Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-06 / 45. szám
3 1996. november 6. Riport Új tető alatt a több évszázados deáki templom Két hét a tetőn Gaál László „Hírlik, hogy deákin a bencések a templom fölött laktak, aminek a nyomai máig megmaradtak” - olvasható Bél Mátyás 1736-ban kiadott Notitia Hungáriáé című művében. Az idézet arra utal, hogy a deáki templom középső, 1228-ban felszentelt része - Kö- zép-Európában egyedülálló módon - emeletes volt. Az alsó szint a hívőknek szolgált, az emeleti rész pedig a bencés szerzetesek kolostora volt. Az alsó templom főhajója felett a kolostor szentélye, az oldalhajók feni az emleti részt. Amikor az oldalsó cellákban, a bencések egykori hálófülkéiben szétnéztünk, akkor vettük észre, hogy a tető szerkezete helyenként csaknem teljesen el van korhadva. Gyorsan munkához kellett látni. Az egyház részére sikerült szereznünk 200 000 korona állami támogatást, ami éppen elég volt a felújítási munkák megkezdéséhez. A javítást természetesen csak a műemlékvédelmi hivatal engedélyével és felügyelete mellett végezhettük. Munka közben derült ki, hogy az egész tetőszerkezetet ki kell cserélni. Ez perMunka közben derült ki, hogy az egész tetőszerkezetet ki kell cserélni. lett a barátok hálófülkéi helyezkedtek el. A deáki templom három részben épült. A legrégibb a Szent Ist- ván-kápolna, amelyet első ízben 1103-ban említenek az okmányok. A második, két toronnyal lezárt rész, a már említett 1228- ban felszentelt emeletes templom, a harmadik, bazilikaszerű rész pedig 1872 és 1875 között épült Schulek Frigyesnek, a budapesti Halászbástya építőjének tervei alapján. A deáki templom azonban arról is nevezetes, hogy itt használták az első összefüggő írásos magyar nyelvemlékünket, a Halotti beszédet. Aki szeptember tájékán Deáki- ban járt, serényen dolgozó munkásokat láthatott a templom tetején. Az emeletes templom tetőszerkezetét cserélték. Hogy miért volt szükség a felújításra, arra Bukovszky János polgármestertől kaptunk választ: - Még a télen a templom egyik látogatója szerette volna megnézsze jócskán megnövelte a költségeket. Csupán az Ausztriából vásárolt több mint húszezer tetőcserépért 450 000 koronát fizettünk. A község több alapítványtól is kért támogatást, sőt mivel a deáki templom az egész magyarság közkincsének tekinthető, a polgármester, illetve a plébános több magyarországi önkormányzatot és plébániahivatalt is megkeresett némi anyagi támogatás reményében. A munkálatok megkezdéséig két helyről, Bony- hádról és Siófokról - ahová annak idején több deáki családot telepítettek ki - érkezett kedvező visszajelzés. Sajnos, azzal, hogy kicserélik a tetőszerkezetet, még korántsem fejeződik be a deáki templom felújítása. Ha ugyanis a további évszázadokra is meg akarják őrizni ezt a felbecsülhetetlen értékű műemléket, akkor átfogó renoválásra van szükség. - 1990-ben elkészült egy tanulmány az épület felújítására, aminek a lényege, hogy az alapokat is meg kell erősíteni - ecseteli a problémát a polgár- mester. - Az erősítést aláfúrás- sal és betoninjektálással lehet elvégezni, azután a falakat kell majd körben aláfűrészelni, hogy szigetelni lehessen. Azután következhet a vakolat leverése, a falak kiszárítása és az újravakolás. A falakba felszívódott talajvíz már eddig is rendkívül nagy károkat tett a Szent István-ká- polnában látható, Kontulyi Béla által 1941-ben festett freskókban. Az alapokat pedig azért kell megerősíteni, mert az egyik torony már most meg van dőlve, a boltíveken pedig olyan repedések vannak, hogy lassan veszélyes lesz alattuk tartózkodni. Cáakhogy minderre már a hat évvel ezelőtt végzett költségvetés szerint is legalább 12 millió korona kellett volna. Ezenkívül van egy sürgetőbb probléma is: az új templom, az 1875-ben befejezett épületrész tetőszerkezetét is hamarosan ki kell cserélni, mert félő, hogy beszakad. Sajnos, most erre nincs pénz. Pedig sokáig ez sem halasztható.- A Szlovákiai Katolikus Egyház részéről Tóth Domonkos püspök úrral tárgyaltunk - kapcsolódik a beszélgetésbe Csutora István plébános. - Sajnos, anyagi támogatást a püspökség nem tud nyújtani. Esetleg kölcsönt. A mostani munkálatok előzetes költségvetése mintegy félmillió koronáról szólt, de ez menet közben 800 000-re nőtt. Nagy segítség volt az is, hogy a hívők ingyen vállalták a munkát, de még a szakemberek, ácsok, bádogosok, tetőfedők is csak szimbolikus összeget kértek a munkájukért. Pedig sokan az évi szabadságuk nagy részét áldozták a templomra. Ezért volt lehetséges, hogy pénz nélkül, de sok jóakarattal el tudtuk végezni ezt a nagy munkát. Szeretnénk, ha a nagy restauráláshoz hozzájárulna a kulturális minisztérium, vagy a Pro Slovakia alap. Öt éve állandóan kérem őket, de mindig ugyanazt a választ kapom: nekik sincs pénzük. A templomon utoljára 1941-ben végeztek nagyobb felújítást a falu szülöttének, Serédi Jusztinián hercegprímásnak a támogatásával, akkor azonban a tetőszerkezetet nem cserélték ki. De már akkor sem az eredeti tető volt a templomon, mert azt egyes források szerint tűzvész pusztította 1660-ban, bár tűzre utaló n> mok a falakon sehol nem látsz nak. Igazából nem is tudni, mik készült a régi tetőszerkezet. , építésvezető Takács Endre S2 rint százötven évesek lehettek most kicserélt gerendák. Publicisztika „Érezni a halált” Fülöp Antal Mi a fene!... A „Piszkos ember” ürügyén interjút adok Riporter Zé Pistának, á la ... Nagy írók Műhelyében, ha már a beszélgetés a „Művészet-Műhely” rangos folyóiratnak készül, s hogy a jelenet stílszerű legyen, Riporter Pista átmegy Adélaide Blasquez-Armando Durán-ba, úgyhogy a rögzítés után már természetes, hogy Gábriel Már- quez meg legombol csevely- * partnerétől egy húszast cigarettára (meg is kapja), s ezzel a grandiózus aktus feledésbe merülhet... Fél évvel később: Adé- laide-Armando csenget, rögtön át is megy Riporter Pistába. A „Műhely”, mondja, nem közli az interjút, nem elég izgalmas. Mi az, hogy nem elég izgalmas? Szart se ér!... Nem baj (csak nehogy éppen most jusson eszébe a huszas), a római költők egyébként úgy tudták: „Inter- mundia”. Hálisten, nem jutott... Fél évvel később: Riporter Pista csenget, félszegen átmegy Blasquez-Durán-ba - nóta bene!: vezetéknevek -, lélektani pillanat lóg a levegőben!... Két-három percre ugrott fel hozzám csevegni. Semmi kedvem, de ha már Blasquez-Du- rán egyszemélyben szerény hajlékomba lépett, magát Gábriel Márquezt is faggatták már, teljes életnagyságában, rá kell, hogy érjek. És itt a lélektani pillanat - a vezetéknevek támogatásával -, halkan, szinte mellékesen elhangzik az „ajánlat...” Remek új magyar magazin indul (pénz dögével) színesben, a kallódó interjú rövidített változatát - hányadik féléve? - ott közölni lehetne. Indulómegszűnő-induló lapok... Talán egy szúnyog röptére figyelve, már bele is egyeztem. A díványról akkor ugrottam talpra, mikor a 8-as pályán kanyargó szövegből lassanként mégiscsak kiderült, hogy az „Életünk” miféle firma! A szőnyegnek arra a neuralgikus pontjára ugorhat- tam, ahol gutaütést lehet kapni, orációt intézve BlasquezDurán-hoz (Lásd: Cicero sza- pulja M. Antoniust), fölhívtam rá a figyelmét, hogy ne hülyéskedjen, semmi sem tart örökké (már megint?), hogy nem egy fölemelő dolog - esetleg - később a fal mellett osonva járni. (Csak most, hogy ezeket írom, jut eszembe a kérdés: ki jár itt tulajdonképpen fal mellett osonva?) Blasquez-Durán a cicerói érvek záporában Riporter Pistaként állt fel, s ázott tyúkként távozott. Fél évvel később: senki sem csengetett... Viszont egy szerdán (vagy csütörtökön) az „Új élet a romok alatt” c. halotti közlönyben találom a nevem, a „Műhely...”, ismétlem: „Műhely...!” számára készült interjú fölött - határozott padlóraugrásom ellenére! Ott a fényképem is, az impozáns ívű cím: „Elérni az egyetemest” mellett. A fénykép még tetszett is volna, olyan Raszkol- nyikovos... Hogy mekkorát változhat egy mondat jelentése, ugyanabban a szövegben, csak máskor és más helyen!... Az interjú első mondata: „...nem ért semmiféle diszkrimináció vagy hátrányos megkülönböztetés... stb.” a magyarországi Műhelyben a kirakati mártírium elutasítása lett volna. Arról, hogy az Irodalmi Szemlét kitartóan nyírták, sőt olyan rendesen kinyírták, hogy a nyolcvankilences fordulatig csupán a héja (burka) maradt, szerintem a lényeges dolgokat megírták; kezdve Tóth László témábavá- gó naplórészletein, s (nem) befejezve Hizsnyai Zoltán Fábry- glosszáival. Másfelől, ugyanez a mondat a halotti közlöny lapjain (1996 novemberében!) már valami egészen mást jelent. Egy neobolsi folyóiratban olvasva: a bíbor-vörös-barna korszak egyértelmű rehabilitálása. Kár, hogy az apró különbség (bazári tranzakció közben} Riporter Pista figyelmét elkerülte. Tudom, hogy nem valami magasfényű a nevem. De azért a halotti közlönyben látni, valódi borgesi időeltolódást jelent, a rózsaszín falnál „Érezni a halált”. Az Idő újabb cáfolatában van egy mondat: „Nem ismerem még az imént felvázolt rendszer etikáját.” Pedig nem ártana... (A húszasod postára adom!)
