Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-03 / 27. szám
8 1996. július 3. Patonyréten legeltek a lovak, legeltették szemüket a lókupecek Csak az adóellenőröket tették lóvá a lóvásáron Holop Zsolt Lovas nemzet vagyunk. Közhely. Közhely, annál is inkább, tnert már csak voltunk. Manapság a vidéken, falun élők közül is csak nagyon kevesen tudnak lovagolni, és még kevesebben értenek a lovakhoz. Ha egyszer-egyszer mégis testközelbe kerülünk egy pacival, kétszer is fontolóra vesszük, megsimogassuk, meg- veregessük-e a hátát. Hol van már az az idő, amikor lovon jöttünk be a Kárpát-medencébe, s amit oly gyakran a szemünkre vetnek, mondván, primitív nomád horda voltunk. Nem hinném, hiszen gondoljunk bele, mennyi ügyesség, fortély, tapasztalat kellett a ló megszelídítéséhez, a lószerszámok elkészítéséhez, a lovagláshoz. De bolondok lettünk volna gyalogolni. Ma viszont már csak annyit tudunk a lóról: ha közös, akkor túrós a háta és hogy néha mi is átesünk a túlsó oldalára. Rosszabb esetben a hasa alá. Hogy a pártállami időkben a szövetkezetesítés, gépesítés által teljesen tönkretett lótenyésztés újra feléledőben van, többek közt bizonyítja a Felsőpatonyré- ten immár harmadik alkalommal megrendezett lóvásár is. A hozzáértők szerint azonban gazdálkodási célokra már alig-alig tartanak lovat, hiszen a ló sem olcsóbb mondjuk egy kistraktornál. A sportlovak iránt viszont egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik, bár az idén egyelőre pangás tapasztalható a lópiacon. De egy biztos, ma már sokan tartanak más, kisebb háziállat helyett lovat. A mindössze háromszáz lelket számláló Felsőpatonyrét közigazgatásilag Felsőpatonyhoz tartozik, amely idén ünnepli alapításának 750. évfordulóját.- Ebből az alkalomból idén összesen tizenkét kisebb-na- gyobb rendezvényre kerül sor a községben, ezek egyike a lóvásár, amelyet afféle falunappal kötöttünk egybe - mondja Skrut Tibor, Felsőpatony polgármestere. - Délutánra öregfiúk labdarúgó-mérkőzést terveztünk, estére amolyan juniálisba csap át a lóvásár. A rendezvények mindmind azt a célt szolgálják, hogy a község neve bekerüljön a köztudatba és egy kicsit fellendüljön a falusi turizmus. Az itt foly- dogáló Kis-Duna ideális lehetőséget nyújt ehhez. Nyilván nem véletlenül épült a falu mellett nyaralók, hétvégi házak egész sora - vélekedik a polgár- mester. A lóvásár ötlete három évvel ezelőtt a patonyréti Kontár Zoltán lótenyésztő fejéből pattant ki, most már a község önkormányzatával és sportegyesületével karöltve rendezik azt. Évről évre nagyobb az érdeklődés, az idén mintegy öt- ven-hatvan négylábút hoztak el gazdáik, vásárlók külföldről is érkeztek. Kontár úr egymaga hat mént bocsátott vásárra, emellett a lóvásári tombola fődíját, a héthónapos csikót is ő ajánlotta fel.- Hogy mitől jó egy ló? - ismétli meg kérdésem nevetve, miután elmondom, én csak annyit tudok a lóvásárlásról, hogy a ló fogát kell megnézni, hacsak nem ajándékba kapom a négylábút. De hogy mit láthatnék a Ma már sokan tartanak más, kisebb háziállat helyett lovat. fogán, azt nem látom. - Ezek olyan dolgok, amiről nem szívesen beszélek, meg egy laikusnak feleslegesen is. Szakértő szem és jó szimat, megérzés is kell ahhoz, hogy a legjobb lovat válasszam ki ötven közül. Meg aztán mást kell figyelni a sportlovaknál és mást az igavonóknál. A lovak fogait azért nézik, hogy a korukat megállapítsák, de emellett még rengeteg dologra kell figyelni. A lábuk hosszát, vastagságát, a nyakukat és a ló állását is muszáj megnézni - magyarázza és mutatja is közben, mi a rossz, mi a jó, mi a különbség sportló és igavonó közt. A paripák izgatottak, idegesen kapálnak, fújtatnak, nehezen viselik egymás és a bámészkodó emberek közelségét. Mert nézelődők akadnak szép számmal, azonban vásár még egy sem köttetett, holott éppen ezért jött Felsőpatonyrétre ló és gazda. Miután erre is rákérdezek, egy lókupec kaján mosollyal a bajsza alatt elárulja, hogy itt bizony tíz korona sem fog gazdát cserélni. A lóvásárban ott ólálkodnak az adóhivatal ellenőrei, s ezt a gazdák is nagyon jól tudják. Csak szóbeli megegyezésekre kerül sor, az árut és a pénzt ráérnek kicserélni akár két hét múlva is. S hogy mennyi pénzt? Egy igavonó, korától függően, harminc- negyvenezer koronába kerül, egy sportló ötven-hatvanezer- be, de külföldi, tehetős vásárló akár százezret is ad érte. Ha hozzászámítjuk, hogy egy ló egy évben mintegy harmincezer koronájába kerül a gazdának, tekintélyes összeget kapunk. Az adóellenőrök miatt tehát nem tudunk beszámolni arról, sikeres volt-e a lóvásár, egy azonban biztos, gyerek és felnőtt egyaránt jól érezte magát Patonyréten. A lókupecet nem lehet lóvá tenni. A lovak fogazata olyan, mint egy térkép - vallják a hozzáértők -, tizenkét éves koráig pontosan meg lehet állapítani belőle a négylábú korát. Később már nem, de akkor már felesleges is. Tizenkét évesnél idősebb lovat senki sem vesz, így korára sem kíváncsi senki. A kor megállapításához kiindulási gáltat a fogakon tál csík, amely idővel nyodik, majd telje Ezért az a gazda, ak lovon is túl szeretn ran beleégeti foga csíkot. Olyanról mé. tak a lótenyésztők, nak fájt volna a lófo A gyerekek nagy-nagy örömére a felvidéki cowboyok rögtönzött lovasbemutatót tartottak Patonyréten, ahová ők is lólesőbe jöttek. Megfelelő paripát kerestek a westembemutatókhoz. Arról nem tudni, hogy találtak-e.
