Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-11 / 50. szám
Sport 1996. december 11. Csermák József és Zátopekék a helsinki olimpián átélt emlékezetes napjukról Aranyéremmel a táskában J. Mészáros Károly Könyvekből kikereshető, száraz történet lehetne. Negyvennégy év múltán akár feledésbe is merülhetett volna, ha a véletlen nem úgy hozza, hogy idei sport- újságírói útjaim során az élő hőseivel is sikerül találkoznom. Ők egymástól függetlenül elevenítették fel az 1952. július 24-én, a helsinki olimpiai stadionban átélt örömteli óráikat. Három ötkarikás bajnok, akiknek ezen a napon akasztottak aranyérmet a nyakukba. A cseh Emil Zátopek az ötezer méteres síkfutásban, neje, Dana Zátopková női gerelyhajításban és a szenei születésű magyar Csermák József kalapácsvetésben verte meg akkor a világot. És hogy mi közük van egymáshoz? Nagyon is sok! Amikor a tapolcai fiatalember hihetetlen világcsúcsot dobott, fel- bolydult a stadion, mérés mérést követett, s emiatt a női gerelyha- jítók a tervezettnél jóval később léphettek csak a dobószektorba, nem a férfi ötezer alatt. így fordulhatott elő, hogy a Zátopek házaspár nem egyidőben, hanem egymás után, egymásnak szorítva versenyezhetett az olimpiai dicsőségért. Csermáknak köszönve. A történet teljesen véleden- szerűen, két különböző beszélgetés során kerekedett egésszé. Szívesen közreadom. Csermák József: „Elkövetkezett végre a harmadik dobás. Már az előlengetésemből éreztem, ebbe bele lehet kapaszkodni. Húzd, húzd, Jóska, mondogattam ma- gambam. Kirepült. Ez az enyém! Ennek jónak kell lenni! Azért ekkorára nem számítottam. Ahogy leesett, láttam, hogy a hatvan Csermák József: 1932-ben született Szencen, jelenleg a magyarországi T apolcán él. Legnagyobb olimpiai sikere: aranyérem kalapácsvetésben (1952, Helsinki). Mexikóvárosban (1968) két védence is felállhatott az ötkarikás dobogóra: Zsivótzky első, Lovász bronzérmes lett. Csermák József: „Majdnem megszédültem örömömben" méterre kihúzott szalag megmozdult, mert hozzáért a kalapács százhuszonkét centis nyele. Ötvenkilenc valamennyi biztosan lesz. Azt nem tudtam, hogy a golyó túlesett a szalagon. Hatalmas taps, a stadionban felugrottak az emberek. Azt hittem, valaki nagyot ugrott vagy futott egy jó időt. Fel sem merült bennem, hogy a taps nekem szól. Kihúzták a szalagot, mértek. Egyszer csak az edző elkezdett futni, mint pók a falon. Hoztak még egy szalagot. Rövid lenne? Vagy mi van? Ugye, akkor még tájékozatlan voltam, s nem tudtam, hogy a világcsúcsot olyan szalaggal kell lemérni, amely egyfolytában mér, tehát nem lehetett a távot kettővel megállapítani. Ráadásul egyszerre két egymás mellé helyezett szalagot kellett használni, és az egyiket a másikkal hitelesíteni. Hát leültem, vártam, mint a jó gyerek, majd csak Emil Zátopek: 1922-ben született. Olimpiai címei: 10 km síkfutás (1948, London), 5 km, 10 km és maratoni futás (1952, Helsinki). Dana Zátopková: 1922-ben született. Ólimpiai elsősége: 50,47 méteres új olimpiai csúccsal nyerte a női gerelyhajítást (1952, Helsinki). Emil Zátopek: „Azóta van nálunk egyenjogúság” lesz valami. Akkor még nem voltak komputeres táblák, úgy rakták ki kézzel az eredményeket. A táblakezelő fölrakott egy hatost. Hát, mondom, megvan zavarodva! Nem lehet ez hatvan méter. Aztán le is vette. Biztosan tévedett, gondoltam. Egyszer csak megint határozottan odament, fölrakta a 60,34 métert, és a megafon máris bemondta: Csermák József világcsúcsot ért el. Majdnem megszédültem örömömben. Először nem akartam elhinni, hogyan lehet az, hogy én, a mindössze nyolcvanöt kilós súlyommal, ilyen nagyot dobtam. Többet, mint a hatalmas termetű olimpiai és világcsúcstartók. Később kiírták a nagy táblára is, majd felálltam a világ tetejére. Csodálatos volt! Nyolcvanezer ember ünnepelt, és tiszteletemre felcsendült a Himnusz...” Itt elcsuklott a hangja, mert évtizedek múltán is annyira átélte a történetet. Emil Zátopek: „Versenypályán ekkora harcot máskor sosem vívtam. Hatan maradtunk elöl az utolsó körben. Megpróbáltam robbantani, de négyen tapadtak rám, kicsit kiengedtem, összpontosítottam és erőt gyűjtöttem a véghajrára. Az utolsó kanyarban törtem az élre. Ez a győzelmem facsart ki a legjobban. Csak akkor tértem teljesen magamhoz, mikor jöttek gratulálni családunk újabb aranyszerzéséhez. Dana ugyanis nem sokkal utánam a gerelyhajítók között diadalmaskodott. Akkor ennek jobDana Zátopková: „Nem láthattam Emil futását” bán örültem, mint a saját elsőségemnek. Én esélyes voltam, ő esélytelen. Azóta van nálunk egyenjogúság.” Dana Zátopková: „Nem láthattam Emil futását, mert bennünket távol tartottak a bejárattól, csak egy orosz edző hozta a hírt, hogy megnyerte az ötezret is, meg hogy egy magyar fiú olyan hatalmas világcsúcsot dobott, hogy minden a feje tetejére állt a stadionban. Ezért csúszik a műsor. Mi csak akkor vonultunk befelé, amikor Emilék már túlestek az eredményhirdetésen. A stadion bejáratánál találkoztunk először, gyorsan gratuláltam, és elkértem tőle az aranyérmet, hátha nekem is szerencsét hoz. Táskámba csúsztattam, és úgy vonultam a dobószektorhoz. A többi már ismert. Bár meg kell mondjam, hogy az újságírók sikeremből legendát szőttek. Úgy örökítették meg a történteket, hogy egyszer elmentem az olimpiára, Emil megnyerte az ötezret, én pedig örömömben dobtam egy nagyot, és azzal lettem első. De- hát ez nem így volt, tisztelt sportkrónikások! Engem már előtte is negyedikként jegyeztek a világon, tehát nemcsak akkor és ott az egyszer szállt el a kezemből a gerely” - jegyezte meg érdemeire hivatkozva Dana asszony, aki évtizedek múltán sem tud kibékülni a toliforgatók férjét dicsőítő ferdítésével. Vlado Gloss (2) és Prikler László (1) felvételei Amikor Csermák világcsúcsot dobott, felbolydult a stadion. Kik ők? Zátopeket ez a győzelem facsarta kia legjobban. Németh Szilárd a végén ugrott az élre Az őszi gólkirály Sokáig úgy nézett ki, hogy aligha lesz az I. labdarúgóliga őszi gólkirálya. Aztán Németh Szilárd az utolsó fordulóban szinte megtáltosodott, és háromszor is betalált az újonc dubnicai- ak hálójába, s mivel ellenlábasai nem voltak ilyen eredményesek, a Slovan tehetséges fiatal csatára kilenc találatával a honi mesterlövészek rangsorának az élére ugrott. Tavaszig ott is telelhet. Ráadásul novemberben a tévénézők őt választották a hónap játékosának. A tavaszi idény vége meg az őszi kezdete nem talált csúcsformában. Gól- passzaid és helyzeteid ugyan voltak, de a hálóba nem és nem sikerült betalálnod. Milyen nyomokat hagyott benned ez az időszak?- Ekkortájt nemcsak hogy nem ment a játék, de a bajnokság kezdetén Galis edző sem nagyon adott lehetőséget. Már a DAC elleni nyitómeccs félidejében lecserélt, s utána rendre kimaradtam a kezdő csapatból. Csupán a hatodik fordulóban Besztercebányán kaptam újra lehetőséget a mérkőzés elejétől. Ott aztán berúgtam első gólomat, s az hozta a fordulatot. Akkoriban Galis edző azt nyilatkozta, hogy nemigen élsz a kínálkozó lehetőséggel. Miként hatott rád ez a megállapítása?- Különleges interjúi nem nagyon tetszettek, de szólhattam valamit? Próbáltam úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. Egyszerűen figyelmen kívül hagytam. Továbbra is úgy edzettem, mint korábban, s gondoltam, egyszer csak megtörik ajég. Sőt olyannyira megtört, hogy a végén egy találkozón háromszor voltál eredményes, ami korábban még soha nem fordult elő veled...- Ki tudja, elhiszik-e az olvasók vagy nem, de a meccs előtt kérdi tőlem Kinder: mennyit rúgsz ma? Erre mondom neki, hármat még egyszer sem lőttem. Mi lenne, ha most sikerülne. Hát össze is jött. A mérkőzés vége felé valóban harmadszor is betaláltam. Megfordult-e a bajnokság alatt a fejedben, hogy őszi gólkirály lehetsz?- Nem. A zárófordulót megelőzően Euhovy két góllal vezetett, szerettem volna őt befogni. Igaz, előtte beszélgettem erről a szüleimmel, s kimondtuk: helyzeteim már korábban is jócskán adódtak, nyugodtan én lehetnék az első. Tavaly tizenkettővel zártad az Idényt. Most kilencnél tartasz. Megduplázod?- Hát tavaly ősszel is ennyit rúgtam, de tavasszal négy forduló után leállt a góllövő tudományom. Remélem, jövőre más tavasz köszön rám, és valóban elSzili az edzőterembe is kénytelen beülni Vlado Gloss felvétele érem a tizennyolcat, sőt még annál is többet szerzek. Külföldre még nem csalogattak?- Egyelőre nem járt utánam senki. De nem tagadom: ha kínálkozna alkalom, megpróbálnám valahol. (j. mészáros) Futballistáktól hallottuk Ginola inkább a támadóvonalban játszana Szókimondó Dávid Ginola, az angol Newcastle United francia légiósa, aki országa nemzeti válogatottjából is kiszorult, s klubjában sem állandó kezdőember: „Kevin Keegennel, csapatunk menedzserével a minap elbeszélgettem arról, hogy eddig nem az igazi posztomon szerepeltetett. Azt mondta, Les Ferdinand és Alán Shearer mellett nem nagyon lát helyet számomra a támadóvonalban. Szerintem pedig ott lenne a helyem. Abban maradtam Keegennel, hogy valamiféle más, különleges középpályás-pozíciót talál ki. Akkor lehetnék olyan hasznos, mint voltam a Paris SG- ben.” Klinsmann nem vágyik Albionba Jürgen Klinsmann, a Bayern München világhírű csatára cáfolta azokat a találgatásokat, hogy újra Angliában fogja rúgni a bőrt: „Ebben a pillanatban nem foglalkoztat ilyen gondolat. Igaz, a futballban minden megeshet. Tudom, hogy visszasírnak a Tottenham szurkolói, de nem vagyok olyan játékos, aki egy vagy két idény után távozik csapatától. Kivétel persze ez alólaTottenham... Azt mondhatnám, a Bayern felér a Manchester United, az AC Milán, a Juventus vagy a Barcelona tudásszintjével, így hát jelenleg a világ legjobbjai közé sorolható együttesben játszom. Boldog és büszke vagyok emiatt. Nem szeretném elhagyni.” Shearer kiváltása Megkérdezték Alán Shearert, a Newcastle United veszélyes ékét: vajon a nyáron a pénz miatt igazolt-e a szarkákhoz? „Nem. A pénz csak annyiból fontos, hogy ezzel már kiválthattak blackburni szerződésemből. Bizonyára tudják, hogy Newcastle-ban születtem, és ott is kezdtem futballozni. Apám vitt le az első edzésre, úgyhogy ő volt a legboldogabb, amikor hírül vette: visszatérek a Saint James’ Parkba.” Angliában Seaman a legjobb Dávid Seamant, az Arsenal válogatott kapusát választották Angliában az év labdarúgójának. Erről egy újságírókból összeállított testület döntött szavazás útján. A harminchárom esztendős SeaSeaman (jobbról) tizenegyeseket hárított az angliai kontinens- viadalon. Nem csoda, hogy felfigyeltek rá. Archív-felvétel mán a voksolás során Alán Shearert (Newcastle) és TonyAdamsot (Arsenal), a nemzeti tizenegy kapitányát előzte meg. Az elismerést a kiváló portás annak köszönheti, hogy több tizenegyest kivédett az idén Angliában megrendezett Európa-baj- nokságon. „Nagy megtiszteltetés ez számomra. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy a válogatott többi tagja is remek teljesítményt nyújtott az Eb- n. Ez az év csodálatos esztendő számomra. Bízom benne, hogy a nemzeti tizen- eggyel folytatjuk a jó sorozatot, és kijutunk az 1998-as franciaországi világbajnokságra.”
