Új Szó, 1997. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1997-02-22 / 44. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. FEBRUÁR 22. VENDÉGKOMMENTÁR Fél szívvel a NATO-ba A szlovákiai társadalom az izgalom legkisebb jelét sem mutatta tavaly ősszel, amikor kiderült, hogy az ország terü­letén még mindig maradt mutatóba néhány a néhai Varsói Szerződés közepes ha­tótávolságú atomtöltetű ra­kétáiból. A NATO-nak a távoli jövőben esetleg idetelepí­tendő rakétáival szemben viszőnt látatlanban is ak­kora az ellenállás, hogy a pártok ­tisztelet a kivétel­nek - még csak je­lezni sem merik a közelgő népszava­zás előtt az ezzel kapcsolatos véle­ményüket, nem­hogy ajánlanák az igennel való sza­vazást a referendumnak erre a kérdésére. Az ellenzék sem tartja érde­mesnek szembefordulni a közhangulattal. Háborús konfliktus kirobbanása a tér­ségben nem fenyeget, magá­ban a NATO-ban sincs meg sem az akarat, sem a pénz a katonai terjeszkedésre. Ha a dolgok idővel mégis rosszra fordulnának, három év múl­tán amúgy is felülbírálható a népszavazás eredménye. Gyakorlatilag tehát közöm­bös, mit mondanak a válasz­tók. Ez a pragmatikusnak tűnő ér­velés azonban sántít. Hiszen gyakorlati jelentősége végső soron az első, a NATO-tag­ságra vonatkozó kérdésnek sincs: felvételünk nem az erre adott la­kossági válaszon múlik. Az ellen­zék mégis aktív részvételre és po­zitíwálasz-adásra biztatja támoga­tóit. A katonák és fegyverek állomá­soztatása támo­gatásának fel nem vállalása ­azaz a teljes értékű tagság fel nem vállalása - akár azt is je­lezheti, hogy szíve legmélyén még a jobboldal is azonosul az évtizedes kommunista propagandától fertőzött, a NATO és a Varsói Szerződés lényegi különbözőségét ta­gadó közvélekedéssel. A szerző publicista. Sándor JEGYZET Hol vagyok otthon? KERTÉSZ GÁBOR Ha azt mondom, pocsék volt az út, nagyon finoman fogalma­zok! Közel négyszáz kilométert autózni havas esőben, hóvi­harban, jeges úton - nem kifejezetten álom. Imádkoztam is szorgalmasan az autósok erre az alkalomra ki­talált védőszentjéhez, hogy egészben érjem el úticélomat, amely most épp Rozsnyó. Persze ugyanúgy lehetett volna bármelyik városa ennek az országnak - ahol, ugye, otthon va­gyok. Otthon, ugyanúgy, mint Komáromban, ahol a „három" lá­nyom vár, hogy életjelt adjak majd magamról, vagy mint a Bodrogközben, szülőfalumban, Bolyban, ahol szüleim aggód­nak még mindig a „kis fiukért". Otthon vagyok hát most ebben a festői szépségű ősi bányász­városban is, hiszen a hétköznapi dolgok rendszere ugyanúgy működik: a kocsiból kilépve a sáros latyaktól egy pillanat alatt átázik a cipóm, a legközelebbi telefon nem működik, és a szállodában sem tudnak rólam. A fogam ettől függetlenül ugyanúgy fáj, mint otthon, pedig a pincérnő kedves és csinos is - mint otthon. Az sem idegen, hogy a könyesboltban az elárusítónő szlová­kul fogadja az adjonistent, és az sem, hogy a városi rendőr szerint rossz helyen parkolok. Hogy is van ez? Hol vagyok otthon? Egyáltalán, ha otthon ér­zem magam valahol - bárhol - ebben az országban, miért kell néhány kishitű hazafinak éreztetnie velem, hogy itt és most én idegen vagyok? Miféle osztozkodási mánia ez: eddig az enyém, addig a tied, de ott is én voltam hamarabb... Miért keressük az ellentéteket - vannak egyáltalán? Miért ke­ressük a másságot - annyira vagyunk csak különbözőek, amennyire két ember nem egyforma. Az emberen legyen a hangsúly. Az emberen, akinek gondja­öröme egyazon tőről fakad. A bölcsőtől a koporsóig húzódó ív az, ami kell, hogy mindenkit összekössön, függetlenül a bőrszíntől, függetlenül a nyelvtől és legfőképp függedenül mindenféle ideológiától. Ilyen egyszerű a képlet! Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit-kultúra- (5238313), SidóH. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektonikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APR1NT Rt. 02-es üze­me-Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, vala­mint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediap­rint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bra­tislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Magyarországi sztrádadíjak. (Fülöp György karikatúrája) Levélben reagált az oktatási osztály a pedagógus ügyéről szóló cikkre Agócs Béla személyi pótlékot sem kapott Levélben reagált Zuzana Brathová, a Galántai Járá­si Hivatal oktatási és kul­turális osztályának ve­zetője az Elbocsátás fenye­geti a nádszegi iskola pe­dagógusát címmel lapunk február 7-i számában kö­zölt cikkre. VOJTEK KATALIN A levélben egyebek között ez áll: „Dr. Agócs Béla az egész já­rásban egyetlenként lefordítot­ta magyar nyelvre az egynyelvű bizonyítványokat, és tollal írta be az adatokat. Nem felel meg a valóságnak, hogy a bizonyítvá­nyokat csak az iskola igazga­tónője írta alá. Mivel Agócs úr mint osztályfőnök megtagadta az államnyelven kitöltött bizo­nyítványok aláírását, helyette ­a III. A osztály tanulóinak eseté­ben - az alapiskola igazgatóhe­lyettese tette meg ezt. Az okta­Ezzel a mondattal vilá­gosan megerősítette azt a tényt... tási osztály vezetője a dr. Agóccsal folytatott beszélgetés során korrekt módon járt el. Igyekezett megmagyarázni neki Áthidalni a félelmet Február 5-én hallgattam Buda­pestről a híreket. Jelentették, hogy a Slovenská republika na­pilap a következőket írja: nem szabad a párkányi hidat meg­építeni, mert a magyar hadse­reg könnyen átmegy rajta. Hát én nem szoktam akármin kibo­rulni, de ez nagyon fölháborí­tott. Hogy írhat egy újságíró ilyet, vagy egy politikus hogy mer ilyet kiejteni a száján? - ezt a helyzetet és - mint tanítónak ­azt a kötelességét, hogy tartsa tiszteletben a Szlovák Köztársa­ság érvényes jogi normáit. Neve­zett a beszélgetés során kijelen­tette: »Remélem, hogy elbocsáta­nak." Ezzel a mondattal világo­san megerősítette azt a tényt, hogy igyekszik magát a nemzeti­ségi elnyomás áldozataként fel­tüntetni. A munkafegyelem meg­tartására való nyomatékos fi­gyelmeztetés formájában foga­natosított intézkedéseink tökéle­tes összhangban vannak a Mun­A magyar pedagógus jelenleg folyamatosan „bűnhődik"... ka Törvénykönyvével. Visszauta­sítjuk a tanító úrnak az elbocsá­tással való fenyegetésre vonatko­zó állításait. A Galántai Járási Hi­vatal oktatási és kulturális osztá­lya az érvényes jogi normák sze­rint jár el, és biztosítja a Szlovák Köztársaság valamennyi törvé­nyének megtartását." A szerkesztő megjegyzése: Nem irigylésre méltó az oktatási osz­tály helyzete, ha olyan súlyos és felelősségteljes feladatot kell el­látnia, mint a Szlovák Köztár­saság valamennyi törvénye megtartásának biztosítása. Va­lószínűleg ez okozta, hogy Zu­nem értem. Ez a politikus vagy újságíró nemhogy katona nem volt, hanem még katonát sem látott. Mert a mai technikával a hadsereg már a Duna alatt is meg a levegőben is átmegy. Továbbá itt van az Ipoly folyó. Olyan sekély, hogy gyalog át lehet rajta kelni stb. Itt, úgy látszik, félelem van a dolog­ban. Bizony a félelem nagy be­tegség, ajánlom annak az úr­nak, aki ezt a mesét be akarja adni nekünk, hogy mielőbb ke­zeltesse magát, nehogy még az esztergomi Bazilika árnyékától is megijedjen. Jala János Tompa zana Brathová megfeledkezett arról a figyelmeztetésről, ame­lyet január 29-én s. k. küldött Agócs Bélának. Másképp ugyan­is aligha utasíthatná vissza „a ta­nító úrnak az elbocsátással való fenyegetésre vonatkozó állítá­sait". Az elbocsátással való fe­nyegetést nem Agócs állította, hanem ott olvasható a Zuzana Brathová által írt figyelmezte­tésben: „Egyben figyelmeztet­jük Önt, hogy amennyiben a jövőben vét a munkafegyelem ellen, úgy a Munka Törvény­könyve 46. paragrafusa 1. be­kezdésének f) pontja értelmé­ben megszüntetjük munkavi­szonyát." Ez világos beszéd: az a dolgozó, aki hat hónap leforgása alatt a fentihez hasonló figyelmezte­tésben részesül, újabb fegye­lemsértés esetén azonnali ha­tállyal elbocsátható. És ha a munkáltató is úgy akarja, az azonnali elbocsátásra módot adó munkafegyelmi kihágás le­het akár tízpercnyi késés is, vagy hasonló apróság. A nádszegi Agócs Béla öt kisgyermek édes­apja. A magyar pedagógus je­lenleg folyamatosan „bűn­hődik": legutóbb megvonták 1000 koronás személyi pótlé­kát, s mint arról már hírt ad­tunk, ügyét Zuzana Brathová a kulturális minisztériumnak to­vábbította. Farsangi hangulat A farsangi bálok ünnepet jelen­tenek a családokban, nemcsak azért, mert olyankor együtt a család és a rokonság, hanem azért is, mert olyankor jó a han­gulat, a gyerekek szintén alig várják a bohóckodást, szórako­zást. így volt ez Nánán is február 7­én - az óvodások és iskolások farsangi bálján megtelt a művelődési ház a szórakozni vágyó családokkal. Tánc köz­ben kétszer is sor került tombo­lára. A díjak többnyire a szülők TALLÓZÓ SLOVENSKÁREPUBUKA Ján Smolec, a Slovenská repub­lika volt főszerkesztője korábbi lapja hasábjain felháborodásá­nak adott hangot amiatt, hogy Michal Kováč köztársasági el­nök megnyerte az ellene indí­tott pert, és a bíróság 500 ezer korona pénzbírsággal sújtotta. A volt főszerkesztő fellebbez a bíróság döntése ellen. „Az el­nök úr úgy látszik, nem tud ne­kem megbocsátani, mivel a Slo­venská republika annak idején felfedte, hogy fia gyanúsított a Technopol-ügyben, és ezért nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene" - írja Ján Smo­lec. PRAVDA Ivan Saktor, a Szakszervezeti Szövetségek Konföderációjá­nak elnöke a lapnak adott inter­jújában leszögezte: Jozef Kal­man miniszterelnök-helyet­tesnek, a gazdasági és szociális érdekegyeztető tanács elnöké­nek az érvelése, hogy azért színházban meg a tárgyalá­sokat a szakszervezetekkel, mert azok támogatják a színé­szek sztrájk-készültségét, csu­pán Kalman újabb dezinformá­ciója. „Nem volt ott, amikor a szakszervezetekkel tárgyal­tunk, ezért nem tudom, honnan veszi, hogy támogatjuk a sztráj­kolókat. Mint a konföderáció elnöke köteles vagyok szövetsé­günk valamennyi kezdeménye­zésén jelen lenni. A színművé­szek előtt csupán a legális, illet­ve illegális sztrájkról beszél­tem, de nem szólítottam fel őket arra, hogy ne tartsák meg az előadásokat" - közölte Ivan Saktor. SME r Ľuboš Jurík, Ivan Gašparovič parlamenti elnök napokban le­mondott szóvivője nyilatkozott lemondásának hátteréről: „1992 júniusa óta vagyok az SZK Nemzeti Tanács? elnöké­nek szóvivője. Hittem abban, hogy olyan játéknak leszek a ré­szese, amelynek van értelme. Lemondásom oka, hogy az ed­digi történésekről más a véle­ményem, mint a parlament el­nökének. Abban különbözik, hogy szerintem az 1993-ban megkezdett politikai folyama­tokat sokkal kultiváltabban, na­gyobb érzéssel lehetett volna kezelni, ezáltal a társadalom polarizálódását is el lehetett volna kerülni, nem zuhantunk volna ilyen mély erkölcsi vál­ságba." NÁRODNÁ OBRODA Egy átlagos narkós naponta 1 gramm heroint fogyaszt, egy erős drogos ennek kétszeresét, háromszorosát. Ha figyelembe vesszük, hogy egy gramm 1200 koronába kerül, és az ország­ban 40 ezer állandó vagy alkal­mi kábítószer-élvező van, ak­kor kiderül, hogy Szlovákiában naponta 48 millió, évente pedig 15-20 milliárd koronát költe­nek kábítószerre. áldozatkészségének köszön­hetők. Az adakozó, készséges szülők nevét sokáig tartana felsorolni, viszont ötletgaz­dagságuk, leleményességük tanulságul szolgálhatna. Az értékesebb játékcsomagok, sportruhák mellett az apróbb ajándékcsomagokból nem hiányoztak a könyvek, kifes­tők, ceruzák, és a frissen patto­gatott kukoricát tartalmazó csomagokat is mindenki öröm­mel fogadta. A figyelmesség, a változatosság valóban bol­doggá tette a farsang her­cegnőit és hercegeit. Hajtman Kornélia Nána

Next

/
Thumbnails
Contents