Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-07 / 32. szám
Kultúra 1996. augusztus 7. A könyvkiadásban is az üzlet, nem a művészi érték támogatása az elsődleges cél Piacot az elit kultúrának A tanácskozás résztvevői (balról jobbra) Szabó Kinga, Haraszti Mária, Vesztróczy Éva és Hushegyl Gábor Prlkler László felvétele Tallósi Béla ________________ Kü lföldön, belföldön, Magyar- országon vagy nálunk: a helyzet ugyanaz. Gyakorlatilag megszűnt a gyermekkönyv-il- lusztráció - hallhattuk Duna- szerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában azon a szakmai tanácskozáson, amely a gyermek- könyv-illusztrálás helyzetével foglalkozott. Ami van, az a piacnak van alárendelve. Mert művészet, esztétika, ízlés ide vagy oda, ezen a területen is a piac, a pénz és a kapitalista gondolkodásmód diktál. Ami azt jelenti, hogy immár itt is az üzlet, a gyors meggazdagodás, nem a művészi érték támogatása az elsődleges cél. Mintha nem akarnánk tudatosítani, hogy nemcsak életkörnyezetünk, hanem vizuális környezetünk szennyezéséért is felelősek vagyunk. Hogy miért haldoklik a gyermekkönyv- illusztrálás? Több oka van. Részben anyagiak, részben a televízió, elsősorban a sokat szidott Walt Disney térhódítása, amihez hozzájárul az is, hogy a fölfokozott életvitel következtében nincs idejük olvasni az embereknek. Tény, hogy zömmel nem az igazi értékjut el hozzánk. Holott: „Köztudott, hogy az illusztrációnak nevelő, ízlést alakító hatása van - mondta Szabó Kinga művészettörténész. A gyerek a mese- és versillusztrációk révén találkozik először a képzőművészettel.” Ezért nem mindegy, hogy milyen könyvet kap, illetve mit adnak a kezébe. Mert ahogy Haraszti Mária szerkesztő mondta: „Nem a gyerekek vásárolják a könyvet, hanem a szülők”. Csakhát: „Az utóbbi három évben a sajtóban, könyvkiadásban visszavonulóban van a képzőművészet, az illusztráció iránti érdeklődés, és ezt anyagi okokra kell visszavezetni - mondta Hushegyi Gábor esztéta. - De az is bizonyára befolyásolja a vizuális kultúrát, hogy a magyar kultúra egyébként is irodalomcentrikus. S a kisebbségi magyar kultúrára ez többszörösen érvényes. A nyelv miatt elsősorban az irodalomra összpontosít. S ennek nálunk az a következménye, hogy mind napilapunkban, mind heti-, illetve havilapjainkban, s ebbe beleértem az irodalmi havilapot is, a szöveg a meghatározó, és annak már örülnünk kell, ha az illusztráció legalább másodlagos szerepet tölt be. Sajnos, sok esetben a közölt anyagoknál talán nem is a leadott mű minősége a meghatározó, hanem annak technikai közölhetősége.” A jelenlévők egyetértettek Haraszti Mária szerkesztő véleményével, hogy megélhet egymás mellett az értékes képzőművészet és az úgynevezett bóvli. Persze, hozzá kell tennünk, nem mindegy, milyen arányban van jelen az egyik, milyenben a másik. Ahogy Haraszti Mária kifejtette, az oktatással, a neveléssel lehetne sokat tenni, hogy az arány megváltozzon, mert: „Hiába rójuk fel a fiatal generációnak, hogy a Walt Disney iránt érdeklődik, ha nem is tudja, mi az a más, amit kereshet -jegyezte meg Haraszti Mária. - Ott a probléma gyökere, hogy ebben az országban nem igazán volt esztétikai nevelés.” Igen, igen, az a fránya esztétikai nevelés! Abból bizony nem kaptunk sokat. Pedig hogy szükség van rá - e nagy Walt Disney-dömpingben talán jobban, mint bármikor -, azt nem vitatjuk, bár... Hushegyi Gábor esztéta azt állítja: „Nem hiszek az esztétikai nevelés sikerében. Nem hiszek abban, hogy a jelenlegi oktatási rendszer ezen a téren komoly eredményeket érhet el... Visszautalnék az előző korszakra, nyolcvankilenc előttre, amikor nagyon is tudatos volt az esztétikai nevelés leépítése. Miért? Mert a művészet, a képzőművészet eszköz volt az ellenzék kezében. És ettől kívánta megfosztani az adott rendszer a generációkat. Nálunk most, hogyan is mondjam, »megint ugyanezt a figurát vitték be az eszmébe«. Az oktatásban újra tudatos leépítésről van szó. Természetesen a tanárok egyéni hozzáállása, egyéni példája is besegíthet abba, hogy másféle esztétikai szemlélet alakuljon ki. Ez ide- ig-óráig lehet sikeres, ám annyira erős az amerikani- zált vizuális kultúra betörése, hogy én ezzel a sikerrel kapcsolatban egy kicsit szkeptikus vagyok. Ugyanakkor nem tartom tragédiának a többféle kultúra jelenlétét. Legfeljebb lesz egy nagyon tág popkultúránk, ahogy volt a hatvanas-hetvenes évek Amerikájában. Nem félek attól, hogy a popkultúra és az idézőjelbe tett, úgynevezett elit kultúra között ne lehetne áthaladni. Végül is az elmúlt húsz-harminc év művészete arról szól, hogy igenis, van áthaladás, átlépési lehetőség és közvetlen befolyás is a popkultúra és az elit kultúra között. Úgy érzem, el kell fogadni, hogy lesz piaca a giccsnek, lesz piaca az elit kultúrának, és ennek megfelelő igények alakulnak ki az emberekben. És ezek az igények változhatnak. Már most sokszínűbb a kulturális életünk, mint volt nyolcvankilenc előtt. Én ezt nem fogom fel komoly problémaként, tragédiaként. Ez lett volna természetes az előző negyven-ötven évben is, hogy ennyire atomizált a kultúra.” Nevelni kell, ezt nem vonja kétségbe senki, de ahogy elhangzott: „Nem szabad hozzányúlni az emberi lélekhez, nem szabad tudatosan befolyásolni.” Könyvet, képzőművészetet, művészetet eladni nehéz. Sőt reklám nélkül ma már nem is lehet. De az illusztráció nem kophat ki. Ahogy az elit kultúra sem. Legfeljebb majd nagyon szűk réteget fog szolgálni. Vizuális környezetünk szennyezéséért is felelősek vagyunk... Már most is sokszínűbb a kulturális életünk. Heti kultúra Könyvespolc Victor Ostrovsky: A Moszad szolgálatában Zilizi Tihamér Kevés kiadvány váltott ki akkora szenzációt, mint Victor Ostrovsky pillanatok alatt nemzetközi bestsellerré vált könyve. A jelenleg Kanadában élő szerző hosszú éveken át szolgált a rettegett izraeli hírszerző testületben, mint főügynök (káca). Könyvével kockára teszi életét, mert szembeszáll azokkal, akik miatt fiatalkori cionista álma a titkosszolgálatban tapasztaltak által lidércnyomássá vált. A Moszadot azzal bízták meg, hogy felderítse az utat azok számára, akik Izraelt kormányozzák. A szerző kendőzetlenül leleplezi, hogy e testület visszaélt ezzel a bizalommal. Önös érdekek, kicsinyes, önző célok vezetik és az összeütközés, a háborúskodás útjára vitte Izrael népét. A fő ok (lásd a 379. old.) a szervezet lényegében van: „Mi vagyunk a legjobbak”, s a többi csak gój. Hátborzongató krimik sorozata bontakozik ki az oldalakon. Félelmetes maga a kiképzés, a vasfegyelem próbái, a beszervező munka, az információgyűjtés a követségeken stb. Talán mondanunk sem kell, mindenhol a világon, minden helyzetben találtatnak szajanok, önkéntes zsidók.Konkrétumokban tárul az olvasó elé az iraki atomreaktor fölrobbantása, a Carlos elleni hadművelet. Különböző, először nyilvánosságra kerülő, európai bevetésekről, mennyeietekről, gyilkos akciókról is beszámol a könyv. Segített a szerzőnek Claire Hoy, az egyik legismertebb kanadai tollforgató. A Magyar Világ Kiadónál nemrég megjelent sikerkönyv magyarul a 21. nyelven jelent meg. Hajdú István: Földi beszéd „Idejött hát a sok kín és a ván- szorgás után! Volt értelme, mert így gazdagította tapasztalatait, megsokszorozta magát mások által, és ami a legfontosabb, teljesen közel került önmagához ” - olvashatjuk Hajdú István egyik novellájában a kötet egészére is jellemző sorokat. A rövid szemelvényből is kitűnik, hogy Hajdú azt az utat járja tovább, amit A púpos című első kötetében elkezdett: látványos történetek, cselekményes próza helyett a kötet főhőse egyfajta belső honfoglalást végez, sokszor imaginárius közegben, máskor konkrét állapotok közepette, de mindig sejtelmes, megfoghatatlan lázadással. A földi beszéd, melyre a könyv címe utal, ily módon megtévesztő, hiszen sokszor azt sem tudjuk, ki, mi ellen lázad. Talán maga a lét iritálja, vagy annak mindennapi, általánosan elfogadott és megélt formái. Hajdú második kötete, amely a Kalligram Könyvkiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban, talán éppen ettől izgalmas és szokatlan szellemi vállalkozás. (y) Regény- Szemtelen és orcádan áruló...- kezdte Kunkorov tettetett felháborodással.- Bocsánat - mondta valaki a tömegből szégyenlős hangon.- Szemtelen és orcádan áruló, aki ezen a nagy napon nem tart velünk! A reggeli hírekben teljesen váradanul feltűnt az a bizonyos katonai zubbony, így most már az összes szimpatizánsunk tudja az országban, hogy mi a dörgés!- Még egyszer bocsánat - mondta a tömegből ugyanaz a szégyenlős hang. K unkorov teljesen beleélte magát abba, amit mond. Tudta, hogy még egyszer-kétszer vüággá kiált üyesmit, s utána már maga is automatikusan elhiszi. Jó politikusnak tartotta magát ezért.- Szemtelen és orcádan áruló - kiáltotta, de igazából már elfelejtette, hogy mit is akart mondani. - Mindenki az, aki kétségbevonja, hogy nem demokratikus választások útján kerültünk ismét az ország élére. Be fogjuk bizonyítani az igazságot! Szem-, fül- és orrtanúink vannak arra, hogy a gyengéden csattogó papucsok korszakában hűek maradtunk a... no, legalábbis önmagunkhoz, és tudjuk, hogy honnétfújaszél!- Mondtam már, hogy bocsánaAngyal a körhintán Z. Németh István 11. rész tót kérek! - mondta egy nyugtalan hang a tömegből. - A Párt legyen hozzám irgalmas!- Nincs bocsánat - ordította Kunkorov, ügyet sem vetve holmi beszólásokra. - Nincs bocsánat azok számára, akik ugyanazt mondják, gondolják és teszik, mint amit mi mondunk, hiszünk vagy teszünk. Az ilyenek nem kaphatnak személyazonossági igazolványt, hiszen személyük nem azonosíthatóan birtokolja az általunkjóváhagyott tulajdonságok abbéli részét, amely feljogosítja őket az italboltban való vásárlásra. Ekkor egy éles dörrenés hallatszott a vezérkar felől, s - tette súlyától teljesen összeroppanva - a szégyenlős hang örökre elhallgatott.- Áldozatok nélkül nem megy sóhajtotta Kunkorov. ★ * * Az író minél tovább hallgatózott, annál többet tudott meg az Új Álszent Gyülekezet elnevezésű, rendkívül szélsőséges nézeteket valló szekta összejövetelének okán. Kiderült, hogy a Felső Ti- zenkettek ülnek odakinn a konyhában, s éppen valamilyen szent krumplikását esznek reszelt vöröshagymával. Az is kitudódott, hogy valami külföldi „új álszentet” várnak, akinek érkeztét Világszövetségük ígérte tegnap estére. Valamilyen Szent Csónakot is emlegettek folyton, amely a nemsokára bekövetkező Szent Áradáskor csupán és kizárólag az arra érdemeseket - tehát a gyülekezet tagjait - menti meg. Az író akárhogy tapasztotta a fülét az ajtóra, ennél többet nem tudott meg. Kénytelen volt beérni töredékes információkkal, s rábízni magát színészi képességeire, lelkét pedig a Nagy Báb- mesternek ajánlania, hiszen odakinn is így emlegették az Urat. ,A legjobb védekezés a támadás!” - dobolta a fülében egy ér. „Ha rövid a kardod, toldd meg egy kérdéssel!” - szellemes- kedett egy másik. Kissé megszédült, s nekidőlt az ajtónak, amely a súlyától kicsapódott, ő meg abban a pillanatban a szőnyegen találta magát - kíváncsi és meglepett pillantások kereszttüzében...- Hát itt vagyok, jól vagyok - dadogta Lázár rákvörösen. - Remélem, maguk is jól érzik magukat... Már csak a Szent Csónak miatt is...- Ó - sóhajtotta Shaomi áhítattal. - Hát felébredt.- Fel - mondta az író bizonytalanul. - És ideje már, hogy az egész világ felébredjen! Szavait általános örömujjongás kísérte. A szekta tagjai egymás után letérdeltek, és buzgón a padlóba verték a fejüket. Az író összes testi és lelki sebesülése belesajgott a látványba. Ő is letérdelt, és kíváncsian várt. Nem szeretett volna semmit könnyelműen elrontani. Mikor a Tizenkettek eléggé elszédültek már, szemrehányón néztek Lázárra.-A Szent Köszöntés! - figyelmeztették. it tehetett? Amihez amúgy is kedve volt... Öt kemény koppantás! Csak hogy lássák, ő is eléggé álszent tud lenni, ha akar. Az író szédelgő fejjel állt fel a kopottas előszobaszőnyegről. Közijén állandóan mosolygott, nehogy felkeltse a gyülekezet gyanúját. ATizenkettek olyan áhítattal néztek rá, mintha most tért volna vissza egy sikers Mars-expedícióból. Shaomi gyengéden átkarolta és a konyhába vezette. - Kérem, fogyassza el a Szent Reggelit! Sajátkezűleg készítettem. „Ebben a szektában minden szent” - villant át Lázár agyán. Amennyire meg tudta állapítani, a reszelt vöröshagyma meílé tálalt krumplikásába - nyilván nem tévedésből - némi méz, bors és ecet is került. Amikor Shaomi elfordult, hogy bekapcsolja a mikrohullámú sütőnek álcázott tévékészüléket, az író az egészet belekanalazta egy papírzacskóba, s kihajította az ablakon. Éppen meg akarta kérdezni a konyhatündért, hogy kaphatna-e egy tányér nem túl szent tojásrántottát méz, bors és ecet nélkül, amikor arra lett figyelmes, hogy a tévében a bemondónő egy régi fajtájú katonai zubbonyt visel.- Ez valami új divat?-Á, dehogy - nevetett Shaomi. - Ez egy titkos jel. Azt jelenti, hogy megint a Zöld Elmék Pártja került hatalomra.- Zöld Elmék? - az író még az éhségéről is elfeledkezett. - Ezek környezetvédők?- Környezetszennyezők - felelte Shaomi, miközben a kamrából egy óriási zászlórudat cipelt ki, amelynek a végére színes csipeszek segítségével egy hatalmas konyharuhát rögzített. Kihajolt az ablakon, s vadul lengetni kezdte a rögtönzött zászlót. (folytatjuk)
