Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-18 / 51-52. szám
2 1996. december 18. Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Zágrábi levél Karácsony - Zágrábban Forró Evelyn _____________ A zágrábi főtéren, a Jelasics téren már állnak a hagyományos óriásfenyők, a belvárosi utcákban igazi karácsonyi hangulat. Az utcák apró színes égőkkel, fenyőágakkal vannak feldíszítve, a kirakatok roskadásig tele áruval, csakhát meglehetősen drágán kínálják, így nem csoda, hogy változatlanul a szomszédos Ausztriába járnak az emberek vásárolni. Már aki teheti. Az ünnepi asztalra valót viszont Letenyén, Nagykanizsán szerzik be, mert ott fele annyiba kerül, mint itt, Horvátországban. Szóval állnak a fák a Jelasi- cson, és ez így van rendjén, hiszen minden évben hagyományosan 3-4 hatalmas fenyőt állítanak. Hagyomány az is, hogy ilyenkor fellángolnak az indulatok, vajon szabad-e éppen a legszebb fenyőket kivágni azért a néhány hetes ragyogásért. Persze arra már a legindulatosabb környezetvédő sem gondol, hogy otthon ne legyen igazi, élő karácsonyfa, hiszen 24-én itt is mindenütt körbeállják a családok a feldíszített fákat és megajándékozzák egymást. Horvátországot a szokások szempontjából nagyjából három részre lehet osztani. Ahogy egy itteni ismerősöm fogalmazott: „magyar -osztrák-olasz peremen vagyunk és ez határozza meg a szokásainkat is”. Szlavóniában inkább a magyar hatások érvényesülnek, az emberek ugyanúgy, mint nálunk, halászlét, rántott halat készítenek vacsorára. Közép-Horvátországban, Za- gorjéban sült pulykát esznek szaggatott tésztával, az Adria partján, főként Dalmáciában szárított bakalár (tőkehal) kerül az ünnepi asztalra, főtt krumplival. Zágráb afféle határváros ilyen szempontból, halat, pulykát egyaránt esznek. Ami a tőkehalat ületi, már magam is ki akartam próbálni, de valahogy nem visz rá a lélek, mert olyan keménynek találom, hogy sokkal inkább kupánverésre alkalmas, mint evésre. A szakértők azt mondják, vajpuhára lehet főzni, igaz előtte ütö- getni kell. Úgy döntöttem, megvárom, míg valahol ezt tálalják elém. Az itteniek azt mondják, a legkülönlegesebb a Karácsony Dalmáciában. Nem sokat díszítenek, mégis az osztrák és az olasz ízlés érvényesül. Már december 6-án, Mikuláskor kezdődött az ünneplés. Ez egyben a Tengerészek Napja is, mert Szent Miklós a tengerészek védőszentje. Immár ötödik éve Dubrovnik- nak az ünnepen kívül ez a fájdalom időszaka is, 1991- ben december 7-én ugyanis egész álló nap bombázták a várost. Ezt a legfelhőtlenebb ünneplés mellett sem lehet felejteni még hosszú évekig. Horvátországban az emberek döntő többsége katolikus és ez meghatározza az ünnepjellegét is. A templomba menés ugyanúgy hozzátartozik az ünnephez, mint az ajándékozás, a fadíszítés vagy a finomságok feltálalása az asztalra. Az együttlét, az együtt ünneplés az idősek, a középkorúak számára fontos. A fiatalok már a családon kívül ilyenkor a barátokat is szívesen látják a háznál. Afféle népvándorlás indul karácsony délutánján, késő este aztán szinte vezényszóra mindenki az úgynevezett kocsma-utcában, a Tkalcsicson köt ki, ahol az utca mindkét oldalán kicsiny presszók vannak, sűrűn egymás mellett, s ahol fantasztikus a hangulat. Az emberek beszélgetnek, elfogy egy-két pohár bor, vagy sör. Egyszerűen igyekeznekjól érezni magukat. Dalmáciában, bár nem sokat díszítenek, az osztrák és az olasz ízlés érvényesül. Horvátországot a szokások szerint három részre lehet osztani. Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-3IS) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: Szénási György Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kópé: Tallósi Béla, Nagyvilág: Ordódy Vilmos (52-38-314) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és híriapteijesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz daée, Koáická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - PoSta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Karácsonyi ajándék Nemes Nagy Ágnes Ekhnáton jegyzeteiből Valamit mégis kéne tennem, valamit a gyötrelem ellen. Egy istent kellene csinálnom, ki üljön fent és látva lásson. A vágy már nem elég, nekem betonból kell az ég. Hátlépj váltamra, istenem, én fölsegítiek. Trónra bukva támaszkodj majd néhány kerubra. És fölruházlak én, ne félj, a szenvedést kapcsold nyakadra, mintha kerek vércsík fakadna, s az legyen langyos köpenyed: szerettem növényeidet. S helyezd el ékszeres szivedben: hogy igazságra törekedtem. Ennyi elég is. Mondd ki: jó itt, és tedd hatalmas funkcióid, csak ülj és nézz örökkön át. Már nem halaszthatlak tovább. Kormos István Havas rét Havas rét szélbemártott középen körtefa ha élne átmehetne rajt Jézus is maga de Istenfia nem jár e földi téreken kivált zuzmaragyöngyös ködülte réteken Havas rét ifjúságom de rég elhagytalak adnám a vérem érte fehéren lássalak mezítláb visszamennék kölyökként kezdeni keresni megtalálni s megint elveszteni Nagy László Csönd van Csönd van, a láp se zizeg, szél ha járja, fekszik a nádas: hóbafojtott cicomás ezred. Fölötte tépett rucapihe tétova repked s piheg, ha ráakad egy bóbitára. Távol a bazalt-hegyis süket-néma, mintha csak mára hűlt volna le benne a láva, s letagadná, hogy kövein a bort danolászva itta a jó katona, víg poéta. Ráfeszült hidegen a csönd a tájra, hiteden lélek lehet ilyen búba áléivá. Vadmadár éles riogása fölveri néha, szárnyával megpofozza, de hiába. Baktata tehervonat, tűz a csokra, mint üvegfalnak, nekimegy a fagynak, a csöndnek, s nézd: amik pengve, sisteregve ízekre törnek, tüntével fölépülnek még nagyobbra. Szoborrá alkot ez a téli szemle, menj haza gyorsan, hívogatnak otthoni fények. Asszonyok teste, mint a tavasz kivirul néked, tájad lesz, tűz-eged a szív szerelme. Gyönyörködj s dalaid is megerednek, álmodd ki szépen magadat a fagyból, a csöndből, lásd meg, hogy lázban tündököl az izgága Göncöl: álma a hóbarekedt szekereknek. Monoszlóy Dezső Karácsony Mikor Jupiter Vénusszal keringőzött vagykergetőzött az égen (a bolygók mozdulatait akár a tieidet aligha értem) volt aki azt hitte ők a betlehemi csillag fényük pásztorok bölcsek szemébe villant s elindultak Jézust keresni Ezredévek óta tart e földi-égijáték kopasz karácsonyfára tűzöm a gyertyám utolsó lángja világít Weöres Sándor Zsoltártöredék Pereg a lépcsők üteme: jó együtt lenni szorosan, az egyességben feszes út nyugodt ereje hömpölyög. Mint tiszta olaj a fejen, mely aláfoly a szakállon, s a palást szőrme-szegélyén sok kis csillagként megpihen. Mint a hegy boldog harmata, mely a szomjazó völgybe száll: a magasság oda tölti az élet vizét örökkéI Pilinszky János Introitusz Ki nyílja meg a betett könyvet? Ki szegi meg a töretlen időt? Lapozza fel hajnaltól-hajnalig emelve és ledöntve lapjait? Az ismeretien tűzvészébe nyúlni ki merészel közülünk? S ki merészel a csukott könyv leveles sűrűjében, ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel? És ki nem fél közülünk? Ki ne félne, midőn szemét az Isten is lehúnyja, és leborúlnak minden angyalok, és elsötétül minden kreatúra? A bárány az, ki nem fél közülünk, egyedül ő, a bárány, kit megöltek. Végigkocog az üvegtengeren és trónra száll. És megnyitja a könyvet.
