Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-11-27 / 48. szám

1996. november 27. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató A kábelbarát A kanadai születésű Jim Carrey tavaly elnyerte az év legjobb komikusának dí­ját. Sikereit olyan filmek­kel aratta, mint az Ace Ventura, A maszk, a Mind­örökké Batman. Ezek a mo­zidarabok képregényekből születtek, és mindegyikben a technikai trükkök által létrehozott fantasztikus látvány hatott a nézőkre. A kábelbarát a komikus első olyan munkája, amely nemcsak a néző recehár­tyáját ingerli, de némileg a szívéhez és agyához is szól. Bár az ifjú komikus nagyjá­ból ugyanazokkal az eszkö­zökkel dolgozik (karikatú- raszerűen eltúlzott mimi­ka, akrobatikus „túlmoz- gás”), mégis úgy érezzük, ezúttal más, mint koráb­ban. A Carrey megsze­mélyesítette kábelszerelő - ellentétben pl. a Dum és Dumber balfácán főhősével - nem egyszerűen hülye. Ez a pasas félnótás, mi több, őrült, de személyisé­gének varázsa van. A film sztorija mindössze annyi, hogy Steven Kovácsot, az ártatlan lelkületű építészt (Matthew Broderick) el­hagyta barátnője, ezért új lakásba költözött. Egy ba­rátja tanácsára ötven dol­lárt ajánlott a kábelszerelő srácnak, ha illegálisan be­köti a fizető mozicsatorná­kat. A furcsa viselkedésű fiú látszólag ingyen teljesíti a kérést, valójában sokkal nagyobb árat követel, mint ötven dollár: Steven őszin­te barátságát akarja elnyer­ni, bármi áron... „A filmben végig tetten érhető valami baljós kettősség - magya­rázza Carrey. - Hatalmába kerít minket valami zavaró érzés, és eközben mégis majd leesünk a székről, úgy nevetünk. Úgy fogalmaz­nám, mintha Hitchcock összetalálkozna Jerry Le- wisszal, vagy mintha ötvöz­ném a Rosemary gyerme­két a Furcsa párral.” Könyvből film Ha ölni kell Hollywoodban mindenki nagy összegben fogadott volna, hogy a John Gri- sham sikerkönyvéből ké­szülő Ha ölni kell című film főszerepét - Jack Brigance védőügyvédet - csakis va­lamelyik szupersztár játsz- hatja. A legtöbben Tóm Cruise-ra és Brad Pittre gondoltak. Nagy meglepetést okozott, amikor kiderült, hogy Bri- gance-t a szinte teljesen is­meretlen Matthew McCo- noughey alakítja. Ajóképű, rokonszenves fi­atal színész a texasi Austin­ban született. Filmren­dezőnek készült, már ké­szített is néhány ügyes rek­lámfilmet. Miután azonban Herbert Ross rendező rá­bízta a Bárhol, bármit, bár­mikor... című filmjében a talpig becsületes rendőr szerepét, úgy döntött, kis időre lemond a rende­zésről. A Ha ölni kell sikere után úgy tűnik, ez a „kis idő” egészen hosszúra nyú­lik... Negyvennégy ország kulturális miniszterei és vezető filmesei Budapesten Százéves a magyar film Katerina Posová Budapest a közelmúltban az európai kultúra, illetve film fővárosává vált. Itt gyűltek össze az Európa Tanács által szervezett 8. konferenciájukra a kontinens negyvennégy or­szágának kulturális miniszterei és vezető filmes szakemberei, hogy az európai film jövőjéről tanácskozzanak. Ugyanakkor itt valósult meg az első magyar film forgatásának 100. évfordulója alkalmából a Magyar Filmesek Világtalálko­zója, hiszen köztudomású, hogy a magyar és magyar szár­mazású filmesek közül sokan nemcsak otthon, hanem a nagyvilágban is kimagasló tel­jesítményükkel járultak hozzá az egyetemes filmművészet és filmipar fejlődéséhez. (A holly­woodi műtermek kapuján állí­tólag sokáig virított a krétával írt felirat: „Nem elég magyar­nak lenni, egy kis tehetség is szükségeltetik...”) Ezek érde­mei előtt kívánt tisz­telegni a Magyar Mi­niszterelnöki Hiva­tal által szervezett nagyszabású ren­dezvény, amelyre több mint hetven személyiséget hívtak meg az egész világ­ból és amelynek né­hány jelentős moz­zanatáról szól ez a rövid beszámoló. S mint ahogyan egy filmet gyakran a közepén kezdenek el forgatni - hogy máris érzékel­tessem az egész rendezvény sú­lyát és jelentőségét -, írásomat is in médiás rés kezdeném: a négynapos Világtalálkozó har­madik reggelén a Magyar Par­lament kongresszusi termében a Világtalálkozó Előkészítő Bi­zottságának elnöke, a magyar operatőrök ki tudja, hány gene­rációjának mestere és „Gyuri bácsija”, a nyolcvankét éves örökfijú Illés György (aki egy új magyar film forgatásáról „ug­rott ide”) adta át az Arany Pil­langó díjat mintegy ötven kül­földön élő magyar filmesnek és néhány - a magyar film presztí­zsét külföldön terjesztő - sze­mélyiségnek. íme néhány név az előbbiek közül: Bánfalvy Ág­nes, Tony Curtis, Ferrari Violet­ta, Mickey Hargitay, Kréncsey Marianne, Lohinszky Lóránd, Mészáros Márta, Szabó László és Gyarmathy Lívia „Nem elég magyarnak lenni, egy kis tehetség is szükségel- tetik...” Muráti Lili, Orosz Lujza, Ras Éva, Szabó László, Szeleczky Zita, Udo Kiér színészek; Badal János, Kovács László, Novák Emil, Vámos Tamás, Zsigmond Vilmos operatőrök; Rófusz Ferenc, Sza­bó László, Szőts Ist­ván rendezők, sőt: Peter Hledík pozso­nyi rendező (akiről kevesen tudják, hogy Kossuth Lajos kései leszármazott­ja); Faragó Katinka, Szőts André, And­rew G. Vájná pro- ducerek. Majd ugyancsak a Parlament­ben, Horn Gyula miniszterel­nök tüntetett ki nagy magyar művészeket: Badal János, Ko­vács László és Makay Árpád operatőröket, Herskó János és Szőts István rendezőket, And­rew G. Vájná producert, Tony Curtis filmszínészt és in memó­riám „a nagyokat”: Korda Sán­dort, Adolph Zukort, William Foxot, Rad- ványi Gézát. A hazai filmszakma számára pedig fontosat kö­zölt bevezetőjében a miniszterelnök úr: „Rövidlátó az a kor­mány, amely a kultú­ra rovására javítja az állami költségvetést. Szeretnénk elkerülni csapdát...” „Snitt” az elejére: A Világtalál­kozó vetítései (számos régi és új film, amelyet magyarok ren­A mozi az álmok, a vágyak, a feledés oazisa. ezt deztek, játszottak, fényképez­tek vagy gyártottak), sajtótájé­koztatói az újonnan megnyitott remek „multikino”-ban, a Cor­vin Budapest Filmpalotában kaptak helyet, amely négy mo­zitermével, videotárával, kiállí­tási csarnokával, kávézójával ugyancsak méltó pesti otthona lett a hetedik művészetnek. S hadd tegyem hozzá: pontosan negyven évvel ezelőtt, 1956 ok­tóberében, itt, az egykori Cor­vin moziban és környékén gyü­lekeztek, harcoltak, estek el vagy innen kerültek börtönbe a legifjabb budapesti felkelők, akiknek most a mozi bejárata mellett állítottak gyönyörű em­lékművet. A Világtalálkozó megnyitója nagy élmény és esemény volt: bemutatták Marco Ferreri vi­lághírű olasz rendező Ezüstnit­rát című francia-olasz-magyar koprodukcióban készült új filmjét, melyet nagyrészt Ma­gyarországon forgattak (produ­cere André Szőts) s amelynek témája - a mozgókép száza­dik születésnapját ünneplendő - a MOZI. A mozi „a közösségi képzelet gyára, a fantáziálás katalizátora, az ál­mok, vágyak, fele­dés oázisa...” Másnap a Corvin előcsarnoká­ban a „Magyar film - Világfilm” című rendkívül érdekes és szel­lemesen megformált kiállítást Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter nyitotta meg számos nevezetes hazai és külföldi személyiség jelenlété­ben. Majd bemutatták élő, köz­vetlen - digitális, műholdas HD-video - adásban a francia- országi Cergy-ből Szabó István Offenbach titka című franciául beszélő új filmjét. A szellemes, sokban igéncsak aktuális mon- danivalójú komédia látványvi­lága remek ötletességgel moz­gat meg és idéz korabeli met­szeteket, illusztrációkat. ,A Tanár Úr” - Nemeskürty Ist­ván történész, filmtörténész és a Budapest Filmstúdió sokéves művészeti vezetője, valamint Gyürey Vera, a Magyar Filmin­tézet és Filmarchívum igazga­tója emléktáblát leplezett le az Uránia mozi előcsarnokában abból az alkalomból, hogy a hajdani Alhambra mulatóban már 1896 áprilisától láthatott a közönség mozgóképeket és az épület tetőteraszán forgatta 1900-ban Zsitkovszky Béla fényképész az első magyar fil­met. Nagyon tartalmas-mozgalmas sűrű négy nap volt, amelynek részleteiről - személyes talál­kozásokról, megható vallomá­sokról, kedves meglepetésekről - persze még igen sokat lehetne mesélni. Egy-két alkalommal meg is fogjuk tenni... Az '56-os elesettek szobra a Corvinnál A szerző felvételei Szerelme álmában fecsegte ki: szeretője van. Ő pedig meghallotta. Vége is lett a kapcsolatnak gyorsan. Tóni Braxton elképesztő karriere Amerikában Azt mondják, legalább egy re­génye mindenkinek van. Csak nem biztos, hogy megírja. Vagy - tehetjük hozzá - eset­leg képekben, netán dalokban mondja el. Ez utóbbiak közé tartozik a hihetetlen gyorsan felívelő karriert kezdett soul- énekesnő, Tóni Braxton. Életének fontos motívumait dalszövegekben dolgozza fel. Új, második albumának a Tit­kok (Secrets) címet adta, s hogy miért, annak kulcsa a Be­szél álmában (Talking in his Sleep) című számában van. Vele is megtörtént, mint a dal­ban, hogy szerelme álmában fecsegte ki: szeretője van. Per­sze, amikor elküldte, nem mondta el barátjának, hogy kihallgatta az álmát. így hát e két titok nyomán máris jogos a lemezeimben szereplő többes szám. Tóni életregényének bizonyá­ra jelentős fejezete lenne, ahogy első albumával, 1993- ban szinte berobbant az ame­rikai zenei életbe. Debütáló nagylemeznél szokatlanul ma­gas, tízmillió eladott példány, három Grammy-díj (köztük a legjobb új előadónak járó), három American Music Award és két Sóul Train Award tette egy csapásra ismertté a nevét. Az albumból öt kislemez is si­kert hozott, mind előkelő he­lyen szerepelt a tízes, illetve némelyik az ötös toplistákon. Minderről talán még csak nem is álmodott, amikor a mary­landi Severn templomi kóru­sában énekelt négy nővérével együtt, és Quincy Jones, Cha- ka Khan, Whitney Houston meg Stevie Wonder lemezeit hallgatta. Először talán akkor gondolhatott az énekesi karri­erre, amikor természetes ze­nei adottságait egy helyi te­hetségkutató verseny díjazás­ra érdemesnek tartotta. Ám ekkor még a tanári pálya von­zása erősebbnek bizonyult: beiratkozott a Bowie State Egyetem tanári karára. Hogy milyen pedagógus vált volna belőle, talán sosem de­rül ki, mert tanulmányait fél­behagyva elsőként szerződött a női énekesek közül az akkor még új és kevéssé ismert LaFa- ce Records lemeztársasághoz. 1991. január 1-jét írtunk ak­kor. Producere az énekes, le­meztársaság-tulajdonos Baby- face lett. Közreműködése nyo­mán közös dalukból (Give you my Heart - Neked adom a szí­vemet) Eddie Murphy ’92-es filmje, a Bumeráng kísérőze­néje lett. Ez volt első kisleme­ze, és már a második (Lőve should brought You Home - A szerelemnek haza kellett volna hoznia) egyértelműen nagy si­kert aratott mind a kritikusok, mind a lemezvásárlók között. A siker nyomán számos televí­zió-műsortól kapott meghí­vást és világ körüli turnéra in­dult, így Európa, a Távol-Kelet és Ausztrália számos városá­ban is megismerhették a kelle­mes hangú, gyönyörű fiatal énekest. Újabb két filmbetétdal követ­kezett - ezúttal a Whitney Houston főszereplésével ké­szült Az igazira várva című filmben. 1995 elején vették föl Tóni új, második albumát, ezt a bizonyos Titkokat. Ismét siker fogadta. A harmadik lemezig még van egy kis idő. Tóni addig sem lustálkodik. Könnyű neki. Káprázatos hangja van.

Next

/
Thumbnails
Contents