Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-09 / 105. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 13. KULTÚRA ­Oktatás 9 Prága és Pozsony után Budapesten is bemutatta új köteteit és szerzőit a Kalligram Kiadó Európai dimenziók Igazi tavasz tombolt hétfőn Budapesten. Erőtől duzza­dó, vadóc szél söprögette a város utcáit, a nap pedig úgy sütött, mintha több hó­napos lemaradását szeret­né hirtelen behozni. • MISLAY EDIT Ez a természetébresztő zsongás kísért egész nap. S valamilyen formában ez volt érezhető a Kalligram Kiadó estjén is, az Osiris Könyvesházban. Ám az összehasonlítás kicsit sán­tít. Mert a Kalligram tevékenysé­gét folyamatosan, évszaktól füg­getlenül állandó pezsgés kíséri. Kiadványaiknak évek óta érde­mes megkülönböztetett figyel­met szentelni.S oda is figyelnek rájuk. Nem is kevesen. Nem is akárkik. Szerzők, olvasók egy­aránt. A Kalligram kuriózumokkal is szolgál. Kisebbségi kiadót errefe­lé 1918 óta nem igazán gyakran kerestek meg többségi szerzők kéziratukkal. Őket igen. Mert a Kalligram elisermésre méltó ko­noksággal követi célkitűzését, melyet igazgatója, Szigeti László a közelmúltban tömören így fo­galmazott meg: „értékeket kere­sek, találok, tálalok". Prága és Pozsony után ezen ok­ból ismerkedhetett meg Buda­pest közönsége is Rudolf Chmel Nagykövet voltam Magyaror­szágon, Ján Čarnogurský Vide­né od Dunaja (A Dunától szem­Góncz Árpád köztársasági elnök és Mészöly Miklós az est vendégei között, valamint Szigeti László, a Kalligram igazgatója és akit hallgatnak: Konrád György. (Fotók: Somogyi Tibor) lélve), František Mikloško: Čas stretnutí (Találkozások ideje), Peter Zajac: Sen o krajine (Álom egy országról) és František Šebej O plameni a nočných motýľoch (Lángokról és éji pil­lékről) című művével, s Peter Zajac kivételével magukkal a szerzőkkel is. Érdeklődésben nem volt hiány. Karol Wlachovský, az est házigazdája és Bazsó Márton, az Osiris Köny­vesház igazgatója talán nem is bánta volna, ha a hangulatos könyvesbolt falai picit tágulnak. Legalább pár órára. Mert Kon­rád György, Kiss Gy. Csaba és Varga György értő és fontos gondolatokat kimondó elemzé­sét sok kívülrekedt olvasó is szí­vesen meghallgatta volna. „Az államok kapcsolatánál meg­bízhatóbb a személyeké" ­mondta Rudolf Chmel kötete kapcsán Konrád György. S való­ban: a Kalligram Kiadó estjét olyan kötetlen, meghitt légkör, családias hangulat lengte be, amelyen kívülrekedtek határok és nyelvek. František Mikloško emlékezett derűsen '89-es talál­kozására a Kalligram igazgató­jával, aki akkor így fordult hoz­zá: be kell venniük a szlovákiai magyarokat a bársonyos forra­dalomba, mert ezáltal „európai dimenziókat" kap. Ennek az „európai dimenziónak" a körvo­nalai tettenérhetők voltak a Kalligram-esten is. Persze ahhoz, hogy - ismét Mikloško szavait kölcsönzőm ­„Közép-Európa újra természetes térség legyen" az itt élők számá­ra, még sok mindennek változ­nia kell a Kárpát-medencében. Jó lenne hinni abban, hogy már nem kell sokáig várakoznunk... A középiskolások országos történelmi vetélkedőjét ismert történészek konferenciája követi A hontalanság évei KAMONCZA MÁRTA Tavaly szeptember 13-án az Ér­sekújvár melletti Udvardon, a község központjában ünnepé­lyes keretek között, a Magyar Koalíció pártelnökeinek részvé­telével felavatták Labó Ferenc győri szobrász alkotását, a kite­lepítettek és meghurcoltak em­lékművét. Az apropó, amiért az önkormányzat éppen a Győrben élő művészt bízta meg a munká­val, az volt, hogy Lebó Ferenc szüleit 1947-ben éppen Udvard­ról telepítették ki Magyarország­ra. Az idén a Csemadok Érsekúj­vári Területi Választmánya és udvardi alapszervezete, a község önkormányzata, a Rákóczi Szö­vetség, a Magyarok Világszövet­sége, valamint az udvardi szék­helyű Szülőföld Alapítvány a ki­telepítések és deportálások 50. évfordulója alkalmából a helyi művelkődési házban ma A hon­talanság évei címmel középisko­lások számára országos történel­mi vetélkedőt, holnap pedig tör­ténelmi konferenciát szervez. A kétnapos rendezvény részletei­ről Száraz Józsefet, Udvard pol­gármesterét kérdeztük: Milyen lesz a két nap program­ja? Ma délután dr. Molnár Imre, a Rákóczi Szövetség titkára nyitja meg a Magyarok Csehszlovákiá­ban című kiállítást. Ezt követő­en kerül sor a középiskolások országos történelmi vetélkedő­jére. Az esti ünnepi műsorban fellép Boráros Imre színművész és az udvardi KOR-ZÁR együt­tes. Szombaton délelőtt a törté­nelmi konferencia megnyitóján Dobos László mond beszédet. A fórumon a tervek szerint Szarka László a párizsi konferenciáról és a lakosságcsere kérdéséről szól; Štefan Sutaj kassai törté­nész a lakosságcsere és a hivata­los csehszlovák politika viszo­nyáról fejti ki véleményét. A la­kosságcsere és a hivatalos ma­gyar kormánypolitika - ezt a té­mát Balogh Sándor boncolgatja. Kugler József a felvidéki magya­rok anyaországi letelepülésének nehézségeiről szól, Tóth István a magyarországi szlovákság és a lakosságcsere kérdését elemzi. Molnár Imre előadásának témá­ja: a lakosságcsere és a deportá­lás összefüggésének kérdései a szlovákiai magyarság történel­mében. Vígh Károly az 1945-48­as években a szlovákiai zsidóül­dözésről, Tóth László pedig ar­ról beszél majd, hogy a magyar kisebbség hogyan próbált véde­kezni a lakosságcsere és a de­portálások ellen. A kétnapos rendezvény végén a jelenlévők megkoszorúzzák a kitelepítet­tek és a meghurcoltak emlék­művét. Napról napra újabbakkal bővül a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórumot támogatók köre Száznál több új aláíró Az 1997. április 19-én Ipolysá­gon megalakult Szlovákiai Ma­gyar Értelmiségi Fórum első do­kumentumait: az Alapszabályt (az Új Szó április 25-ei számá­ban közöltük), a Nyilatkozatot, illetve a tanügyi helyzettel fog­lalkozó Állásfoglalást a helyszí­nen - mint arról lapunk április 21 -ei számában beszámoltunk ­110-en írták alá. Azóta száznál is több új támoga­tó csatlakozott a Szlovákiai Ma­gyar Értelmiségi Fórumhoz: Abel Gábor, Zselíz; Takács And­rás, Pozsony; Vadkerty Katalin, Pozsony; Csala András, Kassa; Csala Kornélia, Kassa; Ambrus Ferenc, Rozsnyó; Bankházy Kár­oly, Kéménd; Korponay János, Udvard; Korponayné Korínok Ilona, Udvard; Szőcs Ferenc, Po­zsony; Filakovszky Péter, Pár­kány; Filakovszkyné Tóth Kata­lin, Párkány; Máté Béla, Tornaija; Sárközy Klára, Nagymegyer; Sárközy László, Nagymegyer; Nagy Géza, Ko­márom; Molnár István, Karlatanya; id. Németh Vince, Nagymegyer; Csatlós László, Kassa; Miklósi Clara, Pozsony; Cséplő Zsuzsa, Pozsony; Pósa Lajos, Szene; Juraj Švitel, Po­zsony; Bagos László, Bárány Já­nos, Bartha Marietta, Bazán Ág­nes, Berta Endre, Boda Pál, Buday Ágnes, Buday Erzsébet, Dana Júlia, Duncsák Mária, Fabó Mária, Galo Zoltán, Henriczy László, Hlavács Mária, Hlavács Pál, Jámbor Irén, Katyi János, Kankula Zoltán, Klajber Ferenc, Korcsmáros Szilvia, Kováts Miklós, Közel Anna, Kožár Júlia, Körösi Mária, Len­gyel Edit, Matej Éva, Nagy Lajos, Nógell Tibor, Nyárfás Károly, Pál Tibor, Papp Zsolt, Papuga Valéria, Pulen Lajos, Simon Er­nő, Schmiedt Erzsébet, Schmög­ner Gabriella, Štriblár Magdol­na, Szalai Margit, Szelecz Gyu­la, Szűcs Zsuzsa, Takáč Ferenc, Trencsényi István, Urbán Erzsé­bet, Válent Katalin, Veres Lász­ló, Zamatócky Éva, a Kassai Ma­gyar Tannyelvű Középfokú Ipar­iskola és Kereskedelmi Akadé­mia tantestületének tagjai; Hritz István, Pozsony; Hritz Jú­lia, Pozsony; Balajti Árpád, Szene; Tóth Júlia, Vásárút; Sidó H. Zoltán, Nagymagyar; Szabó Zoltán, Pered; Zsigárdi László, Pozsony; Dolník Erzsébet, Léva; Kopócs Tibor, Komárom; Juhász Dósa János, Budapest, a határon túli egyetemistákat tömörítő Ti­szaviri g Baráti Társaság titkára; Puntigán Józszef, Losonc; Puntigán Tünde, Losonc; Koz­ma Gyu'a, Pozsony; Varga Jó­zsef, Pozsony; Újváry László, Lé­va; Korber Alica, Komárom; Tenczel István, Ipolybél; Nagy József, Pozsony; Kenyeres Kál­mán, Fülek; Lakatos István, Kőkeszi; Szalay Ferenc, Kőkeszi; Kecsey Károly, Kassa; Kende F. Csaba, Kassa; Köteles Szabolcs, S/.cftsi; Reiter István, Pozsony; Szőcsné Konrád Ingeborg, Szalka; Szőcs Béla, Szalka; Végh Balázs, Nyékvárkony; Jakab Ist­ván, Komárom; Jakabné Lelkes Ilona, Komárom; Kocsis Aranka, Somoija; Turczel Lajos, Po­zsony; Laczkóné Erdélyi Margit, Léva; Haraszti Ildikó, Pozsony; Haraszti Gyula, Pozsony; Nagy József, Hetény. Tanácskozott a Pódium Komárom. A rimaszombati Tompa Mihály Vers- és Próza­mondó Verseny kapcsán a Pódium Színházi Társaság választmánya megállapította, hogy mind a szervezési ügyet­lenségek, mind a szakmai véletlenszerűségek hozzájárultak a rendezvény résztvevőinek körében kialakult negatív vélemé­nyekhez. A szakmai társaság a jövőben is részese lesz a rima­szombati rendezvény szervezésének és szakmai előkészítésé­nek. Az idei Jókai Napokon a Tompa Mihály szavalóverseny döntőseinek méltó bemutatkozásra adnak lehetőséget egy meghívásos versenyen. A jelentkezők alacsony száma miatt komáromi JN-ra nem szerveztek előzsűrizést. Valószínűleg mindössze kilenc felnőtt és diák színjátszócsoport vesz részt a versenyben. Folynak a Duna Menti Tavasz előkészületei, s a végéhez közeledik a szakmai válogatás. Valószínűleg tíz báb­csoportot és tizenkét gyermekszínjátszó együttest lát vendé­gül Dunaszerdahely városa, -dusza­SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Feltámadás (19) KIS SZÍN­PAD: A nyilvánosság kizárásával (19) KELET-SZLÖVÁKIAI SZÍNHÁZ: A mostoha (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Michael (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Jerry Maguire (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Kolja (cseh.) 15, 17.30 Sleepers - Pokoli lecke (am.) 20 CHARLIE CENTRUM: Larry Flynt, a provokátor (am.) 17.30 Suttogj (cseh) 19 Gyil­kos gyógymód (am.) 20.30 Nadja (am.) 17.15, 20.30 Túlélni Picassót (am.) 17.45 Foglalkozása: riporter (fr.-ol.-sp.-am.) 20 KASSA DRUŽBA: San Franciscó-i zsaru (am.) 15.30, 17.45, 20 TAT­RA: Michael (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Michael (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Egy hölgy portréja (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Két srác pletykái a lányokról (am.) 16.15,19.15 OEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Evita (am.) 17.30, 20 KOMÁ­ROM - TATRA: Ragadozók (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Larry Flynt, a provokátor (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Pasz­százs (cseh) 19 LÉVA- SLOVAN: Kingpin (am.) 19 JUNIOR: Jerry Maguire (am.) 17, 19.30 RIMASZOMBAT - ORBIS: Lone star (am.) ROZSNYÓ - PANORÁMA:Dante pokla (am.) 16.30,19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Übü király (cseh) 19 A rendezvényt kimondottan a kitelepítések és a deportálá­sok 50. évfordulójára szerve­zik, vagy a témával kapcsolat­ban évente hasonló fórumot rendeznek majd? Ezt a rendezvényt hagyomány­teremtő szándékkal szervez­zük. Szeretnénk, ha a kitele­pítettekre és a deportáltakra való megemlékezés összekö­tődne a falunkkal. Mi például március 15-én rendszeresen Érsekújvárba megyünk és ott a helybeliekkel együtt em­lékezünk. Udvardról annak idején 180 családot Magyaror­szágra, 120 családot pedig Csehországba telepítettek ki. Úgy érzem, a mai fiatalok zö­me számára ez a kérdés fehér folt, ezért szeretnénk, ha a szlo­vákiai magyarság történelmé­nek e fejezetét vetélkedők és szimpóziumok által jobban megismernénk. Vers és prózamondóversenyről - ismétl Szomorú élménybeszámoló Olyan dologról írok most, amelyről teljesen érzem, nem nekem kellene ezt megtenni. Bár az utóbbi időben sok olyan ese­ményt, helyzetet látok, hallok érzek, amelyeknél nem éppen a „megfelelő" emberek bírálnak el másokat - képességeiket és jel­lembeli nagyságukat, illetve tör­peségüket jóval meghaladó fel­adatokat vállalnak el. Ezt persze nagyképűen fontoskodva és át­szellemülten teszik - megingat­va ezzel sokak bizonyosságát, jó­zan rálátását. Ilyenkor érzem;: „Elképzelhető, hogy én vagyok dilettáns és ez foszt meg ettől a józanságtól?" Ideig-óráig elhi­szem és így is viselkedem (odafi­gyelve, alázatosan, megtisztelve érezvén magam), de azután... Azután vagyok csak más. Most éppen a Tompa Mihály szavaló­verseny után. Felborult bennem minden érték­rend... Egy lelkes érdeklődő el­megy egy ilyen rendezvényre. Ez lennék én. Segíteni szeretnék a szervezésben, naivan azt gondo­lom: ez egyjócselekedet. Nemle­ges választ kapok. Látva a ked­ves versenyzők és vendégek fo­gadását a következő vicc jutott az eszembe: A beteg elmegy az orvoshoz. „Doktor úr, én olyan határozatlan vagyok... vagy mégsem?" Ezt a határozatlansá­got azután csak az alkohol képes átformálni „kőkemény határo­zottsággá". Józanodni azután le­het, csak be kell fáradni a tetszés szerinti hideg-merev fagyos, ill. felforrósodott terembe. Az előb­bi kiválóan alkalmas lappangó tüdőgyulladások kifejlődésére, az utóbbi azonban az amúgy is tompa,, beszűkült agyak teljes lezárására. Láttam értékelőt és értékeltet egyaránt, aki hatalmas életener­giával és őserővel jött - az ese­mény végére belőle is testi-lelki nyomorék lett - valósággal meg­csömörlött a korlátoktól. És va­lóban: a zsűrinek nemcsak a vé­leményezése, de az összetétele is „szubjektív" volt. Hogy úgy mondjam: szimbolikus. Pedig néhány szaktekintélytől nem­hogy komoly értékelést nem kaptunk, de az időtologató szó­játékok és frappánsnak hitt vicc­özönök sem értek el kellő hatást a magamfajta nézőnél. Nézőnek indultam és automatikusan fi­gyelővé váltam. A bírálóbizottság „feje" kijelenti, mennyire meghatódott a meghí­vástól, és igyekszik tiszteletben és megbecsülésben részesíteni a versenyzőket, a következő pilla­natban pedig eltapossa a próbál­kozók szívében pislákoló tüzet. Az egyik lány sírógörccsel küzd, és kifakad belőle a sírás. Van aid szitkozódik, vagy remeg, és akad aki egyszerűen leissza magát. És itt vannak a közömbösek. Belő­lük van a legtöbb - vagy csak jól alakítanak? Nem tudom eldön­teni. Az én reakcióm - külső ember­ként is különös volt: erősen ne­vethetnékem támadt, és ezt meg is tettem. Fontoskodás, fejfájás, hányin­ger, zaklatottság, határozatlan­ság, hideg, forró, beszűkült, csö­mör, korlátok, szójáték, síró­görcs, bánat, közömbösség, ne­vethetfték - ez egy tisztességes verseny? Mindenesetre ez az én vélemé­nyem, egy húszéves élmény­beszámolója - még ha szomo­rú is. Kossuth Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents