Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-25 / 196. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 25. Folklórtalálkozó Jókán Jóka. A Csemadok Jókai Alapszervezete és a helyi művelődési központ 1997. augusztus 31-én folklórtalálkozót rendez Jókán á Kis-Duna-parti malmoknál. Délelőtt 10 órától gyerekjátékok és vetélkedők várják az érdeklődőket, a 14 órától kezdődő folklórműsorban a franciaországi Koria folklórcsoport, a budapesti Téka együttes, a somorjai Csallósok néptáncegyüttes, a dunaszerdahelyi Zöld Pántlika néptáncegyüttes, Gálán Angéla, valamint Jóka fúvószenekara, hagyományőrző folklórcsoportja, hagyományápoló néptánccsoportja és gyermektánccsoportja lép közönség elé. A műsorban szereplő franciaországi Koria folklórcsoport augusztus 29-én (pénteken) 19 órakor Somorján, a Bavaria étterem előtt tart bemutatót, 30-án {szombaton) 18 órai kezdettel pedig a diószegi kultúrházban mutatja be műsorát, (ű) Hazai mozisikerlista Az elmúlt héten Az ellenfél arca című amerikai thrillert látták a legtöbben a hazai mozikban. Második helyen az Al Pacino és Johnny Depp főszereplésével készült maffiatörténet, a Fedőneve: Donnie Brasco végzett. Batman és Robin a harmadik, a Fegyencjárat a negyedik helyen landolt. A legsikeresebb filmek listáját a Gyilkosság a Fehér Házban című krimi zárja, amely szintén amerikai produkció. (TA SR) MOZI POZSONY HVIEZDA: Az ellenfél arca (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: Batman és Robin (am.) 21 YMCA: Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 15.30.18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; 101 kiskutya (am.) 16.30 Fegyencjárat (am.) 18.30, 20.30 Államérdek (am.) 18.30, 20.30 Eső előtt (ang.-fr.mac.) 18 A burzsoázis diszkrét bája (fr.) 20 A segéd (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Az ellenfél arca am.) 18, 20.30 Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 18,20.30 DEL-SZLOVAKIA KOMAROM - PANORAMA: Az Angyal (ol.-am.) 21 PAT - PANORÁMA: A nyolcadik nap (fr.) 21 GÚTA - MOZI: A Birodalom visszavág (am.) 20.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Batman és Robin (am.) 19 Nem vonták vissza Korpás Pál femondását Munkanélküliként várja az új tanévet Szabó Gyula festőművész emlékkiállítása Dunaszerdahelyen ÚJ SZÓ-HÍR Mint arról korábbi lapszámainkban többször is írtunk, Korpás Pálnak, az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnázium szlovák-magyar szakos tanárának létszámcsökkentés miatt az iskola igazgatója még az előző tanévben felmondott. Július 21-én járt le a felmondási idő, azóta munkanélküli. Az új tanév közeledtével arról kérdeztük Korpás Pált, mi foglalkoztatja őt ezekben a napokban? „Nehezen tudom megemészteni, és nem is érdemeltem meg, hogy 34 év becsületes és tisztességes tanári munkával a hátam mögött, három éwel nyugdíjba vonulásom előtt egyszeriben feleslegessé váltam, az utcára kerültem. Érdekes, hogy az indoklás szerint magyar szakosként nincs szüksége rám az iskolának, holott heti óraszámaim 80 százalékában szlovák nyelvet és irodalmat tanítottam. Éppen ezért nem értem az igazgató döntését. Az elbocsátásommal kapcsolatos kifogásaimat elmondtam az oktatásügyi minisztérium és a kerületi hivatal illetékeseinek is, akik, meglepő módon, igazat adtak nekem, megértésükről biztosítottak, csak éppenséggel nincs joguk beleszólni az iskolaigazgatók döntéseibe." Korpás Pál azt is elmondta nekünk, hogy vele együtt négyen távoztak a gimnázium tanári karából. Egy pedagógus nyugdíjba vonult, ketten pedig önként mentek más iskolákba tanítani. Ráadásul az egyikük szlovák szakos. „Ezek után még inkább nem értem, mi az akadálya annak, hogy az igazgató érvénytelenítse a velem szemben hozott döntését?" - tette fel a célzatosságtól sem mentes kérdést Korpás Pál. (bodzsár) Formák és színek SZUCHY M. EMIL Szabó Gyula alkotásaiból világosan érzékelhető, hogy számtalan gondolat, elképzelés sugárzik belőlük. Olyan alkotó ő, aki önmagának fedezte fel a színekben gazdag képfestés titkait, és bebizonyította, hogy a kolorit, a szín nemcsak a festészetben, hanem a grafikában és a plasztikában is olyan hatásos eszköz lehet, mint a képzőművészet több eleme; a tér, a plaszticitás, a sík, a rajz, a fény-árnyék stb. Egyre megy, hogy a választott színt a valóságélmény, vagy az alkotói képzelet sugalmazta. Mert amikor a művész azzal a céllal nyúl a festékhez, textíliához, fémlemezhez, hogy alkotásaiban felhasználja, a színek is esztétikai tényezővé válnak. S mivel a műalkotásban minden alkotóelem összefügg egymással, mindegyiknek szerepe van abban, hogy a forma segítségével tartalma(ka)t is közvetíthessen. Mint ez esetben, a mester születésének kilencvenedik, valamint halálának huszonötödik évfordulója alkalmából a dunaszerdahelyi Magyar Kortárs Szabó Gyula: Bolond festők, 1969 Galériában láthatjuk. A múzsák otthonában jártam és rácsodálkoztam, hogy Szabó Gyula képi világa nemcsak tiszta színeiben végtelen, hanem formáiban is teljes. Ebből következik, hogy miközben az egy- vagy többszereplős jellemzései bizonyos mértékben absztrahálódnak, egyéni stílusú képekké formálódhattak. Képzőművészeti értékeinket kötelességünk megmutatni. Világhírű művészünket újra és újra fel kell fedeznünk, mert nem elég csak tudni, hogy van egy Szabó Gyulánk, és vannak még magyar művészeink, akiknek izzó üzeneteit szintén illene már valahol rendre bemutatnunk. Nagy a tartozásunk ezen a téren! Szabó Gyula „Párbeszéd a holddal" című dunaszerdahelyi kiállítása a Kortárs Magyar Galériában 1997. szeptember 4-ig hétfő—péntek 9-16.30-ig, szombaton 9- 12-ig látogatható. Gondolatok Kósa László: Nemesek, parasztok, polgárok című könyvéről Új utalc a néprajztudományban A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke, elsősorban a tanszékvezető, Ujváry Zoltán kiemelkedő szervezői képességeinek köszönhetően az utóbbi évekbenévtizedekben számos új könyvsorozatot indított útjára. USZKA JÓZSEF Az egyik legnagyobb múltú (és eredményességű) vállalkozása a Folklór és Etnográfia című kiadványsorozat, amelynek első kötete 1979-ben látott napvilágot, s a most bemutatandó kötet (Kósa László: Nemesek, parasztok, polgárok) már a kilencvennegyedik (94!) a sorban. A szerző, aki jelenleg a budapesti ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének a vezetője, korábbi munkáiban is sokat foglalkozott a mai Magyarország határam kívül élő magyarok népi kultúrájával (1979-ben megjelentette például a Madách Kiadó jóvoltából a Rozmaringkoszorú című szlovákiai magyar népköltészeti gyűjteményt), s a napjainkban bizonyos fokú válságát megélő néprajztudomány új útkeresésében, szerepvállalási lehetőségeinek a felmutatásában is jelentős tevékenységet fejtett ki. Szóbanforgó tanulmánygyűjteményét is ez a kettős, ám mindamellett egymástól nem elválasztható érdeklődés jellemzi. Erősen leegyszerűsítve a dolgot, a mai néprajztudomány (mivel hagyományos kutatási tárgya, a parasztság mára gyakorlatilag eltűnt) válaszút előtt áll: kutatási módszereit, egész szemléletét vagy a szociológia felé közelítve, elsősorban jelenkutatással és dokumentálással foglalkozik, vagy erősebb történeti érdeklődést mutatva, a művelődéstörténet felé közelít. Mindkét alternatívának van reális létjogosultsága, s az elsőhöz Kósa éppen a szlovákiai magyarság ürügyén ad némi támpontokat, Integrálódás és differenciálódás. Etnokulturális folyamatok a szlovákiai magyarok legújabb történetében címen. Inkább a másik irányvonalhoz közelítenek a paraszti polgárosulással, a kisnemesek és utódaik viselkedésével és gondolkodásmódjával foglalkozó írásai. Kósa László mindig is erős érdeklődést tanúsított az egyes kulturális jelenségek elterjedése, etnikum-, ill. csoportjelző szerepe iránt. Ezen érdeklődése eredménye az alapmunkának számító, Filep Antallal közösen kiadott műve, A magyar nép tájitörténeti tagolódása (Bp. 1974). AkérdésMindkét alternatívának van reális létjogosultsága... hez a szóbanforgó tanulmánygyűjtemény néhány írásában is visszatér.,JK földrajzi, a politikai és a nyelvi határok nem mindig, sőt többnyire nem azonosak a néprajzi határokkal" - állapítja meg a Dunántúl néprajzi határaival foglalkozó dolgozata elején az újabban sokak által hangoztatott, ám következetesen végig nem gondolt véleményt. Mert ha igaz ez a megállapítás, akkor beszélhetünk-e egyáltalán kisalföldi magyar, meg szlovák, vagy gömöri magyar és szlovák népi kultúráról? Nem helyesebb-e egyszerűen a Kisalföld vagy Gömör népi kultúrájáról beszélni, amelyeket ráadásul az elmúlt évszázadokban igen erős német hatás is ért? Ezt a komplex szemléletet igyekszik érvényesíteni az Erdély néprajza című írásában, amit a következő mondattal kezd: „Korszerű Erdély-történetünk van, erdélyi néprajzi összefoglalónk korszerűtlen sincs". Mert hát Erdély néprajza nem a magyar, a román, illetve a szász népi kultúra bemutatása külön-külön vagy akár együtt, hanem elsősorban annak a kapcsolatrendszernek a dokumentálása, ami ezen kultúrák sajátos erdélyiségét is jelenti. S ezzel a szerző egy másik fontos érdeklődési területéhez, az interetnikus kapcsolatok vizsgálatához értünk el, amit e kötetben a cseregyerek-rendszerről, valamint a gyulai magyarok, románok és németek együttéléséről, egymásról alkotott előítéleteiről írott tanulmányai reprezentálnak. Sajnos nincs itt tér, hogy a szóbanforgó kötet egyes írásait részletesebben is bemutassam, ám talán ilyen terjedelemben is sikerült érzékeltetnem azt a szellemiséget, ami jó lenne, ha a szlovákiai magyar néprajzkutatást is átjárná. (Debrecen, 1996) Ez más eset. - Okosan gondolkodik. Ez olyan titok, amelyről jobb, ha nem tud senki sem - mondja szándékosan Peti, hogy éppen az ellenkezőjét étje el. - Áz ilyen ügyekben jártas vagyok, jó tanáccsal szolgálhatok. Talán másban is kiváltom az elismerését... - Már megint célozgat? - Muszáj, aranyos Riácskám! Magam előtt látom a blúzából szinte kibuggyanó gyönyörű keblét... - Maga javíthatatlan! - neveti el magát Ria. - Csak legyen mivel legénykednie! - Magának akkor is jó lesz, amikor Péter cár pihenni fog... -Tudja, hogy kedves ember maga? - Még kedvesebb leszek a szemében, ha nem játssza el a szerencséjét... - Peti ezt abban a tudatban mondta, hogy az őszinte beismerés enyhítő körülménynek számít. - Akkor négykor a Fortuna előtt? - Nem bánom. - Hogy bánhatná meg, ha sokat nyerhet? Egy kopott, piros Skodával robogok majd oda, s valahol egy pohár konyak mellett Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 61.rész mindent megbeszélnénk... - De az említett kis .jutalmat" csak akkor kaphatja meg! - Nem szokásom előre inni a medve bőrére. Nagy tétről van szó. A titkunkról ne szóljon senkinek sem! Mindent elintézek, s amint a kezünkben lesz a betétkönyv, magának csak be kell mennie a takarékba, és felveszi a pénzt. - Rendben van, négykor... Peti elégedetten teszi le a kagylót. Ha Ria gyanút fogna, elfut, hogy valakinek jelentse az esetet. Ilyen fontos hírt nem közölhet telefonon. Szidja magát, nem hazulról kellett volna felhívnia Riát, hanem az utcavégi kis piac közelében levő telefonfülkéből, ahonnan a presszó térségét is megfigyelhette volna. Most még ott lehet a Fiú! Ha a pulthoz visszatérő Ria leveti magáról a fehér köténykét, tudnia kell, hogy a nyomába kell szegődnie! Ebben reménykedik, és kifut a lakásából, ríéhány perc alatt odaérhet, és megjátszhatja újra a titokban leskelődő nyomozót. Az épület előtt rostokoló kocsijába vágja magát. Az utcavégi piachoz érve lassít, a keresztező utca sarkán meg is kell állnia, mert pirosat jelez a lámpa. Innent már jól látja, hogy Stir Viktor autója az útkereszteződés mögött parkol. A Fiú még a presszóban van! Néhány pillanat múlva lefékez az ismerős autó mögött, s az ülésen hátradőlve, cigarettára gyújtva figeli a Mária presszó bejáratát. A hátsó sarokban ülő Fiú a pincérlánytól még egy kávét kér, amikor két-három perccel azután, hogy a nagymellű nőt a telefonhoz szólították, a sápadt arcú Sober váratlanul betoppant a presszóba. Körülnéz. Ä pincérlánytól megkérdezi, hol van Ria? Telefonál... A bárpultnál foglal helyet, s izgatottan rágyújt. Pincérruhában egy férfi állt a preszszógép mögé, hogy a hátsó sarokban ülő, újságot böngésző fiatalabb vendég megkaphassa az újabb rendelését. Sober intésére még egy gőzölgő kávét csapol a csészébe, s a bárpultnál ülő vendég elé teszi, akiről tudja, hogy Ria ismerőse. Sober iszogatja a kávéját. Végre enyhe mosollyal az arcán belibben a helyiségbe Ria. A

fiatal magándetektív a hölgy mosolyából arra kövekeztet, hogy Peti az ágytestű nőcikének ágyszagú kijelentéseket tehetett, amiért a harcias természetű „vadon nőtt szép virágtól" megérdemelt szidást kaphatna! A nő arcáról azonnal eltűnik a kedélyes mosoly, amint a bárpultnál megpillantja Sobert. A nagy bajszú újságíró csaknem félmilliós betétet emlegetett. Fehérnek van félmilliója! Talán nem bolondult meg, hogy az ő becenevére tette a takarékba?! S azt még dobra is verte?! Ez igazán rossz üzlet! A délutáni randevúból nem lesz semmi! De nem biztos, hogy éppen Sober betétjéről van szó! Áz a Ria más is lehet. Sok Ria élhet Pozsonyban! S az újságíró csak találgatott, csak szédíthette őt, mert megtetszett neki. Ha nincs semmi rossz a dologban, az elmaradt randevú után is idefut, hogy a szűk blúzából kiemelhesse a kiugrani készül keblét. Sober szemébe pillantva hideg remegés fut végig a hátán. A Séf parancsára ezzel a nyegle alakkal is kedvesen kell viselkednie. Nem vagyok utcalány, aki a pénztárca parancsára mindenre hajlandó! S a következő pillanatban arra is gondolnia kell, ha nem fogadna szót, a Séf meghúzza rajta a srófot, nem szegülhet szembe az akaratával. Mosolyt csal az arcára. Igen kesernyés a mosolya. - Már ilyen korán rád jött? - kérdezi Sobertől. - Még nem jött rám, Ria. Az egyik szobatársam lebetegedett, a nyögéseit hallva még pihenni sem tudok abban a szobában. Ha megengednéd, ledőlnék nálad, aztán majd később... - Meg is fürödhetsz, hogy csillogjon-villogjon minden porcikád - mondja Ria, ha már utasításra meg kell tennie azt, amitől viszolyog... (Folytatjuk)