költségvetés jóváhagyásakor 10 milliárddal csökkentette az egészségügyi tárca költségvetését!) De ne legyünk annyira pesszimisták: a találkozónak mégis volt némi értelme. Elhangzott ugyanis, hogy korlátozni kell az egészségügyi szolgáltatások kiadásait. S nem majd, hanem azonnal. Bár a pénzügyminisztérium nemigen szólhat bele a szerződő felek - egészségügyi intézetek, orvosok kontra egészségbiztosítók - egyezségébe, Kozlík erélyesen figyelmeztette az egészségügyi tárca vezetőjét: sürgősen intézkedjen annak érdekében, hogy az általa irányított kórházak azonnal kössék meg az új szerződéseket az egészségbiztosítókkal. Hogy a beteggel mi lesz? Arról alig esett szó... JEGYZET Úr (csak) ír? TÓTH MIHÁLY A Tito utáni Jugoszlávia esete egyértelműen bizonyítja, hogy a reményvesztettségnek mennyire szomorú következménye a szélsőséges nemzeti radikalizálódás. Attól a pillanattól kezdve, hogy a balkáni ország mérsékeltjei az etnikai tisztogatásra való felhívásokat hallván, majd a szervezett gyilkosságokról, nők tízezreinek megerőszakolásáról értesülvén feladták a küzdelmet, emberirtás lett a radikalizmus konkrét megjelenési formája, mégpedig olymódon, hogy sem a muzulmánok, sem a horvátok, sem a szerbek között nem akadt személyiség, aki ne a revansra vágyókhoz csatlakozott volna. Háborúban, ugye, lelövik a békepártiakat... Tudomást szereztünk Mečiar lakosságcsere-koncepciójáról. Másnap csodálatos élményben részesített a sors. A kormánypárti újság kivételével valamennyi napilap jelentős terjedelmű, kiváló publicisták tollából származó kommentárban, felháborodottságának hangot adva foglalkozott a minősíthetetlen, a tudatalattiban nyilván évek, talán évtizedek óta mocorgó ötlettel. Több napilap is körkérdést intézett vezető szlovák demokratikus politikusokhoz, akik egy emberként elítélték az ötlet bűnös megfogalmazóját. Ha sajtómágnás volnék, magyarul és szlovákul külön kiadványt jelentetnék meg, összegyűjtve a Mečiar győri ötletére megfogalmazott szlovák reagálásokat. Magyarok számára el sem tudok képzelni ennél hatásosabb gyógyírt a reményvesztés és az ebből sarjadó radikalizálódás ellen. Hidegzuhanyként hatott rám másnap Csáky Pálnak, az MKDM alelnökének a Sme c. napilapban megjelent, éppen a szlovákok és magyarok közötti konfliktusok veszélyéről szóló cikke, amelyben ez is olvasható: „A sajtó - kisszámú óvatos megnyilvánulást kivéve - hallgat". Állítását és a bizonyítható tényeket összehasonlítva csak azt tudom tanácsolni Csáky Pálnak: ne csak írjon, olvasson is. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért fele] Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Tudja, őrmester úr, én azért választottam a bűnügyi tudósító posztját, mert itt a téma mindig a földön hever... (Szmodis Imre karikatúrája) Mintha képviselőink is beletörődnének a mostani helyzetbe Ki beszél itt magyar magánrádióról? Ne adja az ég, de tegyük fel: egyik napról a másikra megszűnik az Új Szó. Mi lenne akkor? BODNÁR GYULA Minthogy rövid jegyzetben csak röviden lehet válaszolni hipotetikus kérdésekre is, álljon itt annyi: a szlovákiai magyarság olyan információs csatornát veszítene el, mely a Csallóköztől a Bodrogközig, a Zoboraljától a Medvesaljáig naponta összeköti őt; hiányában nem lenne naprakész tudásunk egymásról, nem tudnánk, mivel gyarapodott közösségünk vagy éppen mivel szegényedett, nem tudnánk, mikor és kik és mit döntöttek-döntenek rólunk nélkülünk. Mindennek következtében hirtelen zavarok keletkeznének azonosságtudatunk, reagálóképességünk és reflexeink működésében, ami akár katasztrófához is vezethetne. Persze ott van a rádió, mármint a Szlovák Rádió magyar adása, nem lennénk tehát elveszve, teljesen. Sőt - miként a huszadik század történelmének számtalan példája mutatja - bizonyos időkben a rádió gyorsabb és hatékonyabb médium, mint bármilyen napilap. Ilyenképpen a magyar adást is felhozhattam volna pélA szlovákiai magyarság rendkívül gyenge médiailag. dának ama tétel felvezetőjeként, miszerint a szlovákiai magyarság rendkívül gyenge médiailag, pontosabban, illetve különösen az elektronikus sajtót teOLVASÓI LEVELEK Minimálbérből megélni 1992 végén, mint munkanélkülinek, állást kínált nekem a komáromi munkahivatal. Minden ellenvetés nélkül elfogadtam, főleg mert a munkaadó régi ismerősöm volt. De kiderült, hogy nem ismertem őt eléggé. A valódi célja az volt, hogy az akkori törvény adta előnyöket kiaknázhassa. A sokak által ismert 50 ezer koronás munkahelyteremtő állami dotációról volt szó. Én és sokan mások eszközül szolgáltunk ehhez a csaláshoz. Munka persze akadt. A nők férfikintve. Nincs napi rendszerességgeljelentkező országos tévéadás magyar nyelven, a Szlovák Televízió hányatott sorsú magyar magazinműsora olyan-amilyen, nem számolhatunk vele mint rugalmas tájékoztató eszközzel. Nincs regionális magyar tévé, a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség központjainak számító Komáromban és Dunaszerdahelyen még mindig nem sikerült beindítani a városi televíziót (bár Komáromban voltak próbálkozások), különben meg a saját műsort sugárzó helyi televíziók száma is elenyésző. Nem kevésbé elgondolkoztató, hogy amikor szinte gomba módNe adja az ég

? hogy baj történjék az Uj Szóval. ra szaporodnak a szlovák kereskedelmi magánrádiók, ugyanakkor szlovákiai magyar magánrádió egy sincs, legalábbis tudtommal. Persze, a nyelvtörvényre gondolva, felmerül a kérdés: lehet-e ma Szlovákiában magyar (ha netán igény lenne rá, arab, török, ukrán) nyelven sugárzó magánrádióállomást létrehozni és működtetni úgy, hogy ne kelljen előtte szlovákul leadni ugyanazt a műsort, ami egyébként elképzelhetetlen, különösen napi huszonnégy órás - interaktív, tehát a hallgatóval élő kapcsolatot tartó - sugárzás esetén? Lehet, lehetne. Csak akarni kellene. Ha mégsem menne, akkor ez újabb beszédes adalék a parlamentáris demokrácia szlovákiai változatáról, másrészt nyugodt lehetne a lelkiismeretünk, hogy legalább megpróbáltuk. Csak hát munkát, a férfiak pedig állati munkát végeztek, s mindezt minimálbérért. Történt egy munkabaleset (lábtörés). A sérültnek önerőből kellett orvoshoz mennie, a munkaadó arra sem volt képes, hogy jegyzőkönyvezze az esetet, és még azt is megparancsolta a sérültnek, mondja azt, otthon történt. Az első 3 hónapban minimálbért kaptunk, később semmit. Az 5. hónap végén ezt meguntuk, és beadtuk a felmondást, amit a munkaadó örömmel elfogadott, hiszen erre várt. Mi elmentünk a munkahivatalba és követeltük, húzzanak ki bennünket a bajból, amelybe belerántottak. Én egyénileg is panaszt emeltem annál a közvetítőnél, aki engem odairányínem nagyon próbálkozunk mi ilyesmivel, mintha politikaitársadalmi képviseletünk is beletörődne ebbe a helyzetbe. Meg mindnyájan. Úgy tűnik, hét esztendővel a rendszerváltás után is, bőven elég nekünk, amit Budapest vagy ha úgy tetszik, Magyarország kínál a rádióban és a televízióban; foghatók kereskedelmi adók is, Danubius, Juventus, hol a hiba. Sehol, mi több, kimondottan szerencsés nemzeti kisebbség vagyunk mi itten ilyen szempontból. Azért egyvalamit mégsem ártana szem előtt tartani: a magyarországi médiumok soha nem fognak a szlovákiai magyar életről, valóságról, kultúráról naprakész képet és hangot adni teljes skálán, legfeljebb egy-egy eseményről, hír, tudósítás formájában. Igaz, főként a Duna Televízióban, előfordulnak riportok, kerekasztal-beszélgetések rólunk, ám ezek nem pótolhatják hiányát a honi magyar televíziónak, magánrádióknak. Ha rosszmájú akarnék lenni, némely esetre gondolva azt is mondhatnám: hát igen, könnyebb Budapestre átugrani, beülni a készbe és ott szerepelni, akkor is, ha nem hívnak, mint idehaza próbálkozni meg a teremtéssel, vagyis magyar elektronikus médiumok létesítésével és üzemeltetésével. Ne adja az ég, hogy baj történjék az Új Szóval vagy a Szlovák Rádió magyar adásával, mert ha egy kis magánrádiót nem képes világra hozni a szlovákiai magyarság, akkor ki, hogyan és miből indítana itt egy új magyar napilapot, illetve naponta sugárzó magyar rádiót. A szerző újságíró. tott. A napokban derült ki róla: a munkaadóm puszipajtása. Végül bíróságra adtuk a szélhámos munkaadót. A pert ugyan megnyertük, de a végrehajtók tehetetlenek. Egy ideig csoportosan jártunk volt munkaadónk irodájába, hogy tud-e fizetni. Egyszer két asszony várta őt, mondván: a munkahivatal küldte őket. Hát ez nem igaz! Nemrég a szájukba rágtuk, milyen ember a munkaadónk, erre mégis közvetítenek neki munkaerőt! Hogy el ne vesszen az 50 000 koronája. Mi másra lehetne ebből következtetni, mint arra, hogy a munkaügyi hivatal egyes tisztviselőinek cinkossága vitathatatlan? Futó Ferenc Komárom MAGVAR SZO Mečiarnak a lakosságcserére vonatkozó ajánlata voltaképpen az érzelmekre kíván hatni, s beletartozik abba a sorozatba (nyelvtörvény, valamint más törvények és rendeletek), amelynek célja a felvidéki magyarság megfélemlítése. A szlovákságban pedig tovább fokozná az „egészséges nemzeti érzületet", ezáltal újabb szavazókat toborozva. Arra pedig igencsak szükség lesz, hiszen jövőre Szlovákiában választásokat tartanak. A szlovákiai ellenzék nagyjából már szövetségre lépett, s zárószakaszukhoz érkeztek a megbeszélések a három szlovákiai magyar párttal. Nem egészen véletlen tehát, hogy Mečiar éppen most játszik ismét a „magyar kártyára" - írja az újvidéki lap. LIDOyÉNOyiNY Nem teljesen alaptalan a kedvetlenség és felháborodás a magyarok körében a szlovák alkotmánybíróságnak a nyelvtörvényre vonatkozó határozata miatt. A kisebbség számára első pillantásra kétségbeejtő döntésnek három főbb oka van. Az első az alkotmánybíróság több tagjának nemzeti elfogultsága, ami előző tevékenységükből egyértelműen ismeretes. Másodszor: a jelenlegi feszült belpolitikai helyzet is megtette a magáét, és az alkotmánybíróság már nem képes úgy határozni, hogy ne venné figyelembe a politikai következményeket is. A harmadik, s valószínűleg a legfontosabb ok Milan Čič alkotmánybírósági elnök valóban sokkoló hatású kijelentése: ha a beadvány szerzői más érveket sorakoztattak volna fel, akkor más lett volna az eredmény is. A szlovákiai ellenzék tehát ismét tanúbizonyságát adta felületességének és amatórizmusának, lehetőséget adva az alkotmánybíróságnak, hogy ilyen határozatot hozzon. Bár nyilvánvaló, hogy jelen esetben az alkotmánybíróság határozata és az indoklás puszta alibi, az ellenzék rosszul előkészített, sikertelen beadványsorozata nagyon elgondolkoztató. SLOVO A jelenlegi román, illetve szlovák vezetés magyar kisebbségekkel kapcsolatos politikáját elemzi a cseh liberális napilap. Magyarország mind Bukaresttel, mind Pozsonnyal aláírta az alapszerződést, de az eredmények eltérőek. Míg Romániában, fő leg a legutóbbi választások óta, a magyarság helyzete egyre javul, addig Szlovákiában egyre roszszabb. Románia az integráció terén is előretört, Szlovákia pedig lassan önmagát záija ki az európai egyesülésből. A Nyugat egyértelműen Pozsony tudtára adta, hogy Szlovákia elszigetelődésének egyik legfőbb oka az ottani magyar kisebbséggel való bánásmód. A Mečiar által javasolt lakosságcsere csak a legutóbbi példája e bánásmódnak. Meddig várnak? Újra tárgyaltak a Szlovák Demokratikus Koalíció és a Magyar Koalíció vezetői, de a közös dokumentumot még mindig nem írták alá. Elsősorban a Demokratikus Unió tétovasága miatt. Nem értem, mitől félnek, hiszen jelenleg a szlovák ellenzéki koalíciónak sokkal nagyobb támogatottsága van, mint Mečiar mozgalmának. Ha nem írják alá a magyarokkal a szerződést, a szlovák nacionalisták akkor is támadni fogják őket. Hát nem célravezetőbb vállalni azt, hogy a magyarokkal és más kisebbséggel közösen jogállamban akarnak élni? Nagy Bernadette Pozsony