Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-07-31 / 31. szám

2 1996. július 31. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Piacgazdaság, óh! S. Forgon Szilvia Egész télen a nyarat vártam. A hosszan tartó hideg után a meleget és azt, hogy végre le­gyen friss zöldség, gyümölcs. Hogy a katasztrofális áron vesztegetett külföldi áruk után végre olcsó pénzen ha­zait is vehessek. Meg ehes­sek. Eljött a nyár, kiböjtöltük a jó időt, csodák csodájára a termés is beérett, a zöldsé­gesboltok pultjain, a piaci standokon mégis hiába kere­sem az olcsó hazait. Csak drá­ga van - ha hazai, ha külföldi. Már ha az ember a minőséget keresi. Mert vehet éppen ol­csóbban (nem olcsón!) éret­len barackot, fonnyadt papri­kát, rothadó paradicsomot, de kinek kell? így a városi ember, akinek nincs más kertje az egy lépés széles, két lépés hosszú balkonon kívül, a gazdag árukínálat ellenére sem élvezheti a nyár zamatait olyan mértékben, ahogy sze­retné. Egyszerű vásárlóként nem értem, milyen szabályok irányítják mifelénk a piaci árakat. Hogy létezik az, hogy a kistermelő is panaszkodik, meg a piaci árus is nyög, a vevőről már nem is beszélve. Pedig legtöbbször az utóbbin csattan az ostor, akár drága pénzen vesz éretlen dinnyét, akár olcsó pénzen vesz éret­len dinnyét. De úgy kell neki! Miért akar már júliusban dinnyét enni?! A sok nyögés mellett azért érdemes lenne elgondolkodni, vajon ki a fe­lelős a piaci állapotokért? A kistermelő, aki örül, ha nem marad nyakán a termés, s a beléfektetett pénz és energia legalább töredéke megtérül, vagy az eladó, akinek, ha meg akar élni, be kell szerez­nie az árut és el is kell adnia. Akár áron alul is. Úgy tűnik, a zöldség- és gyümölcstermesz­tésre mindenki ráfizet, de leginkább a vásárló, akinek szezonban is meg kell gon­dolnia: fél- vagy egy kiló pa­radicsomot vegyen a lecsójá­hoz. De ha sejtésem nem csal, valakinek vagy valaminek kell itt lenni, aki (ami) a sok nyögésből, sóhajtozásból, ká­romkodásból profitál. Annak, gondolom, nem probléma megvenni a nyári zöldségle­ves hozzávalóit. Vendégkommentár Ádáz küzdelem Mészáros Károly ________ Év tizedek óta folyik az ádáz küzdelem termelő és felvá­sárló között. Bár egyazon anyaggal dolgoznak, különbözőek az érdekeik. Az ellentétet nem lehet felol­dani. A rövidebbet mindig a termelő húzza, mert ha már megtermelte az árut, túl is akar adni rajta. Rendszerint áron alul adja el, s megfo­gadja, hogy soha többé nem ültet egyetlen karfiolt, papri­kát, uborkát, paradicsomot stb., a kajszibarackot pedig lekvárnak főzi meg. Annyi lekvárt természetesen nem lehet főzni, amennyi barack az idén - a kései kitavaszo­dás ellenére is - megtermett, így kénytelen azt is áron alul eladni. A felvásárló ezen a héten potom hat koronát ad a kajszibarack kilójáért, míg a piacon tizennyolc korona a barack ára. Egyhar- madát kapja a termelő! Kivágom a fát is, mondja a paraszt dühében, de aztán mégse teszi, mert az a két-háromszáz korona is jól jön a mai élelmiszerárak mellett. Meglepő - s ezt a nagygaz­daságok vezetői sem értik -, hogy mindennek van ára, csak éppen a mezőgazdasági termékeknek nincs. Pedig ma már nem olcsó az előállításuk, hiszen öntö­zés, minimális vegyszerezés és trágyázás nélkül nem le­het termelni. Nem is beszél­ve a primőr áruról, melyet csak üvegházakban, fűthető fóliasátrakban lehet előállí­tani. Az ilyen felvásárlási árak mellett ez azonban egyáltalán nem fizetődik ki. Talán csak annak, aki szabad piacon kísérletezik eladásuk­kal. Az viszont sok nélkülö­zéssel, megaláztatással jár. Törvények, előírások szabják meg az eladás módját és lehetőségét. S meg kell küzdeniük az adóellenőrök egyre nagyobb szemtelensé­gével is. Az egyenlőtlen csata tehát tovább tart, a végkimerülésig. Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Modern élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság, Nagyvilág: Szénási György Riport: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszol­gálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkülde­mények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A termelőtől a vásárlóig... Miért huszonöt, ami hét-nyolc? V. Krasznica Melitta _______ Eg yünk sok zöldséget és gyü­mölcsöt! - hirdetik a propagá- ciós röplapok szinte minden or­vosi rendelő várójá­ban. A szakemberek szerint 120-130 ki­logramm zöldséget kellene fogyaszta­nunk évente. Sajnos a szlovákiai átlag messze elmarad ettől az értéktől. A rossz táplálkozási szokásainkon kívül jenetős mértékben befolyásolja ezt pénztárcánk vastagsága. Amikor még július vége felé is 20-25 koronába kerül egy kiló paradicsom, vagy paprika, sen­ki nem csodálkozhat azon, hogy egyre kevesebb zöldséget fogyasztunk. Pedig a kínálat bő, a ha­zai termelők érté­kesítési gondokkal küzdenek és az ala­csony felvásárlási árakra panaszkod­nak. Arra kerestük tehát a választ, mi­ként lesz például a 7-8 koronás paradi­csomból 25 koronás, mire a fo­gyasztóhoz kerül. Q Lehetne olcsóbb is Q Nem várható változás Úgy látszik, mégis a maguk árajánlata a legelőnyösebb, fiúk... Magdaléna Valsíková, a zöldségtermesztési kutatóintézet igazgatója: A Nem lehet csodálkozni, hogy ^ emelkednek az árak, hiszen az előállítási kölségek a néhány évvel ezelőtti szint többszörösére rúgnak. Az energia, a gázolaj, a víz ára egyaránt növekszik, nem is beszélve a vegyszerekről, műtrágyákról. Én a legnagyobb problémát abban látom, hogy nálunk nem léteznek olyan mar­ketingközpontok, mint a fejlett nyugai országokban, például Hollandiában vagy Belgiumban. Lényegük, hogy ott történik az áru leadása, nincs sok láncszem. Ott nem licitálnak egymás alá a felvásárlók és az keres az árun, aki valóban megdolgozott vele. Néhány évvel ezelőtt, pontosan ‘93-ban a hollandok számunkra is kidolgozták ilyen centrumok tervét, de gyakorlati megvalósí­tásuk azóta is várat magára. Egy­szerűen nincs rájuk pénz. A ter­melők üyen szinten nem tudnak összefogni, biztosítani az anyagi hátteret, felülről pedig nem szor­galmazzák a létrejöttüket. Ezért ösztönszerű a piac, mindenki ott és úgy árusít, ahol és ahogyan tud. Es sokszor még örülhetnek, hogy egyáltalán el tudják adni terményüket. Nem hiszem, hogy belátható időn belül változni fog ezen a téren a helyzet. Vavreczky Éva, érsekújvári felvásárló: a Néhány éve foglalkozom fel- ^ vásárlással, elsősorban cseh­országi partnereknek szállítunk. Nem azért, mintha ott drágáb­ban adhatnánk el az árut, de erre a mennyiségre, ami itt megte­rem, a szlovák piac kicsi. Tudom, sokan a felvásárlót okolják azért, hogy drága a zöldség. Pedig egy­szerűen a költségek magasak. Ha a gázolaj litere nem 20 korona körül lenne és egy Avia nem 2 millióba, hanem 200 ezerbe ke­rülne, akkor olcsóbban árulhat­nánk mi is.Több faluban van fel­vásárlótelepem, az ott dolgozó­kat is fizetem. Az ő hasznuk 5 százalék, mi további tízet te­szünk rá. A szállítási költségek 90 százalékát mi álljuk. Keveseknek jut eszébe, hogy az útadó, az összes engedély kiváltásának költsége minket terhel. A ter­melőknek azonnal fizetek az áru­ért, én viszont heteket várok, míg a számlákon keresztül befut a pénz. A termelők rovására írnám azt is, hogy sokszor rossz minőségű árut adnak le. Sok a se­lejt, a láda tetején szép a zöldség, de a közepében silány. Termé­szetesen nagy gond, hogy megszűnőben vannak a konzerv­gyárak, és amelyek működnek is, késve, vagy egyáltalán nem fizet­nek. így a másodosztályú árura szinte egyáltalán nincs igény. Varga László, naszvadi termelő: A Rengeteg kézen megy keresz­tül az áru. Mi leadjuk a felvá­sárlónak, tőle elviszi a kofa, az a nagyraktárba szállítja, onnan egy újabb kofa viszi a piacra vagy a boltokba. Mindenki rádobja a maga hasznát és a végeredmény az, amit a vásárló a pultokon lát. Időnként mi is járunk Mártonba a piacra. A szállítási költségekkel együtt is jól járunk, ha saját ma­gunk adjuk el a temést. Igaz, nem egy esetben megtörtént, hogy ránk szóltak az ottani törzsáru­sok, hogy adjuk mi is annyiért, mint ők, hogy ne vetjük le az ára­kat. Mi a szebb, frissebb áruért kevesebbet kérhetünk, műit ők az esetleg már egy hete leszedet- tért. Csak a termelő és a fogyasz­tó nem tud beleszólni az árba, rajtuk kívül mindenki. Román Matusek, somorjai zöldségbolt-tulajdonos: O Véleményem szerint a nagy­raktárak nagy rabatot dob­nak az árura, mégis sokan a kis­kereskedőket hibáztatják a drá­gaságért. Az árat a kereslet-kí­nálat határozza meg. A felvásár­lóknál a napokban lecsökkent a paradicsom ára. A boltban is csökkentjük, egyelőre azonban nem olyan mértékben, mint a felvásárlóknál. Ki kell ugyanis egyenlítenünk azokat a veszte­ségeket, amelyek az elsőosztá­lyú áru másodosztályúként történt eladásával keletkezett. Lassacskán lefelé mozognak az árak. Én adhatnám valamivel ocsóbban az árut, mivel közvet­lenül a felvásárlótól kapom, de ez nem lenne kóser a többi bol­tossal szemben. Talán még konfliktusba is kerülnék belük. Olvasói levél Pimaszgazdaság 4x7=28=400%. Ez egy ma­gyarországi egyenlet is lehetne. Ott csak 100 Ft 1 kg kenyér. Csak. A pimaszgazdaság. 7=28. Ez pedig egy itteni egyenlet. Hétért veszik a papri­kát, 28-ért adják. Hozzáadott érték 6%, fuvar 2% per kg. A többi törvényes lopás: 382%. Zöldségpiac. A piac sógor! A termelőnek annyit dobnak, hogy legyen ereje leszedni a következő termést. Államilag törvényesített maffia az egész. Tavasszal 60-at adtak kilójáért, de darabra árulták. Még csak 1996 júliusa van. Mindenről írnak az újságok, csak a hazai rablásokról hall­gatnak. Tudom miért. Mert muszáj. Létkérdés. Szőllős Imre Nemesócsa Sok érdekes témáról olvashatunk Nagy érdeklődéssel követem nyomon a Vasárnapban megje­lenő olvasói levelek kritikáit és a lap új arculatát elismerő hoz­zászólásokat. Én magam az utóbbiak táborához szeretnék csadakozni. Családom immár több éve rendszeres olvasója a Vasárnapnak. Úgy gondolom, hogy ennek a családi maga­zinnak az olvasása sok örömet szerez fiatalnak idősebbnek egyaránt. Az új köntös, az új beíső elrendezés csak javára szolgált az újságnak. Egy-egy számban nagyon sok érdekes témáról olvashat az ember. Az. hogy egyes riportok (pl. politi­ka) megrövidültek, szerintem bizonyos részben előnyére szol­gál, hisz így azok is elolvassák. akiket különben nem érdekel különösen ez a téma. Minden héten nagyon várom a szerdát, amikor a postás ház­hoz szállítja a Vasárnap új szá­mát és egy kávé mellett máris hozzálátok az olvasásához. Leg­több esetben egyetlen cikket sem hagyok ki, hisz az egyes ri­portok, beszámolók az élet más és más területére engednek szá­munkra betekintést, mindenki számára közérthető módon. Kusnyír Eleonóra Mátyóc Túl sok a külföldi sztár Szíves engedelmükkel én is hozzájárulnék szerény vélemé­nyemmel a VASARNAP új for­májához. Hosszú évek tapaszta­lataim szerint a vezércikk min­dig az első oldalt foglalta el, ami az újság hovatartozását jel­lemezte. Nekem nem tetszik az új köntös, a tartalom is lehetne érdekfeszítőbb és színesebb. Zavaróan hatnak a feketerámás megemlékezések itt-ott elhe­lyezve a cikkek között. Sok a cikk a külföldi sztárokról és kevés a külhonban élő ma­gyar prominens személyekről. Nézetem szerint a Szexposta sem illik a gyerekeknek szánt olvasmányok közé. Szeretnék több interjút, cikket olvasni Szlovákiában élő, a politikában érdekelt, magyar közéleti sze­mélyekről. Tudom, nehéz sok­féle követelménynek eleget ten­ni, hogy a közkedvelt VASÁR- NAP-ot szívesen és hétről hétre türelmetlenül várva olvassuk. özv. Kovács Péterné Kassa

Next

/
Thumbnails
Contents