Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-25 / 170. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 25. KOMMENTÁR Ki fogyaszt sokat? TÓTH MIHÁLY A kormány ismét két bőrt próbál lenyúzni ugyanarról az elejtett vadról. Általános, minden vállalatra kiterjedő bérszabályozást készül bevezetni. Az egyik bőr lehúzását - ha nevén akarjuk nevezni a dolgokat - csak populizmusnak lehet minősíteni. Azzal, hogy a bérszabályozásról szóló kormánynyilatkozatok a sorok között a nagy fizetések „ésszerű korlátok közé szorítását" emlegetik, a beígért intézkedések megfogalmazói az általános felháborodásnak próbálnak gátat vetni. Ugyanis a lakosság létminimum határán tengődő alsó harmada fölöttébb rossz néven veszi, ha valaki manapság arról beszél Szlovákiában, hogy túlságosan nagy a személyi fogyasztás. Amíg valaki elhiszi, hogy a bérszabályozás elsősorban a csúcsmenedzsereket érinti, akiknek a kategóriájában a havi 80 ezer koronán felüli jövedelem hovatovább inkább szabályt jelent, mint kivételt, addig ennek az intézkedésnek valóban lehetne hangulatjavító hatása. Csakhogy ezt egyre kevesebben hiszik el. Egyre többen vannak tisztában azzal, hogy egy vállalati igazgató jövedelmének 10 ezer koronával történő „megregulázása" az illető családja számára kisebb életszínvo. nal-csökkenést jelent, mintha egy géplakatos havi bérét 200 koronával „regulázzák meg". Egyébként is nem egy eredményesen működő termelővállalat tulajdonosa azzal reagált a bérszabályozás kilátásba helyezésére, hogy nem engedheti meg magának, hogy legjobb szakembereinek kedvét szegje, bérét csökkentse. Ez a magatartás az elejtett vad másik bőre lehúzása szándékának lényegére is rátapint. Nevezetesen arra, hogy a kormány nem differenciáltan, az egyes cégek működésének minőségét figyelembe véve akar bért szabályozni, hanem egységes kritériumokhoz igazodva. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyminiszter ellátogatott a bolsevizmus múzeumába, a vitrinből kiemelte a sarlót, hogy a költségvetési deficit némi mérséklésére lekaszabolja azoknak a vállalatoknak a „fejét", amelyek kiemelkednek a szlovákiai mezőnyből. Leánykori nevén az ilyen intézkedés ihletőjét úgy hívták, hogy egyenlősdi. Arra jó csak, hogy a rendszerváltás veszteseinek legreményvesztettebb részében esetleg azt az illúziót keltse, hogy még nem ért egészen véget a tervgazdálkodás. Lényegében véve arról van szó, hogy kiderült, mekkora csoda a szlovák makroökonómiai csoda. Mečiar letett Svájc eléréséről és megelőzéséről. Belátta, hogy ha megelőznénk az alpesi országot, annak derék polgárai meglátnák, hogy lyukas a gatyánk. JEGYZET Árvíz hátán TUBA LAJOS Július elején a Csallóközben kevés volt a szúnyog, helyettük viszont jöttek a propagandisták, akiknek kellemetlenkedése az árhullám idején az elviselhetetlenségig fokozódott. Odáig jutottunk, hogy szinte mindenki, akit állami autó hozott erre a vidékre, köszönés nelyeti az.z.al kezdte: „Na örülnek, hogy a vízlépcső megvédte magukat az árvíztől?" A vízlépcső szerepét a három falu védelmében persze balgaság volna elvitatni, csak éppen visszataszító látni, amikor akármilyen jöttment állami mitugrász megfellebbezhetetlen magabiztonsággal iskoláz olyanokat, akik gyermekkoruk óta tudják, hogy egy akkora árhullámot, mint a július eleji, a Duna korábban is különösebb gond nélkül levezetett. A propaganda fő csapása idén azonban nem a Csallóközre, hanem Északkelet-Szlovákiára irányul. Tichý Potok községben a felhőszakadás utáni ár elmosott egy házat és néhány kis helyi hidat. Abban a faluban, amelynek lakói egy kassai alternatív vízgazdálkodási csoporttal évek óta sikeresen harcolnak Július Binder újabb megaterve, a falu fölé tervezett hetven méter magas völgyzáró gát ellen. Néhány hónapja a környezetvédelmi minisztérium is melléjük állt, ami a hazai államigazgatás viszonyainak ismeretében óriási fordulatnak számított. Most azonban még meg sem száradtak az árvíz után kiaggatott ruhák, amikor a szupergát melletti propaganda megkezdte a támadását, azonnal a nehéztüzérséget bevetve. Érdekes lesz figyelni, miként alakulnak ezután az erőviszonyok. Már nagyban folyik a falu lakóinak újabb megdolgozása, arra hivatkozva, hogy a 150 hektáros víztároló felfogta volna az árhullámot. Ók viszont látják, hogy az események idején épp ott csúszott meg a hegyoldal, ahová a szupergátat tervezik. Néhány hónapig Tichý Potok kapcsán kemény szócsaták várhatók. A vízgazdálkodás mikéntje azonban sokkal komolyabb kérdés annál, hogy egy-egy árhullám szomorú következményeit látva elkapkodva kellene dönteni róla. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 . Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo - Ezek szerint igaz a szóbeszéd, hogy idegen kézbe kerül a cég. (Lehoczki Károly rajza) A jogvédő iroda léte közelebb vinne a nyitott társadalom megvalósulásához Jogaink védelmében Lehet valaki főállásban hős? Vagy főállásban csak iskolaigazgató lehet az ember? És mi lehet a főállású iskolaigazgató a szabad óráiban? Népben, nemzetben gondolkodó, búsuló magyar? VOJTEK KATALIN Lehet 311 embertől azt kívánni, hogy legyen hős, csak azért, mert magyar iskolaigazgató? Egyáltalán: el tudnánk viselni ennyi hőst? Mert van, ahol egy is sok. Úgy hírlik, azokban a régiókban, ahol csak egyetlen pedagógus állított ki kétnyelvű bizonyítványt, már beindult a baromfiudvar-effektus: csípi-vágja őt az egynyelvű bizonyítványt kiadó többség, mint a sárga csibék az egy szem feketét. Most azonban ne a mindig masszív többséget alkotó konformistákkal foglalkozzunk. Ök már gondoskodtak a jövőjükről, ha a gondjaikra bízott iskolákéról nem is. De mi lesz az utcára tett Tóth Sándorokkal? Hol az a jogsegélyszolgálat, amely automatikusan, ingyen fölvállalná ügyüket, s amely a parlamenti többség által rendre leszavazott, tehát bizonyos esetekben teljesen tehetetlen magyar pártok helyett hatékony és biztos segítséget nyújthatna? Hol az az iroda, ahová a szlovákiai magyar teljes bizalommal és természetességgel fordulhatna, ha úgy érzi, hogy épp a magyarsága miatt éri mellőzés a munkahelyén vagy az élet más területén? A. Nagy László erre a kérdésre nemrég a következőket válaszolta: „Van egy kialakult jogháló, meg kell vizsgálni, megfelelő-e. Megítélésem szerint az, de ha indokolt, hogy legyen még egy jogvédő fórum, akkor nincs szakmai, személyi akadálya. Én úgy látom, hogy ami van, az működik és elegendő. A jogvédelem jelenleg nem a pénzen múlik." Ha A. Nagy a „kialakult jogháló" alatt azt a négy szál magyar ügyvédet érti, aki annyira túlterhelt, hogy közreműködése a konyhájára sok pénzt nem hozó „magyar ügyekben" teljesen kiszámíthatatlan, akkor csak annyit mondhatok, köszönöm, ebből nem kérek. Úgy látszik, mások sem, mert amikor megjegyeztem, mennyire furcsállom, hogy nem került be a köztudatba ez az olajozottan működő jogvédelem, az MPP vezetője így reagált: „Csak azért nem működik, mert nem jelentkezik senki." Szóval nem működik. De akkor honnan tudja A. Nagy, hogy megfelelő és elegendő? Úgy látszik, a Magyar Koalíció berkein belül eddig nem sok szó eshetett a magyar kisember jogvédelmének biztosításáról, mert az MKDM és az Együttélés korántsem osztja az MPP azon vé... egzisztenciát féltve ugyanis szabad társadalom nem építhető. leményét, hogy „a jogvédelem nem a pénzen múlik". Szerintük éppen a pénzhiány miatt nincs reális esély egy jogvédő iroda létrehozására, mert mint mondják, az ügyvédek manapság megfizethetetlenek, 20-25 ezer koronás fix fizetésért nem hajlandók törni magukat. Noha a mulasztás felelőssége mindhárom pártot egyformán terheli, a megoldás kulcsa, úgy tűnik, leginkább az MPP kezében van. Neki vannak közvetlen csatornái Soros György felé, akinek elmagyarázhatná: egy lépéssel közelebb juthatna nagy álma, a Popper-féle nyitott társadalom megvalósulásához, ha a jogsegélyiroda támogatásával megerősítené félmillió ember biztonságérzetét. Remegő térdekkel, egzisztenciát féltve ugyanis szabad társadalom nem építhető. A zsinórban indított perek jelzésértékűek lehetnének a hatalom felé is: taktikát kell változtatnia, ha nem akarja, hogy úgy tűnjön, Szlovákia nem jogállam, hanem olyan banánköztársaság, ahol a polgárral szemben - különösen ha kisebbségi - mindenfajta jogtalanság megengedhető. Néhány tetemes pénzbírság bírósági kirovása a kormánypárt lapjait is józanabb hangvételre késztethetné. Olvasóik is moderálnák magukat, ha az uszítás nem adna alájuk naponta lovat, valamelyest enyhülne a közhangulat. Erre talán hajlandó lenne pénzt adni Soros. S ha nem, ott vannak a működő alapítványok, a bőven pénzelt programok. A Hunčíkféle kommunikációs tréning szép is, jó is, de pillanatnyilag olyan, mintha egy nélkülöző család üres szobájába kályha, ágy és asztal helyett drága velencei tükröt állítanánk. Most, amikor magyar pedagógusokat, múzeumi szakembereket hajigálnak az utcára, a másság tolerálására tanító kommunikációs tréning luxus. Csakhamar nem marad tolerálnivaló, mert itt már arról van szó, hogy érdemes-e megőrizni a másságot, ha kidobhatnak miatta az utcára. Perelhető és visszaperelhető munkahelyekről, kenyérről, a puszta megélhetésről van szó. Az egzisztenciánkról. Nehezen hihető, hogy fiatal, ambiciózus jogászok - szlovákok is! - ne lennének hajlandók vállalni ezt a munkát. Ha tudják, hogy a kiperelhető bírságok bizonyos százaléka - és nem is kicsi őket illeti, keresni fogják az alkalmat, hogy szert tegyenek rá. Nem fogják ölbe tett kézzel várni a klienst, hanem - akár a sajtóból értesülve egy-egy ügyről - maguk mennek utána. Persze jól meg kell őket fizetni. De ha erre nincs pénz, másra minek? NÁRODNÁ OBRODA Valamennyi állam a saját történelmére épül, s így van ez Szlovákiával is. Ezen a téren azonban a legszélsőségesebb nézetekjelennek meg, amelyek például vagy istenítik, vagy teljesen kitörölnék az emlékezetből Tiso államát. Szlovákia évszázados történelmének bizonygatásakor egyesek áltudományos, tragikomikusán ható érvekkel bizonygatják, hogy Szlovákia gyökereit például Szamo birodalmában és a Nagy-morva Birodalomban kell keresni. Közben ellenszenvet táplálnak minden iránt, ami cseh vagy magyar, s elfeledkeznek arról, hogy az első Csehszlovák Köztársaság létrejötte megmentette a szlovák nemzetet a megsemmisüléstől. PRAVDA A féligazságok politikája c. kommentár szerzője Karel Čapek cseh író szavaira emlékeztet, aki szerint a féligazság veszélyesebb, mint a hazugság, mert az emberek hajlamosabbak hinni neki, mint a nyilvánvaló hazugságnak. A szerző szerint kiválóan példázza ezt Tony Blair brit miniszterelnök Mečiar kormányfőnek küldött levele, amelyet a kormányhivatal úgy tálalt, hogy Nagy-Britannia afeletti sajnálkozását fejezi ki, hogy Szlovákia kimaradt az EUés a NATO-bővítésből, de bizonyára csak valamilyen félreértés folytán. A levélben azonban szó szerint az olvasható: „A NATO komoly hangsúlyt fektet a demokrácia alapelvei és a törvények megtartására. Várjuk azt a napot, amikor Szlovákia képes lesz a csatlakozásra." KRASZNAJA ZVEZDA A NATO-ba meghívott három ország legalább tíz évig csak koloncot jelent majd a szervezet számára - állítja az orosz központi katonalap. A szerző szerint a magyar, lengyel és cseh kormány visszafogta a belépés társadalmi vitáját, és elhallgatta a csatlakozás igazi árát. A három ország hadserege nagyon messze áll a NATO-szabványoktól. A magyar légvédelem színvonala annyira alacsony, hogy a légtérsértő átrepülhet az ország felett, mielőtt a levegőbe emelkednének az elfogó vadászgépek. .QNA.N9.AL TIMES Nem zárható ki, hogy Görögország megtorpedózza a kelet-európai jelentkezők EU-felvételét, ha Ciprus nem kerül be a bővítés első fordulójába - derül ki a brit gazdasági lap görög miniszterelnökkel készített interjújából. Kosztasz Szamitisz szerint a felvételi tárgyalásokkal párhuzamosan erőfeszítéseket kell tenni a megosztott sziget egyesítésére, és Törökországnak vissza kell vonnia Ciprus és az égei-tengeri görög területek ellenőrzésére támasztott igényeit. Szamitisz reméli, hogy „Görögországnak nem kell majd gáncsot vetnie a posztkommunista országoknak. OLVASÓI LEVELEK Rossz a vétel A napokban jártam Szlovákiában, rokoni látogatáson voltam Eperjesen. Megvettem az újságjukat, és a tévé- és rádió-műsorkalauz alapján szerettem volna nézni a magyar adásokat (MTV 1, MTV 2, Duna Tv, Zemplén Tv). Megdöbbentően rossz volt az eredmény. Néhány éve itt közepes minőségben lehetett fogni az MTV 1 adását. Most, a robbanásszerűen bővülő kereskedelmi és egyéb adások és vételi lehetőségek korában egyetlen magyar adást nem tudtam fogni. Nálunk, Budapesten szobaantennával fogom az SZTV 1 szlovák adását Szlovákiában a határtól néhány kilométerre tetőantennával sem sikerült egyetlen magyar adót találnom. Tudom, nálunk változások voltak és várhatók: pl. az MTV 2 adását októbertől az Eutelsatra teszik át; de sem erről, sem a jelenlegi vételi lehetőségekről semmit sem találtam a lapban. Jártunk több boltban, érdeklődtünk itt is, ott is, semmi használható információt nem tudtunk szerezni. (Úgy tűnik, a kereskedői szellem odaát még nem sokat változott.) Zombori László Göd Ismét segítenek Az Új Szó július 17-i számában olvastam a Tardoskedd is segít című tudósítást. Ez eszembejuttatta az 1965-ös árvizet, amikor én voltam annyi éves gyerek, mint a mai čadcai gyerekek, akiknek segít a falu. Sajnos, 1965-ben az én családom is - a falunk többi családjával együtt a rászorulók között volt. Minket is Tardoskedd fogadott be. Hetekig segítettek bennünket, családoknál voltunk elszállásolva. Nem számított, hogy 4-5 tagú család voltunk. Csak most, felnőtt fejjel tudom értékelni, mennyit is jelentett számunkra az az önzetlen segítség, amelyet akkor nyújtottak nekünk. Szeretném megköszönni a Fugli családnak, a falu lakosainak segítségüket, emberségüket, amely a mai napig megmaradt bennük. Vida Erzsébet Dunaszerdahely