Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-20 / 47. szám
sort 1996. november 20. 9 Hrabal, Havel és Clinton. Szieszta az Arany Tigrisben. „Évekkel ezelőtt Nicosiában jártam. Ciprust már felosztották akkoriban: török és görög részből állt. De a hellén kultúrát, ahogy azt a régészeti múzeum gyűjteménye is bizonyítja, nem tudták felosztani. Az egy és oszthatatlan. Amit ott láttam, az a világ összes nemzetét összeköti. Meg is hatódtam annyira, hogy az ebédről teljesen megfeledkeztem, és csak a mosolygó Apollókat bámultam. Clinton elnök úr is egy nicosiai Apollo mosolyát hozta az arcán. Es Garry Cooper becsületességét a Délidőben című filmből. Amikor ezt elmondtam neki, a kezét nyújtotta és mint egy kamasz, rámnevetett.” Meghitt pillanat. Kerskói házában, Naranccsal az ölében. Kü- lön-külön nagyon nehéz, együtt nagyon jó és nagyon szép. „Mindennap körülbelül fél óráig tart a sereg etetése. Csak úgy futnak a húsdarabokkal... lóhalálában futnak az ebédjükkel, messzire, a kerítésen túlra, kilőnek a világ minden égtája felé, hogy aztán óvatosan lerághassák a csontokról az inakat és a húst, látom, milyen elővigyázatosan táplálkoznak, a fejük majdnem a földet súrolja, nehogy a foguk beleszakadjon egy csontba, de azt is látom, hogyha mégis, akkor a mancsukkal is képesek elválasztani a csontot.” Tomás Mazal felvételei KW* s pohár mellett, pityókásan. sélték a rokonaim, amikor va- szidott, hogy részeges vagyok, ar az egyik unokahúgom kiállt lettem, hogy a nagyapai déda- i szintén részeges volt, hogy lsem ért haza, belefeküdt az éli árokba és elaludt, mígnem ;zer a felnőtt fiai, hogy mégse k ilyen csúfság az apjukkal, helybenhagyták az árokban, y azután csak annyit ivott, y mindig haza tudjon tánto- íi. így az ivás a génjeimben , és nem lehet ellene semmit tenni.” ékeznek a zseniális Rudolf sinskyra a Hóvirágünnep- ? Ahogy kótyagosan alszik a ben? Ahelyett, hogy a dolgát ;zné, jóízűen horkol az alma- íson. leszka, üres edény, írógép, ip óta fél oldal, és nem tovább. Már vagy hatszor It, mégsem tudja folytatni, én fogja a törülközőt, és rá- a gépre. Elég volt. mindent megírtam. Min- amit akartam. Az ujjaim engedik, hogy folytassam. ;sak magamnak írok. Fejthet, hogy ezek a legjobb in. Ezek a se vége, se hossza monológok.” Vera Cais filmjében, a Zajos magányban Philippe Noiret partnereként a papírbegyűjtő udvarán. Nem ez az első „filmszerepe” Hrabalnak. Megjelent már Jirí Menzel alkotásaiban is. Például a Sörgyári capriccióban vagy a Hóvirágünnepben. „Ennyi emberséget, ennyi humort, ennyi költészetet senkinél sem találok, mint nála - nyilatkozta róla az idős francia színész-,.... és a forma, ahogy ír, ahogy a nyelvvel bánik.... utolérhetetlen. Egyszerűen fenomenális. A forgatás után meghívott az Arany Tigrisbe, de nem mentem el vele. Tizenkét éve nem iszom, csak ásványvizet. Kár, legyintett Hrabal, én józanul nem tudok beszélgetni. És otthagyott. Szerintem nagyon nagy író. Világviszonylatban is az egyik legnagyobb.” Nemcsak a magyar olvasóközönség, az olaszok számára is ő az egyik legkedveltebb külföldi író. 1968 óta folyamatosan fordítják, torinói és római kiadók szinte egymással versengve jelentetik meg minden alkotását. Elba-, Capri-, Mondello- és Grinzane Cavour-díja után az idén Páduá- ban díszdoktorrá avatták Bohu- mil Hrabalt. Európa egyik legrégibb és leghíresebb egyetemén talárt adtak rá, és lelkesen ünnepelték. „Ez a nagy elbeszélő olyan országban él - mondta Vincenzo Milanes, az egyetem dékánja -, amelynek tragikus és kegyetlen valóságot kellett elfogadnia, s ő épp ez elől menekült a hétköznapok, a játékosság és a felszabadult nevetés világába. De az allegorikus realizmus tükrében meglátta a tragédiát is.”
