Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-18 / 51-52. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin Békéd, Wíkuj Immwqjt iuwepeket kmii a Wlaqt}wi KexwyléiiyAmúiviata Í/Hoqqatm VKV-1098 A Megváltó - bennünk van Csend, Ady Endrével Miklósi Péter________________ Családi ünnepnap a karácsony, a túlcsorduló vidámságé a közelítő szilveszter; illő-e hát, hogy most, advent utolsó hetében megtöröm a közelgő ünnepek csillogó fényét és azt mondom: felelősségre hívóan szeretetlenek a hétköznapjaink? Ezért is ajánlhatom jó szívvel valamennyiünk karácsonyfája alá, hogy megállván egy szentestére az örökös rohanásban, keressünk nyugalmat és lelki békét napjaink zaklatott, (rossz) indulatokkal teli világában, az értelmet olykor megbénító, az érzelmeket felkorbácsoló közéletében. Remélve: végre nyugodalmat és békét találunk a fenyőillatú szobában, ahová talán nem hallatszik be a nyugtalanság és békétlenség ezernyi hangja. A karácsonyi csönd mélyén békességre vágyunk. És persze kenyérre, meleg szobára, sze- retetre. Egy szál gyertyára, amelynek fényében számot vethetünk sorsunkkal, szembesülhetünk családunkkal. Eltűnődhetünk azon, hogy a kisebbségi sorsban élő ember duplán igényli a lelki útravalót, az anyanyelv támaszát. Azt a tudatot, hogy ebben a felbolydult világban sem szabad túlsúlyba kerülnie a reménytelenségnek, a kilátástalan- ságnak; hogy minden bizonnyal újra összerendeződnek majd a dolgok és ismét kikristályosodnak a jelenlegi kuszaságból az erkölcs, a jog örökérvényű tízpaBékés karácsonyt és sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak - a szerkesztőség Sport „Azokat a küzdősportokat becsülöm, ahol a verseny- /- ző csak magára J_ Q számíthat.” rancsolatai. Mert kétségtelen: társadalmi méretekben erre lenne most múlhatatlanul nagy szükség. Talán nem szentségtörés az idei karácsony küszöbén halkan megállapítani, hogy a ‘89- es fordulat óta, a szlovákiai demokrácia rövid történetében, soha nem volt még olyan törékeny a társadalmi béke, mint napjainkban. Milliók élnek a létminimumon, családok százezrei küzdenek munkanélküliséggel, az em- berekjelentős része elégededen a parlamenttel, a kormánnyal, a hatalmi gőggel. Mindennek láttán szeretném hozzáidézni ’96 karácsonyához Adynak a Virágos karácsonyi ének című versét, amely így kezdődik: „Óhajtozom el a Magasságba, / Nagy a csúfság idelenn, / De van Karácsony, Karácsony, / Istenem, én Istenem / S ember-vágy küldte Krisztusunkat.” Igen, van egy adys hangulatú elvágyódás, amit megvilágítanak a karácsonyi fények. Ennek ünnepi velejárója a csend: a mindenkinek kijáró, hogy eljöhessen, megérlelődhessen bennünk az ünnep. Merjem-e mondani, hogy tanuljunk majd minél többet az ünnepek csendes napjaiban?! Énekelni? Azt is. Igazat mondani? Azt is. Vallomást tenni? Azt is. Örökhagyó felelősséget? Kiváltképpen. De legelsőbben is erkölcsi tartást, még ha belső harcok árán is. Mert ez, mert mindez a titka és alapja a boldogságnak. A Megváltó ugyanis - bennünk van, kívülről hiába várjuk. Vlado Gloss felvétele Riport „Egyszer majd a szívével fog látni... Tudja, hogy mi mindig mellette Q leszünk.” O 64 oldalas színes magazin Két heti tévé- és rádióműsor 1996. december 21-től 1997. január 3-ig
