Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-03 / 27. szám
___________________________Nagyvilág Ti tkok, rejtelmek, csodák az emberi tudat feneketlen mélységeiből Időutazások hipnózisban Előző életeink hipnotikus álomban felmerülő emlékképeit leginkább a szürrealista művészek alkotásai eleveníthetik meg Kiss PéntekJózsef A parajelenségekkel, a megmagyarázhatatlan jelenségekkel foglalkozó sorozatunk előző részében a lélekvándorlás, a karma tárgykörével foglalkoztunk, nagyon röviden, most a reinkar- nációs hipnózis jelensége mint a lélekvándorlás egyik lehetséges bizonyítéka van soron. A reinkarnációs hipnózisról mint lehetséges bizonyítási eljá- rársól csak akkor érdemes egyáltalán beszélni, ha feltétel nélkül elfogadjuk, igenis, éltünk már korábban, és jelenlegi földi életünk után újabb és újabb lehetőségek, életek következnek számunkra. Meg kell jegyezni azt az érdekességet is, hogy a földkerekségen élő emberiség jóval jelentősebb hányada hisz a lélekvándorlásban, mint ahány az egyszeri és megismételhetetlen élet lehetőségében. Induljunk ki abból, ami van, a most-ból. Az előző életekbe történő hipnotikus utazás lehetősége - akár (tegyük fel) valóban a korábban már megélt életek tudatalattiban megbúvó lenyomatait hozza fel bennünk, akár a képzelet, az emberi psziché játéka csupán - az önfeltárás egy lehetőségét kínálja. A hipnózisban történő, az előző életbe való (regressziós), illetve az eljövendő életeinkbe történő (progressziós) utazást nem úgy kell elképzelni, hogy az alany valamely neves történelmi személyiség bőrében találja magát. A leggyakrabban nem fáraók és hadvezérek, tudósok és ...adatokat említ több ezer kilométerre levő helyekről és _____időben_____ év ezredek távolába merülő eseményekről... költőóriások hétköznapjaiba ringat a hipnózis, hanem egyszerű emberek; sorkatonák, szolgák, közönséges halandó polgárok egykori életének jelenetei villannak fel. A hipnózis állapotában egyszer csak felmerül a kép; a környezet, emberek és események. Egyszerre ismerősnek tetszik minden, ami a mélytudat mélyén rejtőzött addig. Van olyan is, amikor ott vagyunk, és mintegy belülről éljük a helyzeteket, de az is előfordul, hogy filmszerűen, külső szemlélőként látjuk a történéseket. „Egyszerű eladólány voltam egy középkori európai városban. Finom ruhákat árultunk, és jól ment a bolt, mert nálunk vásároltak a város vezető tisztviselői. Egyiküknek megtetszettem...” - így beszélt a hipnózisban átél- tekről az egyik alany. Arra emlékezett, hogy a hódoló ajánlatait sorra visszautasította. Az önérzetében sértett tisztviselő fenyegetései pedig valóra váltak. „Katonák jöttek értem, és tárgyalásra vittek. (...) Aférfi boszorkánysággal vádolt, én pedig nem is védekezhettem. Lefejezés általi halálra ítéltek, amit a főtéren kellett végrehajtani.” A hipnózis során nem időrendi sorrendben, hanem a képek jelentéshordozó tartalma szerint összevissza jelennek meg a jelenetek. Olyan furcsaságok is kísérőjelenségek lehetnek, mint például az a jelenség, amikor minden átmenet nélkül a hipnózisba merült személy egy általa ismeretlen nyelven (gyakran ma már nem is használt, holt nyelveken, esetleg valamilyen törzsi nyelvjárásban, vagy tájszólásban) szólal meg és beszél folyamatosan. Máskor olyan adatokat említ több ezer kilométerre levő helyekről és az időben évszázadok vagy évezredek távolába merült eseményekről, amelyek gondos kutatás után azonosíthatók. Mint említettük, nem csupán visszafelé, de előre is utazhatunk. A jövőbe. A bökkenő az, hogy a jövendő életbe tett hipnotikus kirándulások eseményei nem ellenőrizhetőek, és inkább valamilyen sci-fi képsorra emlékeztetnek, mintsem az elképzelhető reális jövőkép vizuális megjelenésére. Csupán az a megdöbbentő, hogy az ilyen jövő-környezetben megelevenedő személyes élmények ugyanolyan valóságosan hatnak, akár a múltból előho- zottak. Kész regény annak a Janet nevű hölgynek az esete, aki a hipnózisban először 1693-ban angliá- ban élt, Tabatha néven, anyjával és mostohaapjával, aki meg akarta erőszakolni. Csak anyja közbelépése mentette meg. Ezt a középkori franciaországi hipnotikus élmény követte. Giselle- nek hívták. Az időben történő ugrás következő állomása a „ Boszorkánysággal vádoltak, és lefejezés általi halálra ítéltek, amit a főtéren kellett végrehajtani.” 3015. esztendő volt. Janetet ekkor Melodeának hívták. A Shí- ron rendszer egyik kis holdján lakott, sok fényévnyire a Földtől. A kolónia egy üvegbúra alatt élt. Az épületek kör alakúakvoltak. Terapeuta: Mesélj az életedről, Melodea! Janet: Ma elszomorodtam... Terapeuta: Mi történt? Janet: A nagyapám tegnap meghalt, és most jöttem vissza, miután a halottat megnéztem. A gyűrűk gyönyörűek voltak. (Sírni kezd.) Terapeuta: Mit értesz gyűrűkön? Janet: Amikor meghalunk, két nagy kristálykarika veszi körül a testünket. Ezek tisztítják az auránkat, és megkönnyítik a másik dimenzióba való átmenést. Hogy az előző és eljövendő életek emlékképei nem a termékeny képzelet szüleményei-e csupán, senki sem tudja egyértelműen cáfolni vagy bizonyítani. Nem is lehet. Ma még nem. Ezért ezzel fölösleges foglalkozni. A lélekgyógyászat mindenesetre eredményesen használja a hipnózist, amelyet csak képzett szakember vezetése mellett érdemes és szabad alkalmazni. 1996. július 3. 7 Prágai levét Belvárosi séta Cséfalvay Ildikó Színházba invitált egy barátnőm a minap egy Sartre- darabra. Még volt egy óránk az előadás kezdetéig, ezért úgy döntöttünk, végigsétálunk a Vencel téren, majd a Műstek útkereszteződésen, s csak a Május áruháznál (újabban K-Mart, de ezt valahogy senki sem akaija tudomásul venni) kanyarodunk vissza a „Cinohemí divadlo” felé. A Vencel téren annyi a turista, hogy csak csigalassúsággal lehet haladni, ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a tavalyi év folyamán összesen 98 600 507 turista látogatott el a Cseh Köztársaságba. A turisták közül legtöbben angolul és olaszul beszélnek, de elvétve magyarokat is hallunk. Sajnálatos, hogy Csehszlovákia kettéválása óta évről évre csökken a cseh-magyar turistaforgalom. Pontos statisztikai adatokkal nem szolgálhatok, mivel 1993 óta a Cseh Köztársaság illetékes hivatalai nem tartják szemmel a magyar turisták számát, mivel nincs egymással közös határunk. Annyit azért sikerült kideríteni, hogy míg pl. 1989-ben 5 millió 534 ezer magyar turista látogatott el hozzánk, addig 1992-ben már csak 3 millió 589 ezer, s manapság bizony a számuk meglehetősen elenyésző. Hasonló a helyzet a Magyarországra látogató cseh turistákat illetően is. Az Ambassador szálló előtt két miniszoknyás „ribizli” árulja kétes bájait. „Ildi, ezek szerinted azok”?, kérdezi a barátnőm. „Kétségkívül”, felelem. „Te, tudod, hogy nem is olyan buták ezek a ribizlik? Míg a legtöbb munkaadó le sem szarja az inflációt, ezek évente emelik szolgáltatásaik tarifáit. Nemrég olvastam az egyik bulvárlapban, hogy amíg tavaly 300 koronába került a „kézimunka”, addig ma már 700-ba kerül, az „oboá- zás” a tavalyi 700 koronáról 1000-re emelkedett, s a tavaly 1000 koronás „timi-tömi” az idén 1500 koronába kerül. Mit szólsz hozzá? S ezek természetesen csak az utcai árak, egy minőségi szállodai prostituált 500 márkát is elkér egy munkáért.” Végül megegyeztünk abban, hogy egyikünk sem irigyli őket. A Vencel tér alsó részében német turisták röplabdáznak az utcán, közép-amerikai zene ritmusára, mivel mellettük egy csoport mexikói zenél. A műsteki nagy órás ház alatt az orosz szuvenírok nagy választéka kapható. Letérünk a Május áruház felé, s ott az egyik pádon olyan produkció folyik, amitől mindig felfordul a gyomrom. Egyidősebb rokkant férfi tőröket és késeket nyel. Szerencsére a barátnőm ízlése megegyezik az enyémmel, így gyorsan megszapo- rázzuk a lépteinket. Nem sokkal odébb egy orosz - mint később kiderítettük, jekatye- rinburgi - néptánccsoport lép fel népes közönség előtt. Nagy sikerük van, ami nem csoda, mert szíwel-lélekkel csinálják, ügyet sem vetve a nehéz, sötét színű népviseletükre, a nyári kánikulára. Emelkedett hangulatban érkezünk a színházhoz. A darab megkezdődik, s mi gyorsan elkomolyodunk, mivel Sartre képzeletbeli pokla pár méternyire zajlik előttünk. Apróhirdetés Köszönetnyilvánítás Fájdalmas gyászunkban köszönjük a rokonoknak, barátoknak, Ismerősöknek, a falu lakosságának, akik 1996. június 4-én elkísérték utolsó útjára a zsitvabesenyöl temetőbe RECSKA TIBORT, a drága testvért, akit a halál 49 éves korában hirtelen ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok koszorút, virágot és a részvétnyilvánítást. Külön köszönet a Csemadok helyi szervezetének a utolsó búcsúbeszédért és a koszorúért. Hat gyászoló testvére V-1486 Vasárnapi pletykák Elolvadta rámenősség A rámenős A férfi odaült a hölgy asztalához, és szó nélkül beleevett a tányérjába, majd beleivott a poharába. A hölgy egy pillanatra megrökönyödött, majd megszólalt:- Talán előbb megismerkedhetnénk, nem?- Minek? Itt már minden világos, nem? Világos volt! Szerelem az első látásra. A kávéházi jelenet szereplőit ma Becker házaspárnak hívják. Persze a leánykérési jelenetből a gyémántgyűrű itt sem maradhatott ki. Egy este, amikor Boris és Babs egy előkelő müncheni étteremben vacsoráztak, és a menyasszonyjelölt elúgrott megigazítani a frizuráját, visszatérte után egy borsónyi gyémántköves gyűrű volt a whiskyspoharában. A zongorista közben kedvenc melódiáját, a Summertime-ot játszotta. Boris azonban nem tagadta meg precíz német voltát és rámenősségét. Miután Babs az első pillanatban nem ájult el a szemére vetette:- Meghívtalak egy szuper vendéglőbe, eljátszatom a kedvenc számodat, a poharadban egy eljegyzési gyűrű ...és te... semmi? Ez lehetetlen! A boldog házasságról napokig írt a sajtó. Azóta Boris már kezd magához térni, és talán teniszezni is újra megtanul. Romantika- Akarsz a feleségem lenni?- Ezt komolyan gondolod? A férfi elővett a zsebéből egy gyémántköves gyűrűt, s így szólt:- Halálosan komolyan! Majd szenvedélyes csók következett. Nos a sztori helyszíne egy ringó csónak a Thalei-tavon Stájerországban, a főszereplői pedig Maria Shriver, a Kennedy család egyik tagja és Arnold Schwarze- negger, akiről ennyit is elég mondani. Ma, tíz év után a döntést egyikük sem bánta meg, és Maria, aki azóta három gyermeket szült, boldog, A romantikus boldogság egy pillanata hogy akkor igent mondott. Pedig a kölcsönös érzelmeket a sajnálat váltotta ki. Maria megsajnáltai!) Arnoldot, mert az egy amatőr-teniszversenyen kikapott az egyik futball- csillagtól. A nézőtéren ülő Maria ekkor elhatározta, hogy vigasztalásképpen meghívja a vesztést egy party-ra. Az udvarlás is romantikus volt, néhány év telt még el a leánykérésig.
