Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-18 / Szilveszter
Szilveszter 1996. december 18. A Vasárnap felkérésére neves sportemberek osztják meg olvasóinkkal derűs történeteiket Gascoigne és a sárga lap- Na kérem, így már rámismernek? Gondolom, a Vasárnap olvasóinak nem okozok annyi fejtörőt, mint a pöstyéni parkoló őrének. Muscle and Fitness Nem minden csak a sportpályán, a sokszor idegtépő csatározások során játszódik le. Maguk a versenyzők is gyakran kalandos, derűvel átszőtt események főszereplői. Kérésünkre hat neves sportember kutatott és talált egy-egy átélt sztorit a Vasárnap olvasóinak. Almási Zoltán, világhírű magyar sakkozó: Archív-felvétel- Jaj, csak ezt ne kérdezze! Nekem nincsenek emlékezetes kalandjaim, a sakktábla fölül meg abszolút semmi. Várjon egy picit, ez megfelelne? Egyszer Iz- landról tértem haza, egy nemzetközi tornáról. Gépem Londonban landolt, ahonnan az utat hat-hét órányi várakozás után folytathattam csak Budapestre. Amint leszálltunk, megnéztem magamnak, melyik csarnokból indulok majd tovább. Mikor megtaláltam, nyugodtan csavaroghattam az utasváróban, vásárolgattam, ide- oda járkáltam, csakhogy teljen valahogy az idő. Csak a pontos indulást nem tudtam, mert a várócsarnok hatalmas tábláján az állt, hogy háromnegyed háromkor lesz a felszállás. Az pedig már elmúlt. Gondoltam, még az előző járat maradt ott, s előbb- utóbb lekeverik onnan. De csak nem változott az ábra. Az idő meg telt. Közben bejelentették, hogy ez és ez a gép megy Budapestre, s mikor indul. Nem sokat tudtam még akkor angolul, így csupán azt értettem: hat tizenhétkor emelkedünk a magasba. De hogy honnan, arról fogalmam sem volt. Hatig türelmesen vártam, bár már akkor is gyanúsan pillantgattam az órára, de csak nem hívnak bennünket a géphez. Megkérdeztem hát az egyik repülőtéri hölgyet, ám ő határozott nemmel válaszolt. Tíz perc múlva már izga- tottabban mentem vissza hozzá, de akkor is ugyanazt mondta. Hat tizenötkor viszont elkezdtem idegeskedni. Odarohantam a komputeres utaskísérőhoz, s abból értesültem arról, hogy a járat már útra készen áll a tizen- kilences kijáróban. Fogtam a csomagjaimat, és rohanni kezdtem. Máig nem tudom, hogyan jutottam olyan gyorsan a géphez. Szerencsém volt, mert ahogy leültem, abban a pillanatban megmozdultunk. Hárman le is késték. Igazán csak hajszálon múlott, hogy nem maradtam köztük. Többórás repülőtéri téblábolás után... Puhl Sándor, a világ kétszer legjobb (1994,1995) labdarúgó játékvezetője:- Biztosan emlékeznek még arra, hogy én fújtam az angol-német elődöntőt az idei labdarúgó Európa-bajnokságon. Onnan hoztam a sztorimat. Szünetben mentünk befelé, és Gascoigne, az angolok fenegyereke meglepő módon a játékvezető öltözője felé vette az irányt. Odaszólt neki a rendező, hogy nem jó ajtón megy, menjen odébb, mert amott van az öltözőbejáró. Erre Gascoigne azt válaszolta, jól tudja, hol áll, neki itt van elintéznivalója. S mielőtt valaki is várható bíróverésre gyanakodhatott volna, lehúzta magáról a mezt, és ajándékba adta nekem. Emlékbe. A második félidőre egy másik mezben futott ki a pályára, elkezdődött a Puhl - mint annyiszor a kilencven perc alatt - határozottan jelez Prikler László felvétele játék, és a hetvenkettedik percben kénytelen voltam felmutatni neki a sárga lapot. Szabálytalankodott, megérdemelte. Lehet, hogy azt hitte, ha megajándékozott, akkor mindent eltűrök a pályán. Tévedett. Nem sokkal később odaszóltam felé: a sárga lap a mezért volt, és jót nevettünk. Németh Szilárd, a Slovan Bra- tislava futballcsapatának gólzsákja:- Még ifista koromban történt. A Slovan stadion egyik szobájában laktam csapattársammal, a Vlado Gloss felvétele Rózsahegyről érkezett Láclavík- kal. Azzal kezdődött a napunk, hogy elaludtunk és lekéstünk a délelőtt kilenckor kezdődött edzésről. Persze utána Anton Valovic edzőtől meg is kaptuk érte a fejmosást, miközben olyasmit hajtogatott, hogy miért nem megyünk korábban aludni meg egyebek. Később meghívott ebédre minket, de előtte még elmentünk a szobánkra, mert valami történt az ajtóval, nem lehetett kulcsra zárni. Beléptünk és az edző belülről magunkra zárta, majd felém fordult valami ilyesmivel: „Szili, te aztán értesz a bajkeveréshez”. És elkezdett rajtunk nevetni. Erre mondom neki, most már próbálja meg kinyitni, de nem ment neki, mert beakadt a kulcs. Ekkor én éreztem magam lovon, és visszamondtam ugyanazt, amivel előtte ő bosszantott. Elnevette magát. De ez még nem segített rajtunk. Mivel az ablakon is rácsok voltak, külső segítség nélkül nem lehetett kijutni. Vagy tíz percig kiabált az edző, míg felbukkant a takarítónő. Kiadtuk neki a kulcsot, és kiszabadított bennünket. Mehettünk ebédelni. Edzőnk sajtot és tartármártást rendelt. Először levest hoztak meg az edző mártását. Játékostársam sózni készült a levesét és közbe sótartó gyanánt belenyúlt az edző tartármártásába. Ez volt mindennek a tetőfoka. Ennyi balhé egy nap alatt! Utána már inkább semmit sem csináltunk, nehogy valamilyen baj történjen. Szabó Attila, komáromi kajak- világbajnok:- Hazajöttem a balszerencsés atlantai olimpiáról (Attila a párosban nem jutott a döntőbe - a szerző megj.), és az őszi idényben több helyen fociztunk. Ehhez tudni kell, hogy kedvtelésből a madari VI. ligás csapatban kergetem a labdát. Idegenbeli mérkőzéseink közben szórták rám a sarat az emberek, elküldték, ahova csak lehet, szidtak gyenge olimpiai szereplésemért, meg azt kiabálták, hogy miért nem hajtottam inkább Atlantában. Ugyanezek a szurkolók aztán a meccs után felkerestek, elnézést kértek, gratuláltak, borozni hívtak... Az egyik faluba - nem árulom el, hogy hol történt - Miki bátyám ment focizni helyettem, persze összekeverték velem, így neki kellett kilencven percig hallgatnia a 'A Csiba Viktor karikatúrája nekem szánt szöveget. Mikor hazajött, jót derültünk rajta, mert ő igazán nem tudta, miért szidalmazták. Zuzana Korínková, testépítő világbajnok:- Meghűléssel bajlódom, így ha lehet, élettársam mondja el az általunk átélt, de rólam szóló jeleneteket. - Drahomír Krás- nohorsky folytatta a telefonba: - Nyáron ellátogattunk Zuzká- val a pöstyéni termálfürdőbe. Megkértük a parkoló őrét, figyeljen jobban a sportkocsinkra. O kérdezősködni kezdett, hogy honnan vagyunk. Mikor megtudta, hogy Zsolnáról, rögtön rávágta: ott lakik az a testépítő hölgy is, ismerem, Korín- kovának hívják. Mondom igen, itt van maga előtt. Zuzka nadrágba, rövid ujjú trikóba volt öltözve, így izomzata is kitűnt. Az őr csak nézett, de nem hitt a szemének. Hogy lehet ő Korínko- vá, aki szerinte legalább száznyolcvanöt magas és csupa izom? Ez az apróság csak egy poronty mellette. Hiába győzö- gettem, nem hitte el, hogy valóban Korínkovával találkozott. Egy másik alkalommal Zsolnán sorakoztunk az üzletben. Az egyik elárusítónő ládákban cipelte ki az árut, s közben megjegyezte a másiknak: még kettőt kihozok, és olyan erős leszek, mint Korínková. Persze ő nem látott minket, nekünk meg jólesett, hogy Zuzkát még az üzletben is emlegetik. (j. mészáros) Jozef Gönci, olimpiai bronzérmes sportlövő:- Négy éve az egyik csapattársammal történt az alábbi eset, magam is átéltem. Pozsonyból Kassára utaztunk, s a vonat fülkéjében ki olvasással, ki pedig „fegyverszárítással” múlatta az időt. A fegyverszárítás a sportlövők nyelvén azt jelenti, hogy a tokból elővesszük a tár és a golyó nélküli pisztolyt, és gyakoroljuk a célzást. Nos, az egyik versenyző éppen célozgatott, s úgy beleélte magát, hogy az ablakot is lehúzta, s a robogó vonatból nyújtott karral mérte be a célpontokat. De arról megfeledkezett, hogy meglepetés is érheti. Addig célozgatott a fegyverével, mígnem az egyik út menti oszlop ki nem verte a kezéből. Nagy riadalom támadt. A fiú megrémült, mi lesz a drága pisztolyával. A szerelvény meg robogott tovább. Később az edző ítélkezett: a legközelebbi állomáson szerencsétlen csapattársunkat leküldte a vonatról, és vissza kellett gyalogolnia a fegyverért. És ha hiszik, ha nem, megtalálta a kezéből kirepült pisztolyt. Szerencsésen végződött tehát az eset, ám figyelmeztetőként mindig ott lebeg előttünk, ha a vonatban éppen fegyverszárítással töltjük az időt. (gazdag) Néha telitalálat „Óh, hány férfi akart már elvenni?! De én ahhoz képest túlságosan is szeretem a műkorcso- lyázást, hogy lemondjak róla va- i lamilyen férfi kedvéért.” (Katarina Witt olimpiai bajnok, jelenleg profi műkorcsolyázónő arra a kérdésre válaszolva, hogy összeházasodik-e Márkus Herrmann zenei menedzserrel, akinek hosszabb ideje a szeretője) mert ha még egyszer vezet nekünk mérkőzést, akkor én mondok le.” (Harald Fischl, az osztrák Gra- zerAK klubelnöke, miután csapata vesztes találkozója után tett- Tomba a filmvászon- lég bánfaira készül CTK-felvétel mazta Johann Scheu- hammer játékvezetőt) ,Amióta Angliában vagyok, kicsit meglep, hogy az itteni társasági élethez a nők esetében szorosan hozzátartozik a „pu- bok” látogatása is. Férjezett asszonyok akár lányukkal is szívesen beülnek egy kis tercierére. Láttam már olyat is, hogy kicsit pityókás állapotba kerültek. Egyes nők különösen nem is szégyellik, ha éppen a pohár fenekére néznek...” (Dávid Ginola, a Newcastle francia légiósának szigetországi megfigyeléseiből) „Soha nem tudtam elképzelni, hogy egy fiú azért közeledik hozzám, mert csinos nő vagyok. Rendszerint arra gondoltam, hogy „Sabatinit” keresik bennem a velem kapcsolatot teremtők. A teniszsportban nincs magánélet. Amikor nagyon távol kívántam lenni a világtól, szőke parókát viseltem.” (Gabriela Sabatini, az ősszel visszavonult teniszcsillag titkairól) „Ismerem már régen, ritka szerény ember. Mindig elvörösödik, mikor felismerik. Egyszer repülőn utaztunk, és a légikisasszony autogramot kért tőle. Hirtelen olyan színe lett, mint a paradicsomnak.” (Éduardo Ábel Balbo argentin labdarúgó híresebb focista honfitársáról, Batistutáról) „Legtöbbször csak a zsinórt áztattuk a tóban. Ekkor támadt Adlemek (ő volt az edzője - a szerk. megj.) az az ötlete, hogy bebújik egy zsákba, cipeljem az edzőtáborba és mondjam, hogy hatalmas halat fogtam. Ó meg közben majd ficánkol a zsákban... Kifogyhatatlanok voltunk az ilyen ártatlan balhékból.” (Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó horgászélményeiből) „Négy-öt évvel ezelőtt természetesen több gólt rúgtam, hiszen fiatalabb, gyorsabb voltam. Ami a technikát illeti, én soha nem voltam egy Pelé, és harminckét évesen már nem is leszek.” (Jürgen Klinsmann, a Bayem labdarúgó csillagának önvallomása) „Ez egy beteg ember, akit már rég gyógyintézetbe kellett volna küldeni. A labdarúgás érdekében azonnal le kell mondania, , Azt mondanám, akár halálomig a FIFA élén maradhatnék, de még tanácskoznom kell az orvosommal, hogy minden világos legyen.” (Joao Havelange, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség 82 éves brazil elnöke) „Ne húzd már szegényt a ku- tyusokkal, azokat csak egészben szereti, hiszen állatorvos.” (Simon Tibor, Fradi-labdarú- gó Eisemann gyúrónak, miután utóbbi a disznóhúst vallási alapon negligáló algíri, de szintén FTC-s dr. Touatinak azt javasolta, ham and eggs helyett kérjen ebhúst reggelire) , Akciófilmekre vágyom, Bruce Willies lesz az ihletőm.” (Alberto Tómba olasz alpesi síkirály, aki a jövőben inkább a mozit részesíti előnyben)
