Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-10 / 57. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 10. KOMMENTÁR Bősről - bőszülten SZILVÁSSY JÓZSEF Nemcsak a Bős felé csordogáló oldalcsatorna van tele ezek­ben a napokban szennyes hordalékkal, hanem a hágai perrel kapcsolatos szlovák reagálások egy része is. Néhány szlovák napilap pedig a tényeket .messzemenően tisztelve számolt be a vízlépcső ügyében megkezdődött nemzetközi bírósági eljá­rás első hetéről. Mégis attól tartok, hogy tárgyilagos hangne­müket elnyomja a vízlépcsőlobby és a kormánypropaganda indulatos magyarellenes hangoskodása. Az legfeljebb csak az elmekórtani szakembereket érdekelheti, ha a kormánylapban olyasmit közölnek, hogy a magyarok Hágában lakolnak meg az 1938-as müncheni döntés miatt. Arra viszont már felkap­tam a fejem, amikor Július Bindert is - aki eddig az indulatok­kal és a politikai manipulációkkal szemben a szakmai érvek fontosságát hangsúlyozta - olyannyira elkapta a hév, hogy Valki Lászlónak, a neves nemzetközi jogásznak a magyar te­rületi integritás sérelmére vonatkozó elemzését a magyar ir­redentizmus megnyilvánulásának minősítette. Ugyanilyen el­fogult hangnem jellemezte a tegnapi Lépések című, mára már kevés kivételtől eltekintve kormánypropagandává silányult tévéműsort, ahova még Lokvenc néhai kormánybiztost is meghívták, aki Igor Barát műsorvezető viszonylag tárgyilagos kérdései ellenére a többi résztvevővel együtt bizonygatta a szlovák fél mindenben megfellebezhetetlen igazát a gálád magyarokkal szemben. Július Binder újra elragadtatta magát, amikor kinyilatkoztatta, hogy a szlovákok nem hordozzák génjeikben a hazugságot. S aki ebből sem értett, annak el­mondta, hogy a magyarok a hazugság intézményét képviselik Hágában. A hágai nemzetközi bíróság talán még sosem tár­gyalt ennyire bonyolult ügyet, hiszen a döntésnél a nemzet­közijogi kérdésekkel együtt technikai, környezetvédelmi és gazdasági szempontokat is mérlegelnie kell. Mégis okkal fel­tételezhető, hogy végül egyik félnek sem lesz teljesen igaza. Az pedig egyértelmű, hogy a hágai döntés ellen nincs apellá­ta, azt végre kell hajtani. Szlovákiának is. Mindkét ország ér­deke, hogy Bős ügye végre nyugvópontra jusson. Éspedig úgy, hogy belátható időn belül sem a két ország viszonyát, sem pe­dig a csallóközi és a szigetközi ember életét lehetőleg már ne mérgezze a vízlépcső. Ezért sem bölcs dolog, ha egyesek töké­letesnek és makulátlannak igyekeznek mutatkozni, másokat pedig minden baj okozójaként próbálnak megbélyegezni. J E 01Y 2? E T Orosz érv TÓTH MIHÁLY Körülbelül egy hónap telt el azóta, hogy döntés született: a médiumok beindítják a NA­TO-csatlakozás előnyeiről és hátrányairól szóló tájékozta­tás gépezetét. A valóságban ez már legalább azóta folyik, hogy 1992 és 1993 forduló­ján bevonták a csehszlovák zászlót, és Szlovákia hegyor­main fellángoltak az örömtü­zek. Nagyjából három cso­portra oszthatók az állásfog­lalók. A Slota-, illetve a Ľup­ták-párt vezetői minden al­kalmat kihasználnak arra, hogy nagyon szibériai tájszó­lással azt mondják: nyet. Vi­szont egyetlen ellenzéki párt sincs (a demokratikus balol­daliakat is beleértve), ame­lyik ne határozott yest mon­dana. A harmadik csoportba Mečiar kormányfő mozgalma tartozik, amelynek vezetői úgy tesznek, mintha kezüket­lábukat törnék a NATO-tag­ság, tehát a kormányprog­ram legfontosabb külpoliti­kai pontjának teljesítése ér­dekében, ugyanakkor még egy rossz szót sem szóltak annak érdekében, hogy leg­alább formálisan elhatárolják magukat két kisebb koalíciós partnerük ellenagitációjától. Joggal mondhatnánk: nem könnyű így a tájékozódás. De nem mondjuk, mert olvassuk a kormány fő politikai erejé­nek a kezében levő napilapot s élvezzük a DSZM agytröszt­je által uralt állami rádiót és tévét. Mit mondjak? Tömé­nyen ijesztgetnek bennünket a NATO-val. Azzal, hogy be­lépés esetén a gatyánk is rá­megy a fegyverkezésre, az­zal, hogy megsértődnek Moszkvában. Rágondolni is rossz, milyen kampány foly­na itt a belépés ellen, ha a kormányprogramban nem szerepelne a csatlakozás. Egy múlt heti DU-konferencián Szergej Zotov orosz nagykö­vet is kifejtette véleményét. Gazdasági érvei között figye­lemre méltó volt az a jöven­dölés, amelynek az üzenete nem kevesebb és nem több, mint hogy csatlakozásunk esetén Oroszország befa­gyasztja szlovákiai szállítása­it és megrendeléseit. Az idősebbek mintha már hal­lották volna ezt az érvet. Az 1968-as megszállás előtt a moszkvai politbüro mérsé­keltebb tagjai is ugyanezzel ijesztgették Dubčeket. Úgy tűnik, a Kreml minél inkább változik, annál inkább ugyanaz marad. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terieszti a PNS, valamint a Me­diaprmt-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Ujságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Hidd el, Janko, sokkal jobb, ha a mieink privatizálják ezeket a zsíros falatokat is, mert így ezek sem fogják megülni a bérből élők amúgy is egyre üresebb gyomrát! (Szalay Zoltán karikatúrája) Kínai menekültek Felmondtak a vámőrnek Tiszacsernyő. Mint ismeretes, február 4-én a határrendőrség a Migléc-Tornyosnémeti szlo­vák-magyar határátkelőhely kö­zelében 31 kínai menekültre bukkant egy horvát kamionban. A csoport Olaszországba szere­tett volna eljutni - a kínaiak ott akartak munkát vállani. A me­nekülteket a hatóságok átadták az ukrán szerveknek, Ukrajná­ból pedig visszaküldték őket ha­zájukba. Az ügyben folytatott vizsgálat során kiderült, hogy a felsőné­meti szlovák-ukrán átkelőhe­lyen simán átjutó kamiont el­lenőrző vámőr mulasztást köve­tett el. A munkafegyelmet meg­sértő személyt a tiszacsernyői vámigazgatóság azonnal elbo­csátotta. Az ügyben tovább foly­tatják a vizsgálatot, (k-t) Magyar magazin a Szlovák Televízióban: az ember csak néz, és már nem is csodálkozik Elorzott közszolgálatiság A Szlovák Televízióban le­zajlott sorozatos ve­zetőváltások nyomán min­dig bekövetkezett valami­lyen változás a magyar nyelvű Hírmagazin készí­tésének elveiben és gya­korlatában. DUSZA ISTVÁN A legutóbbi igazgatóváltás után a hírműsorok főszerkesztősé­gétől a műsor átkerült a doku­mentum- és publicisztikai műsorok főszerkesztőségéhez. Ez a változás láthatóan nem csu­pán formai, mert más-más tar­talmi célokat követ mindkét szerkesztőség. Bizonyítéka en­nek a március elsején sugárzott Hírmagazin, vagy ahogyan a mostanában kiadott műsoris­mertetőkben nevezik, a Bizonyítéka ennek a március elsején sugár­zott Hírmagazin... „Maďarský magazín" - Magyar magazin. Ebben látható volt mindaz, ami­vel a közszolgálatiság elvét a kormánypártok javára a gyakor­latban naponta megszegi a Szlo­vák Televízió. A Magyar maga­zin tartalmi szerkezetét a Ma­gyar Népi Mozgalom, a Demok­ratikus Szlovákiáért Mozgalom magyar kiszolgálóiból alakult párt emberei határozták meg. Nem véletlenül, hiszen a maga­zint most gondozó főszer­kesztőség szakmai megbeszélé­sein nyíltan felmerült, hogy a műsort adják ki hitbizományba ennek a magát baloldalinak ne­vező pártnak. A szombati műsorban az ötlet megvalósult. A kassai tévéstúdió stábjával ké­szített Magyar magazint ripor­terként Hogya György vezette. Aki látta az adást, meggyőződhetett róla, milyen szakmai színvonalt képvisel im­már a televíziós publicisztiká­hoz is értő Gyimesi-csicskás. A dolgok lényégét azonban a két éve kihasználatlanul álló dobrai vasúti és kamionterminált be­mutató beszélgetés utáni képes­hír mutatta meg a nézőknek. Dobrán megalapították a nép­mozgalmiak helyi szervezetét, s aki eddig nem hitt a szemének, most már maga is láthatta: mennyire lelkesen emelték kar­jukat a magasba a lelkes új ta­gok. S ha még ez sem lett volna számára eléggé meggyőző bizo­nyíték, előperdült dr. Gyimesi György, és elmondta, hogy pon­tosan háromezren vannak. Se többen, se kevesebben. Csak azt felejti el mindig megválaszolni: miért stagnál ez a szám tavaly nyár óta? Annyira zavar, hogy már-már el­bizonytalanodom, ha a közszol­gálatiságnak erre a változatára gondolok. Lesz-e még ennek folytatása, vagy szép lassan, amolyan vetésforgóban más párt is megkapja ugyanezt a műsoridőt? Először az Együtt­élés (hogy legyen lassú átmenet a volt alelnöktől a maiakig), majd a Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalom és végül a Magyar Polgári Párt. Ha idejé­Lehet, hogy Mečiar el­árult neki valamit a taktikájából... ben ébrednek, talán a Magyar Néppártnak is kiszorítanak leg­alább egy félmagazinnyi műso­ridőt. Igor Kubiš központi igazgatónak van gyakorlata ebben, hiszen a legutóbbi választások első nap­ján csinált propagandát a kam­pánycsendben Vladimír Mečiar­nak, aki állítólag nem szerepelt a választói névjegyzékben. Lám, elnyerte jutalmát, csak Jozef Darmót kellett kimozdítani az igazgatói székből. Újdonsült munkatársait - akarom monda­ni: a népmozgalmiakat - taníta­nia sem kell az ilyen közszolgá­latiságra. Tudják azok maguktól is, mi következik a forgató­könyvben. Apropó! Gyimesi György valami mást is tudhat, mert a közelgő választásokról beszélt. Hát, nem tudom, neki talán közeli a jövő őszi időpont, sokunknak addig még be kellene juttatni a nép­szavazáson - legalábbis a vá­gyak szintjén - Szlovákiát a NA­TO-ba, hogy a köztársasági el­nök szabad választásáról - amit a népmozgalmiak elleneznek ­már ne is gondolkozzam. Lehet, hogy Mečiar elárult neki valamit a taktikájából, s ezt a politikai ellenzék nem is sejti? Legfőkképpen nem a parlamenti magyar koalíció tagjai, akik évek óta kimaradtak a nemrég még Hírmagazinként ismert műsorból. Arra ugyanis kínosan ügyeltek a szerkesztők és ripor­terek, hogy a „vagy mindenki, vagy senki" elve érvényesüljön a műsorokban. Ezért volt kényel­mesebb és kevesebb malőrrel já­ró módszer, ha senkit sem be­széltettek. De ez az idő elmúlt, s lehet Kubiš igazgató úrnál kilin­cselni: ne csak a népmozgalmi­ak, hanem az együttélők, a ke­resztények, a polgáriak és a nép­pártiak is szerepeljenek a köz­szolgálati dobozban. Nem akart magának publicitást a kassai hölgy, „csak" elszomorította az egyetem rideg hangú levele Nyers modorú hivatalos ügyintézés GAZDAG JÓZSEF - Nem azzal a szándákkal jöt­tem ide, hogy az újságon keresz­tül tiltakozzak az ország egyik egyetemének ügyintéző modora ellen. Csupán szeretném elpa­naszolni Önöknek, hogy elszo­morít a hivatalos ügyintézések ilyen nyers stílusa - állított be fi­OLVASÓI LEVELEK Feltűnési viszlcetegség Egy hangulatos vendéglőben tőlünk pár asztallal odébb egy üzletember ebédidőben a mo­biltelefonját használta. Félreér­tés ne essék, nem a technika vívmánya ellen van kifogásom. Nem értem, mi is lehetett olyan fontos, hogy amint helyet fog­lalt, máris előkerült a készülék. A körülötte ülők akarva-akarat­lanul is hallhatták, hogy nem igazán fontos dolgokat beszélt ókszerkesztőségünkbe egy kas­sai hölgy, s átnyújtotta a lányá­nak címzett néhány soros leve­let: „Mellékelve küldünk Önnek egy pénzesutalványt, melyen fizes­sen be 400 koronát. Postafor­dultával küldje el nekünk a befi­zetést igazoló eredeti utalvány­részt. Ha a levél átvétele utáni meg, tehát várhatott volna. Lé­tezik egy olyan szó, hogy illem. Amit, ha egy ember közösség­ben él, jó, ha figyelembe vesz. Persze lehet, hogy az illemmel ugyan tisztában volt az üzlet­ember, csak feltűnési viszketeg­ség lett rajta úrrá. Orosz Erika Pódafa Sehol a világon Nem is olyan régen hallottuk a tévében, hogy sehol a világon nem ad ki állami iskola kétnyelvű bizonyítványt, ha­három napon belül ezt nem teszi meg, mi abban a hiszemben, hogy a továbbtanulás iránti ér­deklődése megszűnt, vissza­küldjük Önnek a jelentkezési la­pot. A felvételi és tehetségvizsga júniusban lesz. Sok sikert kívá­nunk Önnek!" Ennyi állt az egyetem pedagógi­ai karának pecsétjével és egy öl­ném csakis államnyelvűt. A ki­jelentés olyan fölényes maga­biztossággal történt, mintha megcáfolhatatlan igazságról lett volna szó. Pedig nem kell a világ távoli tájait felkeresni, elég csak tárcsázni valamelyik magyarországi szlovák iskola telefonszámát, és ott szívesen elmagyarázzák, hogy az érett­ségi bizonyítványokat is két nyelven adják ki. Ha egy kicsit megerőltetjük emlékezetünket, eszünkbejuthat, hogy a táblatörvény megszületése előtt a hazudozók ugyanúgy szemrebbenés nélkül állították, hogy sehol a világon nem lé­vashatatlan aláírással ellátott le­vélben. - Tudom, hogy a hivatalos ügy­intézésnek is megvannak a ma­ga írott és íratlan szabályai, kö­vetelményei, de ezt a levelet mégis túl nyersnek, ridegnek ér­zem. Kérem szépen, nincs iga­zam? - kérdezte távozóban a hölgy. teznek kétnyelvű községnévtáb­lák. A hamisság akkor lep­leződött le, amikor a budapesti televízióban és az itteni demok­ratikusabb újságokban is láthat­tunk kétnyelvű táblákról ké­szült képeket. Most csak az a kérdés, miért olyan fontos tu­datosan félrevezetni a lakossá­got? Nem lenne jobb a hazu­dozásra és az utána logikusan következő bizonygatásokra fordítandó időt és energiát in­kább bizalomkeltő gesztusokra és a problémák megoldására felhasználni? Kelecsényi Imre Pozsony

Next

/
Thumbnails
Contents