Új Szó, 1997. április (50. évfolyam, 74-99. szám)

1997-04-14 / 85. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ŰJSZÓ 1997. ÁPRILIS 14. Miniszterelnökünk az elmúlt héten politikai továbbképzést tartott a televízióban, és bizony mondom, hogy kijelentései nyomán a néhai Hlinka-gárda nem egy őszbe csavarodott fejű veteránja kivette a naftalinból az uniformist. Vladimír Mečiar azt sugallta a nemzetnek, hogy azon még túlteszi magát, hogy Václav Havel kétségbe vonta épelméjűségét, a Szlovákiának járó 10 tonna arany visszaszármaztatása azonban nem képez­heti vita tárgyát. Kétségtelen, hogy 10 tonna arany még dol­lárra átszámítva is szép summa, amely jelentősen gyarapít­hatná a Nemzeti Bank tartalékait. Úgy mindentől eltekintve kétségtelen, hogy dukál nekünk a dukát. Csakhogy nepi lehet mindentől eltekinteni. Mégoly intenzív hazafiúi érzelmektől vezérelve sem szabadna. Mint ahogy nincs szempont, amelynek alapján meg lehetne ideologizálni, hogy helyeselhető, ha teszem azt a kábítószer-kereskedésen megmilliárdosodott keresztapák - pénzük nagymosása után ­majd tisztes iparmágnásokként tengetik öreg napjaikat. Annak a 10 tonna aranynak nagyobbik része rablógyilkosság­ból származik. És nem is akármilyen rablógyilkosságból, ha­nem államilag szervezettből. Jozef Tiso római katolikus plé­bános volt 1939 és 1945 között a szlovák állam elnöke, ami­kor is megtörtént, hogy mielőtt megsemmisítő táborokba szállították a zsidók tízezreit, kötelező aranybeszolgáltatást szerveztek. Voltak térségünkben országok, amelyekben elrendelték az így összegyűjtött arany beolvasztását. Ahol ezt a módszert alkal­mazták, ott teljességgel lehetetlen a nemesfém eredetének megállapítása. Az aranytéglák mélységesen hallgatnak a rész­letekről. Nem árulják el, hogy egykor Kohn Árminé és szüle­tett Schwarz Eszteré volt-e az a három gramm sárga fém, ami egykor két karikagyűrű vagy éppen öt aranyfog formájában gyűjtetett be. Miniszterelnökünk elárulta, hogy nem 10 tonna téglaaranyról van itt szó. E mennyiség nagy része műalkotás. Várom, hogy napvilágra kerüljön, és hogy nemzetileg elköte­lezett szlovák műkincsszakértők is véleményt mondhassanak róla. Kíváncsi vagyok, meg tudnak-e különböztetni mondjuk egy monstranciát (szentségtartó, r. k. templomokban) egy hétágú gyertyatartótól. Ha igen, már nem okoz különösebb gondot legalább megkísérelni a rablott holmi tulajdonosainak vagy utódainak való visszaszármaztatását. Amíg ez nem tör­ténik meg, nem vagyok biztos, az állam nem vet-e szemet egyetlen aranyfogamra. KOMMENTÁR Kinelc dukál a dukát? TÓTH MIHÁLY JEGYZET Mert a magyarok... SZILVÁSSY JÓZSEF Péntek este Gútorról mentem az alig öt kilométerre lévő Somorjára, amikor a busz­megállónál egy fiú integetett. Az autóban megtudtam, hogy egy faluval még odébb, Szemeten volt. Ahogy ő mondja - hiszen szlovákul beszélt - Kalinkovón, oda jár edzeni és focizni, ma lekéste a kora esti járatot, valami­lyen „ujo", vagyis bácsi csak idáig hozta el őt. Most szem­látomást megkönnyebbült, mert perceken belül hazaér. - Ha somorjai vagy, miért nem ott focizol? Legyint: ­Ott csupa magyarok vannak, és én nem értem őket. A mamka meg azt mondta, hogy a magyarok nem jó em­berek, nem szabad barátkoz­nom velük, ezért küldött fo­cizni Kalinkovóra. Alig tudtam tartani a kor­mányt a döbbenettől. Próbál­tam észérveket keresni. A szemetiek legtöbbször po­zsonyi csapatokkal játszanak, ezért ott a papa talán több fantáziát, lehetőséget lát cse­metéje számára. De a nyolc­tíz éves legényke akaratlanul is megcáfol: - A papának mindegy, hol focizok, csak ne csavarogjak. Különben ő csak szombatonként jön haza, va­lamilyen vállalkozó, vagy hogy hívják, alig találkozunk. A mamka mondta, hogy csak Kalinkovóra járhatok focizni, s ha magyar gyerekekkel lát meg az utcán, akkor megpo­foz. - Elsápadva kérdezem tőle: - Szerinted sem jó em­berek a magyarok? - Én nem tudom, ezt a mamka mondja, és az iskolában is ezt mond­ják. - Képzeld el, én magyar vagyok - fordulok felé. Erre meg ő képed el. Megérkez­tünk. Valósággal kiugrik a kocsiból, még egyszer zavar­tan végigmér, hadarva köszö­ni, hogy hazahoztam. Amikor arra kérem, mondja meg az édesanyjának, hogy egy ma­gyar bácsi hozta haza, riad­tan néz rám: - Nem merem, ujo. A mamka nagyon meg­pofozna. Félénken körülnéz, aztán loholni kezd. Nyugta­tom magam: egyedi eset. Nyugtalankodom: egyedi eset? És azon is tűnődöm, hogy Szlovákiában még ma is mennyi iskola és hány szülő neveli a gyermeket magyar­gyűlöletre... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Én nem kocogok! Én a hitelezőim elől menekülök... (Gossányi Péter karikatúrája) A népszavazáson kinyilváníthatjuk, hogy Európához kívánunk tartozni Kérdések és szándékok A köztársasági elnök köz­vetlen választásáról szóló népszavazás valószínűleg nem lesz megtartva - je­lentette ki a múlt héten Mečiar kormányfő, és egy­ben megismételte azt az újabb keletű nézetét, hogy népszavazással az alkot­mány nem módosítható. FEKETE MARIAN A kormány ezért az alkotmány­bírósághoz kíván fordulni, hogy megkérdezze, módosítható-e az alkotmány népszavazással, il­letve összhangban van-e az al­kotmánnyal a népszavazás ne­gyedik kérdése („Egyetért azzal, hogy a Szlovák Köztársaság el­nökét a Szlovák Köztársaság polgárai közvetlenül válasszák a csatolt alkotmánytörvény-ter­vezet értelmében?"). Ha az al­kotmánybíróság negatív választ adna erre a kérdésre, Mečiar szerint a köztársasági elnöknek kellene viselnie az alkotmányjo­gi felelősséget azért, hogy nép­szavazásra a negyedik kérdést is kiírta. Olcsó érv lenne arra hi­vatkozni, hogy Mečiar itt ismét saját maga ellen beszél, és azt a kétféle mércét alkalmazza, a­mellyel ismételten is a külföldet vádolta és vádolja. Végül is, az ő kormánya terjesztett a parla­ment elé legalább egytucatnyi olyan törvényt, amelyről az akotmánybíróság már megálla­pította, hogy alkotmánysértőek. Mečiar, jogászként, az alkot­mány előkészítésében tevékeny szerepet vállaló politikusként is­merhetné a saját államának al­kotmányát, amely a 95. cikké­ben tételesen kimondja, hogy a köztársasági elnök köteles a népszavazást kiírni, ha azt petí­cióval legalább 350 000 polgár kéri. Tudhatná azt is, hogy a köztársasági elnök csak az alkotmány adta keretekben bí­rálhatja felül a petíciót, és így gyakorlatilag csak két kérdést vizsgálhat; a petícióban népsza­vazásra felvetett kérdés nem üt­közik-e alkotmányos tilalomba („a népszavazás tárgyát nem ké­pezheti az alapvető szabadsá­gok és jogok, adók, elvonások, illetve az állami költségvetés"). A köztársasági elnöknek továb­bá meg kell vizsgálnia a leg­alább 350 ezer polgár által aláírt petíciót is (megfelel-e a petíciós törvény előírásainak, van-e leg­alább 350 ezer érvényes alá­írás). Egészen más kérdés az, hogy a népszavazás megtartása előtt valóban ajánlatos lenne ismerni az alkotmánybíróság vélemé­nyét. És ebben a témakörben nem ez az egyetlen vitatott kér­dés. Eltérnek a vélemények ar­ról is, fordulhat-e kérdéssel a kormány az alkotmánybíróság­hoz. A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha a kormány beválta­ná a fenyegetésnek szánt ígére­tét, és az alkotmánybírósághoz fordulna, amely néhány napon belül nyilván megválaszolná az utóbb felvetett kérdést, elfogad­... nemet mondhatunk az antidemokratikus praktikákra. ja-e a beadványt vagy visszauta­sítja. Menet közben más szálakon is peregnek az események. Létre kell hozni a Központi Népszava­zási Bizottságot, amelynek még e héten kellene megtartania az első tanácskozását. A népszava­zásról szóló törvény szerint eb­be a bizottságba minden egyes, a parlamentben képviselt politi­kai pártnak tagot és póttagot kell állítania. Ez kógens, kötele­ző érvényű rendelkezése a tör­vénynek. A belügyminisztérium ezt a törvényi rendelkezést egy­szerűen nem ismeri el, amikor nem fogadja el azt, hogy a Ján Lángoš által, a parlamentben képviselt Demokrata Párt tagot állított ebbe a bizottságba. Sok­szor, és sokféle módon hangzott el: a népszavazás törvényi sza­bályozása hiányos és ellentmon­dó. Lesz jó egynéhány olyan alapvető kérdés, amelyet a tör­vények által megszabott keretek között a Központi Népszavazási Bizottságnak kellene rendeznie, és nagyon jó lenne, ha ezeket a problémákat a lehető legtöbb vélemény meghallgatása után döntené el a bizottság. Ilyen kér­dés például az is, hogy hány sza­vazólapot kell kiadni a népsza­vazásrajogosult állampolgárok­nak. A politikusok nyilatkozatait olvasva az egy, kettő vagy négy szavazólap kérdése leszűkült az egy vagy két szavazólap problé­májára. A népszavazásra bo­csátott négy kérdésnek egy sza­vazólapon történő feltüntetését követelik (kölcsönös megállapo­dás alapján) kilenc ellenzéki po­litikai pártnak a központi nép­szavazási bizottság-i tagjai). A Demokratikus Szovákiáért Moz­galom ezzel szemben minden­képpen azt szeretné elérni, hogy a köztársasági elnök közvetlen választásáról szóló kérdés külön szavazólapon jelenjen meg. Ugyanakkor a mozgalomhű saj­tó már hetekkel ezelőtt meg­kezdte az USA- és NATO-ellenes kampányát. Ezt is figyelembe véve Mečiarék szándéka nyilvánvaló; a játék arra megy ki, hogy minél keve­sebb ember vegyen részt a nép­szavazáson, ne legyen érvényes eredménye a referendumnak. Ez felelne meg a kormánykoalí­ciónak a NATO-beli tagsággal és a köztársasági elnök választásá­val kapcsolatban felvetett kér­désekkel kapcsolatban is. Szlo­vákia lakosságának ebben a népszavazásban azt kellene bi­zonyítania, hogy demokratiku­sabb gondolkodású, mint a par­lamenti választások eredménye­ként létrejött kormánya. A de­mokratikusan gondolkodó ál­lampolgároknak éppen ezért kellene részt venniük a népsza­vazáson. A jövőre tartandó parlamenti választások előtt csak ilyen ma­gatartással mondhatunk nemet azokra az antidemokratikus praktikákra, amelyeket a Mečiar kézi vezérlése alatt álló kormánykoalíció alkalmaz, fi­gyelőre, sajnos, csak így nyilvá­níthatjuk ki, hogy mi Európába tartozunk, és a jövőben is Euró­pába akarunk tartozni - és nem támogatjuk azt a politikát,, amely akár az Orosz Föderáció karmai közé sodorná ezt az or­szágot. Önkéntes Tűzoltóság Veszélyes feladatok Vrútky. - Az Önkéntes Tűzoltó­ság tagjai az elmúlt hat év során 37 687 alkalommal kerültek be­vetésre a különféle tűzesetek­nél, baleseteknél és természe­ti katasztrófáknál, munkájuk egyelőre nélkülözhetetlen - nyi­latkozta a szervezet hét végi tisztújító közgyűlésén Vendelín Fogaš újjáválasztott elnök. Hogy az önkéntes szervezet tag­jának lenni komoly és koránt­sem veszélytelen feladat, bizo­nyítja a szomorú statisztika is, mely szerint a bevetéseken 33­an kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek, egy önkéntes pedig életét vesztette. A szervezet kezdeményezni fogja egy olyan jogszabály megalkotását, amely az önkéntes szervezet tagjait minden szempontból egyenran­gúvá teszi a hivatásos tűzoltók­kal. (TA SR) Munkásszövetség Május l-re készülnek Besztercebánya. A Munkásszö­vetség márciusi országos köz­gyűlésének kiértékelésével és a május elseji ünnepségek előké­szítésével foglalkozott hét végi ülésén a párt központi tanácsa. - A közgyűlés határozatának megfelelően a központi tanács ülésén megjelentek és beszá­moltak munkájukról azok a par­lamenti képviselők is, akik a vá­lasztópolgárokkal tartott kap­csolatért felelősek - nyilatkozta Ján Ľupták, a Munkásszövetség elnöke. Egyébként az idei május 1-ji központi ünnepségeket Besztercebányán tartják, a szer­vezők mintegy 8000 résztvevő­vel számolnak. (TA SR) Gerő Ervin cáfol Semmit sem titkolt el Losonc. Szombati számunkban jelent meg a szlovák sajtóiroda híre, amely szerint Gerő Ervin, a Szlovák-Magyar Baráti Társa­ság elnöke igyekezett eltitkolni a TA SR munkatársa előtt, hogy Csáky Pál is megjelent a társa­ság múlt pénteki, losonci szim­póziumán. - A sajtóiroda mun­katársának átnyújtottam a szlo­vák nyelvű programfüzetet, amelyben minden előadót, köz­tük Csákyt is feltüntettük ­mondta lapunknak Gerő. - Ké­sőbb a munkatárs megkérdezte, megérkezett-e Csáky, s hogy felvehetné-e vele a kapcsolatot, mire azt válaszoltam, hogy a képviselő az ebédszünet után nyilván rendelkezésére áll majd, tehát nem titkoltuk el je­lenlétét. Végül Csáky nem tar­tott előadást, nem tudom, mi történhetett, de délután el­hagyta a tanácskozás színhe­lyét. (farkas) OLVASOI LEVELEK Reklámok mindenütt A napokban Kassán a 9-es villa­moson hirtelen a nagy hangerő­től lepődött meg az utazókö­zönség. Eddig ez nem volt, vala­mi újításról lehet szó. A besze­relt hangszórókból ömlött a ze­ne. Majd utána nagyon hango­san „etették" az utazókat reklá­mokkal, mozik és egyéb szóra­kozóhelyek, sportesemények műsoraival. Az utazók, teli gonddal és problémákkal, bár kényelmetlenül, de legalább a zajtól nyugodtan szeretnének utazni. Ez már megszűnt, mert a reklámok már a tömegközle­kedési eszközökben is utolérték őket. Annak idején megkértem az illetékes vállalat vezetőségét, hogy a tömegközlekedési esz­közök minden megállóján a be­szerelt hangszórón kérjék meg az utasokat, hogy a fiatalok és egészségesek, engedjék át ülő­helyüket az öregeknek, bete­geknek, gyengéknek. Megdicsértek a gondolatért, megígérték, hogy ennek lehető­ségét megpróbálják megoldani. Eddig nem oldották meg, a rek­lámok közlését viszont igen. Iván Sándor Kassa Önfeláldozó véradók A Vöröskereszt csilizradványi szervezete sokrétű tevékenysé­ge mellett jelentős szerepet ját­szik a véradások megszervezé­sében. A szervezet 200 tagja kö­zül csaknem 60 állandó véradót tartanak nyilván. Többüket már csak néhány lépés választ el az ezüstérmes elismeréstől. Vér­adóink a közelmúltban nagy­szabású akcióban vettek részt, amikor egy falubeli kisfiú életé­ért indult meg a harc a pozsonyi kórház onkológiai osztályán. Az összefogás eredményeként a véradókon kívül a lakosság is nagy segítséget nyújtott. Vér­adóink minden jutalomtól elte­kintve ajánlják fel vérüket a rá­szorultaknak. A község számuk­ra színházlátogatást és néptánc­bemutatót szervezett. Gaál Edina Csilizradvány

Next

/
Thumbnails
Contents