Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-13 / 9. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 13. KOMMENTÁR Az újabbra figyelve SZILVÁSSY JÓZSEF Javában tart a hullámverés az újévi fórum körül, s ez a visszhang természetes, sőt örvendetes, mert a találkozó fontosságát jelzi. Az a tény azonban nem minősíthető sem természetesnek, sem pedig örvendetesnek, hogy a megalapozott kritikákkal együtt újra különböző gyanakvó és gyanúsítgató hangok is hallhatók. Az egyik visszatérő feltevés, hogy az újévi fórumot a politikusok szervezték, önös érdekeiket szem előtt tartva. A szervezőbizottság egyik tagjaként jelen voltam a fórum ötletének megszületésétől kezdve egészen a rendezvény létrejöttéig, ezért csak cáfolni tudom ezeket a feltevéseket. Igaz, a szervezők között hárpm parlamenti képviselő is volt, de egyetlen olyasféle mondatot vagy javaslatot sem hallottam tőlük, amely akár csak rejtett pártérdeket vagy más sanda szándékot jelzett volna. Azért a nagyvonalúságot és a közösségi felelősségérzetet eleve nem lehet kizárni a politikusoknál sem. Igaz az is, hogy a fórumot két, markáns politikai értékrendet képviselő alapítvány szervezte, ám az európai gyakorlatot ismerve ebben sincs semmi kivetnivaló, hiszen nekik volt pénzük, személyzetük, tapasztalatuk a szervezéshez. A Mécs László Alapítvány, különösen pedig a Márai Sándor Alapítvány már hazai és nemzetközi tekintélyt szerzett, s ez is garanciát jelentett arra, hogy nevüket nem adják pártpolitikai manipulációkhoz. Akik ott voltak a fórumon, hallhatták néhány politikusunk szereptévesztését, halvány előadását vagy felszólalását, ám még ez sem lehet indok egyfajta hisztériakeltésre általában a politikusok ellen. Egyes politikusok és álpróféták idült szokásukhoz híve, nemzetmentő, valójában önző jelszavakkal a Csemadokhoz, a pedagógusszövetséghez hasonlóan minden bizonnyal igyekeznek majd rátelepedni a formálódó értelmiségi fórumra is. Ez valóban reális veszély, éppen ezért az általános megbélyegzés helyett nevükön kell nevezni őket, s mindjárt a kezdet kezdetén ildomos világossá tenni a független értelmiségiek és a jelenleg képviselői státusban vagy pártalkalmazásban lévő politikusok kapcsolatát és szuverén mozgásterét. Mert különösen az olyan kis közösségnek, mint a miénk, égető szüksége van felkészült politikusokra és a sorskérdéseink megoldásához, ezzel együtt pedig különböző kihívásokra kellő érveket, gondolatokat kiérlelő értelmiségiekre. Olyan politikusokra és értelmiségiekre, akik a szellemi partnerséget tartják lényegesnek, nem pedig az indulatos rivalizálást. Bízni kellene hát egymás tisztességes szándékaiban, s egyik sürgető feladatként szellemi energiáinkat, tisztességes kritikáinkat jó lenne arra összpontosítani, hogy a következő értelmiségi fórum ködszurkálás helyett jövőképünk kialakítását segítse. Előzés, szerpentinen TÓTH MIHÁLY Egyszer, 1994 novemberének első napjaiban már megtapasztalhattuk a Mečiar vezette kormánykoalíció gátlástalanságát. Egyetlen éjszaka elegendő volt ahhoz, hogy a hatalomgyakorlási rendszer a demokrácia karikatúrájává váljék. Nem nehéz elképzelni, mi történne, ha 1998 márciusa után az államfői jogok egy része is a rámenős miniszterelnök kezébe kerülne. Már folyik az aláírásgyűjtés, miközben tudós alkotmányjogászok és politológusok arról vitatkoznak, vajon összhangban lenne-e az alaptörvénnyel annak népszavazás útján való megváltoztatása. Ezúttal nem a koalíció embereire gondolok, hiszen ők egyből rávágják, hogy nincs összhangban. A DSZM és az ellenzék között „lebegő" demokratikus baloldaliak szakembereire gondolok, akik tamáskodva szemlélik, ami a többi ellenzéki párt háza táján történik. Legfőbb ellenérvük: nem lehet tudni, miként vélekedik az ellenzéki akcióról az alkotmánybíróság. Ugyanis való igaz, hogy ha ez a megfellebezhetetlen ítéletű testület az alaptörvénnyel ellentétesnek minősíti, az oppozíció nem tudja kikényszeríteni a közvetlen elnökválasztásról történő népszavazást. Abban bízik az aláírásgyűjtő ellenzék, hogy az alkotmánybíróság majd az alaptörvénynek abból a cikkelyéből indul ki, amely kimondja: „Az államhatalom a polgároktól ered..." A koalíció viszont azt abszolutizálja, hogy képviseleti demokrácia van. Szerpentien való előzéshez hasonlítható, ami most az aláírásgyűjtés körül történik. Egyelőre érvényben van a KRESZ, amelynek értelmében csak balról szabad előzni. Jobbról pedig ott tátong a szakadék, miközben a szemközti sávban gőzhenger robog. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT - DUNAJSKÉ TLAČIARNE Rt. 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ESvývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Kár érted, hiszen ha belépsz a mozgalmunkba, akkor nagyon hasznos munkát végezhettél volna a közigazgatásban... (Szűcs Béla karikatúrája) Čarnogurský a NATO-ról Óvatosságra intett Pozsony. Ami a NATO-felvétel iránt elsőként érdeklődőket illeti, Szlovákiának ebben a tekintetben tartózkodóan kellene viselkednie -jelentette ki Ján Čarnogurský, a KDM elnöke azon a nyilvános vitán, amelyet Szlovákia geopolitikai sorsa címmel szombaton rendeztek a pozsonyi West Színházban. Ez a magatartás szerinte nagyobb mozgásteret biztosít a NATO bővítésről folytatott nyugat-keleti tárgyalások során, és ezzel egyidejűleg orosz oldalról bizonyos gazdasági kedvezmények, például olcsóbb kőolajár érhető el. Čarnogurský az üggyel kapcsolatban megjegyezte, hogy Vladimír Mečiar megfelelő politikát folytat, de helytelen eszközökkel. Véleménye szerint a szlovák politika nehezen tudná otthon megmagyarázni, ha a szlovákiai városokra orosz rakétákat céloznának be, ezért kell megakadályozni, hogy a NATO-bővítés miatt Oroszország Kína felé ne forduljon. (TA SR) Fontoljuk meg alaposan, milyen tannyelvű iskolában jut gyermekünk a legjobb útravalóhoz! Vár ránk az iskolai beíratás Az iskolába való beiratkozás mérföldkő a gyermek, megnyugtató, örömteli ünnep a szülő életében. A napi sajtó, kulturális, társadalmi és politikai szervezeteink minden év elején figyelmet szentelnek ennek az eseménynek, mivel tudják: rendkívül fontos, hogy a szülők magyar iskolába írassák a gyermekeiket. TÓTH KÁROLY Nem kell senkinek sem magyaráznom, hogy nemzeti közösségünk fejlődésére nézve miért van meghatározó jelentősége annak, hogy a szülők magyar iskolába írassák gyerekeiket. Az Új Szó olvasói nyilván pontosan tudják, hogy a szlovákiai magyarság fennmaradása az elkövetkező generációk önazonosságtudatának megőrzésétől függ. Azzal viszont kevesebben vannak tisztában, hogy a lelki A gyermek fejlődésére nagy befolyással van az iskola. egyensúly megőrzése és a kiegyensúlyozott értelmi fejlődés tekintetében központi szerepet játszó önazonosságtudat nem természetes örökségünk, inkább •szerzeménynek tekintendő. Attól, hogy a szülők magyarnak tartják magukat, és ilyen szelOLVASÓI LEVELEK Karácsony fényei és árnyai Alistál község önkormányzata az utóbbi években hagyományt igyekezett teremteni azzal, hogy minden évben felállítja a község, illetve mindenki karácsonyfáját, a község alapításának tiszteletére emelt szobornál levő téren. Az úgynevezett karácsonyváró ünnepség keretében a helyi iskola tanulói régi karácsonyi szokásokat és énekeket elevenítettek fel, illetve szólaltattak meg. Az ünnepélyes gyertyagyújtás után a karácsonyfa alatt elhelyezett kosalemben nevelik gyermeküket is, még nem garantált annak magyarságtudata. A gyermek fejlődésére nagy befolyással van az iskola. Sokan azért vállalják az elidegenedés kockázatát, mert úgy vélik, ezzel gyermekük javát szolgálják. Szilárd meggyőződésük, hogy növelik érvényesülésének esélyeit, ha elméje csiszolását szlovák oktatókra bízzák. Nem hisznek a szakértőknek, akik megalapozott érveket sorakoztatnak fel annak bizonyítására: nem szolgálja a gyermek épülését, ha a világra való egészséges rácsodálkozás helyett arra kell választ keresnie, ki vagyok, hol a helyem. Sok szülő azt hiszi, hogy az nem találja meg érvényesülésének útját, aki nem államnyelvű oktatási intézményben tanul. Figyelmen kívül hagyják, hogy a nyelvet, a nyelvi ismereteket nem szabad azonosítanunk az érvényesüléssel. A társadalmi beilleszkedés során természetesen fontos, hogy kellő nyelvismerettel rendelkezzünk, a nyelvismeret olykor meghatározhatja a társadalmi helyzetünket is, de soha, soha nem lehet az érvényesülésünk meghatározója. Az előtt, aki magyarként szlovák iskolát végez, nem nyílik meg automatikusan a karrier útja. Több példa van arra, hogy elidegenedik ősei kultúrájától, tradícióikat, értékrendjüket csak kelletlenül vagy egyáltalán nem vállalja fel. Előbb-utóbb anyanyelvét is feladja, és számára már nem lesz kérdéses, hogy gyermekeit milyen iskolába adja. rákból különböző édességek, déligyümölcsök kerültek elő, melyek tartalmából falunk apróságainak, nagyobbjainakjutott egy kis figyelmesség. E szép pillanatokat azonban minden évben beárnyékolja a karácsonyfán lévő színes égők fényei ragyogásának halványulása. Ez annak a ténynek a következménye, hogy a karácsonyfán lévő égőket valaki (k) kiszereli (k). Sajnos, vannak köztünk olyan egyének, akik karácsony táján a bedehemi csillagokat és a fényt jelképező égők tiszta ragyogása helyett inkább továbbra is a sötétség útját választották. Németh Géza Alistál így olvadhatnak be tízezrek a többségi nemzetbe anélkül, hogy fogalmuk lenne róla, hogy önszántukból beszűkítették érvényesülési lehetőségeiket. Hogy miért mondom ezt? Ma már minden, a közélet iránt érdeklődést tanúsító ember tudja, hogy Szlovákia egyre távolabb sodródik az Európai Uniótól, Magyarország pedig egyre közelebb kerül hozzá. Ha Magyarország előbb válik a fejlett Európa részévé, a magyar nyelv értéke nemzetközi vonatkozásban nagyban felértékelődik. Nem tudok olyan szlovák iskoláról, ahol magas szinten oktatnák a magyar nyelvet. Nem elhanyagolható szempont ez, és ennek fontosságát már most fel kell mérnünk. Fel kell mérnünk, mitől fosztjuk meg gyermekeinket, ha nem biztosítjuk számukra, hogy otthonosan mozogjanak a magyar közegben. Tévedünk, ha azt hisszük, hogy a családi érintkezésben alkalmazott nyelvhasználat ehhez kellő alapot biztosít. Olykor még magyar iskolákkal a hátunk mögött is elbizonytalanodunk a pallérozott nyelvű magyarországiak társaságában. A jelenlegi oktatási rendszer, sajnos, a szlovák nyelv elsajátítására, és nem az egyenértékű többnyelvűség megteremtésére összpontosít. Nem tudok olyan szlovák iskoláról, ahol magas szinten oktatnák Rivalizáló csoportok Néha már olyasmi motoszkál a fejemben, hogy a szabadságtól teljesen megbódultunk. Hadd illusztráljam ezt egy - talán kissé túlzó - példával. Adva van egy 1000 lakosú dél-szlovákiai magyar falu, s benne 4-5 pártunknak helyi csoportja, a Csemadok alapszervezete, a lakosok három felekezethez tartoznak, de akad köztük ateista is, s még szlovák nemzetiségűek is laknak a községben, akik esetleg a Maticában tevékenykednek; a szövetkezet a csőd szélén, az újdonsült magángazdálkodók az agrárszféra könyörtea magyar nyelvet. Ám tudok olyan magyar iskolákról, ahol hatékonyan oktatják a szlovákot. Az ún. Skabela-Bóna-féle nyelvoktatási program kellő garanciát kínál a szülők számára, hogy gyermekeik könnyedén, játékosan és jól elsajátítsák a szlovák nyelvet. Ugyanilyen garanciát jelent a pedagógusok áldozatos munkája is. Ezekben a magyar tanítási nyelvű iskolákban az angol, a német vagy más világnyelvek oktatására is hangsúlyt fektetnek, s ami különösen fontos: hozzásegítik a gyermekeket kulturális örökségük gyarapításához, önazonosságtudatuk továbbfejlesztéséhez. így válik biztosítottá a valódi érvényesülés lehetősége. Hogy mi és ki lesz a gyermekből, egyedül rajta múlik. Nem könnyű minderről beszélni, hiszen könnyen az a vád érhet bennünket, hogy beleszólunk mások életébe. Gyermekei sorsáról végső soron minden szülőnek magának kell döntenie, vállalva a döntés felelősségét. Úgy érzem azonban, hogy közérdekű kérdésekről szóltam, amelyek a napokban sok magyar szülőt foglalkoztatnak, hiszen januárban megnyílnak az iskolák kapui. Sokan belépnek rajta újra, ezúttal gyermekük kezét fogva. Mindannyian azt szeretnénk, ha egyszer hálásak lennének nekünk ezért a lépésért. Fontoljuk meg tehát alaposan, hol juthat hozzá gyermekünk a legjobb útravalóhoz. A szerző jelenleg a Magyar Polgári Párt titkára. len valóságával viaskodnak, a szőlők, gyümölcsösök elhanyagoltak, vagy parlagon hevernek. Nem ez a sokszínűség a tragédia, hanem az olyan gyakorlat, hogy sok (vagy minden?) csoport, esedeg egyén, a legerősebb szeretne lenni. Milyen alapon szerveződjön az iskola: nemzetiségi vagy felekezeti hovatartozás szerint? S ha felekezeti szerint, akkor melyik egyház legyen az alapító? A helyzetillusztráló példából látszik: pártalapon vagy csoportérdekek szellemében nem mozdulhatunk el a holtpontról - önpusztító iszapbirkózás lesz a sorsunk. Korpás Pál Ipolyság