Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-27 / 120. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 27. RÉGIÓ 3 Pozsonyeperjesi deportáltak fél évszázad múltán emlékeztek meghurcoltatásukra „Ládából csináltunk koporsót" A történelem meg szokta ismételni önmagát. Csak az emberek mások, az események mindig megis­métlődnek - mondta Budai Károly pozsony­eperjesi esperes május 17­én a művelődési házban, ahol az ötven éve el­hurcolt deportáltak em­lékére celebrált szent­misét. GAÁL LÁSZLÓ Az 1947. január 8-án Pozsony­eperjesről elhurcoltak két év múlva térhettek haza - a leg­többen vissza is jöttek. Most a még élő deportáltak és család­tagjaik fél évszázad után azért találkoztak, hogy emlékezze­nek. Godó Sándor polgármester is arra szólította fel az egybe­gyűlteket, hogy „emlékezzenek, de ne bosszúért lihegve, mert csak toleranciával kerülhető el a szörnyűségek megismétlődése". Pukkai György számára különö­sen tragikus volt a deportálás: ­Féléves kistestvéremnek tüdő­gyulladása volt, de az itteni or­vos nem adott igazolást, hogy ne deportáljanak minket. A csehek meg úgy tudták, hogy oda mun­kásokat visznek, aztán csak néz­tek, hogy gyerekekkel, tyúkok­kal, libákkal - már akinek volt ­érkeztek a családok. Amikor odaértünk, a testvéremet azon­nal orvoshoz vittük, aki már Csak azt tudta megál­lapítani, hogy mire ha­zaérünk, meghal. csak azt tudta megállapítani, hogy mire hazaérünk, meghal. Estére meg is halt. A ruháslá­dánkból csináltunk koporsót. Vincze István egy humoros epi­zódra emlékezett vissza: - Nem volt ivóvizünk. Amikor megállt a vonat, vödrökbe havat gyűjtöt­tünk, és azt olvasztottuk fel. Egy alkalommal, ahol kiszálltunk hóért, cseh gyerekek játszottak a vasút mentén. Azt mondja az egyik társunk: „Milyen kicsik, és már milyen jól beszélnek csehül, én meg vén szamár létemre nem tudok egy szót sem!" Bugár Rozáliát nem marhava­gonban vitték, de személyvona­ton sem volt leányálom az uta­zás. - Amikor a szüleimet elvit­ték, én éppen Pozsonyban vol­tam kórházban. Alig kerültem ki onnét, jött utánam egy csendőr, hogy visz a szüleim után. Na­gyon szégyelltem, hogy csend­őrrel utazom. Tizenkilenc éves voltam, hát mit gondolhattak rólam az emberek, hogy ilyen kíséretem van? Ráadásul min­den őrsön más csendőrnek ad­tak át. Este Brünnbe értünk, a csendőr meg azt mondta, hogy az állomáson nem alhatunk, ezért bekísér a börtönbe. És tényleg ott kellett aludnom. Amikor megérkeztünk, az édes­anyám meg a testvéreim is csendőr társaságában vártak. Et­től megint nagyon elkeseredtem. Czibula Valéria pólyás kisfiával utazott a marha vagonban: ­Olyan hideg volt, hogy amikor a gyereket átcsomagoltam, és le­tettem melléje a pelenkát, hát az megfagyott. Szitás Erzsébetnek két kisgyere­ke volt a deportálások idején: ­Hónapokig nem lát­tunk magyart, mi meg nem tudtunk csehül. Anyám elvitte a gyerekeket, nem is tudtam, hol vannak, úgy­hogy csak ketten mentünk az urammal Csehországba. Hóna­pokig nem láttunk senki ma­gyart, mi meg egy szót sem tud­tunk csehül. Nagyon rossz he­lyen voltunk. Reggel négytől az istállóban dolgoztunk, aztán a konyhán folytattuk, onnét meg a szántóföldre mentünk „kament" szedni. Fejni is ott ta­nultam meg. Végtére meg híres fejőnő lett belőlem. Horváth Mária családja számára az utazás kínjait egy szerencsét­lenség is tetézte: - Volt egy kis háromlábú kályha a vagonban, abban tüzeltünk, ha az apám­nak sikerült szenet lopnia. Egy alkalommal, amikor tolattak, felborult a tüzes kályha. Gizi nő­vérem puszta kézzel fogta meg, mert ráfordult az öcsémre. Gizi­nek összeégett a keze, az öcsém meg élete végéig viselte a nya­kán az égés nyomát. Varga Anna - vagy Ana Macháčková - Csehországból lá­togatott haza: - Mi egy hétig voltunk a marhavagonban. Az­tán amikor haza lehett jönni, a szüleim maradtak, mert nem volt itthon se házunk, se föl­dünk. De az apám 1952-ben mégis úgy döntött, hogy hazajö­vünk. Tizennégy és fél éves vol­tam, magyarul írni nem is tud­tam. Aztán ötvenhétben, amikor munkásokat kerestek egy szövő­gyárba, megint kimentem. Az­óta is ott élek, és azt mondom, hogy sokkal jobb, mint itt. Ott mentem férjhez. Nemcsak a túszok szabadok, de már az önbíráskodók is szabadlábon vannak Magyar vállalkozók a pincében HERNÁDCSÁNY Amint arról szombati számunk­ban beszámoltunk, május köze­pén nem mindennapi bűncse­lekmény történt Kelet-Szlováki­ában. Egy hernádcsányi vállal­kozó és társai néhány napig fog­va tartottak két magyar állam­polgárt. Az ügyben folyik a nyo­mozás. A fakereskedéssel foglalkozó Jozef M. hernádcsányi vállalko­zót május 15-én meglátogatták magyarországi üzletfelei. Ezút­tal nem Csányban, hanem a ven­déglátó javaslatára a Nagy­mihályi járásban lévő Nacina Ves-i fűrésztelepen tárgyaltak. Az üzleti megbeszélés furcsán folytatódott: a 47 éves W. Józse­fet és a 60 éves O. Józsefet a vendéglátók erőszakkal vissza­szállították Hernádcsányba, s ott bezárták őket Jozef M. csalá­di házának pincéjébe. Jozef M. ­akiről nem érdektelen elmonda­ni, hogy jogi végzettsége van ­ott megfenyegette őket: ha nem adják meg neki egymillió koro­nás tartozásukat, ez akár az éle­tükbe is kerülhet. Az önbírásko­dó vállalkozó aztán az időseb­bik férfit elengedte azzal, hogy az hazamegy a pénzért, ám W. Józsefet továbbra is túszként tartotta fogva. Sőt a rendőrségi vizsgálat szerint a túszt még át is szállíttatta egy Poprád melletti településre. Hogy milyen szán­dékkal, az a jelentésekből egy­előre nem derül ki. A pénzért hazaküldött O. József Magyarországra érve tájékoz­tatta a rendőrséget az esetről. A magyar rendőrök azonnal kap­csolatba léptek szlovák kollégá­ikkal, és május 21-én a túszdrá­ma befejeződött. Ezen a napon Jozef M. is jelentkezett a rend­őrségen, hogy panaszt tegyen a neki tartozó magyar üzletembe­rek ellen. Jozef M.-et és a neki segítő Vladimír R.-et, valamint Ján F.-et a rendőrség letartóz­tatta. Jozef M.-ről kiderült, hogy büntetett előéletű. Néhány év­vel ezelőtt egy vadászaton halá­los sérülést okozott a fivérének. Értesüléseink szerint már nem­csak a túszok vannak szabadlá­bon, hanem az önbíráskodók is. A rendőrség folytatja a részletek tisztázását, (gazdag) KASSA Bővül az úthálózat A tervek szerint kétezerig elkészül a Kassa és Eperjes közötti autópályát a Rozsnyó és Kassa közötti főúttal összekötő Kassa­külvárosi terelőút. Á már megkezdett építkezés része lesz egy fontos csomópontnak (Palacký utca - Eperjesi út - Gálszécsi út) a korszerűsítése is, ez nagyban enyhíti a város közlekedési gondjait. Támogatás és „támogatás" Vasárnap majálist rendezett a Szlovákiában élő csehek regio­nális szervezete, s a résztvevők bírálták, hogy az állam egyre kevésbé támogatja anyagilag ezt a kisebbséget. Veszélybe ke­rült egyeden havilapjuk, a Česká beseda kiadása is. Karel Horák kassai cseh főkonzul úgy vélte, Szlovákia még nagyon távol van attól, hogy „normán felül gondoskodjon a nemzeti kisebbségekről". Csehország az ottani szlovák lapokat 1995­ben 6,5, tavaly pedig 7,4 millió koronával támogatta. Itt a cseh havilap az idén 300 ezer koronára számíthat, (g-f) KÉMÉND Gyermek-folklórtalálkozó Vasárnap délután a legnagyobb lélekszámú kurtaszoknyás fa­lu adott otthont a hagyományőrző gyermekcsoportok sereg­szemléjének. Sorrendben immár ötödször rendezték meg a gyermek-folklórtalálkozót, de először a falu sportpályáján. Fellépett a szimői citerazenekar és folklórcsoport, az udvardi. kürti, bényi, szőgyéni, barti és érsekújvári tánccsoport, a kéméndi óvoda és alapiskola csoportja, valamint a Kisbojtár tánccsoport és a Tücsök zenekar Párkányból. A seregszemlén vendégként részt vett a 25 fős badacsonyi néptánccsoport is. Érdekes adat: a nagyszabású rendezvényen csak a szereplők száma 340 volt. (kamoncza) Meghibásodott a vezeték Tűz ütött ki csütörtökön éjszaka a Komáromi járásban levő község egyik családi házában, a kár egymillió koronára tehető. A tüzet valószínűleg az elektromos vezeték meghibásodása okozta. (TA SR) NAGYKÜRTÖS Kétszer ellopott autó A járási rendőrségnek a múlt héten sikerült megtalálnia egy Besztercebányán ellopott Volkswagen Passat gépkocsit, s azt a járási rendőrparancsnokság tőszomszédságában, elkerített te­rületen helyezték el. Ján Kysel szóvivő azonban arról volt kénytelen tájékoztatni a sajtót, hogy csütörtökről péntekre vir­radóra ismét ellopták a gépkocsit, így a rendőrség elölről kezdheti a kutatást. (TA SR) Én is képes vagyok rá! - ezzel a címmel rendeztek a Chemko Strážske üdülőközpontban négynapos találkozót a szellemi és testi fogyatékos fiataloknak. Az akción tíz szociális intézet fo­gyatékos növendékei vettek részt, a gazdag programban szere­pelt virágkötészet, rajzverseny, zeneterápia, ügyességi verse­nyek és természetesen esti diszkózás is. (TA SR-felvétel) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS; BORÚS, ESŐS IDŐ, 13-17 FOK ELÓREJELZES ORVOSMETEOROLOGIA A Nap kel 05.02 - nyugszik 20.37 órakor. * A Hold kel 00.08 - nyugszik 10.10 órakor. A Duna vízállása: Pozsony: 375, apad; Medve: 280, apad; Komá­rom: 330, apad; Párkány: 265, apad. Borús, csapa­dékos idő vár­ható szinte az ország egész területén, észa­kon kitartó eső­zéssel kell számolni. A hőmér­séklet átlagosan 13 és 15 fok kö­zött alakul, csúcsértéke csak 17 fok lesz. Közepes erejű nyugati, északnyugati szél. Szerdán és csütörtökön elsősor­ban a déli országrészekben sza­kadozik fel a felhőzet, de csapa­dék még bárhol előfordulhat. Éj­szakánként 4-8 fokig süllyed a hőmérséklet, szerdán napköz­ben eléri a 12-16, csütörtökön a 19 fokot is. Az időjárási vi­szonyok első­sorban a szív­ás érrendszeri betegek álla­potára fejtenek ki jótékony hatást, az alacsony vérnyomásúak közérzete, telje­sítőképessége is pozitív irányba változik. Sűrűsödnek viszont a mozgásszervi, reumás betegek panaszai, intenzívebben jelent­keznek az ízületi fájdalmak. Romlik az ekcémás bőrbetegek egészségi állapota, és a magas vérnyomásúaknak sem kedvez a mai nap. Szervezetünk megkö­veteli a nyugodt, mély éjszakai alvást. was 26 „, c » a f •í­(A szerző felvétele) Minden deportált emlékérmet vehetett át a polgármestertől

Next

/
Thumbnails
Contents