Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-04 / 49. szám
Politika 1996. december 4. 3 A cseh szenátusi választások tanulságai Reformokat, de... „A bíróság százszázalékosan ki fogja mondani: a C-variáns megépítése jogellenes volt” Hágával vagy nélküle? Szénási György:„A peren kívüli megállapodásra csak akkor van lehetőség, ha legalább olyan pozícióba hozza Magyarországot, mint amit mi Hágától várunk" Archív-felvétel P.Vonyik Erzsébet A Hágán kívüli megállapodás lehetőségéről a szlovák és a magyar fél pár hónapja bizalmas jellegű tárgyalásokat folytat. Van-e komoly esély arra, hogy egymással perben álló két szomszédos állam - a hágai bíráskodást megelőzendő - önerőből meg tud állapodni a bősi erőművel és a Duna elterelésével kapcsolatos problémákról? Vészesen közeledik február 17-ike, amikor Hágában megkezdődik a per szóbeli része. SZÉNÁSI GYÖRGYÖT, a magyar külügyminisztérium nemzetközi jogi főosztályának vezetőjét kérdeztük, aki hazáját képviseli a hágai perben. Milyen lépések erősítették, illetve gyengíthették a hágai magyar esélyeket? Mozgásterünk rendkívül szűk, hiszen Szlovákia „birtokon belül” cselekedett. A magyar fél nem rendelkezik a térség fizikai helyzetére befolyással. A magyar fél csak reagálhatott a szlovák fél lépéseire. Pozíciónkat erősítendő, nem kellettek különösebb magyar lépések. A másik fél hibái erősítették az önök pozícióját? A másik fél elsősorban azzal követett el hibát és súlyos jogsértést, hogy egyoldalúan elterelte a Dunát. Ehhez Szlovákiának a nemzetközi jog értelmében semmifélejoga nem volt. Szlovákia magyar szerződésszegésért „törlesztett”... Ha Szlovákia jogtanácsosa lennék, akkor meglehet, az lenne a véleményem, hogy a magyar fél jogsértő módon nem hajtott végre egy nemzetközi szerződést, de nem tanácsoltam volna neki, hogy önbíráskodáshoz folyamodjék és a határfolyó egyoldalú elterelésére bátorítsam. Azt tanácsoltam volna, hogy forduljunk Hágához. Még az elterelés előtt? Igen. Ahelyett, hogy egyoldalú lépéssel eltereljük a Dunát, forduljunk a hágai bírósághoz, hogy az mondja ki: Magyarország megsértette a szerződést. A bíróság dönthetett volna arról, hogy Szlovákiának joga van-e erre a lépésre, vagy nincs. Szlovákia ehelyett egyoldalúan eldöntötte, hogy Budapest jogot sértett és fölhatalmazást érzett arra, hogy egy közös határfolyót eltereljen. Ebből fakad egyébként a magyar fél erős pozíciója: a hágai bíróság százszázalékos bizonyossággal ki fogja mondani, hogy a C-variáns megépítése jogellenes volt. Ám az 1977-es szerződés nem tartalmaz olyan záradékot, amely szerint felmondható, viszont Budapest ezt tette. A magyar fél nem felmondta a szerződést, hanem a másik fél jogsértő magatartására tekintettel megszüntette, mert növekvő aggodalom övezte az építkezést, elsősorban környezeti okból. Aggodalmak merültek fel, amelyek tisztázására lett volna szükség ahhoz, hogy folytatódjék a beruházás. Ezek tisztázását azonban mind Csehszlovákia, majd Szlovákia elutasította. Nem azt állítottuk, hogy környezeti katasztrófa lesz, ha a beruházást megvalósítják. Azt hangoztattuk, hogy vannak pontosan meghatározott aggodalmak, amelyeket tisztázni kell, és ezután döntsük el: meg- előzhetők-e ezek a problémák. De erre nem került sor. Pozsony szerint a környezeti ártalmak nem következtek be. A magyar fél ilyesmit soha nem állított, hágai keresetünkben is igen hosszú távú, visszafordíthatatlan változásokról van szó. A világ számos részén analóg helyzetekben jelentkeztek a károk, amelyektől mi félünk. A fenékküszöb nem gyengítette az önök tárgyalási pozícióját? Magyarország nem önként és dalolva építette meg a fenékküszöböt, hanem azért, mert egy adott, a szlovák fél által előidézett helyzetben nem tehetett mást. Azóta a Duna nem kap több vizet. Ez bizonyos vízpótlásra alkalmas, de a Szigetközt fenyegető hosszú távú veszélyek nem múltak el. A víz 80-90 százalékát Szlovákia használja. Július Binder szerint a magyarok nem siettek a szigetközi monitoring nyilvánosságra hozatalával, mert az eredmények pozitívak és rontanák a magyar esélyeket. A monitoring-adatok se nem pozitívak, se nem negatívak. De lényeges talajvízszint-csökkené- sek vannak ott, ahol várható volt. Hangsúlyozom: mi nem rövid távú problémákról beszélünk. Az a. fő gondunk, hogy a monitoring nem most, hanem tíz év múlva mit mutat. Attól tartunk, hogy a tározóba érkező megszokott „minőségű” Duna-víz ott leáll és igen komoly problémák várhatók. Ön mintha biztosra menne Hágában.... Abban az értelemben egészen biztosra megyek, hogy a jelenlegi helyzetnél lényegesen kedvezőbb helyzetbe kerülünk. A mai helyzetünkhöz képest mindenképpen nyerő a magyar pozíció, mert Hága bizonyos pontokon nem fogja elismerni a szlovák érveléseket. Ilyen például az, hogy joguk volt elterelni a Dunát. Ha ilyen jóka budapesti esélyek, akkor miért szorgalmazták a peren kívüli megállapodást? Politikai okokból, a NATO- és az EU- tagság egyengetése miatt? A magyar fél nem kezdeményezte ezeket a tárgyalásokat. Másrészt teljesen normális dolog, hogy két perben álló ország az ítélethozatalig konzultál egymással. Jelen pillanatban is erről van szó, miközben a per folyik. Ezek a tárgyalások konkrét témákról folynak, egy lehetséges kompromisszum különböző elemeiről. A mostani tárgyalások előkészíthetik az ítélet utáni megbeszéléseket. Igaz-e, hogy a magyar fél mintha beadná a derekát egy újabb vízlépcső ügyében? A szlovák követelések központi eleme egy alsó vízlépcső megépítése. Föltételezem, hogy most is ezt erőltetik. Ha szlovák külü- gyes lennék, azt csinálnám, amit ők: felvetik a vízlépcsőt és úgy állítják be a sajtóban, hogy a magyarok fontolóra vették megépítését. Pillanatnyilag minek van nagyobb esélye: a peren kívüli megállapodásnak, vagy annak, hogy bírósági ítéletre lesz szükség? Vannak bizonyos sarokpontok, amelyek alapján úgy gondoljuk, hogy a magyar fél pozíciói előnyösek. Ezek meghatározhatóak: a határfolyó feletti közös rendelkezés visszaállítása, mivel az sem lehet egyoldalú döntés eredménye, hogy hová mennyi víz jusson. Ezek mind olyan elemek, amelyek nélkül semmilyen peren kívüli megállapodás nem képzelhető el. A magyar fél számára édesmindegy, hogy a peren kívül, vagy az ítélettel sikerül Magyarországot abba a pozícióba hozni, amit mi szeretnénk. Peren kívüli megállapodásra csak akkor van lehetőség, ha ez legalább olyan pozícióba hozza Magyarországot, amit mi Hágától várunk. KokesJános, Prága _______ Me gerősödve került ki az első csehországi szenátusi választásokból a jobboldali kormánykoalíció, hiszen a 81 szenátori mandátum közül 52-t mondhat magáénak. Nem vitás, hogy ezzel stabilizálódott a kisebbségi Klaus-kormány helyzete is, amely az őszi parlamenti ülésszak kezdete óta nagy csatákat folytat a 200-tagú képviselőházzal, ahol az ellenzék 101 bársonyszéket tart ellenőrzése alatt. Lényeges változás a cseh belpolitikai helyzetben tehat nem történt, bizonyos elmozdulás a stabilitás irányában azonban kétségkívül. A szenátusi választások politikai üzenete: a kormány folytassa reformpolitikáját, de az ellenzék szigorú ellenőrzése alatt. A cseh parlamenti pártok elnökei és a megfigyelők is egyetértenek abban, hogy Csehországban ezzel egészében véve stabilizálódott a helyzet és legalábbis a közeljövőben nem valószínű, hogy a Václav Klaus vezette Polgári Demokratikus Párt, akár a Milos Zeman irányította ellenzéki Cseh Szociáldemokrata Párt előrehozott választásokra törekedne. A kormánykoalíciónak ez természetesen nem érdeke, míg Zemannak a szenátusi megmérettetés eredményei alapján tudomásul kellett vennie, hogy még nincs elég ereje ahhoz, hogy választást nyerjen. Várható, hogy a Václav Klaus kormányfő nevével fémjelzett cseh reformpolitika folytatódni fog, de jobban oda kell figyelniük az ellenzék szavára is. Á cseh választók egy év alatt már másodízbenjelezték: nem kívánják a PDP egyeduralmát sem. Valószínűleg emiatt a második körZeman még nem tud választást nyerni Archív-felvétel Klaus egyeduralmamem kívánatos Archív-felvétel ben számos helyen szinte spontán módon egységes Klaus-el- lenes front alakult, így a polgári demokraták végül is kevesebb mandátumot szereztek, mint az első forduló eredményei alapján várható volt. Klaus első forduló utáni leplezetlen, de kissé elsietett örömmámora lehűlt. Zeman is megkapta a magáét: pártja a vártnál kevesebb mandátumhoz jutott. A relatív sikertelenség máris újabb belhábo- rút indított meg a szociáldemokrata berkeken belül: ki is a felelős mindezért. Zeman, bár szinte naponta bírálja Klaus olykor arroganciával határos kijelentéseit, egy kis politikai durvaságért ő sem megy a szomszédba. Pártja liberális szárnya ezt nehezen viseli, nyílt ellentétek keletkeztek, amelyeket csak a tavaszi pártkongresszuson oldhat fel. Az is valószínű, hogy éppen a két „nagypárt-vezér”, a kormányfő Klaus és a házelnök Zeman közti nyilvánvaló és leplezetlen kölcsönös ellenségeskedés is közrejátszott abban, hogy a szavazók kétharmada nem járult az urnákhoz. A cseh kisember ugyanis nem nagyon szereti a politikai durvaságokat. A meglepően nagy érdektelenség legfőbb oka nyilvánvalóan az volt, hogy a politikai pártok - tisztelet a kivételnek - annak ellenére, hogy a szenátust 1992- ben bevették az ország alkotmányába, éveken át nem hozták létre ezt a testületet, s érthetetlenül minduntalan ellene ágáltak. Tette ezt Klaus, és tette ezt Zeman is. A tisztelt választó pedig igencsak nem szereti, ha hülyének nézik, ezért úgy gondolta: fütyül az egészre, s inkább el sem ment szavazni. A politikusok és a pártok számára ez a cseh szenátusi választások egyik legfontosabb tanulsága. Vonal alatt Nyelvhasználatunk kétes jövője Szűcs Béla ________________ Vé gre tanácskozott a kormány nemzetiségi tanácsa, amelynek negyedévenként kellene üléseznie, de ezúttal május vége óta csak most, egy fél év múltán vitatta meg a Magyar Koalíció törvényjavaslatát a kisebbségek nyelvhasználatáról. Természetesen elvetette az indítványt, mivel nálunk állítólag egy sor törvény biztosítja a magyarok nyelvhasználati jogait és feleslegesnek minősítette egy törvény elfogadását, noha ezt a kormányfőtől kezdve miniszterek egész sora többször is megígérte nemzetközi szervezeteknek és külföldi politikusoknak. A nálunk járt nyugati politikusok mind számon kérték ezt, azonban a kormány tagjai egyre agresszívebben bizonygatják, hogy teljesen felesleges, mivel több tucat rendelkezés (mindenki más számot mond, hogy pontosan mennyi!) rendezi ezt a problémát. Közben a legjobban érintett magyarság javaslatait elutasítják, mintha nem mi ismernénk a legjobban a szlovák hivatalok, intézmények packázásait. Tulajdonképpen mire jó ez az egyoldalú tanács, amely a világ közvéleményének félrevezetésére jó és a nemzetállami törekvéseket szolgálja. így jelenleg senki sem tudja, egyáltalán folytatódik-e a kisebbségi nyelvhasználatról a vita és születik-e valaha törvény róla. Ne csodálkozzunk a magyarel- lenesség terjedésén, hiszen a kormány hű lapja egyik múlt heti számában így uszítja a szlovák olvasókat: „A három magyar politikus, Bugár, Du- ray és Nagy szüntelenül támadják nemcsak Meciar kormányát, hanem az egész szlovák nemzetet... lázítják magyar polgártársainkat és állampolgári engedetlenségre szólítják fel őket. Ezzel közvetlenül veszélyeztetik Szlovákia integritását... Gyűlöletes harcukban Nagymagyarország eszméje hatja át őket, hogy a Felvidéket Budapesthez csatolják.” Szinte hihetetlen: a kormánylap nap mint nap ilyen hazugságokat közöl, hogy ösztönözze az államvédelmi törvény mielőbbi elfogadtatását és a magyar politikusok bíróság elé állítását. Sajnos, e nacionalista handabandázók fel- heccelik a szlovák közvéleményt és megpróbálják Meciar táborába terelni a közömbösöket is. Ez a hadjáratuk különösen azóta fokozódik, mióta megalakult a Kék Koalíció, az ellenzék tömörülése, és tárgyalások folynak arról, hogy a következő választásokon esetleg a Magyar Koalíció is őket fogja támogatni, ami lehetővé tenné, hogy magyar politikusok is bekerülhetnének egy Meciar utáni demokratikus kormányba. Dusán Slobodník úr már egyenesen a szlovák nemzethez szól, hogy mentsék meg a magyar politikusoktól Szlovákiát. Különösen felzaklatták a szlovák hazafiakat a romániai választások eredményei és az a tény, hogy a demokratikus erők győzelmében a magyarok képezték a mérleg nyelvét és ezért minden esélyük megvan arra, hogy az új demokratikus román kormányban ők is helyet kapjanak. A közelmúltban a Meciar-kormány többször is konzultált a román kormánnyal a nemzetiségi politikáról. Pozsony az új kormánnyal bizonyára nemigen vitatja majd meg, hogy például miért nyitnak új magyar konzulátust, vagy egyetemet Romániában. A Kék Koalíciónak a közelgő választások előtt igen tanulságos lehet a romániai példa. Még van idő rendezni sorainkat és a demokratikus erőknek reális lehetőségük lehet a jelenlegi rendszer megdöntésére. Nekünk, magyaroknak pedig ez ösztönzést ad arra, hogy a következő választásokon valóban beleszólhassunk a változásokba, egy demokratikus kormány megalakításába, amely nem fog akadályokat gördíteni a kisebbségek nyelv- használata elé sem.
