Új Szó, 1997. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1997-02-07 / 31. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. FEBRUÁR 7. KOMMENTÁR Társadalmi érdele V. KRASZNICA MELITTA Több éve húzódik már a kerttelepek tulajdon- és bérleti viszonyának rendezése körüli vita, amelyet törvény elfogadásával kíván lezárni a parlament. Országos méretben mintegy 10001500 hektárra tehető azon hétvégi telkek nagysága, amelyek esetében a tulajdonos és a bérlő - sokszor a használó kifejezés a helytálló, hiszen egyesek évek óta nem fizetnek bérleti díjat - nem tud megegyezni. Ezentúl nem kell megkeseríteniük egymás életét, a törvény megszabja, melyikük mit tehet, ki és mennyiért használhatja, veheti meg, illetve adhatja el a telket. Egy dolog azonban nagyon nem mindegy, mégpedig az, hogy kinek a javát szolgálja a törvény. A földművelési minisztérium képviselői azt állítják, hogy bár kompromisszumos megoldás született, végeredményben mindkét fél meg lehet elégedve. Hiszen a tulajdonos, aki eddig esetleg semmit nem kapott, most biztosan hozzájut a telek árának 10 százalékában megszabott bérleti díjhoz, a bérlő pedig nem érezheti becsapva magát azáltal, hogy aránytalanul magas összeget fizet. Ez azonban csupán egyfajta megvilágítás. Ami ennél sokkal fontosabb, és amit a magyar koalíció képviselői is kifogásolnak, az maga a törvény filozófiája. A törvény ugyanis nem a tulajdonosok, hanem a bérlők szempontjából közelíti meg a problémát. Tehát azokéból, akik az esetek többségében protekció útján jutottak hozzá a telekhez. A bérlő ugyanis elővételi jogot élvez a telek megvételekor, és csak a törvényben meghatározott vételárat (négyzetméterenként 3-12,10 koronát, plusz a városok szerinti 30-300 százalélos felárat) köteles kifizetni érte. Hogy aztán új tulajdonossá válva szabadon rendelkezhessen a telek fölött - és akár többszörös áron túladjon rajta. Amennyiben a tulajdonos művelni szeretné földecskéjét, és az eddigi használó sem akar róla lemondani, akkor az állami földalap konfiskálja a tulajdonos telkét, és más, pótlólagos területetjelöl ki számára. Itt kell elgondolkodni a törvény alkotmányellenességén, hiszen az alkotmány garantálja a magántulajdon sérthetetlenségét. A kisajátítást pedig csak rendkívüli helyzetekben, társadalmi érdekek esetén teszi lehetővé. Érthetetlen, miért tekintik a törvény kidolgozói társadalmi érdeknek két ember - tulajdonos és bérlő - viszonyát. JEGYZET Hazai történetek VRABEC MARIA Barátnőm szokásos kérdésemre: „Mi újság, hogy vagytok?" családja ürügyén egy szuszra elmondta a mai szlovákiai magyarság összes aktuális kínját-baját. Az édesanyja magyar-szlovák szakos tanítónő, s mivel a falujukban már tizennégy éve megszűnt a magyar iskola, szlovák iskolában szlovákot tanít a többnyire magyar családokból származó gyerekeknek. Most, ötvenévesen kell különbözeti vizsgát tennie abból a tantárgyból, amelyből egykor már államvizsgázott, mert nem biztos, hogy magyar tanítóként az új törvények szerint is megüti a kívánatos szintet. Édesapja a járáson dolgozott gazdasági ügyekkel foglalkozó jogászként. Az átszervezés kapcsán őket is megrostálták - csak az kapott új munkaszerződést, aki a DSZM-be való belépési nyilatkozatot is aláírta. Ő nem írt alá semmit. Ezentúl kertészkedni és piacozni fog. A húga gimnáziumi érettségi után a dunaszerdahelyi kereskedelmi szakosító tagozatra jelentkezett. Havi 1500 koronás tandíjért le is nyomott már fél évet. Január végén kiderült: az oktatási minisztérium nem ismeri el az iskolát, a két tanulmányi év csak annyit ér, mint egy átképző tanfolyam. Amit munkanélküliként ingyen is el lehet végezni, és az ember nemcsak segélyt kap közben, hanem még az otthon megtermesztett zöldséget is árulhatja. Nővérének a kislánya most megy első osztályba. Az óvodából csak őt íratták magyar iskolába, a szomszéd községbe, pedig a többi gyerek szülei is magyarok. Az óvónő rögtön a beíratás után azzal fogadta a leendő kisdiákot, hogy „magyar iskolába csak a buta gyerekek mennek, és ott azok is maradnak." Ezzel még csak a gyereket ríkatta meg, de azzal már az anyját is, hogy egyedül csak ezt a kislányt nem találta „szellemileg eléggé fejlettnek az iskolához", és pszichológushoz küldte. Most az egész falu rajtuk röhög: kellett nekik a magyar iskola?! A barátnőm még hozzátette: mindezek után nem tudja, miben reménykedjen, néha semmi értelmét nem látja a mi szélmalomharcunknak. De azért azzal hagyott ott, hogy siet, mert tiltakozó szülői értekezletre megy bizonyítványügyben. .. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektonikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Privatizálás után: - Hajtsanak, emberek! Most már mindannyian a saját hajónkon utazunk! (Tót Gyula karikatúrája) A gyakorlati érdekek nem különböznek annyira, mint a pártvezérek ideái A polgári ellenzék Az ellenzéki pártok szövetkeznek, makacsul vitatkoznak, közelednek, majd távolodnak, hogy aztán összeszorított fogakkal ismét megpróbáljanak közeledni egymáshoz, mert egyszerűen nincs más választásuk. MIROSLAV KUSÝ Számolgatnak. Kettő plusz hét az kilenc, meg tíz az tizenkilenc; viszont ha társulunk a héttel, lehet, hogy a tíz csak nyolc lesz, a kettővel meg többet veszítünk, mint nyerünk. Aki leragad az ilyen számtan mellett, az valójában nem is számol a koalíció megkötésével, csak színleli. Az ellenzéki vezetők számolgatás közben vigyázó szemüket pártjuk tagságán tartják, nehogy az tévedésbe essen: ez a koalíció, nevezzék kéknek vagy akár pöttyösnek, csak amolyan választások előtti ijesztgetés - jelzik híveiknek. És ha ne adj' isten a megtévesztett tagság helyi szinten valódi ellenzéki koalíció építésébe kezd, a vezérek egyszerre kiáltják: Itt fenn még nem egyeztünk meg, ne rontsátok el Ellenzékiségük nem találkozik egyetlen ellenzéki párttal sem. a kiverekedett kiindulási pozíciónkat! Egész másképp van mindez lenn, az életben, ahol a tagság gyakorlati érdekei játszanak szerepet, és azok korántsem különböznek annyira, mint a pártvezérek ideái. A növekvő bűnözést, a politikai banditizmust és a törvénysértéseket éppúgy a saját bőrén érzi a kereszténydemokrata, mint a konzervatív és a liberális, és összefognak. A vezetők azonban álljt kiáltanak: Még nem döntöttük el, hogyan aránylik a hét a tízhez! De lent nem csak párttagságot találunk, hanem az úgynevezett polgári ellenzéket is. Ide tartoznak az elégedetlen tömegek, melyek helyzetükért mindinkább a kormányt teszik felelőssé. Ellenzékiségük, amely nem találkozik egyetlen ellenzéki párttal sem, nem kereszténydemokrata, nem szocdem és nem is baloldali, ezért nem válhat valós politikai erővé. Persze végül is egy része ugyan kelletlenül, de valamelyik ellenzéki pártra voksol, mert más módot nem talál szavának hallatására. Minden párt számít az ingadozók voksaira. Nekik szól a reklámkampány, az elcsépelt szlogen. És a párt kortesgulyás formájában is hajlandó „gondoskodni" róluk, de ezzel a gondoskodás véget is ér. „Nem a mi emberünk, nem is lesz a miénk, nem kell elkényeztetni." Tehát ők azok, akik végül is elmennek választani. De marad egy egyre szélesebb réteg, amely ignorálja a választásokat. Nem könnyelmű, eleve megözólíthatatlan és befolyásolhatatlan emberekről van szó, ellenkezőleg. Ez az a polgári ellenzék, amely ellenzékiségéhez nem talál megfelelő pártot, neki a kereszténydemokraták túl hitbuzgók, a DUsok túl hatalomvágyók, a demokrata pártiak túl intellektuálisak, a szociáldemokraták túl baloldaliak, a baloldaliak pedig opportunisták. Mi legyen ezekkel a választásra „alkalmatlan" személyekkel? A pártok vagy lemondanak róluk, vagy még agyafúrtabb módszerekkel próbálják őket megnyerni. A pártoknak számolniuk kellene velük, mivel a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy bizonyos körülmények között megszólíthatok ezek a tömegek. Elsősorban 1968 és 1989 ősze igazolja ezt. Az akkori válságos helyzetben létrejött polgári kezdeményezésekben (például a Nyilvánosság az Erőszak Ellenben) aktív szerepet vállaltak, mi több, meghatározó szerepet játszottak az átmenetileg „kiürített" politikai színpadon. A NYEE széthullása után közülük sokan felhagytak a politizálással. Ez azt jelentené, csak mély politikai válságban lehet mozgósítani őket? Meggyőződésem szerint nem. A szétszórt ellenA NYEE széthullása után sokan felhagytak a politizálással. zék akkor szólíthatja meg ezeket a tömegeket, ha felülemelkedik a pártérdekeken, és valósdi, működő ellenzéki tömbbé áll össze, és ez a tömb együtt marad a következő választásokig. És a pártoktól független polgári ellenzék végre kijelenthetné: „Nem vagyok ugyan hajlandó támogatni a kereszténydemokratákat, sem a DU-sokat, sem más ellenzéki tömörülést, de semmi sem akadályoz abban, hogy ha ezek a pártok egy ellenzéki tömböt alkotnak, rájuk szavazzak." S hogy ne érjen az a vád, hogy csak a levegőbe beszélek, bevallom, hogy jómagam is erre az álláspontra helyezkedtem. A szerző politológus, tanszékvezető egyetemi tanár. NÁRODNÁ OBRODA A nemzetiségi kisebbségek lojalitása a szlovák állam iránt a polgárok szabad döntésétől függ. Az igazgatók leváltása és a szlovák nyelvű oktatás bővítése nem garantálja, hogy a magyar iskolák lojális polgárokat nevelnek. Ezek az intézkedések ráadásul ellenkező hatást is kiválthatnak. Hatékonyabb az az iskolavezetés, amely a meggyőzésre és a megértésre támaszkodik. SME A kormánykoalícióból már csak Ľupták emlegeti még mindig a népszavazást a NATO-tagságról. De ennek kiírása nem szerepel a parlament februári ülésének programján, így nehéz lesz májusig előkészíteni. A kormány nyilván rájött: így esetleg egyszerre kerülhetne sor az előbb említett, illetve a közvetlen elnökválasztást célzó népszavazásra, ami növelné annak esélyét, hogy valóban részt vesz az akción a választók több mint a fele. A májusi népszavazás különben is értelmetlen, hiszen olyan szervezetbe való belépésről kellene dönteni, ahová még meg sem hívtak minket. PRAVDA A pozsonyi közlekedési vállalat 575 autóbusza közül 165 műszaki engedély nélkül üzemel. A cég az év végén 22 milliót kapott járműjavításra, de ezt bérfizetésre használta fel. A vállalati szakszervezet válságstábot alakított, mert a vezérigazgatót leváltották a cég igazgatótanácsából. Egyben 17 százalékos béremelést is követelnek. Ján Kotula polgármester-helyettes szerint viszont a tavalyi 395 millió koronás bérkeret helyett 426 millió koronát használtak fel, vagyis annyit, amennyit a városi költségvetés erre az évre jóváhagyott számukra. Pályázat A Vox Nova Rt. Kiadó és az Új Szó szerkesztősége pályázatot hirdet hírszerkesztő-fordítói munkakör betöltésére. Feltételek: egyetemi végzettség, a magyar és a szlovák nyelv tökéletes ismerete. Harminc éven aluliak, valamint az angolul vagy németül tudók előnyben részesülnek. A pályázatra írásban kell jelentkezni, legkésőbb február 17-éig, az alábbi címen: Vox Nova a.s., 820 06 Bratislava, Prievozská 14/ A, P. Ó. BOX: 49. A jelentkezéshez szíveskedjenek rövid életrajzot is csatolni. A kiválasztottjelölteket személyes beszélgetésre hívjuk meg szerkesztőségünkbe. OLVASÓI LEVELEK Nonprofit szervezetek Az alábbiakban néhány témajavaslatot szeretnék tenni, szerintem ezek erősítenék a veszélyben lévő szlovákiai magyar nonprofit szférát. 1. Az úgynevezett alapítványtörvény értelmében a szlovákiai magyar alapítványoknak is eleget kell tenniük a törvényben foglaltaknak. Ebben segíthetne, ha az Új Szó jogi szakértője pontosan megírná, mit is kell tenniük az alapítványoknak, milyen határidők vannak érvényben, mit tartalmazzon az újrajegyeztetési kérelem, ezt milyen címre kell elküldeni stb. 2. Örömmel olvasnék egy hosszabb lélegzetű írást a Szlovák Akadémiai Információs Ügynökség (SAIA) tevékenységéről. Ez a szervezet a szlovákiai magyarság számára is fontos szolgáltatásokat nyújt. Ennek az ügynökségnek a közvetítésével komoly külföldi tanulmányi ösztöndíjakat lehet kapni. Szimbolikus összegért (50 Sk) jogi és könyvelési tanácsadást biztosítanak, ingyenesen eljuttatják minden érdeklődőnek havonta megjelenő, fontos információkat tartalmazó lapjukat (Nonprofit), minden szervezet ingyenesen bekerülhet a külföldiek számára is hozzáférhető adatbázisukba, közvetítésükkel pályázni lehet a külföldi alapítványok, alapok támogatására, havonta szerveznek hasznos tanfolyamokat. Már több olyan amerikai és európai alapítvány támogatási programját is olvastam, amelybe a Csemadok százszázalékosan beleillett. Az adatbázisban egyetlen Csemadok-alapszervezetet sem találtam. Az ügynökség címe: Slovenská akademická informačná agentúra - servisné centrum pre tretí sektor, Na vŕšku 8, tel.: 07/533-5215, 533-521, fax: 07/5335748. 3. Hasznos lenne, ha az Új Szó egy felhívás keretében felkérné a szlovákiai magyar alapítványokat, egyesületeket, hogy küldjék be a szerkesztőségbe azt a maximum három, tevékenységükkel összefüggő dolgot, amire az elmúlt esztendőből a legbüszkébbek. Minden eredményhez néhány szavas megjegyzést fűznének, hogy milyen volt a nézőszám, a rendezvény visszhangja, a könyv példányszáma stb... Ha Önök ezt leközölnék, nagyon jót tenne, mivel megismernénk szervezeteinket, és büszkék lennénk egymás eredményeire. Köteles Szabolcs Szepsi