Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-31 / 31. szám
Politika 1996. július 31. 3 Interjú Otto Sobekkel, a Kárpáti Németek Szlovákiai Egyletének alelnökével Észak-írországban - újra „változatlan”... Kísért a benesi örökség „Sem most, sem a jövőben nem akarunk amolyan mintakisebbség szerepében tetszelegni.” Fotó: Prlkler László Miklósi Péter______________ Szlovákiában - magyar és német viszonylatban - manapság melyek a kisebbségi lét közös, vagy eltérő jellemzői? Ez irányú gondjaink zöme közös, noha szándékaink megvalósításának eszközei aligha általánosíthatók, hiszen ma már teljesen más alaphelyzetben lévő és összehasonlíthatatlan létszámú közösségi bázis támogatja törekvéseinket. A Szlovákiában élő magyarok az ország összlakosságának tíz-tizenkét százalékát teszik ki, ami egy demokratikus államban tekintélyt parancsoló létszám. A németekkel gyökeresen más a helyzet. Szlovákiában a második világháborúig 150 ezren vallották magukat németnek, de ez a lélekszám mára hivatalosan hatezerre, a valóságban talán 15-20 ezerre süllyedt. Ráadásul teljes szétszórtságban és vegyes házasságokban élünk, így Szlovákiában csupán két olyan település van, ahol a német ajkú lakosság aránya valóban tekintélyesnek mondható. Az egyik Mecenzéf, német nevén Metzenzeifen; a másik a szepességi Chmel’nica, amelyet a németek Hobgarten- ként, a magyarok Komlóskert- ként ismernek. Sajnos, évtizedeken át egyáltalában nem voltak sem óvodáink, sem iskoláink, ezért ma már az egyébként német származású középnemzedék is gyatrán beszéli szüleinek anyanyelvét; a fiatalok és a gyerekek pedig jobbára csak szlovákul tudnak. Gondolom, ez kifejezően érzékelteti kisebbségi gondjaink eltérő hangsúlyait. 1990 szeptemberében létrehoztuk a kárpáti németek itteni érdekképviseleti és kulturális szervezetét, s lényegében a nulláról kellett újraindulnunk. Egyesületünk jelenleg már négyezer tagot számlál, s ez is jelzi, hogy a Szlovákiában élő németek száma jóval több, mint azt a statisztikák kimutatják. A kárpáti németek lélekszámá- nak drámai csökkenését az önfeladás vagy a tudatos asszimi- lálás okozta? A kettő együttesen, bár az önfeladás az asszimiláció egyik formájaként is tetten érhető. A brutális elnemzetietlenítés iskoláink, kulturális intézményeink felszámolásával kezdődött, majd hosszú harc indult minden ellen, ami összefüggésbe volt hozható a németekkel. Az évtizedekig tartó németellenesség láttán azután sokan feladták a kilátástalannak tűnő harcot. Közös gondunk a benesi dekrétumok. Önök 1995-ben hivatalos nyilatkozatot is közzétettek ezzel kapcsolatban, s politikai jellegű felszólításukban a dekrétumok teljes körű hatálytalanítását és az 1948 előtt elkobzott vagyon visszaadását sürgetik a ma is Szlovákiában élő németeknek! Igényeink nem újak, tavaly csak hangsúlyosabban fogalmaztuk meg őket. A Kárpáti Németek Szlovákiai Egyletének megalakulása óta napirenden tartjuk az egyetemes erkölcsi elvek és az emberi jogok szempontjából egyaránt igazságtalan benesi rendelkezések mielőbbi anulá- lását. Szerintünk elkerülhetetlen az őszinte szembenézés a második világháborút követő időszak hibáival, jogtalanságaival. A közhangulat, a belpolitikai realitások tudatában megtörténhet, hogy Szlovákiában egyelőre nem találtatik kellő bátorság és akarat a mindmáig hatályos Benes-dekré- tumok eltörléséhez; ezért - kompromisszum gyanánt - első lépésként megelégednénk e dekrétumok gyakorlati következményeinek mielőbbi jóvátételével, azaz a jogtalanul konfiskált vagyon visszaszolgáltatásával. Tehát az idevágó vagyonjogi kérdések rendezésével. Ha ez sem történik meg, akkor ezt, a többségi szlovák nemzet állampolgáraival szemben, a Szlovákiában élő németek nyílt diszkriminációjának fogjuk tekinteni. Az Európa Tanács felvette soraiba az önálló Szlovákiát, s az akkori Meciar-kormány vállalta a dekrétumok máig ható örökségének elboronálását... Igen, ez az ET előírásai teljesítésének természetes velejárója. Véleményem szerint hiába hát a huzavona, az esetleges taktikázás, hogy mit igen, mit mégsem, vagy majd csak később, elvégre aki az Európai Uniónak is tagja kíván lenni, annak illik összhangba hoznia saját jogrendjét az unió chartájával. Ez utóbbi viszont szöges ellentétben áll a kollektív felelősséget emlegető Benes-dekrétumokkal. A szóban forgó elnöki rendeletek mindmáig elhúzódó ügye Csehországnak is, Szlovákiának is kellemetlen gondja. A benesi dekrétumok sugallta kitelepítés mind a cseh, mind a szlovák országrészben olyan törvényellenes bűntett volt, amelyre mindmáig nem lehet igazolást találni; ráadásul Csehszlovákia nemzetközi hírnevének is sokat ártott. Dél- Csehország, tehát a szudéta vidék pedig máig sem ocsúdott fel az akkori idők jogtalanságainak következményei alól. Németország szemmel tartja-e a Szlovákiában élő németek helyzetét? Állandó kapcsolatban állunk mind az ausztriai, mind a németországi társszervezeteinkkel; de a hivatalos bonni körökkel is élénk az együttműködésünk. Saját iskolahálózatunk kiépítéséhez az ottani pedagógusok hosszabb-rövidebb szlovákiai tartózkodására van szükségünk; de az illetékes német szervek anyagi segítség dolgában sem fukarkodnak. Slobodník úr magyar-magyar viszonylatban a hasonló segítséget előszeretettel Heinlein 1938-as területi autonómia-követeléseihez, Hitler burkolt segítségéhez hasonlítgatja... Nekünk még senki sem tett emiatt szemrehányást. Fontos hozzáfűzni, hogy sem most, sem a jövőben nem kívánunk amolyan mintakisebbség szerepében tetszelegni. Tudatában vagyunk gondjainknak, de pontos képünk van azokról a problémákról is, amelyek mindenképpen közösek a Szlovákiában élő magyarság nehézségeivel. Ön fontosnak tartja, hogy a szlovákiai németek képviselete is jelen legyen a jelentősebb német-szlovák tárgyalásokon? A kisebbségi helyzetünket érintő kérdések megvitatása során mindenképpen igen. És mit szól Helmut Kohl kijelentéséhez, hogy Szlovákia egyelőre alkalmatlan az EU- tagságra? Bízom abban, hogy akiknek szólt az üzenet, azok jól odafigyeltek a kancellár szavára. Első lépésként megelégednénk a konfiskált vagyon visszaadásával. Ulsteri villongások Urbán Gabriella Dermot McShane, mint ezernyi katolikus társa, tüntetni megy, mert protestánsok hergelték napokon át. Tiltakozni akar, talán rombolni, verni, gyújtogatni is. Hogy megszabaduljon a benne felgyülemlett gyűlölettől. Londonderry barikádos utcájára ér, majd egy brit katonai jármű halálra gázolja. Gyászolják, temetik... Mint pár nappal korábban Michael McGoldric- kot. Ő „megrendelésre” ment oda, ahol később meggyilkolták. Kiragadott pillanatképek ezek a nyugtalan Ulsterből, ahol július elején 20 éve nem látott zavargások robbantak ki egy egy „ünnep” nyomán. Minden baj Portadownban indult: itt gyűltek össze az Orániai Rend tagjai, akik a hagyományok szerint meghallgatták a misét, a békéért imádkozó pap szavait. Majd felsorakoztak, hogy végigvonuljanak a katolikus városnegyeden, és emlékeztessék az ott lakókat a Boyne folyó melletti dicső győzelemre, amelyet Orániai Vilmos protestáns seregei arattak az angol tróntól megfosztott, Írországba menekült II. Jakab király katolikus hada fölött. Minden évben robbanással fenyegetnek a több napig tartó felvonulások. Az orániai „lovagok” nemcsak ünnepelni akarnak, hanem hivalkodni, heccel- ni is és megalázni minden katolikust. Ezt a szándékot idén még csak palástolni sem próbálták. A tűzszünet csaknem két éve alatt halmozódott a feszültség, a harag, amelynek az IRA februárban indított pokolgépes hadjárata után robbannia kellett. „Előrelátó” politikusok ezért az észak-ír Királyi Rendőrséggel záratták el Portadownban az orániaiak útját. Protestáns rendőrök kerültek szembe protestáns felvonulókkal, akik ezért is a katolikusokat hibáztatják. Napokon át az „acélfüggöny” előtt ácsorogtak, társaikat buzdítva, hogy gyújtogassanak, elűzzék a protestáns negyedekbe merészkedett katolikusokat. Öt nap után feloldották a blokádot - masírozhattak tovább az orániaiak... Mire volt jó a zárlat? A londoni határozat újabb indulatvihart robbantott ki katolikus oldalon és újabb muníciót adott az IRA-terroristák kezébe. De London már bizonyította, hogy ulsteri politikája következetlen. Nehézkesen indította a békefolyamatot, miután az IRA majd két évvel ezelőtt meghirdette a tűzszünetet, csökönyösen ragaszkodott ahhoz, hogy a tárgyalások előtt a köztársaságiak szolgáltassák be fegyvereiket. Major kormányfő a sértődött szerepét is eljátszotta, amikor Clinton a Fehér Házban fogadta Gerry Adamset,az IRA politikai szárnyának vezérét. Addig gya- núsítgatott és makacskodott, amíg elszunnyadt az egész békefolyamat. Ebből a szunyóká- lásból lett elege az IRA-nak, amely terrorral próbálta felrázni Londont. Major akkor azt mondta, nem hátrál meg az erőszak előtt. A zárlatoldással mégis meghajolt a tomboló tömeg előtt. Most a béketárgyalásokban reménykedik. Protestáns rendőrök kerültek szembe protestánsokkal... A tüntetők zárlatoldást követelnek CTK/AP felvétel Vonal alatt Héjatanács: ha magyar vagy, maradj zöldségtermelő Szűcs Béla __________________ A szlovák értelmiség egyik markáns egyéniségéről az elmúlt hetekben kiderült: a nacionalisták között is egyik legelvakultabb héja lett. Hetvenéves korát meghazudtolva tombol és a nemzeti párt legvadabb magyarfalóit is lepipálva ontja a nyilatkozatokat, cikkeket, beszédeket, újságokban, rádióban, gyűléseken. Slota és a többiek hozzá képest faragatlan kezdők, akik nem tudják olyan szépen becsomagolni magyarellenes gondolataikat, terveiket, mint Slobodník úr, a külügyi bizottság elnöke és az uralkodó párt fő „magyarszakértője”. Nem tudom, mit vétettek neki a magyarok, de legszívesebben „lefejezné” egész szlovákiai politikai képviseletünket, hogy ne politizáljanak, csak „termeljék a zöldséget”. A többit bízzák az államalkotó nemzetre, amely majd a magyarok helyett is politizál és irányítja szervezeteteiket. Csak így lesz nyugalom ifjú köztársaságunkban! (?) Nem szeretek címkéket osztogatni, de most megpróbálom bebizonyítani „az öreg héja” minősítést. Slobodník úr nyilatkozataiban elhangzott fenyegetései közül ezúttal csupán hármat említek. 1. Ha sokat fognak követelőzni a magyarok, gondoskodunk róla, hogy megnyirbáljuk „szuperjogaikat”, amelyek példa nélküliek a világon! A Pozsonytól nemzetiségijogokat követelő országok ezeknek csak a töredékét biztosítják nemzetiségeiknek. Nem árt leszögezni, hogy ami van, az nem a jelenlegi rendszerérdeme, amely még nem számolta fel az évtizedek alatt kialakult és kiharcolt jogokat. Kikezdésük azonban erőteljesen beindult. Egyelőre valóban nem üldözik a kisebbségeket, vannak iskoláik, kultúrájukat művelhetik, ha pénzük van, még újságokat és könyveket is adhatnak ki. Azonban, ha nem alkalmazkodnak a nemzetállam követelményeihez, „majd megnézhetik magukat!” - fenyeget Slobodník úr. 2. A hivatalosan többször megígért és nemzetközi szervezetek, ismert politikusok által is sokszor sürgetett nemzetiségi nyelvhasználati törvényről ezt nyilatkozta a szlovák-magyar alapszerződéshez lábjegyzeteket kiagyalt politikus: „Ha a kisebbségek azt hiszik, hogy olyan törvény lesz, amilyet ők javasolnak,akkor előre megmondhatom: nem olyan lesz. Ha lesz is törvény (?) az pontosan szó szerint olyan lesz, mint az 1990-ben elfogadott nyelvtörvény. Semmivel sem találnak benne majd többet.” Ezért hát e nagy halogatás. De akkor hogyan szavatolja majd az alkotmányban biztosított és az államnyelvvédelmi törvény által megnyirbált jogokat? 3. „Ha a magyar politikusok tovább feszítik a húrt (?), megtörténhet, hogy nem engedélyezzük a nemzetiségi alapon szerveződő politikai erők működését.” Arról soha nem tesz említést Slobodník úr, hogy Szlovákia párját ritkító ország: a lakosság egyötöde más nemzetiségű és minden tizedik magyar. Elég sokan vagyunk ahhoz, hogy demokratikus politikaijogainkat szavatolja Európa, még akkor is, ha a héják csak zöldségtermelő magyarokat szeretnének látni. Olyan nemzetiségi kisebbséget, amelynek nincs értelmisége és fokozatosan elsorvad. Végezetül egy biztató hír: Európában kihalóban vannak a héják. tolikus hada fölött. szárnyának vezérét. Addig gyaen robbanással fe- núsítgatott és makacskodott, több napig tartó amíg elszunnyadt az egész bé- :. Az orániai „lova- kefolyamat. Ebből a szunyóká- ík ünnepelni akar- lásból lett elege az IRA-nak, hivalkodni, heccel- amely terrorral próbálta felráz- lázni minden kato- ni Londont. Major akkor azt zándékot idén még mondta, nem hátrál meg az lni sem próbálták. erőszak előtt. A zárlatoldással csaknem két éve mégis meghajolt a tomboló tö- ódott a feszültség, meg előtt. Most a béketár- lynek az IRA febru- gyalásokban reménykedik.--------------------------------^|;TyVi\.lAVlA' L'S-' ” * 1 ■ ■Kt akv. your 2000
