Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-18 / 64. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 18. KULTÚRA OKTATÁS 9 Mentsük, ami még menthető, avagy könnyesen kacagtató Dundo Maroje Komáromban „Színház" születik (?) Az újvidéki származású vendégrendező - Soltis Lajos - a veszprémi Petőfi Színházból érkezett Komáromba, hogy megrendezze Marian Držič, XVI. századi horvát szerző halhatatlan vígjátékát: a Dundo Maroje-t. A beszélgetés a színházi sztrájk miatt elmaradt bemutató előtf készült. B. SIPOSS ILDIKÓ Mit árul el a jövendőbeli nézőknek az előadás gondolatiságából? Ezt az előadást talán azért kellene megnézni, hogy az ember egy kicsit megmosolyogva önmagát - felmérje helyzetét a világban. Most, amikor ezerszáz év van mögöttünk kultúrában egy közös történelemben. Amikor azzal próbálnak kikerülni és háttérbe szorítani bennünket, \\ Nekünk nem kopogtatni kell, nekünk ott a he- . . lyünk Európában. N\ hogy nincs semmi keresnivalónk ebben a térségben, miközben a „nagy elvek" Európa felé tendálnak. Él itt egy nép, amely már ezer éve Európa kapuját őrzi - tehát mindig történelmi választófal volt e világban. Ennek a népnek végre meg kell fogalmazni azt, hogy neki nem kell kopogtatnia Európa ajtaján. Mert ezt az ajtót ő őrzi. A kultúrájával, a műveltségével, a testével, a vérével. Nem kellenének ezek a nagy „bekéredzkedések", meg a nagy „illemtudó könyörgések", hogy fogadjanak be már bennünket Európába. Nekünk nem kopogtatni kell, nekünk ott a helyünk - esetleg mások kérhetnek tőlünk kimenetelt vagy bemenetelt. Ez az egyik dolog, amiért, úgy érzem, fontos megA felvétel a Dundo Maroje egyik próbáján készült, még jelmezek nélkül: Bokcsilo (D.Németh István) és Dundo (Dráfi Mátyás). (Szabó László felvétele) nézni az előadást. A másik dolog az, hogy válságok idején a színház mindig meg kell, hogy erősítse a Hitet. Meg kell, hogy erősítse az emberekben a kitartást, a szívósságot, az értelmetlenség fölé emelt értelmet és nem árt, ha ezt szórakoztatva teszi. De nem árt az sem, ha tudja, hogy a kacagás az élet sója, de keserű is, penészes is lehet az a kenyér, amit megsózunk vele. Azért szeretem a jó vígjátékokat, mert mindig lehetőséget adnak arra, hogy könnyezve nevessük ki önmagunkat, és néhány év múlva is emlékezzünk arra a múló pillanatra - amely maga a színház. Egy-egy gesztus megmarad a nézőben, egy-egy gondolat fölnevel embereket. Színésszé tehet, rendezővé tehet,, dramaturggá, díszlettervezővé, képzőművésszé, vagy csak egyszerűen értelmes, gondolkodó emberré. Mert úgy találkozott a színházzal, hogy az nemcsak szórakoztatta, de gondolkodásra is kényszerítette. A Dundo Maroje avagy mentsük, ami még menthető nagyon komoly csapatmunka erdménye - ezt hogyan ítéli meg? VV Ebben az előadásban felvonul az egész társulat és színház. \\ Én először találkoztam ezzel a csapattal és a lehető legnehezebb körülmények között. Profikkal már dolgoztam, akik „profibbak" voltak a profinál - de azok, talán éppen ezért nem lettek volna képesek megcsinálni harminc-negyven kosztümöt, másodmagukkal, vagy a semAz Ifjú Szívek petíciós bizottsága nem tiltakozik a transzformáció ellen Miért hallgatsz, Ghymes? TAKÁCS ANDRÁS A szlovák kultuszminisztérium 1996. július 31-én egyetlen leirattal megszüntette a negyven éves múlttal rendelkező Ifjú Szívek Magyar Művészegyüttes jogalanyiságát és költségvetési önállóságát. Én, politikai tiltakozásként, ahogy ezt a miniszternek írt levelemben és a sajtóban közölt felhívásban is kinyilvánítottam, lemondtam az együttes igazgatói tisztségéről. A felhívásban - rrýnt első áldozata a miniszter kitalálta „kultúratranszformációnak" - figyelmeztettem az ország művészeti kollektíváit, kulturális intézményeit, "művészeit stb. , hogy nemzetiségtől függetlenül rájuk is hasonló sors vár, és kértem őket, tiltakozzanak az Ifjú Szíveket ért igazságtalanság ellen. Tiltakozásunk bekerült az Internet programjába is. „Az Ifjú Szívek önálló jogalanyiságának megszüntetésével a kultúra brutális lerombolásának a sora nem zárult le, hamarosan sorŕa kerülnek, kerülhetnek más intézmények, fórumok, együttesek is. Ezért ismételten felhívjuk az ország minden lakóját, művészeti kollektíváját, társadalmi szervezetét, intézményét, akiknek, amelyeknek a kulturális hagyományok, a kultúra művelése, terjesztése a szívügye, csatlakozzon tiltakozásunkhoz" - írtam az említett felhívásban. Tiltakozásunk szlovák nyelven bekerült az Internet programjába is. Meg is lett az eredménye, sorra érkeztek a miniszterhez címzett tiltakozó levelek, magyaroktól, szlovákoktól, de még külföldről is. Az Ifjú Szívek Ghýmes zenekara és a Csikmák Mónika szervező titkár által az Ifjú Szívek hivatásos dolgozóiból toborzott tizenkét tagú „petíciós bizottság" azonban nem tiltakozott. Ok 1996. februárjának végén, amikor az együttes igazgatója és vezetősége keményen harcolt az együttes székházának (ingatlan vagyonának) megtartásáért, titokban, a vezetőséget mellőzve petícióval fordultak Ivan Hudec kultuszminiszterhez, kérve a leváltásomat, illetve Csikmák Mónika igazgatóvá való kinevezését, többek között azzal az indoklással, hogy Takács András igazgató nem tud jól szlovákul, de Csikmák Mónika perfektül beszél szlovákul, sőt ráadásul két világnyelven is. A petíciónak meglett az eredménye, a miniszter megtalálta az együttesen belül azt az „egészséges magot", amelyre mindenben számíthatott. Nem levelezett hát tovább az együttes kiköltöztetésével, vagyonával kapcsolatosan, hanem, hogy az együttes vagyonát arizálhassa mert a cél akkor elsősorban az együttes Pozsony központjában álló kétemeletes székházának megszerzése volt -, megfellebbezhetetlen, befejezett ténynek tekintette az együttes jogi önállóságnak megszüntetését, és így „államiként" az ölébe hullt a palota. A miniszter megtalálta azokat, akikre számíthatott. Ma, amikor az egész ország színésztársadalma tiltakozik a miniszter „kultúra-transzformációja", az intézmények (színházak, galériák, könyvtárak, együttesek stb.) jogi önállóságának megszüntetése ellen, az első áldozat, az Ifjú Szívek petíciós hősei mélyen hallgatnak. A Ghýmes zenekar, az együttes hivatásos magja és Csikmák Mónika az általános tiltakozási hullám ellenére nem csatlakoztak a tiltakozókhoz. Meglapulva várják, hogy más kaparja ki a forró gesztenyét. Ha nem sikerül kikaparni, az sem tragédia, elvégre az ő gesztenyéjük akkor is biztosított, mert hű szolgálói - no nem a kultúrának, hanem a kultúrát tönkretevő transzformációs őrületnek. miből így kihozni ezt a díszletet. Külön örülök, hogy megismerhettem Zsákovics Lászlót, aki zenéssé tette a darabot, és akinél jobb munkatársat nem is kívánhattam volna magamnak. Csoda volt dolgozni Elena Lindtnerrel, aki koreográfusként fantasztikusan fogékony volt azokra a gondolatokra, amik bennem épphogy megszületőfélben voltak, vagy Dobis Mártival, a jelmeztervezővel. Ebben az előadásban a kellékeslány táncol, szerepelnek a díszletezők, a színészigazgató főszerepet játszik, felvonul kishtján az egész társulat és színház. Ebből is érezhető, hgy ez egy óriási próbatétel. A létfenntartás próbatétele, ami nem azonos a passzív túléléssel. A műről annyit, hogy most már úgy néz ki, nem lesz benne törés, érdemes volt megcsinálni - hogy lesznek, akik azért lesznek egyszer színészek vagy rendezők, mert látták ezt az előadást. Itthon is jó lenne Lottópénzek kultúrára Angliában 1994 óta a nemzeti lottó tiszta bevételének 28 százalékát fordítják kulturális célokra. Ezúttal az elhanyagolt, anyagi nehézségekkel küzdő múzeumok kaptak 137 millió fontot, amelyet 23 intézmény között osztottak szét. (MTI) John Updike 65 éves Ma ünnepli 65. születésnapját az amerikai középosztály életének krónikása, John Updike író. Könyveinek többsége magyarul is megjelent. A Nyúlháj, a Nyúlketrec, a Nyúlszív valamint a Kentaur című regényeit Göncz Árpád fordította magyarra. Ha Nobel-díjat még nem is kapott, az olvasók mindenütt a világon örömmel olvassák Updike műveit, (ú) Kabos Gyula posztumusz kitüntetése Budapest. Kabos Gyula születésének 110. évfordulóján Göncz Arpád államfő az 56 éve Amerikában elhunyt komikust posztumusz Köztársasági Elnöki Arany Emlékéremben részesítette, amelyet Mikó István, a Soproni Petőfi Színház igazgatója vett át. A felejthetetlen nevettető hamvainak hazahozásában érdemet szerzett Kabos Gyula Társaságot Székhelyi József színművész képviselte. (MTI) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A sevillai borbély (19) ÚJ SZÍNPAD: József és a színes, szélesvásznú álomkabát (19) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Örvény (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Larry Flynt pere (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Kolja (cseh) 15,17.30,20 MLADOSŤ: Kőhíd (cseh) 15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Larry Flynt pere (am.) 18, 20.15 Támad a Mars! (am.) 17,20.30 Minden, amit szeretek (szlov.) 19 Backbeat (ang.) 17.15 Berlin felett az ég (ném.) 19 Az ezeréves méh (szlov.) 19.15 ISTROPOLIS: Matilda (am.) 15 Evita (am.) 18, 20.30 KASS

A DRUŽBA: Larry Flynt pere (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: Elvált feleségek klubja (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Az alvók (am.) 16,19 ÚSMEV: Rómeó és Júlia (am.) 16,18,20. IMPULZ: Túl gyors és túl fiatal (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A NAGYMEGYER - SLOVAN: Moll Flanders (am.) 19 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Larry Flynt pere (am.) 18 ZSELÍZ - SPUTNIK: Moll Flanders (am.) 18 LÉVA - SLOVAN: Szökés L.A.-ből (am.) 19 JUNIOR: Támad a Mars! (am.) 16, 18, 20 RIMASZOMBAT - ORBIS: Az alvók (am.) 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A bölcsek kövére (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS ZEMPLÉN: Nappali fény (am.) 18 Belépés nemcsak pedagógusoknak Pedagógiai Napok 1997. március 18. - kedd 14.00-16.00 Rimaszombat, Slovan Szálló, Sárga szalon (1. emelet) A kisgyermek anyanyelvi nevelése - Vankó Teréz, Deáki Célcsoport: óvónők Rimaszombat, Slovan Szálló, Zöld szalon (1. emelet) Dr. Széplaky György, ELTE Budapest A mese, monda, rege, mítosz tanítása az alapiskola felső tagozatán Célcsoport: magyartanárok, Al felső tagozata 1997. március 19. - szerda, 14.00-16.00 Rimaszombat, Slovan Szálló, Sárga szalon Kitelepítések és deportálások a II. világháború után - Dr.Vadkerty Katalin Gömör megye kialakulásának története - Dr. B. Kovács István Célcsoport: történelemtanárok Rimaszombat, Slovan Szálló, Zöld szalon Kreativitás a matematika-oktatásban - Horváth Géza Célcsoport: matematikatanárok 1997. március 20. - csütörtök, 14.00-16.00 Rimaszombat, Slovan Szálló, Sárga szalon Ábécéskönyv az 1. évfolyam számára - Csuka Mária, Szene Célcsoport: alsó tagozatos tanítók A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Rimaszombati Területi Választmánya, az SZMPSZ Pedagógiai Intézete minden érdeklődőt szeretettel vár a II. Rimaszombati Pedagógiai Napokra. Szociális művészetet akart: utcára vinni, közkinccsé tenni a szépséget A mértan magyar mágusa TALLÓSI BÉLA Varázsló volt: becsapta a szemet a geometria világával. Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban láttam először, még '82-ben Victor Vasarely varázslatos térkompozícióit, bűvös kockáit. Aztán '90 nyarán Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Galériában csodálhattuk szeriográfiáit. Eljött ide is, a világnak erre a tájára, ahonnan annak idején elindult azzal a céllal, hogy a négyzetekkel, körökkel, ellipszisekkel elszédítse, meghódítsa a világot. Elképesztő, mit tudott kihozni a legegyszerűbb mértani formákból. Victor Vasarely az op-arttal, a kinetikával, az optikai csalódásra építő művészetével az egész világot ámulatba ejtette. Művészetében a mértan legegyszerűbb ábráival eltörölte az elbeszélő tartalmat. Képzőművészként nem üzengetni, csak mutatni akart. A legegyszerűbb csodákat. S nemcsak egyeseknek, mindenkinek. A galériákból az utcára, a terekre akarta kivinni, közkinccsé kívánta tenni a plasztikus szépséget. S ha ez nem úgy sikerült, ahogy akarta, csak azért van, mert neki is tapasztalnia kellett, hogy a „művészi vállalkozás és az állam között nincs összhang". Pedig nagy dologra készült, a világ minden bizonnyal legmonumentálisabb alkotására: szerette volna megszervezni, „mértani rendbe" komponálni a nagyvárosi éjszakák fényeit. Hogy kialakítsa a színekből építkező, vidáman tarka várost. S ha ez a terve nem is sikerült teljes valójában, megtalálta a másik utat, amelyen az új formák védelmezőjeként a művészetet sikerült eljuttania minden réteghez. Hiszen semmit sem kívánt jobban, mint hogy az alkotás ne csak a műértő elité legyen, hanem a legszélesebb tömegeké. Ezért alkalmazta a „sokszorozást", ezért alkotta szeriográfiáit. Ezzel az eljárással arra törekedett, hogy megteremtse a piktúra bőségét, hogy mindenkihez egyformán jussanak el a vizuális javak. Ezért próbálta megtörni, és a szériagyártással tevőlegesen lerombolni az egyedi műtárgy mítoszát, hogy - mint mondta -, „a művészet áthassa a társadalmat", az elit kultúrából szociális művészet lehessen. Nem érte meg. Vásárhelyi Győző, azaz Victor Vasarely immár átköltözött az égi geometria világába. Az isteni háromszög oltalmába.