Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-07-24 / 30. szám

1996. július 24. Sport Bearanyozza Zambiát Samuel Mátete a „georgiai szaunában”? „Nem vagyok szájhős, de világcsúccsal nyerek!” D. Tok Ernő Majdhogynem totemisztikus áhitat övezi őket. Két lábon járó félistenek. S bár a rövidebb sprinttávok körüli hercehurcá­hoz mérten jóval mérsékelteb­ben menedzseltek, az atlétika vérbeli tudorai biztosak benne, hogy a 400 méteres gátfutóknál nincsenek keményebb legények. Ok aztán valóban „legények a gáton”! Nincs ebben semmi túl­zás. Azt mondják, a királyi szám - azaz a 100 méteres síkfutás - mindössze a látvány nyújtotta varázsa miatt tartja transzban immár évtizedek óta a sajtót, ám négyszer olyan hosszan s ráadá­sul gátak között teljes gőzzel gá­zolni végig, s egy teljes körön át a maximális gyorsaság határán vágtázni, az csak az igazán ámu­latba ejtő! E szám nagy öregje, Edwin Moses mondta fénykorá­ban: „A sima 400 méter az önsa­nyargatás tudománya, míg a 400 méteres gátfutás az önsa­nyargatás művészete.” Mindez a nyolcvanas évek dere­kán lehetett, amikor egy kitwei (Zambia második legnépesebb városa) futballcsapatban ellen­állhatatlanul brillírozó, alig 16 éves „versenyló” - fizikumában rejlő játékstílusa miatt becézték így bizonyos Sámuel Matete még csak nem is hallott az adéti- káról. Két év múlva, a római vi­lágbajnokság idején sem tudott érdemben hozzászólni a „témá­hoz”, ám újabb egy esztendő el­teltével, 1988-ban a szöuli olim­pián az akkor alig 20 éves „ver­“ Olimpiai bajnokok férfi 400 gáton — 1896 kimaradt a műsorból 1900 Walter Tewksbury (USA) 57,6 1904 Harry Hillman (USA) 53,0 1908 Charles Bacon (USA) 55,0 1912 kimaradt a műsorból 1920 Frank Loomis (USA) 54,0 1924 F. Morgan Taylor (USA) 62,6 1928 David Burghley (Nagy-Brittania) 53,4 1932 Robert Tlsdall (Írország) 51,7 1936 Glenn Hardin (USA) 52,4 1948 Roy Cochran (USA) 51,1 1952 Charles Moore (USA) 50,8 1956 Glenn Davis (USA) 50,1 1960 Glenn Davis (USA) 49,3 1964 Warren Cawley (USA) 49,6 1968 David Hemery (Nagy-Brittania) 48,1 1972 John Akii-Bua (Uganda) 47,82 1976 Edwin Moses (USA) 47,64 1980 Volker Beck (NDK) 48,70 1984 Edwin Moses (USA) 47,75 1988 Andre Philips (USA) 47,19 1992 Kevin Young (USA) 47,78 1996 Samuel Matete? senyló” már ott „ügetett” Moses nyakán az egyik előfutamban. Az első kanyarig... Féltávnál ugyanis totálisan begörcsölt, és végül annak is örülhetett, hogy a második féltávot egyáltalán képes volt valahogy megtenni. Később mégis az önsanyargatás mellett voksolt. 1991-ben már Afrika 5. legjobbja volt, ugyan­ebben az évben Tokióban, a vi­lágbajnokságon pedig majd­hogynem ismeretlen „pojáca­ként” aranyérmes lett. Sőt, ki- lencvenháromban, a stuttgarti vb-n minden idők harmadik leg­jobb idejével - 47.10-a szám afrikai rekorderévé lépett elő! Balszerencséjére azonban az amerikai Kevin Young ugyanak­kor még nagyobb virtuozitásról tanúskodva a nagy öreg, Moses addigi világcsúcsát - 47.02 - is lepipálta: 46.78! Sajnos, még a tavalyi göteborgi világbajnoksá­gon sem sikerült Sámuelnek be­aranyoznia Zambiát, pedig az őt legyőző Adkinset abban az idényben korábban négyszer is megverte... A sportbúvárok bi­zonyára észrevették, kimaradt a rövid Matete-karrierből egy na­gyon fontos évszám: 1992, Bar­celona. Ezzel a kellemetlen év­számmal bizony alaposan fel is dühítettem riportalanyomat, amikor az atlantai olimpia je­gyében készült interjút éppen a legutóbbi ötkarikás játékokon történt intrikák felidézésével kezdtem: Mintha nem nagyon kedvelnéd a nagy napokat, Szöul után Bar­celonában is bukás várt rád, mellesleg ekkor már mint a nagy esélyesre. Meg lehet ezt valahogyan magyarázni, Sam? Ugye, megérted, miért mon­dom, lehetnél hozzám kedve­sebb is, na de mindegy, meg­szoktam már, hogy örökké ezt vágják a fejemhez. Szöulban még zöldfülű voltam, naivan be­gurultam a táv első felében, aminek az lett a következmé­nye, hogy idejekorán, már félú­ton kikészültem. Ellenben Bar­celonában úgy fordultam be a célba, hogy az utolsó előtti gát­nál átveszem a vezetést - mivel köztudottan a hajrámról vagyok híres -, ám miközben arra fi­gyeltem, hogy hol tartanak a ve­télytársak, bal térdemmel picit megkocogtattam a gátat, s né­mileg megbillenve, egyensúlyo­mat korrigálva, a szomszédos pályára landoltam, amiért per­sze azonnal diszkvalifikáltak. Figyelmetlenség, avagy a túl­zott versenyláz okozta a vesz­ted? Is-is, azaz talán mégiscsak in­kább az előbbi. Pontosabban technikai bizonytalanság: mi­közben az utolsó előtti gát fölött siklottam, tudat alatt már az utolsó járt az eszemben, ponto­sabban az utolsó utáni finis, mi­velhogy piszok erősnek éreztem magam arra, hogy az utolsó lé­pések során valamennyi előttem futót lehajrázzam... Atlantában aztán óvatosabb és türelmesebb legyél, már csak azért is, mert még Göteborgban fogadtam egy kollégámmal, hogy az olimpián végre valahá- ra te nyersz majd... Na és mekkora a tét? Mert ha nem kevés forog kockán, akkor talán megegyezhetünk. Vagy az enyém a fele zseton, vagy „vélet­lenül” megint megbotlom... A viccet félretéve, nem tettél rossz lóra, a befutó én leszek! Nem vagyok szájhős, Atlantában vég­re bearanyozom Zambiát, és Ke­vin Young orra alá is török egy jó adag borsot, mert 46,6 körüli világrekordot futok! Egy gyermetegen primitív kí­váncsiság: mégis, honnan ez a nagy önbizalom? Nem beszélek a levegőbe! Edzé­seken - rendre csupán 90 száza­lékosan hajtom magamat - 47,3 körül futok immár hónapok óta. Számold csak ki, a hiányzó tíz Egy párharc, amely már sohasem ismétlődhet meg. Matete O'obbról) az azóta tragikusan elhunyt ukrán Európa-bajnokkal, Oleg Tverdoglebbel viaskodik a pozsonyi tartánpályán. Vlado Gloss felvétele százalék durva öt tized, s a ma­radék két tizedet pedig kihozza belőlem az olimpiai versenyláz, meg a vetélytársak túlzott ma­gabiztossága. Csakhogy a meteorológusok szerint a verseny idején leg­alább 35 fokos kánikula és 90 százalékos páratartalom, vagy­is valóságos szauna „kedveske­dik” majd nektek. Bár egy zam­biainak ez meglehetősen szok­ványos időjárásnak tűnik... Jól sejted, a hőség is nekem ked­vez majd, s miközben a többiek szenvedni fognak, én felszaba­dultan beszáguldok a célba. Egyébként, hogy nagyon őszinte legyek, ez a mérhetetlen opti­mizmus nálam a feszültségek le­vezetését szolgálja, csupán ezért remélem, nem tűnök egy bekép­zelt hájfejnek, ha üyeneket mondok... Miért, talán ennyire odafigyelsz arra, milyennek látnak mások? Nem vagyok gép, igyekszem odafigyelni másokra. Felülete­sen nézve talán egy beképzelt hólyagnak hisznek, ennek ellen­ére én mindig szívesen állok például a riporterek rendelke­zésére is, mert ebből az interjú­ból is sok mindent tanulok, vagy lega-lábbis lemérem, mit tudnak rólam. Emitt-amott ki­derül, hogy a világ különböző pontjain milyen is az imidzse Sámuel Matetének. Meg aztán, hogy nézne az ki, ha folyton- folyvást azt válaszolnám, tanul­tam a hibáimból, s mindent megteszek majd az olimpiai arany érdekében. Nem jobban hangzik, ha egyenesen kimon­dom: igenis én nyerek majd At­lantában?! Szerintem úgy lenne tisztességes, ha ezt mondaná mindenki, elvégre senki sem ezüstért vagy bronzért verse­nyez, ha történetesen ő a világ egyik legjobbja valamiben. Én bevallom, a legjobb, a legesleg- jobb akarok lenni! Apropó, s a focit miért mellőzted, talán mert még ide­jében rájöttél, hogy ez mégsem a te műfajod...? Zambiában a foci és a kosárlab­da a menő. Aki jó fizikumú, az vagy focistának vagy kosaras­nak indul. Ami engem illet, ak­kor mondtam búcsút a futball- nak, amikor valaki egyszer arra próbált rávenni, hogy ha gól­helyzetbe kerülök, rúgjam mellé vagy fölé, mert így jobb lesz. Hát én ebből tovább nem kértem. Hogy Sámuel Matete nyeri - rá­adásul világcsúccsal - az „önsa­nyargató művészek” olimpiá­ját, a férfi 400 méteres gátfu­tást, azt szinte biztosra vehet­jük. Elvégre ő maga mondja ezt, s az örök másodikra végre tényleg rámosolyoghatna már a szerencse is... Könyv jelent meg Hargitayról Könyvet adtak ki Magyaror­szágon Hargitay Andrásról, a magyar úszósport legendás alakjáról. Címe: Négyes pá­lyán. Az öt fejezetből álló kötet felöleli a neves sportoló életút­ját, gyermekkorától a sportpá­lyafutása legfontosabb állomá­sain át az állatorvosi hivatásá­nak megkezdéséig. - Amit, s ahogy megéltem, és úgy éreztem, hogy másoknak is ér­dekes lehet, megírtam köte­temben - nyilatkozta Hargitay. - A négyes, a bajnokok pályá­jáig vezető utam, s harcaim be­mutatását tartalmazza a mű, amely bebizonyította számom­ra, hogy nincsenek véletlenek. Öt év alatt a Föld körül Kilencvenegy december else­jén indult el Genovából, és kilencvenhat június végén érkezett a pulai kikötőbe az Equator hajó, amelynek fedélzetén a székesfehérvári Gál család, vagyis József, a családfő, neje, Judit és fiuk, József megkerülte a Földet. Ugyanarról a Gál Józsefről van szó, aki a nyolcvanas években Fa Nándorral - első magyarként - már körülhajóz­ta bolygónkat. A mostani út­juk során tapasztalt termé­szetrajzi és néprajzi érdekes­ségekről, az expedíció min­dennapjairól, a család élmé­nyeiről két könyv jelenik meg. Az egyik kiadvány szerzője Gál József. Az inkább gyere­keknek szóló másik könyvben Judit tolmácsolja immár tízéves fiuk gondolatait. Gálék tízmillió forintot költöt­tek a hajóra, nagyjából ugyanennyit egyéb költségek­re. Vagyonukat ráfordították a vállalkozásra, de még így is az utazás kiadásainak háromnegyed részét támogatóik fizették. Muster csak barátságról beszél Thomas Muster nem sok vizet kavart idén Wimbledonban. De a brit sajtó mégsem hagyta figyelmen kívül. Újra előszed­Muster teniszjátéka alig érde­kelt valakit Wimbledonban Archív felvétel te Sarah Fergussonnal kapcso­latos románcát. Az osztrák teniszező azonban tagadta, hogy közeli viszonyba került volna az ex-yorki hercegnővel, aki májusban vált el András hercegtől, Erzsébet ki­rálynő másodszülött fiától. Egy interjúban Muster elárul­ta, miért értik meg egymást olyan jól Fergie-vel: - Mind­ketten hasonló helyzetben va­gyunk, ő is nagyon magányos és csak néhány emberben bíz­hat meg. Az ő pozíciójában szinte képtelenség barátokat szerezni. Meg tudom érteni, milyen az, amikor valakit ki akarnak használni. Sarah és én sokat beszélge­tünk magánügyeinkről, de semmi többről nincs szó... Best minden idők legjobbja Egy közvélemény-kutatás alapján az északír George Bes­tét választották meg minden idők legjobb labdarúgójának. A Manchester United egykori kiválósága két angolt, Stanley Mathewst és volt csapattársát, Bobby Charltont megelőzve végzett az élen. Best május huszonkettedikén múlt ötvenéves, harmincegy­szer játszott az északír címe­res mezben. Klubjával 1967-ben angol bajnoki címet szerzett, legnagyobb sikerét pedig az egy évvel későbbi BEK-győzelemmel könyvelhet­te el. 1968-ban őt volt Anglia és Európa legjobb labdarúgója.

Next

/
Thumbnails
Contents