Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-14 / 187. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 14. KOMMENTÁR Logikai bukfencek FEKETE MARIAN Ivan Gašparovič, a parlament elnöke, 1989 előtt elismert büntetőjogász, majd a szövetségi köztársaság legfőbb ügyésze az alkotmánybírósági határozat tegnapelőtti értelmezésével betört a jogtörténetbe. Nem jogászi zsenialitásával, hanem egy védhetetlen álláspontnak olyan abszurditásokba menő védelmével, amely más körülmények között legalább olyan mulattató volna, mint utólag azok az érvek, amelyekkel a Duce az ártatlanság vélelmének fenntartása ellen hadakozott, vagy az, hogy Hitler, miután egy Hans Frank nevű jogász (később igazságügyi miniszter, majd Lengyelország főkormányzója) több száz perben védte őt, a jogászok rovására jelentette ki: „Ha valamikor a színészeket hantolták el dögtemetőkben, akkor azt ma a jogászok érdemlik meg, mert senki sem áll olyan közel a bűnözőkhöz, mint éppen ők." Gašparovič választás elé került: pártfunkcionáriusként viselkedjen, vagy az általa is fogalmazott szlovák alkotmányt és eddigi állításait vállalja-e fel? Gašparovič úgy döntött: megtagadja önmagát. Megtagadja azt az 1995-ben publikussá vált kijelentését, hogy a Mečiar által vezetett párt valamennyi képviselőjelöltje aláírt egy nyilatkozatot, amelynek értelmében 5 millió koronával tartozik a Mečiar által irányított totalitárius, privatizációs Cégnek, ha kilép a DSZM parlamenti frakciójából, és eleve lemond parlamenti mandátumáról, ha ezt megteszi. Gašparovič mondta azt is akkoriban, hogy a jelöltek ezt aláírták, mert tudatában voltak annak, hogy jogilag érvényteleníthető nyilatkozatokról van szó. Gaulieder esetében a Gašparovič által vezetett parlamenti többség bizonyította, hogy igenis érvényesíthető jognyilatkozatoknak tekintik ezeket a dátum nélkül aláírt cetliket. Gašparovič, ezt beismerve, tisztességes jogász maradhatna. A politikus és feltehetőleg Mečiar kegyéből privatizáló Gašparovič azonban önkényeskedéssel vádolja az alkotmánybíróságot, majd egy újabb logikai bukfenccel azt állítja, hogy az alkotmánybíróságnak a parlamenti határozatot kifogásoló döntése valójában a parlamenti határozat jóváhagyásáról szól. Az alkotmánybíróságnak a Gaulieder-ügyben hozott határozata indoklásának értelmében nem tekinthetők alkotmányos parlamenti képviselőknek azok, akik ilyen kötelezvények aláírása után tették le a képviselői esküt. Ha ezt komolyan vesszük, Gašparovič sem lehet házelnök, nincs mit keresnie a parlamentben. JEGYZET A miniszter jövőképe MISLAY EDIT Épp a minap jutott eszembe, hogy gyanúsan nagy a csend a kulturális tárca vezetője körül. De nem kellett sokáig várni az újabb bravúros lépésre. Hudec miniszter legutóbbi nyilatkozata ismét a diplomácia „magasiskoláját" képviselte. Mert miként lehetne értékelni a Csemadok és a komáromi színház elleni minapi kirohanását, amelyet - minő véletlen - éppen a győri találkozó előtt tett. Hudec meglehetősen furcsán akarja kivédeni az előre várható kritikát, amely a találkozón valószínűleg megfogalmazódik Szlovákia kisebbségi politikáját illetően. Mert a jelenlegi kormánykoalíció erre (is) nagyon érzékeny. (Vajon mely kritikára nem?) A miniszter szerint megengedhetetlen, hogy a Csemadok csakis a magyar kultúrát művelje, ezért ne is várjon támogatást, amíg nem kétnyelvű rendezvényekkel fogja szolgálni a közeledést. Szóval ezt megkaptuk. „Átlagon felüli" kisebbségi jogokhoz átlagon felüli kioktatás. De ez azért van, mert nehéz a felfogásunk. Még mindig nem értjük, hogy a példamutató kisebbségi politika a kultúrában - itt és most - azt jelenti, hogy az adóinkból jogosan megillető támogatásból egy fityinget sem látunk, amíg nem Hudec miniszter elképzelései szerint „kulturálódunk". Amíg nem látjuk be: az a követendő példa, hogy a kisebbségek támogatására szánt pénzt egy olyan kormánylap kapja, amelyről minden elmondható, csak az nem, hogy a két nemzet közeledését szolgálja. Amíg nem tudatosítjuk, hogy ugyanebből a pénzből azért kell - a minisztérium szerint másfél milliós - dél-szlovákiai szlovákságot támogatni, mert ők vannak kisebbségben az ötszázezres magyarsággal szemben. S egyáltalán: ennek az ötszázezernek nem lehet egy szava sem, hiszen többé-kevésbé vegyes házasságban élnek. Érthető, hogy Hudec számára ez megnyugtató tény volna. Sőt követendő példa. De ez - gondolom, a miniszter sajnálatára -jelenleg még csak az ő „pozitív jövőképe", nem pedig a valóság. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Gorföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit úgyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. voxnova.sk - Az ebéd ehetetlen, de a pincérlány ennivaló! (Szmodis Imre rajza) Nyelvtörvény és nyelvrendőrök - Szlovákiában nyelvi imperializmus uralkodik Köszönjük, így ne! A Maďarská Revue című lap tetszetős, színvonalas kiadvány. A Magyar Tudományos, Üzemi és Szaklapok Újságíróinak Egyesülete adja ki Budapesten, s a kiadvány szlovák nyelven próbálja közelebb vinni az olvasóhoz a mai Magyarország realitásait. CSÁKY PÁL A szerkesztés, tördelés, a fényképek elhelyezése, minden profi volna, ha... Ha például a tavalyi 3. szám 17. oldalán, a magyar olimpiai bajnokokról szóló írásban nem azt olvasnánk, hogy „Kráľovná: Krisztina Egerszegiová", „kajakárka Rita Kőbánová". Ha a 18. oldalon az európai parlamenti elnökök budapesti találkozójáról szóló szövegben és a kiemelt fénykép alatt nem az állna: „Predsedníčka parlamentu Rady Európy Leni Fischerová". Zavaró az -ovázás, annál is inkább, mert a szerkesztőség a jelek szerint nagyon szelektív módon alkalmazza a szlovák szövegkörnyezetbe való „besimulást", tekintettel arra, hogy a tirázsban, a 40. oldalon már arról értesülhetünk, hogy „tajomníčka redakcie: Katalin Marosi". Azért kell szóvá tenni ezt a jelenséget, mert burjánzik. A közelmúltban egy jeles magyarországi irodalmár szlovák nyelvű szövegében Margita Kaffkaováról beszélt. Egerszegi Krisztina mindenütt a világon Egerszegi, még a normális szlovák sajtóban is, kivéve a Maďarská Revue-t. Jó lenne, ha a következő számok valamelyikében nem Margita Figuliováról olvashatnánk, hanem Figuliról, aki szlovák létére is így vállalta vezetéknevét. Lehet, hogy a jóakaratú fordító rossz szándék nélkül, mintegy automatikusan „belefordította" A Balatonnál történt Fonyódligeten az ABC-boltban történt. Lopás szemtanúja voltam. Az áruházi szarka nem nagy értékű spray-t tett a táskájába, ám a boltvezető észrevette. Behúzta a fiút a boxba, s megalázta testileg és lelkileg; arcon vágta, a gyomrát, veséjét, ágyékát rugdosta. A látvány borzasztó volt. Emellett önkényesen „helyszíni bírságot" is kivetett, 5000 forintot kért a a vélhetőleg eredeti magyar szövegbe az -ovát. Lehet, hogy tudatos volt a dolog, gesztus akart lenni a szlovák olvasó felé. Ha az első variáció igaz, nem értem, miért kapta a pénzét a szlovák nyelvi szerkesztő vagy a korrektor. Ha az utóbbi, rossz helyen, rosszkor tett gesztusról van szó. Szlovákiában nyelvi imperializmus uralkodik, amelynek legmarkánsabb megnyilvánulása a nyelvtörvény és az annak alapján működő nyelvrendőrség. A szlovákiai magyar állampolgárok egy része ragaszkodik nevének eredeti, magyar változatához, mert identitásának egyik alappillérét látja benne. A szlovákiai magyar értelmiség és a szlovák nyelvrendőrök közötti eltérés többek közt abban van, hogy az előbbiek az önkéntesség elve alapján javasolják az Egerszegi Krisztina mindenütt a világon Egerszegi. eredeti magyar nevek használatát, míg a nyelvtörvény végrehajtói a kényszer eszközeit akarják alkalmazni a másként gondolkodókkal szemben. A Maďarské Revue az -ovázással azt sugallja, menjünk elébe a szlovák elvárásoknak - a békesség és a remélt viszontgesztusok kedvéért. Ha Budapestről ezt bárki így látja, akkor rosszul látja. Ha valaki ettől a garnitúrától viszontgesztusokat remél, álomvilágban él. A jelenlegi maticás vezetést és a rá épülő kormánykoalíciót az jellemzi, hogy gondolkodásukat fóbiák mástól való paranoiás félelmek - igazgatják. Eme hozzáállás alapeleme az, hogy nem a valóság jegyei, de elképzelt, beteg prekoncepciók alapján próbálják értékelni és megváltoztettestől. A Balaton mellett nyaralva, ilyen „élményben" is részünk lehet. Csicsai Zsolt Nagymegyer Felejthetetlen hajókirándulás Az Együttélés lévai járási irodája hajókirándulást rendezett a múlt hét végén, pontosabban szombaton és vasárnap. Az útvonal szombaton EsztergomBudapest, vasárnap pedig Esztergom-Szentendre volt. A múlt évben született az ötlet, s mivel tatni a valóságot. Ennek legmarkánsabb megnyilvánulása Binder úr kijelentése a hágai perről. „Nekünk 100 százalékig igazunk van. A kérdés csupán az, elismeri-e a bíróság az igazunkat. Ha igen, és 100 százalékban a szlovák elvárásoknak megfelelően döntenek, korrekt és jó bíróságról van szó. Ha nem, befolyásolta őket a magyar, zsidó stb. lobby, s megint egy égbekiáltó igazságtalanság születik a szegény, évezredek óta elnyomott szlováksággal szemben". Annak sehol, semmi jele, hogy esetleg a szlovák oldal is követhetett el hibákat. Vissza a nyelvi témához: ha Budapesten nem is mindenki, Szlovákiában azért vannak olyanok, akik elegánsan is tudnak reagálni a szlovák nyelvi terrorra. Nem akartam hinni a szememnek, amikor a Liptovský Hrádok-i sütőipari vállalat „Liptovská tortička" nevű termékét csehül is: „Liptovský dortíček", valamint magyarul is - „Liptói kis torta" - feltüntette. Ez az európaiság nem a beteges hajlamok szervilis kiszolgálása. Több dél-szlovákiai vállalat is feltünteti termékei nevét számos közép-európai nyelven csakúgy, mint a multinacionális cégek. Eme pici jelek apró akadályok sorát jelentik a nyelvi bezárkózás ellen. Még egy intelligens példa: Milan Ferko nyelvőrmester levelet írt a Markízának, hogy büntetést szab ki rájuk, ha bemondójuk nevét tovább is -ová nélkül fogják feltüntetni. A figyelmeztetés után két hétig valóban a Vadkertiová alak szerepelt a képernyőn, majd a szerkesztők elegáns megoldást találtak. A nyomtatott betűket lecserélték a bemondók saját kezű aláírására, s ott már újra az -ovátlan változat szerepel... A szerző az MKDM alelnöke. nagy az érdeklődés, mára már hagyománnyá vált a kirándulás. A 250 férőhelyes Nagymaros nevű hajó fedélzetén felnőttek és gyermekek élvezték a kellemes utat. A kirándulók nemcsak a Lévai járásból érkeztek, hanem Pozsonytól Kassáig számos községből, városból is jöttek érdeklődők. A vasárnapi hajózáson részt vett a családjával Duka Zólyomi Árpád, az Együttélés alelnöke, és szívélyesen elbeszélgetett a kirándulókkal. Már maga a hajózás is nagy élmény volt, mivel a Duna legszebb szakasza, a Dunakanyar, a folyam mindkét partja felejtTALLÓZÓ PRAVDA Szinte valamennyi napilap felháborodását fejezi ki Miroslav Šášky SZISZ-szóvivő „primitív sajtónyilatkozata" miatt. A Pravda rámutat, léteznek íratlan szabályok, melyek szerint a sajtóhoz eljuttatott nyilatkozatnak tartalmaznia kell bizonyos hivatalos formulákat, emellett tárgyszerűnek, korrektnek és tisztességesnek kell lennie. „Mivel az állásfoglalás állami szerv álláspontját tükrözi, el kell gondolkodnunk azon, hogy az adóinkból fenntartott információs szolgálat milyen útra lépett". A Práca úgy véli, Šášky a sértegetések helyett inkább azon robbanás körülményeit tisztázhatta volna, melynek során elhunyt egy fiatalember. A Nový Čas abban a kórházban nyomozott, ahová a sérültet szállították. A korábban közzétett Jaroslav V. név és az időpont is egyezik, az eltérés az, hogy a férfi nem 1976-os, hanem 1967-es születésű volt; tehát mégis meghalt az a személy, akiről Šášky azt állítja, hogy él. NOVÝ ČAS A négy emberéletet kioltó szombati besztercebányai gránátrobbanással kapcsolatban a lap közli, hogy az elhunyt gyerekek apja, a 37 éves Milan G. a liptószentmiklósi haditechnikai intézetben dolgozott, fejlesztési munkákban vett részt. Elektrotechnikai berendezésekkel foglalkozott, kézigránátokkal, robbanóanyagokkal nem került kapcsolatba, és nem juthatott hozzájuk a munkahelyén. 30 éves sógora, František M. egy őrző-védő szolgálatnál állt alkalmazásban. A rendőrségnek már sikerült megállapítania a felrobbant kézigránát típusát, 600 grammos F l-es robbanószerkezetről van szó, amelyhez nem lehet könynyen hozzájutni, kizárólag a hadsereg használja. Tehát továbbra sem tisztázott, ki és hogyanjutott a kézigránáthoz. MLADÁFRONTA A cseh légierő mintegy száz vadászgépének több mint fele jelenleg harcképtelen - állítja a prágai napilap. Ezt az információt az a titkos jelentés tartalmazza, amelyet három hete terjesztett a kormány elé Miroslav Výborný védelmi miniszter. Výborný ezzel a sokkoló információval akarta rávenni a kabinetet arra, hogy tankokat adjon el Algériának, és az értük kapott pénzért sugárhajtású gépeket vásárolhasson a hadsereg. A cseh hadseregnek jelenleg MIG-21-es szovjet vadászgépei vannak. A kormányzat ugyan már eldöntötte, hogy a NATOcsatlakozás kapcsán a légierő korszerű nyugati vadászgépeket kap, de továbbra is kérdéses, hogy mikor. A cseh sajtó már jó ideje támadja a kormányt, azt állítván, hogy egy konfliktus esetén Csehország nem tudná megvédeni magát a levegőben. heteden látványt nyújtott. Megérkezés után mindkét helyszínen városnézéssel folytatódott a program. A két város szépségéről úgysem lehet röviden beszámolni, ezért kérem a kedves olvasót, a jövőben jöjjön velünk, s ígérem, élményekben gazdag kirándulásban lesz része. Úgy gondolom, mindkét alkalommal nagyon szép napot zártunk, amikor este nyolckor, visszatérésünk után, elbúcsúztunk egymástól, annak reményében, hogy jövőre újra találkozunk. Szobi Kálmán Léva