Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-07 / 32. szám
1996. augusztus 7. Kultúra Ne Heti kultúra Filmbemutató Vámpír Brooklynban Nosferatu úrra mostanában rossz napok járnak. A régi időkben, a mozi fénykorában ő volt a filmvászon sötét hercege, legújabban azonban vérfagylalás helyett (az alkotók szándéka szerint) csak harsány kacagásra ingerelheti a nagyérdeműt. A színes bőrű vámpír, Maximillian (Eddie Murphy) ezúttal New Yorkba, pontosabban Brooklynba érkezik, hogy megtalálja hitvesét, akivel az idők végezetéig szivornyázhatják majd az emberek vérét. A gyönyörű rendőrlány, Rita (Angéla Bassett) a sötétség urának kiszemeltje. Ám a hölgy nem vonzódik hozzá, bár bizonyos vámpírtrükkök nála sem maradnak hatástalanok... A rendező, Wes Craven olyan „feledheteden” horrorfilmek alkotója, mint például a Rémálom az Elm utcában. Az ő keze nyomára ismerhetünk a vígjáték drasztikus jelenteiben (pl. amikor Maximillian puszta kézzel kitépi egyik ellenfele szívét). Eddie Murphy már más filmjeiben is bizonyította átváltozó képességét, vagyis szívesen alakít egy filmben több szerepet. Ezúttal három figura bőrébe is belebújik. Elvileg minden adva volt egy jó horrorkomédiához, ám a műfaji kuszaság miatt követhetetlenül váltják egymást humoros, érzelgős, valamint egy vérbeli horrorfilmhez „méltóan” undorító jelenetek. Heti jegyzet A téma az utcán - hever? Az utcán hever, illetve az utcai könyvárus asztalán. Pontosabban nem hever, szép csendben elfoglalja a helyét a társai között. A legfrissebb könyveket böngészem. Rózsaszín szerelmi történetek garmadával, szenvedélyes viszonyok, fantasztikus események... Emlékszem azokra az időkre, amikor még nem volt ilyen gazdag a piac (de olcsó volt), viszont annál szebb kivitelű és maradandóbb értéket képviselő kiadványokat vásárolhattunk. Igazi csemegét pillantok meg. Balról az első a sorban. Jól ismert arc mosolyog rám. A szuperszlovák. Csak nem beszédeinek gyűjteményét teszik közkinccsé? Eszembe jut, hogy annak idején minden valamire való (és nem való) politikus beszédeit díszkiadásba gyűjtötték. Ja kérem, akkor még akadt pénz kultúrára. Ilyenre most is? Kezembe veszem a könyvet. A szuperszlovák engedelmesen simul a markomba. Nem beszédeinek gyűjteménye, amit kezemben tartok, hanem négy szlovák politikus portréja. Egy orosz politológus festette. Az elsőt a szuperszlovákról. Sokallom érte a kilencvennyolc koronát. Holnap talán megveszem. Addig vissza teszem a helyére. A pulton a sort Lenin folytatja, rám kacsint micisapkája alól. Őt Sztálin követi, a ge- neralisszimuszt pedig Hitler. A sort Marilyn Monroe keblei zárják. Nagy szellemek, ha találkoznak-a pulton. Jó, hogy nálunk demokrácia van. A könyvek elrendezéséért nem vonhatják felelősségre a könyvárust... (kopasz) Makszim Szergejev: „Gothár Péter filmje nálunk is nagyot durranna, ha bemutatnák” Vörös vezérfonalon egy rafinált, pityeri tolvaj Szabó G. László Vörös vezérfonalon lóg Vászka, a városi rabló az erődszerű Állami Nagy Bank pénztárterme fölött. Édes egy cimborája, Ványka, a deli faludék vére- hullató szardíniakulccsal ka- nyarított jókora lyukat alatta, s a vezérfonal végét most egy villámhárítóhoz hurkolja. Leereszkedik szépen a pityeri tolvaj a forradalmárok kincseit rejtő szentpétervári páncélterembe, és megy utána természetesen Ványka is, a rámo- lás érdemes művésze. Tisztára pucolják a széfet, megszerzik a nép eltulajdonított vagyonát, majd dolguk végeztével hecke-pickésen hazatérnek. Vászka az eltörölt Seremetyev grófok palotája mellé, a Fon- tanka utca 32-be - C lépcsőház, az udvarban balra -, ahol az élet újabb kalandokat tartogat számára. Nézni is, hallgatni is jó az ilyen elbűvölő (láger) mesefilmet. Friss hangvételével, szellemes szövegével, poénjainak tűzijátékával eredeti alkotói szemléletről tanúskodik. Gothár Péter pityeri hősei a Hagy- jállógva Vászka kockáin a határtalan képzelet szüleményei. Egy fehér-tengeri csatornaépítésen mesélték egymásnak az odahurcolt foglyok. Színezték, dúsították a történetet; hol rátettek, hol elvettek belőle. Fantáziájuk buja képsoraival önmagukat tartották életben. Bratka László költő-műfordító bravúros megoldásokkal tolmácsolja mindezt. A film alapjául szolgáló novella valósággal tobzódik a nyelvi zsonglőrködések- ben. Amelyek - bármilyen furcsán hangzik is - lefordítható- ak. Karlovy Vary fesztiválján például csehül is hatottak. Gothár Péter a legjobb rendezés díját kapta a filmért, amelyben Vászkát, a nagyvárosi tolvajt, ezt a szeretni való furfangos svihákot a huszonnyolc éves Makszim Szergejev alakítja. „Szentpétervárott kezdtem a színészi pályát, Dugyin mester kurzusain, tehát ismerem jól a várost. De ennyire sejtelmesnek, költőinek, álomszerűnek, mint Gózon Francisco kamerája által, még sosem láttam. Vászka szerepét fokozatosan kaptam meg. Először csak az volt a dolgom, hogy kamera elé álljak és ott mondjam el, ki vagyok, hol játszom és mióta. Sokan váltottuk egymást, mert többünket is behívtak a szentpétervári stúdióba. Gothár Péter aztán már csak azokkal találkozott, akiket a kazetta alapján kiválasztott. Tolmács ült köztünk, úgy beszélgettünk. Közben fotózott. Érdekes helyzet volt. Számomra szokatlan. Két-három héttel később már próbafelvételre hívtak. Gothár visszautazott Szentpétervárra, és konkrét helyzetek elé állított. A forgatókönyvet még nem is olvastam akkor, és ez is furcsa volt. Kaptunk pár mondatot és azzal kellett szituációt teremteni. A forgatás még inkább meglepett. Nekem ez az első filmszerepem. Ezt megelőzően csak színpadon játszottam. Itt a hangulatot kellett megragadni, és ez volt a legnehezebb. Ha tragikus hőst játszom, akkor tudom, hogy merre kell mennem. Akkor is, ha színtiszta komédiáról van szó. Egy szatirikus hangvételű lágermesében azonban meglehetősen sajátos hangnemet kell megütni. Vászka ráadásul nem egy boldog mesehős, és perspektíváról vagy belső változásról sem beszélhetünk nála. Péter szerencsére nagyszerűen vezetett. Bekötött szemmel is követni tudtuk volna. Huszonnégy nap alatt vettük fel a filmet, ami azért kellőképpen feszített tempó, de ennek is megvolt az előnye, így legalább nem estünk ki a történet hangulatából. Oroszországban rengeteg a jó színész, de nagyon kevesen filmeznek mostanában. A régi rendszerben évente ötven film készült Szentpétervárott, ma jó, ha hetet forgatnak. Ilyen helyzetben nincs sok esélyünk kamera elé állni. Mindenki csak vár, reménykedik. Péter orosz stábbal dolgozott, és a partnereim is oroszok voltak. Jevgenyij Szigyihin, Válja Kaszjanova és a többiek ugyanúgy élvezték a munkát, mint én. Pedig mindennap reggeltől késő estig dolgoztunk. Szentpétervárott amúgy is kemény az élet. Sosem volt könnyű, de most aztán végképp nem az. Minden kapható, csak iszonyúan drága. Korábban fényképes igazolványra vásárolhattunk, most nem kell se kártya, se talon. Csak pénz. Sör, hús, kenyér minden sarkon vehető - ezrekért. Például a tej háromezer rubel. De vannak már joghurtok is, ami újdonságnak számít nálunk. Moszkvában persze még keményebb az élet. Ott minden gyorsabban zajlik. Szentpétervár konzervatív város. Nálunk még jobban élnek a hagyományok. Hogy mi lesz a következő munkám, egyelőre nem tudom. Színházamban, a Tyeatr Komédiámban Christiant játszom a Cyranóban. Gothár filmje, ha majd nálunk is bemutatják, remélem, új lehetőség elé állít. Ez nálunk is nagyot durranna, ha bemutatnák.” „Joghurtot nálunk most lehet kapni először.” Jan Svérák, a legifjabb cseh rendezőgárda kiemelkedő egyénisége nívósán „utazik” Két fiú, egy lány és egy felújított kabriolet - valahol délen Mislay Edit Kellemes meglepetést szerzett a közelmúltban nézőinek a Cseh Televízió. A Karlovy Vary-i filmfesztivál záróakkordjaként ismét láthattuk a tavalyi nagydíjas alkotást, Jan Svérák Az utazás című road movie-ját, melynek rendezője és forgatókönyvírója is volt egy személyben. A szlovákiai mozikból meglehetősen hamar eltűnt, így most talán azok is láthatták, akik annak idején elmulasztották. Mert ezt a filmet nem szabad kihagyni! Pedig minimális pénzből, és minimális stábbal született. A végeredményt látva azonban az előbb említett jelzők szóba sem jöhetnek. Igazi, élvezetes mozi, amit látunk. A két főhős, Radek (Radek Pastrnák) és Franta (Jakub Spalek), valamint a hozzájuk csapódó, különc Anna (Ána Geislerová) céltalan és felszabadult nyári száguldása a dél-csehországi napfényben - ennyi a történet. Mi az, ami felejthetetlenné, frissé, klisémentessé teszi? Például az egyszerűsége. Ahogy minden fölösleges luxusról, pazar, szemfényvesztő trükkről lemond. Aztán a főszereplők. Nem szépfiúk, tizenkettőegytucatfigurák, de rendkívül rokonszenvesek. Amatőrök, így nem „színészileg” játszanak, hanem a szó eredeti értelmében. Frantisek A. Brabec kamerája is nagy élményt jelentett, izgalmas és ötletes képi megoldásaival. Jan Svérák pedig újra meggyőzött bennünket arról, hogy fiatal kora ellenére „öreg róka”, akinek a kisujjában van a filmszakma. Ügy erotikus a film, hogy szinte semmit nem mutat, úgy teremt feszült, furcsa légkört, hogy szinte alig történik valami. S mindehhez még humora is van. Kedvesen ironikus. Nem beszélve arról, hogy remek érzékkel választotta ki a napjainkra már rendkívül népszerű Buty együttes dalait a filmhez. Az is nagy erénye, hogy bár a cseh környezetben játszódik, ugyanúgy megszólítja a nézőket Európa bármely országában. Nem csoda, hogy Az utazás külföldön is nagy sikert aratott. Szerencséjük van a cseheknek. Jan Svérák személyében ismét akadt egy rendkívül tehetséges rendezőjük, akinek köszönhetően a jövőben is érdemes majd odafigyelni a cseh filmre. Legújabb alkotása, a Kolja már kasszasiker a cseh mozikban. Aña Geislerová, Radek Pastmák és Jakub Spalek a nagy sikerű Svérák-filmben Mllos Flkejz felvétele Kovács Zita felvételei Marad a remény, a várakozás Ez az első filmszerepem
