Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-10 / 28. szám
1996. július 10. Sport Természet- és emberismerő kilométerek a bősi vízlépcső környékén Gyalogtúrán a Csallóközben J. Mészáros Károly________ Bakáról busz vitt bennünket a bősi Hullám csárdához. Ott nagyot szippantottunk a friss Du- na-parti levegőből, és vagy nyolcvanan nekivágtunk a tizenkét kilométeresre tervezett gyalogtúrának. Akkor már végképp el kellett hinnem: a Csallóközben is él a természetjárás, még ha nincsenek is ennek a tájegységnek nagy kihívásra csábító hegyormai, és az itteni ember ősidők óta inkább a föld művelésével, mintsem a természetben történő barangolással volt elfoglalva. A felépült bősi vízlépcső manapság agyonlátogatott turistalátványosság. Ha észrevesszük, ha nem, ott díszeleg, beágyazva a meggyötört növény- és állatvilágba. Hogy mi tűnt el a beavatkozás folytán ebből a csodaszépnek ismert birodalomból, azt alkalmi túratársam csak megkísérli elmondani. De a feléig se jut... Mert a környező erdők, tisztások terepét járva hamarabb érünk az első megállóhoz, mint ő a mondandója végére. Szalonnasütés, koccintások, hangos gyerekhancúrozás a ha- lászterítőn. Odatelepedek a bakai alapiskolások közé. Nekik az a természetes, hogy itt vannak. Tanító bácsijuk, Sárkány Imre - mellesleg a túra társszervezője ízlik a frissen sült szalonna mindig alaposan felkészíti őket, így előre tudják, hol járnak, mit láthatnak. És gyaloglás közben is folyton együtt vannak. Mint az apa gyerekeivel. Az iskolások szívesen mennek a természetbe, s a leghangosabb igen akkor jön ki a szájukon, mikori azt kérdezem tőlük, hogy máskor is eljárnak-e a túrákra. Né- hányan nyáron táborozni készülnek. Egyszerűen szeretnek gyalogolni, tetszik nekik a madarak csiripelése, meg az, hogy közben nagyokat lehet beszélgetni, szórakozni. Alig fáradtak, de azért jólesik nekik a pihenés. Lassan feloldódnak, közösen elmondjuk, hol, merre jártunk. Aztán felszedelődzkö- dünk, és a töltés mentén az erőmű felé tartunk. Beton és aszfalt izzik a lábunk alatt, de kénytelenek vagyunk erre menni, mert a Kis-Csallóközből csak egyetlen híd vezet a túloldalra, Baka felé. Közben a legkíváncsibbak megkörnyékezik tanító bácsijukat, és azt akarják tőle megtudni, mikor lesz a következő túra, nekik már az jár a fejükben. Néhány kilométeren át a gigantománia rabjai vagyunk, majd ebből kiszabadulva a csallóközi zöldellő róna tárul elénk. Egy csatorna hűsítő vize mentén érünk a bakai határba. Nagymegyeriek is vannak köztünk, a víg kedélyű id. Öllé Sándor valódi turistaszerelésben lépked. Fia és családja meg ismerősei társaságában.- Családunkat a háború után a Hradec Králové melletti Pras- kackára telepítették ki. A falu szélén álló házban laktunk, szinte a határban teltek a napjaim. Mindnyájan nagyon megkedveltük a természetet, ezért annál érzékenyebben viseljük el a fák megcsonkítását, a szemetelést. Innen ered a gyaloglás öröme is. Fiaimmal már kiskorukban bejártuk a Jeseníky ösvényeit. Megyeren nyolcvantól van szervezett turisztika, azóta évente tíz-tizenkét túrán veszünk részt, hatszor a hegyekben. Ötvenen lehetünk. Önként jönnek az emberek, időnként el sem vihetünk mindenkit magunkkal, mert két Irány az erdő. A sort az örökifjú túrázó, id. Öllé Sándor zárja. Prikler László felvételei Sárkány Imre és bakai gyermekkísérete buszra már nincs pénzünk. Bármilyen idő legyen, harmincán mindig elindulunk... Szinte kívánni sem lehet jobb helyzetet. Parcellák mellett haladunk el, s az egyiken többen kapálnak. Olvasni lehet a tekintetekből: „Hát ezeknek sincs más dolguk, mint sétálgatni a határban!” Erre mondja a tapasztalt túrázó:- Egész héten hajtottunk, igyekeztünk elvégezni a munkát a kertben és a ház körül, hogy a szombatunk szabad lehessen. Bevallom, ha hét közben nem iparkodunk, most nehezen lehetnénk itt. A látvány aztán mindent kárpótol. Hiába kapálnék reggeltől estig a kertben, gyönyörködnék a növények fejlődésében, az akkor sem tárulna elém, amit megnézhetek a csatorna partján vagy az erdőben. Ez a nap annál sokkal többet ad nekem, mintha csak nyújtózkodnék az ágyon, valahol a doboz képernyője előtt. Hazatérve innen, egy órán belül elfelejtem a fáradtságot, és utána már csak a sok élmény marad. A szép és a visszataszító egyaránt. Hogy hogyan néz ki a települések környéke - tele szeméttel, kidobott öreg vacakokkal -, az igazán katasztrófa! Ötvennyolcadik évében jár, de frissen érkezik a célba, nem érzi magát fáradtnak a talán tizenöt kilométerre nyúlt táv le- gyaloglása után sem. Valamikor panelépületben lakott, de nem bírta ki. Inkább családi házat épített, hogy többet lehessen kinn, a természetben. Az a mindene. A lakásba zárva börtönben érezte magát. Meséli, hogy túrázótársai is így vannak vele. Ha három hétig nem mennek sehova, már fáj mindenük, gyaloglás közben elfelejtik. Délután négyre újra Bakára érünk. A célban finom gulyással kedveskednek. Zdenek Kelemen, a társrendező duna- szerdahelyi Család TurisNyolc turistaklub létezik a Dunaszer- dahelyi járásban, a legnagyobb Bakán, százöt taggal, többnyire iskolások. taklub vezetője, és egyben a Szlovákiai Turistaszövetség járási tanácsának elnöke pedig a gyalogtúrázás csallóközi jelenébe kalauzol. Nyolc klub létezik a járásban, közel ötszáz nyilvántartott taggal (legtöbben éppen Bakán vannak, százöten, szinte valamennyien iskolások, aktívak a felsőpatonyrétiek és a dióspa- tonyiak), de mások is túráznak.- Mi nem irányítjuk klubjaink tevékenységét, csak koordináljuk. Tanácsunkban önkéntes vezetők dolgoznak. Pénz híján bennünket a lelkesedés visz előre, mindegyikünk akarja ezt csinálni. Amellett, hogy mozgunk, megismerjük a természetet, a nevezetességeket, gyaloglásaink közben új emberekkel is találkozunk. Térségünkben felvállaljuk a túraútvonalak kijelölését, hogy minél többen megismerhessék e táj szépségeit. Rendezvényeink belekerülnek az országos turistanaptárba. Ebben óriási idegenforgalmi potenciál rejtőzik, megfelelő munkalehetőséget kínálva a környék lakosságának. Tizenegyen végigbarangolták a hosszabbik távot, harminc kilométeren át a halászparadicsom útvesztőin gyalogoltak. A du- naszerdahelyi Slávia egyesület (a mezőgazdasági középiskola mellett működik) tagja, Hajzok Ilona mesél élményeikről:- Helyenként a Duna-ágakon kellett átmennünk. Olyankor levetettük a cipőnket, és mezítláb haladtunk, elég erős vízsodrásban. A negyedik zárásnál már felötlött bennem, ha volna visszaút, nem volna-e ésszerűbb megfordulni. Az már veszélyesnek tűnt. Valódi halászparadicsomban jártunk, ahova csak néztünk, mindenhol víz volt és ártéri erdők. Élveztük az eső utáni kellemes, párás levegőt. Zárásképpen a vendéglátó Sárkány Imréhez is hozzájutok, aki Bakán tanító és alpolgármester egy személyben.- Nyolcvanöttől csináljuk. Futballedző is vagyok, de tudom, nem csak a labdarúgásra van igény a diákok körében. Mást is kell tennünk, hogy ne üljenek annyit a tévé előtt. Újabban már az országos rendezvényeken is részt veszünk. Két éve voltunk először, ami határkőnek számít a járás turistáinak életében. Egyetlen célom: a fiatalokkal megszerettetni a természetet, a friss levegőn való tartózkodást. Ezt oltom beléjük. Gyermekkorában Steve Podborski kanadai lesiklóért rajongott, Angliában őt csodálta földrészünk futballtábora: Karéi Poborsky , Azt játszom, ami az adott pillanatban épp az eszembe jut” Szabó Zoltán Várakozáson felülit teljesített a cseh labdarúgó-válogatott az angliai kontinensviadalon. Ki gondolta volna, hogy a fináléba jut a gárda? Több futballistáról elismerően nyilatkoznak a szakemberek. Közéjük tartozik Karéi Poborsky is, aki remek játékával hívta fel magára a figyelmet. A 24 esztendős, technikás középpályás a portugálok ellen parádés góllal biztosította be a csapata elődöntőbe jutását. Négy védőt cselezett ki, majd amikor észrevette, hogy Baia kinn áll kapujából, mesterien átívelte fölötte a labdát. „Csak attól féltem, nehogy a kaput is átemeljem.” A dél-csehországi Trebonban született, mozgékony srác volt, síelt, teniszezett, és persze focizott. Gyermekkorában „Steve” volt a beceneve, mert annyira rajongott a legendás kanadai lesiklóért, Steve Podborskiért. Egy darabig eltartott, míg végül a legnépszerűbb sportág mellett tette le a voksot. Később Ceské Budéjovicébe került, ahol a csapat játékmestereként négy szezont húzott le, majd a Viktória Zizkov következett. Itt is bizonyította klasszisát, ám mivel a klub anyagi helyzete jelentősen romlott, a mecénás úgy döntött, megválik Poborskytól. Persze nem ingyen. A Slavia nem sajnálta a pénzt, úgy hírlik 12 millió koronáért szerződtette. De megérte. Oroszlánrészt vállalt a bajnoki cím megnyeréséből és az UEFA Kupamenetelésből. A válogatottban 1994. februárjában Isztambulban, a törökök ellen mutatkozott be. Remekül fedezi a labdát, szabályosan szinte nem tudják szerelni a védők. Kitűnő rúgótechnikával rendelkezik, gyakran választ váratlan megoldást, s ezzel meglepi az ellenfelet. „Azt játszom, ami az adott pillanatban épp az eszembe jut.” A magánéletben megfontolt, a szavát alig lehet hallani. „A feleségem szerint talán túl nyugodt is vagyok, a pályán néha felkapom a vizet, de otthon soha.” A németek elleni nyitómeccs után megmosolyogták, amikor kijelentette: „A fináléban ismét összekerülünk Samme- rékkal.” Igaza lett! Az UEFA különbizottsága két ízben is „a mérkőzés emberének” választotta (az olaszok és a portugálok ellen), ez rajta kívül csak az angol Seamannek, a bolgár Sztoicskovnak és a német Sammernek sikerült. A Poborsky iránt érdeklődők között az angol Liverpool mellett olyan élvonalbeli német klubokat találunk, mint a Borussia Dortmund és a Bayer Leverkusen. Szeretnék megszerezni a kiváló játékost. Pavel Kuka, a Kaiserslautern futballistája is csak dicsérőleg szólt játékostársáról: „Karéi előtt nagy jövő áll. A cseh labdarúgók új generációjának képviselője, olyan futballista, aki gyors és technikás, megfelelő önbizalommal rendelkezik”. Menedzsere, Pavel Paska elmondta: a középpályás értéke két hét alatt legalább 650 ezer dollárral emelkedett. Szerződése 1998. júniusáig köti a Slaviához, szerinte csak ezt követően igazol külföldre. Ugyanis a Slavia a Bajnokok Ligájában nem akar alárendelt szerepet játszani (Suchopárek és Smicer Franciaországban folytatja), ezért ragaszkodik játékmesteréhez. Magas lelépési díj esetén valószínűleg meggondolják magukat a prágai vezetők...
