Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-18 / Szilveszter
Szilveszter 1996. december 18. Min mosolyogtak az őseink? Tallózás a Borsszem Jankó 1882-es évfolyamában Vidéki atyafi: Megtlsztölöm alássan biztos uramat, merre vannak a szamarak? Mihaszna András: A paraszt mindenedet! Hát már te is mersz bennünket csúfolni? Mars be a dutyiba! APRÓHIRDETÉSEK. Ama bájos hölgyet, kinek tegnap este 10-11 óra között a Lili- um-utcza sarkán, »halt! megállj!« kiáltás után, sinyonjára bunkós bottal vágtam és ki »segítség!« kiáltás után futásnak eredve, a helyszínén felejtette ócska szalma kalapját, felkérem, hogy »Éber rendőr, post- restante« czím alatt tudassa velem lakását, hogy a szalma kalapját elküldhessem. *** Egy betörő bandához társ és legalább 1000 forint óvadékkal bíró pénztáros kerestetik. Az ajánlatok »Orgazda« post restante czim alatt a postához intézendők. *** Azt az öreg urat, kit tegnap reggel 3 órakor a Hajnal-utcza elején a földre tepertem és kinek zsebeiben nem találtam csak talmi lánczon lógó kulcsot, ezennel fölszólítom, hogy adjon életjelt magáról és tudassa velem, az óráját hová tette. Zsebrák P. betörő Mihaszna András fővárosi m. k. rendőr szemlélődései. „Független Magyarország” (...) n. Állam-szervezet. A magyar függetlenség 50 évre biztosittatik. Magyarország, ezalatt a nagy muszka-birodalomnak önálló és független kiegészítő részét képezi s mint ilyen, önállóan és függetlenül szerezhet érvényt a Pétervárról nyert parancsoknak. Törvényhozási testületé a Budapesten ülésező zemsztro, melyben tökéletes beleszólásszabadság uralkodik az e végett szervezett »orosz vizsgáló bizottság« részéről. Esetleg a bizottság elnöke a beszéddel a szónokot is kitörölheti, tökéletesen a szónok szabad választására bízatván: hermelin-vadászattal vagy ólombányászattal óhajtja-e a rá kimérendő szabadságot használni. III. A magyar őshaza. Magyarország fennállásának ezredéves megünneplésének örömére az orosz kormány hajlandó az ázsiai ősmagyar haza egy részét a magyaroknak díjtalanul átengedni. E terület Szibéria egy részéből hasittatik ki, hol az ólombányászat legvirágzóbb. Ide telepíttetnek azon magyar hazafiak, akik netalán elég ostobák lesznek, hogy az új önállóság helyébe az átkos közösügyes állapotot vissza kívánni merészkednének. IV. Hivatalos nyelv Államnyelv kettő lesz: éjjel a magyar, nappal a muszka. Éjjel a báli szünórákban s a család körében tartott fontos monolo- Pakolj, Pista! gokban. Éjjel minden hivatal és magyar zárva. Az orosz nyelvet a magyarok hálából kötelesek elfogadni Igna- tieff személye iránt, aki régi álmukat, a független magyar álmot, ötvenéves örökkévalóságban testesíti meg. Az orosz nyelv használata csak a képviselőházban, a kormányszékeknél s az iskolákban kötelező. Mivel pedig a magyarok még nem értik annyira ezt a nyelvet, hogy vele éljenek, minden magyar hivatalnok mellé egy orosz tolmács adatik, ki helyette gondolkozni is tartozik. V. Beavatkozási jog. Az önálló és független Magyar- ország - ha esetleg nem fogná fel a muszka nemzet jóindulatát - beleegyezik abba, hogy Oroszország korlátlanul beavatkoz- hassék belügyeibe, s az orosz hadak megszállják a magyar korona területét. Az elnök vívni és lőni tanul. Kimondatott egyszersmind az általános védkötelezettség a ház minden tagjára nézve. Mindenki tartozik az üléseken fegyveresen megjelenni. A könyvtár átalakíttatott vívóteremmé. A házban mondottakért elégtéHogy ez kényelmesen történhessék, a magyarok az alkalmatlan Kárpátokat kötelesek lehordani vagy egyelőre legalább a szorosokat kibővíteni tartoznak. Jó stratégiai utakat készítenek. Az utak mellett tárházak állítan- dók fel a beavatkozók élelmezésére. Pálinkagyárak építtetnek az egész megszálló vonal hosszában. Egyébiránt az állandó ellenőrzés könynyebb kezelheté- se czéljából, 100 000 főnyi orosz sereg tartja Magyarországot állandó védelemben Don- dukoff-Korzakoff herczeg parancsnoksága alatt, mint aki a magyarokat tudvalevőleg igen szereti. VI. Sajtószabadság. Aki e szabad állapot ellen egy kukkot mer az újságba irni, az a kincstár rovására akasztatik fel. Haza mindenelőtt! tel rögtön kérendő s még az ülés folyamában megadandó. Segédek a becsületügyek gyors elintézésére folyton berajcsaft- ban vannak. Az elnöki csöngetyű felcseréltetik elnöki pisztolylyal. Az uj parlamenti palotában lövölde is lesz. A tiszai krokogyélus- Állattani vázlat. Hazánk állattana legújabban egy igen nevezetes uj példánynyal szaporodott. Ez a tiszai krokogyélus (Crocodalius tis- saphernes szolnocensis). Hogy ilyféle állatnak a Tiszában elő kell fordulnia, azt zoológusaink már rég gyanították, mert a kro- kogyélust Amerikában kájmán- nak nevezik, Tisza Kálmánunk pedig köztudomásúlag van, tehát Tisza Kájmánunknak is kell lenni. Hogy már most csakugyan fölfedezték, az a hazai tudománynak nem csekély dicsőségére válik. A tiszai krokogyélust Szolnok mellett találták meg (vagy föl) a hol a Zagyva a Tiszába foly s annak hullámai a legzagyvábbak, úgy, hogy nehezen lehet megkülönböztetni: mi úszkál benne? Pikkelyeket testén nem látott senki, tehát nyilván nincsenek; mindazonáltal osztozik a nílusi krokogyélus azon tulajdonságában, hogy hátán a terhes szekér is keresztülmehet, anélkül hogy szétzúzná, mert a szolnoki hid alatt bátran elusz- hatik. Ellenben lényeges különbség az, hogy a nílusi krokogyélus sír, a tiszai pedig nevet, t.i. még most is neveti azokat, a kiket vele rászedtek. Élete igen röviden és csöndesen dementi utján szokott elveszni. Tápláléka jobbadán ujságpapirosból áll, mely azonban emésztetlenül megy keresztül rajta. Hogy egész embereket bekapott volna, azt még azok sem látták, akiket bekapott, mert ez rendesen vagy az ő távol létökben történt, vagy pedig ha ők jelen voltak, a krokogyélus volt távol. Elevenen elfogni nem sikerült, sőt halva sem találták meg, ami rendkívüli ravaszságáról tanúskodik. Mindezeknél fogva e ritka állatot okveteden a nemzeti múzeumba kell kebelezni, hol nem borszeszben, hanem alkalmasint füstölve lehet legjobban föntartani, miért is a muzeum igazgatósága hir szerint Szolnok városát már föl is szólította, hogy azt a tiszai krokogyélust füstölje fel. Azt mondják, hogy az úri casino tavai csakis ezer forintot adott ki a festészeti müvekre. Nem igaz! Hát az az ötezer forint, melyeket kártyára kiadott, kutya? Hisz a játékkártya is festett képek? Mán megest lopnak! Ünnep előtt, ünnep után, hajnalban, hajnal előtt, de még hajnal után is. Mer az mán alezáncz azoknak a bitangoknak. Most meg egy gyűrűs botot törtek föl és onnand vitték el aztat a sok drága arany hummit. Meg is mondtam a te- kéntetes Zsamaji ur ü melltóság- nak, hogy a gézengúzok csak nagy urak lehetnek, mert szegény embernek a maji világban nem fáj a foga arany gyűrűre, se briliántos fülbevalóra, hanem örül, ha száraz kenyere van. Igazat adott a tekéntetes Zsamaji ur ü méltósága és ki is adta az ordrét, hogy szömmel tartsam mind azokat, a kiknek az ujján gyűrűt látok és késérjem be pardon nekű, mer aszondta, hogy aszon- gya: röndnek muszáj lönnyi! Suttyomberki Dárius a helyhezet signaturájáról Kiadta a szebeni conferentia (Vázlatos tartalom-ismertetés) TllG3.tr3.1Í3. — 3. n6ITlZ6tÍ SZÍllházrÓl Román emlékirat Erdély hovatartozásáról -Báró Pomadinszky Frizidor felolvasása. I. Fejezet. Annak elvi kimutatása, hogy Erdély román volt mindig, tehát a románokat illeti meg ott az uralom és most is külön Románországot kellene belőle csinálni. Tényleges bizonyítékok: egy Noé korabeli erdélyi bölénykoponya, melynek román typusza szembeszökő. Két katrincza Mathuzsálem idejéből, melyek épen a Királyhágó kellő határában a föld alatt találtattak s nyilván azért ásattak el két őskori lelkes román hölgy által, hogy azt jelentsék: „itt a határ, ne tovább! Eddig terjed a magyar, innen túl kezdődik az oláhság.” II. Fejezet. Történeti bizonyítékok. Xerxes király egy sajátkezű adománylevele, melyben Erdélynek külön autonómiát ad. - Origénes, Tra- ján császár udvari jóságnak naplótöredéke, melyben följegyzi, hogy ő az erdélyi románoknak a magyarok által való elnyomatását megjósolta. - Azon madárnak megkövült bele, melyből origénes ezt a dolgot kijósolta. III. Fejezet. A román nyelv ősjoga Erdélyben. - Habakuk prófétának I. Furulyu ősromán császárnak küldött kabinet fotográfiája e hébernyelvű aláírással: „Habakuk próféta bizonyítja, hogy a Teremtő a teremtés utáni napon - tehát jóval Ádám meglétesíté- se előtt - azonnal egy külön román embert teremtett meg és azt Erdélybe beültette román ősnek, hogy valamikor belőle a Baritjiúk a román nyelv ősjogát lefejtegethessék.” IV. Fejezet. Szózat Európához, melyben a nagyszebeni conferentián részt vett urak felhijják a világ könyö- rületét a románok szánandó állapotára és kérik, legyen szabad Magyarországot egy kicsit foe- deralistikus alapon átdolgozni- ok olyképpen, hogy Magyarország mappája szétdaraboltat- ván, a részek egy nagy fazekulu- ba beletétetnek, minden nemzetiség meg kihalászhat belőle egy-egy darabot, s mikor üres, Magyar Miskának egy nagylelkűségét ünneplő diszhymnus elzengése mellett aranyba foglalva odaadják - a fazekulut. Tisztelt uraim! Önök nem is képzelik, milyen nehéz egy tüzmentes színház szerkesztése. Roppant sok benne a tűzveszélyes anyag. Függöny, színfal, ballerina, mind nagyon gyúlékony. Most is borzadok, ha a régi tele házakra gondolok. Az a Paulay valóságos hóhér: azt akarja, hogy a színház minden este tele legyen. Az én törekvésem, egészen ellenkezőleg, oda irányult, hogy minél kevesebben jöjjenek. Mindenek előtt oda hatottam, hogy az állóhelyek elpusztuljanak. Ki nem állhatom az állóhelyeket. Csak egy állás van, a melyet szeretek: az az én állásom. Azután az ülésekre fordítottam figyelmemet; csak minden máso- dikat-harmadikat tartottam meg, egészen mint képviselő-koromban a parlamenti üléseket. Szóval: közelebb vittem a nemzeti színházat a tökéletességhez. De az még nem egészen tökéletes. Az ideális színház az, a melyben egyáltalán nincsen publikum, csak színész. Ezekben, uraim, előadtam a nemzeti színház mai állapotát, tüzmentességét, vas- és bádoglemezes voltát, vízmennyiségét, zuhanykészülékét és olcsó árait. A mi már most a művészetet illeti, az nem az én dolgom, ahhoz szóljanak hozzá Paulay meg Erkel. Én megtettem a magamét. Kényelmessé, kellemessé tettem a színházban való tartózkodást; ha előadás alatt az emberek unatkoznak, vagy pláne távoznak, tegyen róla Erkel meg Paulay. Az én feladatom az volt, megóvni a t. ez. földszinti közönséget a »czug«-tól, a karzatit pedig az agyon nyomatás- és taposástól. Ha a t. szakigazgató urak egyéb módokat találnak arra, hogy a színház meg ne teljék, vagy hamarább és lassanként kiürüljön: én nem tehetek róla. Egyébiránt ez mind máskép lesz az uj operaházban. Ezen mintaszerű intézetben kiki köteles lesz végig maradni, felvonás után legalább két perczig tapsolni, (azután fontos okokból elhagyhatja a helyét, de legfeljebb öt perezre) előadás után pedig csöndesen és megelégedve távozni. Azért is főfigyelmet fordítottam a kijáratokra. Á bejárat a közönség dolga. Üdvözlöm önöket impregnált tisztelettel! A népünnepélyről ^—N 7 / _
