Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-07-03 / 27. szám

___________________________Nagyvilág Ti tkok, rejtelmek, csodák az emberi tudat feneketlen mélységeiből Időutazások hipnózisban Előző életeink hipnotikus álomban felmerülő emlékképeit leginkább a szürrealista művészek alkotásai eleveníthetik meg Kiss PéntekJózsef A parajelenségekkel, a megma­gyarázhatatlan jelenségekkel foglalkozó sorozatunk előző ré­szében a lélekvándorlás, a kar­ma tárgykörével foglalkoztunk, nagyon röviden, most a reinkar- nációs hipnózis jelensége mint a lélekvándorlás egyik lehetsé­ges bizonyítéka van soron. A reinkarnációs hipnózisról mint lehetséges bizonyítási eljá- rársól csak akkor érdemes egy­általán beszélni, ha feltétel nél­kül elfogadjuk, igenis, éltünk már korábban, és jelenlegi földi életünk után újabb és újabb le­hetőségek, életek következnek számunkra. Meg kell jegyezni azt az érdekességet is, hogy a földkerekségen élő emberiség jóval jelentősebb hányada hisz a lélekvándorlásban, mint ahány az egyszeri és megismé­telhetetlen élet lehetőségében. Induljunk ki abból, ami van, a most-ból. Az előző életekbe tör­ténő hipnotikus utazás le­hetősége - akár (tegyük fel) va­lóban a korábban már megélt életek tudatalattiban megbúvó lenyomatait hozza fel bennünk, akár a képzelet, az emberi pszi­ché játéka csupán - az önfeltá­rás egy lehetőségét kínálja. A hipnózisban történő, az előző életbe való (regressziós), illetve az eljövendő életeinkbe történő (progressziós) utazást nem úgy kell elképzelni, hogy az alany valamely neves történelmi sze­mélyiség bőrében találja magát. A leggyakrabban nem fáraók és hadvezérek, tudósok és ...adatokat említ több ezer kilométer­re levő helyekről és _____időben_____ év ezredek távolába merülő esemé­nyekről... költőóriások hétköznapjaiba ringat a hipnózis, hanem egy­szerű emberek; sorkatonák, szolgák, közönséges halandó polgárok egykori életének jele­netei villannak fel. A hipnózis ál­lapotában egyszer csak felmerül a kép; a környezet, emberek és események. Egyszerre is­merősnek tetszik minden, ami a mélytudat mélyén rejtőzött ad­dig. Van olyan is, amikor ott va­gyunk, és mintegy belülről éljük a helyzeteket, de az is előfordul, hogy filmszerűen, külső szem­lélőként látjuk a történéseket. „Egyszerű eladólány voltam egy középkori európai városban. Fi­nom ruhákat árultunk, és jól ment a bolt, mert nálunk vásá­roltak a város vezető tisztviselői. Egyiküknek megtetszettem...” - így beszélt a hipnózisban átél- tekről az egyik alany. Arra emlé­kezett, hogy a hódoló ajánlatait sorra visszautasította. Az önér­zetében sértett tisztviselő fenye­getései pedig valóra váltak. „Ka­tonák jöttek értem, és tárgyalás­ra vittek. (...) Aférfi boszorkány­sággal vádolt, én pedig nem is védekezhettem. Lefejezés általi halálra ítéltek, amit a főtéren kellett végrehajtani.” A hipnózis során nem időrendi sorrendben, hanem a képek je­lentéshordozó tartalma szerint összevissza jelennek meg a je­lenetek. Olyan furcsaságok is kísérőjelenségek lehetnek, mint például az a jelenség, ami­kor minden átmenet nélkül a hipnózisba merült személy egy általa ismeretlen nyelven (gyakran ma már nem is hasz­nált, holt nyelveken, esetleg valamilyen törzsi nyelvjárás­ban, vagy tájszólásban) szólal meg és beszél folyamatosan. Máskor olyan adatokat említ több ezer kilométerre levő he­lyekről és az időben évszáza­dok vagy évezredek távolába merült eseményekről, amelyek gondos kutatás után azonosít­hatók. Mint említettük, nem csupán visszafelé, de előre is utazha­tunk. A jövőbe. A bökkenő az, hogy a jövendő életbe tett hipno­tikus kirándulások eseményei nem ellenőrizhetőek, és inkább valamilyen sci-fi képsorra emlé­keztetnek, mintsem az elképzel­hető reális jövőkép vizuális meg­jelenésére. Csupán az a megdöb­bentő, hogy az ilyen jövő-környe­zetben megelevenedő személyes élmények ugyanolyan valóságo­san hatnak, akár a múltból előho- zottak. Kész regény annak a Janet nevű hölgynek az esete, aki a hipnó­zisban először 1693-ban angliá- ban élt, Tabatha néven, anyjá­val és mostohaapjával, aki meg akarta erőszakolni. Csak anyja közbelépése mentette meg. Ezt a középkori franciaországi hip­notikus élmény követte. Giselle- nek hívták. Az időben történő ugrás következő állomása a „ Boszorkánysággal vádoltak, és lefeje­zés általi halálra ítéltek, amit a főtéren kellett végrehajtani.” 3015. esztendő volt. Janetet ek­kor Melodeának hívták. A Shí- ron rendszer egyik kis holdján lakott, sok fényévnyire a Földtől. A kolónia egy üvegbúra alatt élt. Az épületek kör alakú­akvoltak. Terapeuta: Mesélj az életedről, Melodea! Janet: Ma elszomorodtam... Terapeuta: Mi történt? Janet: A nagyapám tegnap meg­halt, és most jöttem vissza, miu­tán a halottat megnéztem. A gyűrűk gyönyörűek voltak. (Sír­ni kezd.) Terapeuta: Mit értesz gyűrűkön? Janet: Amikor meghalunk, két nagy kristálykarika veszi körül a testünket. Ezek tisztítják az au­ránkat, és megkönnyítik a má­sik dimenzióba való átmenést. Hogy az előző és eljövendő éle­tek emlékképei nem a termé­keny képzelet szüleményei-e csupán, senki sem tudja egyér­telműen cáfolni vagy bizonyíta­ni. Nem is lehet. Ma még nem. Ezért ezzel fölösleges foglal­kozni. A lélekgyógyászat min­denesetre eredményesen hasz­nálja a hipnózist, amelyet csak képzett szakember vezetése mellett érdemes és szabad al­kalmazni. 1996. július 3. 7 Prágai levét Belvárosi séta Cséfalvay Ildikó Színházba invitált egy ba­rátnőm a minap egy Sartre- darabra. Még volt egy óránk az előadás kezdetéig, ezért úgy döntöttünk, végigsétá­lunk a Vencel téren, majd a Műstek útkereszteződésen, s csak a Május áruháznál (újab­ban K-Mart, de ezt valahogy senki sem akaija tudomásul venni) kanyarodunk vissza a „Cinohemí divadlo” felé. A Vencel téren annyi a turista, hogy csak csigalassúsággal le­het haladni, ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a tavalyi év folyamán összesen 98 600 507 turista látogatott el a Cseh Köztársaságba. A tu­risták közül legtöbben angolul és olaszul beszélnek, de elvét­ve magyarokat is hallunk. Saj­nálatos, hogy Csehszlovákia kettéválása óta évről évre csökken a cseh-magyar turis­taforgalom. Pontos statisztikai adatokkal nem szolgálhatok, mivel 1993 óta a Cseh Köztár­saság illetékes hivatalai nem tartják szemmel a magyar tu­risták számát, mivel nincs egy­mással közös határunk. Annyit azért sikerült kideríte­ni, hogy míg pl. 1989-ben 5 millió 534 ezer magyar turista látogatott el hozzánk, addig 1992-ben már csak 3 millió 589 ezer, s manapság bizony a számuk meglehetősen ele­nyésző. Hasonló a helyzet a Magyarországra látogató cseh turistákat illetően is. Az Ambassador szálló előtt két miniszoknyás „ribizli” árulja kétes bájait. „Ildi, ezek szerinted azok”?, kérdezi a barátnőm. „Kétségkívül”, fele­lem. „Te, tudod, hogy nem is olyan buták ezek a ribizlik? Míg a legtöbb munkaadó le sem szarja az inflációt, ezek évente emelik szolgáltatásaik tarifáit. Nemrég olvastam az egyik bulvárlapban, hogy amíg tavaly 300 koronába ke­rült a „kézimunka”, addig ma már 700-ba kerül, az „oboá- zás” a tavalyi 700 koronáról 1000-re emelkedett, s a tavaly 1000 koronás „timi-tömi” az idén 1500 koronába kerül. Mit szólsz hozzá? S ezek ter­mészetesen csak az utcai árak, egy minőségi szállodai prosti­tuált 500 márkát is elkér egy munkáért.” Végül megegyez­tünk abban, hogy egyikünk sem irigyli őket. A Vencel tér alsó részében né­met turisták röplabdáznak az utcán, közép-amerikai zene ritmusára, mivel mellettük egy csoport mexikói zenél. A műsteki nagy órás ház alatt az orosz szuvenírok nagy válasz­téka kapható. Letérünk a Má­jus áruház felé, s ott az egyik pádon olyan produkció folyik, amitől mindig felfordul a gyomrom. Egyidősebb rok­kant férfi tőröket és késeket nyel. Szerencsére a barátnőm ízlése megegyezik az enyém­mel, így gyorsan megszapo- rázzuk a lépteinket. Nem sok­kal odébb egy orosz - mint később kiderítettük, jekatye- rinburgi - néptánccsoport lép fel népes közönség előtt. Nagy sikerük van, ami nem csoda, mert szíwel-lélekkel csinál­ják, ügyet sem vetve a nehéz, sötét színű népviseletükre, a nyári kánikulára. Emelkedett hangulatban ér­kezünk a színházhoz. A darab megkezdődik, s mi gyorsan elkomolyodunk, mivel Sartre képzeletbeli pokla pár méter­nyire zajlik előttünk. Apróhirdetés Köszönetnyilvánítás Fájdalmas gyászunkban köszönjük a rokonoknak, barátoknak, Ismerősöknek, a falu lakosságának, akik 1996. június 4-én elkísérték utolsó útjára a zsitvabesenyöl temetőbe RECSKA TIBORT, a drága testvért, akit a halál 49 éves korában hirte­len ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok koszorút, virágot és a részvétnyilvánítást. Külön kö­szönet a Csemadok helyi szervezetének a utolsó búcsúbeszédért és a koszorúért. Hat gyászoló testvére V-1486 Vasárnapi pletykák Elolvadta rámenősség A rámenős A férfi odaült a hölgy asztalá­hoz, és szó nélkül beleevett a tányérjába, majd beleivott a poharába. A hölgy egy pilla­natra megrökönyödött, majd megszólalt:- Talán előbb megismerked­hetnénk, nem?- Minek? Itt már minden vilá­gos, nem? Világos volt! Szerelem az első látásra. A kávéházi jelenet szereplőit ma Becker házas­párnak hívják. Persze a leány­kérési jelenetből a gyé­mántgyűrű itt sem maradha­tott ki. Egy este, amikor Boris és Babs egy előkelő müncheni étteremben vacsoráztak, és a menyasszonyjelölt elúgrott megigazítani a frizuráját, visszatérte után egy borsónyi gyémántköves gyűrű volt a whiskyspoharában. A zongo­rista közben kedvenc melódi­áját, a Summertime-ot ját­szotta. Boris azonban nem ta­gadta meg precíz német vol­tát és rámenősségét. Miután Babs az első pillanatban nem ájult el a szemére vetette:- Meghívtalak egy szuper vendéglőbe, eljátszatom a kedvenc számodat, a poha­radban egy eljegyzési gyűrű ...és te... semmi? Ez lehetet­len! A boldog házasságról napo­kig írt a sajtó. Azóta Boris már kezd magá­hoz térni, és talán teniszezni is újra megtanul. Romantika- Akarsz a feleségem lenni?- Ezt komolyan gondolod? A férfi elővett a zsebéből egy gyémántköves gyűrűt, s így szólt:- Halálosan komolyan! Majd szenvedélyes csók kö­vetkezett. Nos a sztori helyszíne egy ringó csónak a Thalei-tavon Stájerországban, a fősze­replői pedig Maria Shriver, a Kennedy család egyik tagja és Arnold Schwarze- negger, akiről ennyit is elég mondani. Ma, tíz év után a döntést egyikük sem bánta meg, és Maria, aki azóta három gyermeket szült, boldog, A romantikus boldogság egy pillanata hogy akkor igent mondott. Pedig a kölcsönös érzel­meket a sajnálat váltotta ki. Maria megsajnáltai!) Arnoldot, mert az egy amatőr-tenisz­versenyen ki­kapott az egyik futball- csillagtól. A nézőtéren ülő Maria ekkor el­határozta, hogy vigasztaláskép­pen meghívja a vesztést egy party-ra. Az udvarlás is romantikus volt, néhány év telt még el a leányké­résig.

Next

/
Thumbnails
Contents