Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-12-04 / 49. szám

1996. december 4. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin 66 sor Mit hoz a Télapó? KÖVESDI károly Ezekben a hetekben, kará­csony előtt, valószínűleg még jobban kiütközik a szlovákiai társadalom egyik legnagyobb ellentmondása: a gazdagok és a szegények rétege közötti diametrális különbség. Míg a hírközlő eszközökben, a tévé­ben és a lapokban elszaporod­nak a luxusautókról, a méreg­drága kozmetikai cikkekről, a csillogó ajándékokról szóló reklámok, addig a társadalom nagy része egyre keserűbb szájízzel gondol „a régi szép időkre”, amikor legalább a ka­rácsony kiemelkedett a szür­ke hétköznapokból, mert job­ban futotta ajándékra, az ün­nepi asztalra valóra. Ahogy haladunk befelé a meciari Szlovákia „demokráciájának” alagútjába, úgy süllyed bele a karácsony is a hétköznapok szürkeségébe. A társadalmi feszültséget nem lehet félre­tenni, kikapcsolni pár napra, kihúzni a stekkerből, mint egy vasalót. Nehéz megmagya­rázni a polgárnak, hogy azelőtt pazarolt, s most annak issza a levét, mert ez így nem igaz. Nem is hiszi el, ha azt látja, hogy egy szűk réteg olyan magasan parádézik fö­lötte, akár az istenek a Par­nasszuson. A szocializmus reflexei bennünk élnek, mert manapság egyre szem­betűnőbb az a különbség, amiről a szocializmusban hallgatni kellett, holott ugyanígy létezett, s körülbe­lül ugyanennek a rétegnek adatott meg minden, amiről a többiek csak álmodozhattak. De ezt valahogy nem akaijuk észrevenni, inkább szidjuk a demokráciát, holott ennek a rezsimnek semmi köze a de­mokráciához. Marad hát a csöndes beletörődés, a szeré­nyebb ajándék, a kisebb kará­csonyfa, a kevesebb kidobott étel és a tanulság: a gyerme­keinket takarékosabb életre kell felkészítenünk és beléjük kell oltanunk, hogy ne máról holnapra éljenek, hogy tanul­janak meg élni. Nem szép, de így van. Milyen jó lenne mon­dani: szerényebb puttonnyal érkezik a Mikulás, de leg­alább szabad világban élünk. Sajnos, egyelőre erről is csak álmodozhatunk. Vendégkommentár Jut-e az idén „karácsony­fiára”? Mészáros Károly ________ Mi vel napi látogató vagyok az élelmiszerboltokban, tu­dom, mennyi pénz megy a konyhára. Egy négytagú csa­lád biztosan felemészti a közepes keresetű családfő havi fizetését. Az észrevétle­nül felfelé lopakodó élelmi­szerárakat nem követték a másutt természetesnek vett béremelések, nem emelked­tek lényegesen a szociális juttatások sem. Nem rendelkezem megfelelő statisztikai adatokkal arról, hányán jutottak „éhkoppra” ebben az országban az el­múlt két év alatt, de hogy a családok ötven százaléka az átlagszint alatt él, arról meg vagyok győződve. Nem meglepő tehát, hogy egzisztenciális, megélhetési félelmek kerítették hatal­mukba az embereket, ami egyre súlyosabb lelki gyötrődésbe torkollik. Félő, hogy a pénzszűkében vergődő emberek feladják az elveiket, fennmaradásuk ér­dekében képesek lesznek „eladni lelkűket az ördög­nek”. Most, december elején, nem épp a legrózsá- sabb hangulatban készülnek a karácsonyi „nagyvásárra”. A legtöbben előkeresik a ta­valyról megmaradt műfenyőfát, a még épen maradt díszeket, mert elég költségesnek látják a fenyőfára való kollekciók, szaloncukor beszerzését is. Az ajándékok nagy részét „szükséges” holmikból állít­ják össze, mint például puló­verek, kesztyűk, sapkák, csizmák, zoknik és egyéb közhasználatú tárgyak. Bő a „választék” a hiányból. Min­dez valahogy az ötvenes évek végére emlékeztet en­gem. Efelől nézve a dolgokat, még egy „évtize­det” süllyedhetünk. A szerző prózaíró, publicista, a Csallóköz című hetilap munkatársa Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316,52-38-317) Hang-Kép, Modem élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: Szénási György Riport: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla, Nagyvilág: Ordódy Vilmos (52-38-314) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszol­gálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapteijesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlafe, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságkülde­mények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - PoSta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona: Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.isternet.sk/ujszo Amikor az ajándékozás is gond Jövőre már csak szeretetjut? Kaprinay Zoltán ____________ La ssan itt a karácsony, s az ügyes üzletemberek a boltjai­kat már november­ben feldíszítették a szokásos karácsonyi díszletekkel, hogy mi, vásárlók lássuk: karácsonyközeiben vagyunk, közeledik a szeretet és a bol­dog ajándékozás ünnepe. Idén mint­ha kicsivel hama­rabb díszelegtek volna a karácsonyi gömbök az üzletek­ben. Talán azért, mert az üz­lettulajdonosok sem mehetnek biztosra, hogy lesz pénzünk ajándékra. Szóval jön a kará­csony, jönnek a drágított áruk, a (jó esetben) félszázkoronás csokimikulásokkal, az ugyan­csak „szúrós árú” fenyőfákkal. És akkor a halról, meg a többi kará­csonyi pluszkiadá­sokról nem is szól­tam. Többletkiadá­sok - manapság, amikor már megél­ni is siker, amikor szinte már csak ki­adásaink vannak, bevételeink alig. Szegény kormá­nyunknak is nyil­ván kevés a bevéte­le, hiszen ha több lenne neki, biztosan többet törődne a kis­keresetűekkel és a nyugdíja­sokkal... Q Lesz pénzem ajándékra O Nem tudok ajándékot venni Már megint az erőszak! Ez azért van, mert állandóan a hülye horro­rokat bámulják a televízióban. Száz Krisztina pedagógus: ©o Remélem, lesz pénzem ajándékra. Megpróbá­lok a saját keretembe beleférni. Bár a karácsonyi figyelmesség nem kell, hogy sok pénzbe ke­rüljön, hiszen nem az a fontos, mekkora és milyen értékű tár­gyat ad az ember. A szimbólum a fontos és az, hogy szeretettel adják. Az emberek többségé­nek kevesebb a pénze, mint az elmúlt években, ezért attól tar­tok, hogy sokaknak nem jut az idén karácsonyi ajándékra. Kovács Helén nyugdíjas: GO Lesz pénzem karácsonyi ajándékra, mert a fiam­mal élek, ő segít. A nyugdíjam­ból másképp aligha jönnék ki. Lényegesen rosszabb a helyze­tünk, mint tavaly volt, a nyug­díjasoké pláne. Jövőre még ne­hezebb lesz. Ha nem segítene-a fiam, nem tudom, hogy a nyug­díjamból hogyan oldanám meg az ajándékozást. Egész életem­ben keményen dolgoztam, a nyugdíjból mégsem lehet meg­élni. Nem vet fel a pénz... Kiss Katalin, informátor: a a Annyi-amennyi akad az v ^ajándékokra, azt hi­szem. Egy kevéskét mindig fél­re tud erre tenni az ember. Úgy kell beosztani, hogy erre is jus­son. Nem rózsás a helyzet, az biztos. Az anyagi helyzet talán változaüan. Változatlanul rossz. Ambrús Krisztina tanuló: a a Nem sok pénzem jut a v ^karácsonyra, mert sokba kerül az utazás. Munkanélküli segélyt kapok, amellett tanu­lok. Amennyit a segélyből összekuporgattam, abból talán sikerül valamit vennem. Igyek­szem mindig félretenni vala­mennyit, hogy például kará­csonyra legyen. Remélem, jövőre több lesz. Bukovská Jana, technikus: O lgen, jut karácsonyi aján­dékra is. Nem vásárolok az egész családnak, csak a legkö- zelebbieknek. A kisfiámra sokat költők, főleg a ruházkodásra, mert minden nagyon drága. Ha nem lenne pénzem ajándékra, akkor süteményt sütnék, vagy valami hasonlóval kedvesked­nék. Azt hiszem, hogy annak is örülnének a szeretteim. Puha Mária, elárúsítónő: a Nincs pénzem karácsonyi ^ajándékra. Nem keresek annyit, hogy abból „komolyabb” ajándékot vehessek a hozzátar­tozóimnak. Idén az anyagi hely­zet rosszabb, mint tavaly volt és attól tartok, jövőre még rosszabb lesz. Pedig elég sok ajándékot kellene vennem. Azt hiszem, mindenki kap egy köny­vet, mert többre nem futja. Olvasói levél Az irigység tartja össze az országot... Cirka 40 évig volt ez a kujtor- gásféle, majd zöttyent egyet a kordé kereke, és most itt van ez a cifra pluralista legatyásodás. A pénznek hatalma van, amíg áru is van mögötte, de legfel­jebb már csak gyengécske százmilliókat, milliárdokat to­logatnak ide-oda, akárcsak a kaszinóban. Nagy pénzekkel, részvények­kel, kölcsönökkel kófickodnak, és ha valahol elakadna, akkor ott a fekete, szürke és más (piac) gazdaság, amely esetleg elmozdítja a kordé kerekét, ha meg nem, akkor ugye itt a tőzsde, a börze meg egyebek. Az ember már szinte fél, ami­kor megtud valamit egy ilyen üzletkötésről. A külföldi, ha munkát ad, az nagyobbrészt csak rövid távú foglalkoztatás. Nem nagy segít­ség, ha például az olasz vállal­kozó cipőt vagy textíliát varrat itt havi 8 ezerért és visszaviszi, mert itt a tisztán, vagy részben hazai cégek szintén varratnak valami hasonlót, havi 4 ezerért, melyet azonban csak azok vá­sárolhatnak meg, akik az előbbinél termelnek. Aki ugye 4 ezerért varr, az csak kenyeret vehet. Előbb-utóbb bekényszerülünk ugyan az EU-ba, de biztos, hogy nem most, mert a cirka 0,5 millió per koponya munka- nélkülire még ők sem vevők. Ez van akkor, amikor még min­dig csak a politika dirigál. Most már csak a koncon való marakodás van, a jó falatok rég elkeltek. Ami most balul üt ki, azt is a to­talitásra divat kenni. „Lejjebb” akkor megengedhettek maguk­nak egy olyan luxust, mint az '56, de abból is csak a köpö­nyegforgatók profitáltak. Ne­kem ugyan mindegy, hogy orosz, német, amerikai vagy újabban hazai tank - ezekben a polgár csak töltelék lehet. Mindig is a fegyvergyár ad munkát. Abból is csak úgy lesz itt kenyér, ha máshol, főleg máshol ölnek vele. Emberhez nem méltó dilemma, de most ez van. De hová vezet az az út, ahol mindent tönkretesznek, és az­tán az egészet nincs miből (esetleg kölcsönből vagy más formában) helyrehozni, meg aztán minek is. Az irigység tartja össze az or­szágot, de baj lesz, nagy baj, ha odalent majd csak a szegény­ség. Esélyegyenlőséget hirdet­tek, hát most itt van... G. I. Nemesócsa Böngésző A közelmúltban az egyik olva­sónk kérdezte, hogyan tudjuk kisorsolni a Böngésző nyertesét azon a napon, amikor még csak postára adta az illető a megfej­tést. Több olvasói észrevételre válaszolva közöljük: a Bön­gésző nyertesét mindig a két héttel előbb feladott kérdés he­lyes megfejtői közül sorsoljuk ki. A szerkesztőség

Next

/
Thumbnails
Contents