Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-18 / 51-52. szám
12 1996. december 18. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Drágám, add az életed! Már a film címe is elárulja, paródiát láthatunk. A Leslie Nielsen főszereplésével forgatott gegparádé olyan nagy sikerű mozidarabokat figuráz ki, mint a Féktelenül, az Aranyszem, az Apá- cashow; a Célkeresztben, az Apollo 13, a Két tűz között. A főhős - a 007-es ügynök mintájára - Dick Döglesz, a híres „Duplavécé null-null” szuperkém (kódszáma az IQ-jére utal). Küldetése természetesen szupertitkos. Bár Döglesz már nyugalomba vonult, a titkosszolgálat igazgatójának sikerül őt visszacsalogatni a céghez. Kiderül ugyanis, hogy a másfél évtizede halottnak hitt, megalomániás tábornok, Rangkór (Andy Griffith) mégis életben van. Bár karja nincs, veszélyesebb, mint valaha. Döglesz az egyetlen ember, aki meg tudná akadályozni, hogy Rangkór magához ragadja a világ feletti hatalmat. Már a kezdő képsorokban felvonul az akciófilmek valamennyi panelja, így hát nem hiányozhat egy csinos nő sem. Dögleszt a titokzatos és gyönyörűséges 3,14- es ügynöknő (Nicolette Sheridan) segíti. (Hogy mit jelent a kódszám, találja ki a néző!) A legyőzhetetlen páros kisiklik Rangkór fogdmegjei markából, kijátssza az emberrablókat (közben arra is jut ideje, hogy a táncparketten eljárja a Ponyvaregény híres twistjét). Döglesz lóháton lerepül egy felhőkarcoló tetejéről, segítőjét, a 3,14- et fel akarják robbantani és más hasonló kalandok esnek meg velük, míg egyre közelebb kerülnek a tábornok rejtekhelyéhez... Kiállítás Január végéig látható a pozsonyi Városi Múzeumban A világ betlehemei című kiállítás, amelyen fából, mézeskalácsból és agyagból készült figurák mutatják, hol hogyan képzelik el Jézus születését. Felvételünkön a kolumbiai betlehem látható. Fotó: Prikler László Fehér selyemruhában mászott be a farakás alá. Kéthónapos kutyakölyköt talált. Pogány-liget, Koltai-kert „Nagy örömömre Robi is bolondja az állatoknak” Kovács Zita felvétele Szabó G. László ___________ Nem ismerek nála nagyobb állatbarátot. Hajnali négykor képes „végigmisizni” az egész utcát, csakhogy megtalálja kedvenc mókusát. Télvíz idején, a legkeményebb fagyban madarakat etet a belvárosban. Kutyái, macskái mindig vannak. Mocsári vagy ékszerteknőcei időszakonként. De gondját viselte már egy tört szárnyú csókának és egy „sokgyerekes” táncoló egérpámak is. - Esküdni mernék, hogy a környezetem bolondnak tart - állítja Pogány Judit. - A Rákóczi úton, „Csapatokban, rajokban járnak hozzánk a madarak.” ahogy a madáreledelt szórom, többen megrökönyödve, tátott szájjal néznek, és látom a szemükben, mire gondolnak: ,.Megőrült szegény. Ez lett a vége a sok szerepnek. Annyit játszott, hogy belezavarodott.” Kollégái mesélik: januárban, februárban, ha irtózatos hideg van, próba és előadás között, ahelyett, hogy pihenne, kosárral a karján a belvárosban cirkál, és csak úgy szórja-hinti a magokat.- Én minden állatot nagyon szeretek, de sok-sok évvel ezelőtt, amikor a fiam még ornitológusnak készült, a madarak egészen kiemelt helyre kerültek a szívem csücskében. Ö aztán más útra terelődött, én meg éjszaka is, ha megyek hazafelé és mínusz tíz fokot mutat a hőmérő, egyfolytában csak a madarakra gondolok. És ha elkezdem etetni őket egy helyen, akkor oda rendszeresen visszajárnak, mert ők nem hiszik el, hogy ahol mindig volt ennivaló, ott másnap már nincs. Ha elutazom, mindig megkérek valakit, hogy helyettesítsen. Sziget- szentmiklósra is az állatok miatt költöztünk ki. Csepel-sziget összes madara megfordult már a kertünkben. Népes macskaseregére hogyan tett szert?- Cicák gyakran születnek. Megtörtént már az is, hogy tizenhetet számoltam össze. Marci hirdetés alapján került a családba. Az Esti Hírlapban olvastuk, hogy kisti- cák gazdit keresnek, ellenkező esetben el kell altatni őket. Nagykamasz volt a fiam, rögtön vörös lett a szeme, másnap mentünk is a megadott címre. És kihoztak egy elég termetes kandúrt. Más nincs, mondta a nő, és mert végtelenül szomorú szemmel nézett ránk a dca, hazavittük. Megfürdettük szépen, és csodaszép tarka cirmos lett belőle. A tört szárnyú csóka hogyan került a családba?- Nekünk a legtöbbször befogadott állataink vannak. A csókát egy felüljáró alatt találtam. Láttam, hogy véres, vergődik, leszálltam a villamosról, visszagyalogoltam érte, a pulóverembe csavartam és hazavittem. Egy dobozban rendeztem be neki kellemes kis fészket; ott jött rendbe hetek alatt. Aztán kivittem a parkba, letettem egy bokor tövébe, és soha többé nem láttam őt. Mókusai kedvéért a szobáját is átrendezte. Kettős létrát tett az ágya mellé, hogy arról ugrálhassanak a párnákra, s még egy vihartépte fát is hazacipelt nekik.- Mindenre képes voltam értük. Három kis mókuskölyök... A bátyám halakat tartott egy időben, és épp ott volt az akvaristánál, amikor beállított hozzá egy d- gánygyerek, hogy ő eladná ezeket a pici állatokat. És az akvarista, mivel tudta, hogy a mókus védett állat, felindultságában majdnem lekevert két pofont a gyereknek. Aztán mégsem tette, mert rájött, hogy a mókusokat csak úgy mentheti meg, ha átveszi tőle. És mivel a bátyám látta mindezt, azonnal szólt neki, hogy ismer egy bolondot, aki fel tudja nevelni őket. És a nevemet is megmondta neki. Egy kivájt farönkben, vattában várt rám a három parányi állat - éjjel fél kettőkor. Azonnal bekapcsoltam a hősugárzót, kitettem őket az asztalra, és akkor estem kétségbe. A mókusok feje is csak akkora volt, mint a cumié. Hogy fo„Zsákszámra vásárolom a pacsnit, a pogácsát és a magokat.” gom én etetni őket? Még jó, hogy eszembe jutott gyerekkorom játéka, a papundeklire fűzött kisbaba fésűvel, kefével, picurka cumisüveggel. Ahány tagja volt a családnak, annyifele futottunk, hogy beszerezzük. Anyám a piacon meg is kapta, és már kevertem is a mókuseledelt. Egyharmad tej, kétharmad kamilla, kis cukor... pelenkába csavartam és úgy etettem őket. Olyan vad kapálózást rendeztek a kajáért, hogy azt hittem, teljesen bepörögnek. Aztán ahogy növekedtek, egyre okosabbak lettek, és már saját maguk fogták a cumisüveget. Ez volt talán az egyik legnagyobb csoda az életemben. Ahogy a hazahúzott, villámsújtotta fán ugráltak, és az ágyban hancúroztak. Hát azt a boldogságot! Kopaszra rágták az ágakat. A kettős létra fokai közé deszkalapokat tettem, hogy a lehető legkülönbözőbb tereket, mozgáslehetőségeket biztosítsam számukra. A „vissza a természethez” akkor következett be, amikor az egyik mókusfiú úgy beverte a fejét az ajtófélfába, hogy elvágódott. Annyira megsajnáltam őt, hogy azt mondtam: vége, holnaptól új élet vár rátok. De hajnali négykor már mentem etetni őket, hogy az átállás ne legyen nehéz nekik. Férje, Kottái Róbert hogy reagált minderre? Milyen szemmel nézi ezt a mérhetetlen állatszerete- tet?- Amikor az első kiscicánk született és a tenyeremben vittem megmutatni neki, hogy simogassa meg ő is, azt felelte: majd holnap. Szóval így kezdődött. Mard már az ágyában aludt. Amikor papagájunk volt, órákon át oldalra biccentve tartotta a fejét, csakhogy a madár a bajuszát tisztogathassa - szálanként. Nagyon nagy élvezettel nézem, ahogy ez a mackós küllemű férfi ilyen döbbenetes melegséggel bánik az állatokkal. Sok mindenben önző természetű, de ha azt mondom neki, hogy ma nem tudok napközben hazaugrani, jön ő és eteti az egész sereget. Gimnáziumi osztálytársak voltak, kezdetben mindenben egyetértettek, aztán mégis szétváltak Simon and Garfunkel - de már csak a másik „fél” Pécsi Ágnes _____________ Sz inte hihetetlen, de tény: a Híd a zavaros folyó felett című Simon és Garfunkel-dalnak több mint kétszáz földolgozása létezik - még Elvis Presley és Aretha Franklin is műsorára tűzte annak idején. Onnan jutott mindez eszembe, hogy a gitáros trubadúr, Paul Simon után három héttel betöltötte ötvenötödik életévét a másik fél, Art Garfunkel is. Furcsa fintora a sorsnak - és némiképp a duó szétválásában is szerepet játszott -, hogy noha a dalok szövegét és zenéjét Simon szerezte, a babérokat mégis az énekes Garfunkel aratta le mindig. Pedig ő „csak” a hang volt, mondhatnánk, ha nem tudnánk, milyen sokat tett hozzá a dalok hangulatához ez a tisztán csengő, érzelmes-érzékeny „templomi vokál”. A gimnáziumi osztálytársak és barátok, Paul és Art kezdetben mindenben egyetértettek. Imádták Bob Dylant és az Everly Brotherst, vonzódtak a folkzenéhez - és persze híresek akartak lenni. Első, Tóm és Jerry néven előadott dalaik mérsékelt sikert arattak - a Hey Schoolgirl is, amit pedig 1957-ben a helyi rádió gyakran leforgatott. 1963-ban kiadták közös dalaik válogatását Szerda, hajnali három címmel, ám teljesen visszhang nélkül maradt. Közben külön utakon - és újabb álneveken - próbálkoztak tovább. Simon ekkor már csak a zenének élt, de Garfunkelnek egyéb „hobbija” is adódott. Egyetemre ment, és idővel matematikai doktorátust szerzett, valamint megkezdte őrült százmérföldes gyalogtúráit, amelyek során körbejárta Amerikát. Közös életükben a változást Tóm Wilson hozta: zenekari és gitárkíséretet kevert A csend hangjai című dalukhoz. A duót az azonnal toplistaélre ugró dal egy csapásra ismertté tette. Ezután sorjáztak a sikerdalok. Ám a turnékon egyre nehezebben bírták egymást, ráadásul Garfunkelt vonzani kezdte a film. így aztán sikereik csúcsán, alig több mint fél évtizednyi közös munka után, különváltak. Garfunkel első színészi sikerét A 22-es csapdája hozta, ezután következett a Rossz időzítés. Közben Art, bár szórványosan, lemezeket is készített. Időnként kacérkodnak a közös munka gondolatával. 1975- ben együtt jegyzik a My Little Town című sikerdalt, ami mindkettőjük új szólólemezére fölkerül. Fel-felröppen a Garfunkel és felesége hír, hogy újra összeállnak, azután 1981 októberében a Central Park-beli koncerttel pontot tesznek a közös munka végére. Végigcsinálnak ugyan egy újabb világturnét, de a siker ellenére sincs folytatás. Simon sikeres szerzővé és előadóvá lesz, Garfunkelt pedig leköti a hobbija. 1993-ban kiadott válogatásalbumáig - több mint tíz év alatt - mindössze három szólólemeze jelenik meg. Nekünk viszont - szerencsére - megmaradtak a régi, kedves dalok: Mrs. Robinson (a Diploma előtt című film betétdala), az El Condor Pasa és a többi.
