Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-11-27 / 48. szám

16 1996. november 27. Sport Magyarok az atlantai dobogó tetején: Horváth Csaba és Kolonics György A csepeli aranykenus legénység A legszebb emlék a Laké Lanler-i olimpiai dobogóról Fotók: Prikler László és archív J. Mészáros Károly _________ Au gusztusban Atlanta egyetlen magyar aranykenujában lapátol­tak, november elején már nem az együttlét nyomasztó terhét kell elviselniük, mindegyikük a maga útját járja, így találkoz­nunk sem sikerül egyszerre. Bebugyolált fejű fiatalember sur­ran ki a budapesti sportkórház főbejáratán. Egy pillanatra meg­torpan, visszanéz, és csak akkor ismerem fel benne Horváth Csa­bát, a vüághírű kenupáros vezér­evezősét. Közelben parkoló kocsijában meséli, miért éppen itt és nem a csónak­házban futunk össze ezen a napsütéses, enyhe délelőttön.- Októbertől valóban a vízen kellene ala­poznom a többiek­kel, de sajnos nem le­hetek köztük. Szep­tembertől ugyanis meghűléssel bajló­dom. Az olaszországi szabadsá­golás után megártottak a buda­pesti öt-tíz fokos hidegek. Később elkezdtem edzeni, ráfáz­tam, s egyre nehezebben kerülök ki az orrmelléküreg-gyulladás- ból, most is lézeres kezelésen voltam. Nem azért jár ide orvoshoz, mert olimpiai bajnok, világklasszis sportoló. Mióta kenuzik, rendre ezt az egészségügyi intézményt látogatja, mert elégedett az ellá­tással. Elhúzódó betegsége kap­csán az élversenyzővel való törődés részleteit is felvillantja:- Nyáron, verseny előtt, ke­zelőorvosom napi kapcsolatban van a válogatott orvosával. Ilyenkor ősszel más a helyzet, nincsenek válogatott edzések, egyesületünkben készülünk. Csak a csepeli csapattársakkal. Klubunkban nincs külön sportor­vos, a sportkórházban teljes ellá­tásban részesülök. Felvetem, biztosan felüdülés számára ez az időszak, mert nem kell együtt lenniük Csabával, el­viselni egymás szenvedélyeit, bogarait. A kívülálló szemében kicsit téves nézetet kell helyre­raknia:- Párosban a világ- versenyre való fel­készülés nem azt je­lenti, hogy mi nap mint nap együtt eve­zünk, együtt edzünk, és el kell viselnünk egymást. Szó sincs erről. Hetente két pá­ros gyakorlás fér a műsorunkba, a töb­bit - összesen tizen- négy-tizenöt van - klubtársaimmal, köztük Gyuri­val végzem, de külön-külön ha­jóban. Augusztustól fogadások, él­ménybeszámolók sora zúdult rá­juk.- Olimpiai bajnoknak lenni ma rangot, elismerést jelent Ma­gyarországon. Nagyon megsze­rettek minket az emberek. Szponzoraink is, úgy néz ki, to­vább állják a sarat. S hogy halvá­nyodik-e bennem az aüantai si­ker? Dehogy! Minden nyerés, vi­lágbajnoki éremszerzés megma­rad bennem. Apró részleteivel együtt. Ha most valaki megkér­dezné tőlem, hogyan éltem át a kilencvennégyes ezüstérmes, majd a tavalyi vb-győzelmet ho­zó futamokat, mindegyiket tö­viről hegyire elmesélném. In­kább az atlantai ezresre kíván­csi? Miért nem nyertünk? Újonc­ként érkeztem az olimpiára, el­lentétben Gyurival, aki már Bar­celonában is rajtolhatott. Emiatt volt bennem egyfajta félsz. Az­tán az atlantai klíma is szokat­lan volt, nehezen tudtunk alkal­mazkodni. Egy olyan tavon telt el az utolsó két hét, ahol a sok vízi sportoló miatt nem lehetett elvégezni a szükséges edzés­munkát. Ilyen apróságokból állt össze a „csak” harmadik he­lyünk, annak ellenére, hogy ab­ban a négy percben mindent megtettünk a sikerért. Én elége­dett voltam ezzel is, Gyuri kicsit elkenődött. De mikor fenn áll­tunk a dobogón, már éreztem, hogy másnap ötszázon jobbak leszünk. Utána ez a tudat végig­kísérte gondolataimat és tettei­met. Egészen a versenyig, ame­lyen akarásunk és nagyon nagy fizikai felkészültségünk meg­hozta a gyümölcsét. Horváthék arról is híresek, hogy tavaly a vb-n öt aranyérmükkel szinte letarolták a világot. Jövőre Kanadában ismételni ké­szülnek?- Természetesen megpróbáljuk, de... Kilencvenötben minden összejött nekünk: jó formában voltunk, Európában volt a verseny, kevés­sel a vb előtt utaz­tunk ki és rendesen készülhettünk a helyszínen, felrázód- tunk a döntőkre, ki­váló volt a négyes le­génysége is. Ez mind együttvéve hozta a páratlan sikert. Jövőre Kanadában egyetlen fő célunk lehet: ezer méteren visszahódítani az elsőséget. Kolonics Györggyel találkoznom sem sikerült. Napi elfoglaltsága, edzései nem tették lehetővé, hogy testközelbe kerüljünk. Az egyik este azonban szakított időt a telefonbeszélgetésre.- Öt vb-arany és olimpiai elsőség után is maradt még mo­tivációja? - kérdeztem a csepeli fiatalembert.- Ilyenkor valóban távolinak tűnik a következő vüágbajnok- ság. Tehát nem is ez hajt. Én egyszerűen szeretem ezt csinál­ni, azért nem tágítok tőle, s már most tudom, hosszabb időt ki se bírnék nélküle. S bár Csaba mostanában nem készül velünk, nem mondhatnám, hogy ver­senyzőként hiányérzetem van emiatt. Emberként viszont hiá­nyolom a jelenlétét. Atlanta nagyon megviselte őket. A visszaérkezéskor két nap alatt két órát aludtak, nem csoda, hogy a sportcsarnokbeli fo­gadtatás után alig várták, hogy ha­zamehessenek.- Az ünneplésből és élménybeszámolók­ból azóta is bőven kijutott. Mindig el­megyünk, ha futja az időnkből, de kü­lön-külön is már vol­tunk valahol. Amíg nem edzet­tünk, könnyebben vállaltuk a meghívásokat, októbertől azon­ban már kevesebb találkozóra nyílik lehetőség. Gyuri hajlamos megsérteni bár­kit (ennek jelét nem beszélgeté­sünk során tapasztaltam, hanem egy interjúban hallottam tőle), még a legközelebbi hozzátarto­zóját is. Megkérdeztem, Adanta óta sikerült-e már valakit dühbe gurítania? Nagyot sóhajt, majd rávágja:- Mindig sikerül. Eléggé kime­rítő az egyesületi ügyek, edzések és tanulás körforgása, aztán nincs annyi türelmem, amennyi­re szükség lenne. Robbanok, és már megissza valaki a levét. Sze­rencsére ismernek, így öt perc múlva elfelejtik, aztán már csak engem bánt a dolog. Elmeséli, mennyire meglepte, hogy főleg a fiatalok rajonganak értük, lépten-nyomon felismerik.- Hogy micsoda tombolás volt a sportcsarnokban, az elmondha­tatlan. Tizenháromezer gyerek előtt avattak Xénia-tagokká ben­nünket, csodálatos érzés volt. Egy gondolatsor erejéig Atlantá­ba is visszakanyarodunk.- Mi hagyott berniem mélyebb nyomokat: az ezer méter elvesz­tése vagy az ötszáz megnyerése? Név: Horváth Csaba Született: 1971. április 7-én, Budapesten Testi adottságai: 171 cm/74 kg Iskolai végzettsége: szak­munkásképző Egyesülete: Csepel SC Edzői: Parti Zoltán (nevelő), Ludasi Róbert (jelenlegi) Olimpiai érmei: C2 500 m arany és C2 1 000 m bronz (Atlanta, 1996) Legnagyobb sikere: öt világ- bajnoki cím (Duisburg, 1995)- ismétli meg kérdésemet, majd válaszol: - Egyértelműen az utóbbi. Ha nem nyerünk, bán­tam volna az ezret is, így azon­ban azt a kudarcot sikerült telje­sen elfelejtenem. Idén már nem megy külföldre, amúgy sem lenne kedve hozzá, inkább otthon alapozik. Köz­ben vizsgákra készül a testne­velési főiskolán, a kajakozó Borhi Zsombor révén pedig a számítógépek világába akar be­lopakodni. Jövőre Kanadában újabb vb-aranyra pályázik. Örülne, ha legalább egy olimpi­ai számban sikerülne Csabával nyerniük. Név: Kolonics György Született: 1972. június 4-én, Budapesten Testi adottságai: 179 cm/80 kg Iskolai végzettsége: egye­temista Egyesülete: Csepel SC Edzői: Nótárius József (ne­velő), Ludasi Róbert (jelenlegi) Olimpiai érmei: C2 500 m arany és C2 1 000 m bronz (Atlanta, 1996) Legnagyobb sikere: öt világ- bajnoki cím (Duisburg, 1995) Atlanta után-a barátnőjével Amíg nem edzettünk, könnyeb­ben vállal­tuk a meg­hívásokat. Hetente két páros gya­korlás fér a műso­runkba. Kik ők? Kuriózumkosár Az úszópápa és tanítványai tiszteletére Szabó József magyar mellúszó olimpiai bajnok fejébe vette, hogy vacsorát szervez egy dí­szes társaság tiszteletére. „Ti­zenhárom ember, hatvannyolc éremmel, és ami összeköti őket, hogy valamennyien Széchy Tamás, az úszópápa ta­nítványai. A több mint fantasz­tikus sorozat huszonnégy éve kezdődött, a legutóbbi állomá­sa pedig az atlantai olimpia volt, ahol Rózsa Norbert és Czene Attila jutott a csúcsra Tamás bácsi segédletével. Az összejövetelnek nincs különö­sebb aktualitása, egy-két órára megállunk, emlékezünk, tisz­telgünk mesterünk és egymás előtt.” íme a meghívottak: Har- gitay András, Verrasztó Zoltán, Wladár Sándor, Vermes Albán, Damyi Tamás, Rózsa Norbert, Czene Attila, Rudolf Róbert, Sós Csaba, Deutsch Tamás, Zu- bor Attila, Horváth Péter és a vendéglátó Szabó József. Sampras negyedszer Bár a férfi teniszezők még sza­poríthatják világranglista-pont­jaikat, az már eldőlt, hogy az idei esztendőben Pete Sampras végez az élen. Az amerikai ki­válóság megszakítás nélkül ne­gyedszer lesz az év férfi játéko­sa. Sem a második amerikai Michael Chang, sem a harma­dik orosz Jevgenyij Kafelnyi- kov nem érheti már utol. A 25 éves Samprason kívül egyéb­ként korábban csak két honfi­társának, Jimmy Connorsnak és John McEnroe-nak sikerült, hogy négyszer egymás után a világranglista élén zárja az esz­tendőt. A csúcsot Connors tart­ja, aki 1974 és 1978 között öt­ször bizonyult a legjobbnak. Félidő helyett harmadok? Különös ötlettel álltak elő a SAT1 és az RTL német tévé- társaságok vezetői. Szeretnék, ha egy-egy Bundesliga labda­Matthäus egyértelmű vélemé­nye: továbbra is két félidőn át akar futballozni Archív-felvétel rúgó-méfkőzés ne két fél­időből, hanem három harmad­ból álljon. A prózai ok: a két szünetben több reklámot sugá­rozhatnak. Megítélésük szerint a harmadok közti tízperces szünetek nemcsak a tévések­nek jönnének jól (becslésekből következtetve Németország­ban 300 ezer márka körül van az az összeg, amelyet egy rek­lámpercért elkérnek), hanem a futballisták is többet pihenhet­nének. Ugyancsak szorgalmaz­zák, hogy lehetőséget kapja­nak a vezetőedzők az időké­résre. Persze akkor is reklámot sugározhatnának. Sepp Blat­ter, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség főtitkára jó esélyt lát az ötlet elfogadására, a német futball vezérkara és a Bundes­liga legtöbb klubja hallani sem akar róla. Akárcsak a 122-sze- res válogatott Lothar Matthä­us, aki szerint a labdarúgást kell jobban árulni és nem a szünetekben közvetített reklá­mot. Hogyan hódít Kőbán Rita? Kőbán Rita Atlanta olimpiai kajakkirálynője hódításairól árulkodott: „A férfiak többsé­ge fél a kajakos nőktől. Tőlem is kérte már néhány férfi, hogy ne adjak neki pofont. Ezért ha meg akarom hódítani a kiszemelt férfit, azt mon­dom neki: Ha idejössz, nem kapsz pofont!”

Next

/
Thumbnails
Contents