Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-14 / 187. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 14. KOMMENTÁR Logikai bukfencek FEKETE MARIAN Ivan Gašparovič, a parlament elnöke, 1989 előtt elismert bün­tetőjogász, majd a szövetségi köztársaság legfőbb ügyésze az alkotmánybírósági határozat tegnapelőtti értelmezésével be­tört a jogtörténetbe. Nem jogászi zsenialitásával, hanem egy védhetetlen álláspontnak olyan abszurditásokba menő védel­mével, amely más körülmények között legalább olyan mulat­tató volna, mint utólag azok az érvek, amelyekkel a Duce az ártatlanság vélelmének fenntartása ellen hadakozott, vagy az, hogy Hitler, miután egy Hans Frank nevű jogász (később igazságügyi miniszter, majd Lengyelország főkormányzója) több száz perben védte őt, a jogászok rovására jelentette ki: „Ha valamikor a színészeket hantolták el dögtemetőkben, ak­kor azt ma a jogászok érdemlik meg, mert senki sem áll olyan közel a bűnözőkhöz, mint éppen ők." Gašparovič választás elé került: pártfunkcionáriusként viselkedjen, vagy az általa is fo­galmazott szlovák alkotmányt és eddigi állításait vállalja-e fel? Gašparovič úgy döntött: megtagadja önmagát. Megta­gadja azt az 1995-ben publikussá vált kijelentését, hogy a Mečiar által vezetett párt valamennyi képviselőjelöltje aláírt egy nyilatkozatot, amelynek értelmében 5 millió koronával tartozik a Mečiar által irányított totalitárius, privatizációs Cégnek, ha kilép a DSZM parlamenti frakciójából, és eleve le­mond parlamenti mandátumáról, ha ezt megteszi. Gašparovič mondta azt is akkoriban, hogy a jelöltek ezt aláírták, mert tu­datában voltak annak, hogy jogilag érvényteleníthető nyilat­kozatokról van szó. Gaulieder esetében a Gašparovič által ve­zetett parlamenti többség bizonyította, hogy igenis érvénye­síthető jognyilatkozatoknak tekintik ezeket a dátum nélkül aláírt cetliket. Gašparovič, ezt beismerve, tisztességes jogász maradhatna. A politikus és feltehetőleg Mečiar kegyéből pri­vatizáló Gašparovič azonban önkényeskedéssel vádolja az al­kotmánybíróságot, majd egy újabb logikai bukfenccel azt ál­lítja, hogy az alkotmánybíróságnak a parlamenti határozatot kifogásoló döntése valójában a parlamenti határozat jóváha­gyásáról szól. Az alkotmánybíróságnak a Gaulieder-ügyben hozott határozata indoklásának értelmében nem tekinthetők alkotmányos parlamenti képviselőknek azok, akik ilyen köte­lezvények aláírása után tették le a képviselői esküt. Ha ezt ko­molyan vesszük, Gašparovič sem lehet házelnök, nincs mit ke­resnie a parlamentben. JEGYZET A miniszter jövőképe MISLAY EDIT Épp a minap jutott eszembe, hogy gyanúsan nagy a csend a kulturális tárca vezetője kö­rül. De nem kellett sokáig várni az újabb bravúros lé­pésre. Hudec miniszter leg­utóbbi nyilatkozata ismét a diplomácia „magasiskoláját" képviselte. Mert miként le­hetne értékelni a Csemadok és a komáromi színház elleni minapi kirohanását, ame­lyet - minő véletlen - éppen a győri találkozó előtt tett. Hudec meglehetősen furcsán akarja kivédeni az előre vár­ható kritikát, amely a talál­kozón valószínűleg megfogalmazódik Szlovákia kisebbségi politikáját illető­en. Mert a jelenlegi kormány­koalíció erre (is) nagyon ér­zékeny. (Vajon mely kritiká­ra nem?) A miniszter szerint megengedhetetlen, hogy a Csemadok csakis a magyar kultúrát művelje, ezért ne is várjon támogatást, amíg nem kétnyelvű rendezvényekkel fogja szolgálni a közeledést. Szóval ezt megkaptuk. „Átla­gon felüli" kisebbségi jogok­hoz átlagon felüli kioktatás. De ez azért van, mert nehéz a felfogásunk. Még mindig nem értjük, hogy a példamu­tató kisebbségi politika a kul­túrában - itt és most - azt je­lenti, hogy az adóinkból jo­gosan megillető támogatás­ból egy fityinget sem látunk, amíg nem Hudec miniszter elképzelései szerint „kulturá­lódunk". Amíg nem látjuk be: az a követendő példa, hogy a kisebbségek támogatására szánt pénzt egy olyan kor­mánylap kapja, amelyről minden elmondható, csak az nem, hogy a két nemzet kö­zeledését szolgálja. Amíg nem tudatosítjuk, hogy ugyanebből a pénzből azért kell - a minisztérium szerint másfél milliós - dél-szlováki­ai szlovákságot támogatni, mert ők vannak kisebbség­ben az ötszázezres magyar­sággal szemben. S egyálta­lán: ennek az ötszázezernek nem lehet egy szava sem, hi­szen többé-kevésbé vegyes házasságban élnek. Érthető, hogy Hudec számára ez meg­nyugtató tény volna. Sőt kö­vetendő példa. De ez - gon­dolom, a miniszter sajnálatá­ra -jelenleg még csak az ő „pozitív jövőképe", nem pe­dig a valóság. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Gorföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit úgyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. voxnova.sk - Az ebéd ehetetlen, de a pincérlány ennivaló! (Szmodis Imre rajza) Nyelvtörvény és nyelvrendőrök - Szlovákiában nyelvi imperializmus uralkodik Köszönjük, így ne! A Maďarská Revue című lap tetszetős, színvonalas kiadvány. A Magyar Tudo­mányos, Üzemi és Szak­lapok Újságíróinak Egye­sülete adja ki Budapesten, s a kiadvány szlovák nyel­ven próbálja közelebb vin­ni az olvasóhoz a mai Ma­gyarország realitásait. CSÁKY PÁL A szerkesztés, tördelés, a fény­képek elhelyezése, minden profi volna, ha... Ha például a tavalyi 3. szám 17. oldalán, a magyar olimpiai bajnokokról szóló írás­ban nem azt olvasnánk, hogy „Kráľovná: Krisztina Egerszegiová", „kajakárka Rita Kőbánová". Ha a 18. oldalon az európai parlamenti elnökök bu­dapesti találkozójáról szóló szö­vegben és a kiemelt fénykép alatt nem az állna: „Predsedníčka parlamentu Rady Európy Leni Fischerová". Zava­ró az -ovázás, annál is inkább, mert a szerkesztőség a jelek sze­rint nagyon szelektív módon al­kalmazza a szlovák szövegkör­nyezetbe való „besimulást", te­kintettel arra, hogy a tirázsban, a 40. oldalon már arról értesül­hetünk, hogy „tajomníčka redakcie: Katalin Marosi". Azért kell szóvá tenni ezt a jelenséget, mert burjánzik. A közelmúltban egy jeles magyarországi irodal­már szlovák nyelvű szövegében Margita Kaffkaováról beszélt. Egerszegi Krisztina mindenütt a világon Egerszegi, még a nor­mális szlovák sajtóban is, kivéve a Maďarská Revue-t. Jó lenne, ha a következő számok valame­lyikében nem Margita Figuliováról olvashatnánk, ha­nem Figuliról, aki szlovák létére is így vállalta vezetéknevét. Lehet, hogy a jóakaratú fordító rossz szándék nélkül, mintegy automatikusan „belefordította" A Balatonnál történt Fonyódligeten az ABC-boltban történt. Lopás szemtanúja vol­tam. Az áruházi szarka nem nagy értékű spray-t tett a táská­jába, ám a boltvezető észrevet­te. Behúzta a fiút a boxba, s megalázta testileg és lelkileg; arcon vágta, a gyomrát, veséjét, ágyékát rugdosta. A látvány borzasztó volt. Emellett önké­nyesen „helyszíni bírságot" is kivetett, 5000 forintot kért a a vélhetőleg eredeti magyar szö­vegbe az -ovát. Lehet, hogy tu­datos volt a dolog, gesztus akart lenni a szlovák olvasó felé. Ha az első variáció igaz, nem ér­tem, miért kapta a pénzét a szlo­vák nyelvi szerkesztő vagy a korrektor. Ha az utóbbi, rossz helyen, rosszkor tett gesztusról van szó. Szlovákiában nyelvi imperializ­mus uralkodik, amelynek leg­markánsabb megnyilvánulása a nyelvtörvény és az annak alap­ján működő nyelvrendőrség. A szlovákiai magyar állampolgá­rok egy része ragaszkodik nevé­nek eredeti, magyar változatá­hoz, mert identitásának egyik alappillérét látja benne. A szlo­vákiai magyar értelmiség és a szlovák nyelvrendőrök közötti eltérés többek közt abban van, hogy az előbbiek az önkéntes­ség elve alapján javasolják az Egerszegi Krisztina mindenütt a világon Egerszegi. eredeti magyar nevek használa­tát, míg a nyelvtörvény végre­hajtói a kényszer eszközeit akar­ják alkalmazni a másként gon­dolkodókkal szemben. A Maďarské Revue az -ovázással azt sugallja, menjünk elébe a szlovák elvárásoknak - a békes­ség és a remélt viszontgesztusok kedvéért. Ha Budapestről ezt bárki így látja, akkor rosszul lát­ja. Ha valaki ettől a garnitúrától viszontgesztusokat remél, álomvilágban él. A jelenlegi maticás vezetést és a rá épülő kormánykoalíciót az jellemzi, hogy gondolkodásukat fóbiák ­mástól való paranoiás félel­mek - igazgatják. Eme hozzáál­lás alapeleme az, hogy nem a valóság jegyei, de elképzelt, be­teg prekoncepciók alapján pró­bálják értékelni és megváltoz­tettestől. A Balaton mellett nya­ralva, ilyen „élményben" is ré­szünk lehet. Csicsai Zsolt Nagymegyer Felejthetetlen hajókirándulás Az Együttélés lévai járási irodá­ja hajókirándulást rendezett a múlt hét végén, pontosabban szombaton és vasárnap. Az út­vonal szombaton Esztergom­Budapest, vasárnap pedig Esz­tergom-Szentendre volt. A múlt évben született az ötlet, s mivel tatni a valóságot. Ennek legmar­kánsabb megnyilvánulása Binder úr kijelentése a hágai perről. „Nekünk 100 százalékig igazunk van. A kérdés csupán az, elismeri-e a bíróság az iga­zunkat. Ha igen, és 100 száza­lékban a szlovák elvárásoknak megfelelően döntenek, korrekt és jó bíróságról van szó. Ha nem, befolyásolta őket a ma­gyar, zsidó stb. lobby, s megint egy égbekiáltó igazságtalanság születik a szegény, évezredek óta elnyomott szlováksággal szemben". Annak sehol, semmi jele, hogy esetleg a szlovák oldal is követhetett el hibákat. Vissza a nyelvi témához: ha Bu­dapesten nem is mindenki, Szlo­vákiában azért vannak olyanok, akik elegánsan is tudnak reagál­ni a szlovák nyelvi terrorra. Nem akartam hinni a szemem­nek, amikor a Liptovský Hrádok-i sütőipari vállalat „Liptovská tortička" nevű ter­mékét csehül is: „Liptovský dortíček", valamint magyarul is - „Liptói kis torta" - feltüntet­te. Ez az európaiság nem a bete­ges hajlamok szervilis kiszolgá­lása. Több dél-szlovákiai válla­lat is feltünteti termékei nevét számos közép-európai nyelven csakúgy, mint a multinacionális cégek. Eme pici jelek apró aka­dályok sorát jelentik a nyelvi be­zárkózás ellen. Még egy intelli­gens példa: Milan Ferko nyelv­őrmester levelet írt a Markízának, hogy büntetést szab ki rájuk, ha bemondójuk nevét tovább is -ová nélkül fog­ják feltüntetni. A figyelmeztetés után két hétig valóban a Vadkertiová alak szerepelt a képernyőn, majd a szerkesztők elegáns megoldást találtak. A nyomtatott betűket lecserélték a bemondók saját kezű aláírására, s ott már újra az -ovátlan válto­zat szerepel... A szerző az MKDM alelnöke. nagy az érdeklődés, mára már hagyománnyá vált a kirándulás. A 250 férőhelyes Nagymaros nevű hajó fedélzetén felnőttek és gyermekek élvezték a kelle­mes utat. A kirándulók nemcsak a Lévai járásból érkeztek, ha­nem Pozsonytól Kassáig számos községből, városból is jöttek ér­deklődők. A vasárnapi hajózá­son részt vett a családjával Duka Zólyomi Árpád, az Együtt­élés alelnöke, és szívélyesen el­beszélgetett a kirándulókkal. Már maga a hajózás is nagy él­mény volt, mivel a Duna leg­szebb szakasza, a Dunakanyar, a folyam mindkét partja felejt­TALLÓZÓ PRAVDA Szinte valamennyi napilap fel­háborodását fejezi ki Miroslav Šášky SZISZ-szóvivő „primitív sajtónyilatkozata" miatt. A Pravda rámutat, léteznek írat­lan szabályok, melyek szerint a sajtóhoz eljuttatott nyilatkozat­nak tartalmaznia kell bizonyos hivatalos formulákat, emellett tárgyszerűnek, korrektnek és tisztességesnek kell lennie. „Mi­vel az állásfoglalás állami szerv álláspontját tükrözi, el kell gon­dolkodnunk azon, hogy az adó­inkból fenntartott információs szolgálat milyen útra lépett". A Práca úgy véli, Šášky a sérte­getések helyett inkább azon robbanás körülményeit tisztáz­hatta volna, melynek során el­hunyt egy fiatalember. A Nový Čas abban a kórházban nyomo­zott, ahová a sérültet szállítot­ták. A korábban közzétett Jaroslav V. név és az időpont is egyezik, az eltérés az, hogy a férfi nem 1976-os, hanem 1967-es születésű volt; tehát mégis meghalt az a személy, akiről Šášky azt állítja, hogy él. NOVÝ ČAS A négy emberéletet kioltó szombati besztercebányai grá­nátrobbanással kapcsolatban a lap közli, hogy az elhunyt gye­rekek apja, a 37 éves Milan G. a liptószentmiklósi haditechnikai intézetben dolgozott, fejlesztési munkákban vett részt. Elektro­technikai berendezésekkel fog­lalkozott, kézigránátokkal, rob­banóanyagokkal nem került kapcsolatba, és nem juthatott hozzájuk a munkahelyén. 30 éves sógora, František M. egy őrző-védő szolgálatnál állt al­kalmazásban. A rendőrségnek már sikerült megállapítania a felrobbant ké­zigránát típusát, 600 grammos F l-es robbanószerkezetről van szó, amelyhez nem lehet köny­nyen hozzájutni, kizárólag a hadsereg használja. Tehát to­vábbra sem tisztázott, ki és ho­gyanjutott a kézigránáthoz. MLADÁFRONTA A cseh légierő mintegy száz va­dászgépének több mint fele je­lenleg harcképtelen - állítja a prágai napilap. Ezt az információt az a titkos je­lentés tartalmazza, amelyet há­rom hete terjesztett a kormány elé Miroslav Výborný védelmi miniszter. Výborný ezzel a sok­koló információval akarta rá­venni a kabinetet arra, hogy tankokat adjon el Algériának, és az értük kapott pénzért sugár­hajtású gépeket vásárolhasson a hadsereg. A cseh hadseregnek jelenleg MIG-21-es szovjet vadászgépei vannak. A kormányzat ugyan már eldöntötte, hogy a NATO­csatlakozás kapcsán a légierő korszerű nyugati vadászgépe­ket kap, de továbbra is kérdé­ses, hogy mikor. A cseh sajtó már jó ideje támadja a kor­mányt, azt állítván, hogy egy konfliktus esetén Csehország nem tudná megvédeni magát a levegőben. heteden látványt nyújtott. Meg­érkezés után mindkét helyszí­nen városnézéssel folytatódott a program. A két város szépsé­géről úgysem lehet röviden be­számolni, ezért kérem a kedves olvasót, a jövőben jöjjön ve­lünk, s ígérem, élményekben gazdag kirándulásban lesz ré­sze. Úgy gondolom, mindkét al­kalommal nagyon szép napot zártunk, amikor este nyolckor, visszatérésünk után, elbúcsúz­tunk egymástól, annak remé­nyében, hogy jövőre újra talál­kozunk. Szobi Kálmán Léva

Next

/
Thumbnails
Contents