Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-06 / 45. szám
6 1996. november 6. Gazdaság és fogyasztó Heti gazdaság Sikeres Airbus Az európai Airbus konzorcium emelni akarja az évente legyártott repülőgépek mennyiségét. A tervek szerint jövőre az idei 134-gyel szemben 190 gépet készítenének, egy évvel ezután pedig már 238-at. Erre az adott okot, hogy ez év szeptemberéig a cég 269 megrendelést kapott, ami a múlt évinek a kétszerese. Európaiasodó olaszok A következő hetekben az olasz líra valószínűleg újra visszatér az európai pénzügyi rendszerbe. Az ezzel kapcsolatos javaslatot a jövő évi költségvetés elfogadása után adják be az Európai Unió hivatalos szerveihez. Még el kell azonban dönteni azt, hogy milyen árfolyamot szabjanak az olasz pénznek. Az olasz pénzügyminiszter, Ciampi egyébként az egységes európai pénz híve, s véleménye szerint csak a gazdasági és pénzügyi unió lehet hatásos ellenszere az egyre növekvő amerikai és japán konkurenciának. Az olaszországi infláció novemberre 2,8 százalékra csökkent, s jövőre átlagosan 2,5 százalék körüli értéket várnak. Ennek feltétele lesz azonban a szociális biztosítás reformja, amely rendkívül megterheli a költségvetést. Gabonastatisztika Ebben az évben közel hétszázezer hektáron termeltek gabonát Szlovákiában és a termés majdnem 2 millió 600 ezer tonna volt. Az átlagos hektárhozam 3,73 tonna. Ezen belül búzából 1 millió 733 ezer tonna termett, amely 4,15 tonnás hektáronkénti átlagot jelent. "A fogyasztói árak alakulása Szlovákiában 1995 és 1996 első kilenc hónapjának összehasonlítása Index: az 1990-es havi átlag = 100 százalék 300 290 280 270 260 "Az élelmiszerárak alakulása Szlovákiában 1995 és 1996 első kilenc hónapjának összehasonlítása Index: az 1990-es havi átlag = 100 százalék A Szlovákiában használt számítógépprogramok közül tízből kilenc másolat Kalózkodik az egész világ Oldal az internetben. Kié a szerzés joga? Archív-felvétel Panaszkodnak a kiadók, írók, zenészek, a számítógépprogramok fejlesztői és a komputergrafikusok is. Kalózkodik - talán jóhiszeműen - a polgár, aki barátainak kazettára veszi a Dallas következő folytatását és kalózkodik - persze másképpen - az üzletember is, aki kofferben hordja be árusítani a hamisított szoftwereket. A jogvédő hivatalok, a törvények betartását felügyelő szervek szinte tehetetlenek, s nem nagyon van más eszA digitális kommunikáció korában megszűnik az eredeti mű és a kópia közötti különbség. közük, mint a meggyőzés, a kampányok arról, hogy nem érdemes hamisítványt venni, mert az úgyis ócska minőségű. Közben ez a téma annyira világméretűvé vált, hogy egyre gyakrabban felvetődik a kérdés az internet-filózofusok körében éppen úgy, mint a jogászok között, hogy van-e egyáltalán lét- jogosultsága a szerzői jognak, a copyrightnak. A digitális kommunikáció korában megszűnni látszik az eredeti mű és annak kópiái közötti különbség. Bizonyos alkotásoknak tulajdonképpen már nincs is eredetijük és másolatuk, legfeljebb egy legelőször elkészült változatuk és ettől megkülönböztethetetlen, akár számtalan sok azonos hasonmásuk. A digitálisan készült mű - a komputergrafika, az elektronikusan rögzített zenemű vagy a számítógépprogram - ugyanis nem más, mint nullákból és egyesekből álló jelsorozat, amely minden másolás során megsokszorozódik önmagával, de azonos marad. S ez még csak a kezdet, hiszen az új technológiák szinte kínálják azt, hogy a fogyasztó, vagy a felhasználó hozzáírjon, vagy éppen elvegyen belőle, retusálja vagy más anyagokkal összekeverje, esetleg szétdarabolja. Ezt a számítógép könnyedén meg tudja tenni. További kihívást jelent a jogvédelemmel foglalkozóknak az ún. hipermédia, amelyben a szöveget, hangot, álló- és mozgóképet lehet összekeverni és esetleg egy új alkotássá gyúrni. Ebben az esetben már nem létezik a szerző által meghatározott sorrend, hiszen egy ilyen hiperalkotást mindenki saját módszerével olvashat, értelmezhet. Márpedig a szerzői jog védelménél a védendő mű meghatározásai között szerepel az is, hogy részeinek sorrendjét a szerző határozza meg. Ilyen és hasonló más problémák miatt a szakemberek többsége hajlamos elfogadni azt a nézetet, hogy a szerzői jog a mai modern élet számos területére nem alkalmazható. De sokkal gyakorlatiasabb okok is közrejátszanak. Az például, hogy hiába van copyright, ha annak nem lehet érvényt szerezni. S ha egy törvénynek nem lehet érvényt szerezni, akkor az fellazíthatja a jogi fegyelmet más területeken is. így egyre többen foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogyan lehetne ezt a problémát más úton megoldani. Egy lehetséges megoldást az amerikai könyvtárosok javasoltak, mégpedig a tisztességes használat elvét. Ennek lényege, hogy megkülönböztetné a mű üzleti felhasználását, másolását, terjesztését az ún. tisztességes használat körétől. Ez utóbbin a tanulást, az oktatást, a kutatást, a tudósítást vagy a bírálatot értik, s ilyen esetekben szerintük el kellene tekinteni a jogdíjak beszedésétől. Csakhogy akkor miből fognak élni az írók, költők, zeneszerzők és a kiadók? Az elképzelések alapján egy átviteli törvény juttatná őket jövedelemhez, amely szerint nem a műért, hanem annak valamelyik médiumon való áthaladásáért kellene fizetni. Ahogy például jogdíjat fizetnek a rádiók a felhasznált zene után, úgy az internet hálózat szolgáltatóinak is fizetniük kellene a letöltött oldalak után. Ők juttatnák el a sok kis összeget a jogtulajdonosnak. Hasonlóan történik ez akkor is, amikor az üres kazetta árában megfizetjük a mi kicsi és a feketepiac gigantikus kalózkodásait. Akad szerző, aki az internetben megjelenő szövegeit nem copyright, hanem anticopyright jelzéssel látja el, ezzel ösztönözve azok másolására, terjesztésére. Szerinte a jogdíjakat végleg el kell felejteni, hiszen a legtöbb pénzt egy szerző ma már úgysem ezekből, hanem a mű nyomán keletkező publicitásból teremti elő. A szóban forgó szerző egyik ilyen módon terjesztett könyve, tehát amiért nem kért jogdíjat és az interneten keresztül terjesztette, annyira népszerűvé vált, hogy többet keresett vele, mintha védett lenne. Persze az internet, ha már meg is jelent, azért egy-két éven belül még nem lesz a tömegfogyasztás eszköze nálunk. A jelenleg aktuális problémát, a számítógépek programjainak ellenőrzését sem igazán tudja megoldani a törvénykezés. S hogy teljes legyen a kép, még egy speciális hazai vonatkozásra is rá kell világítani ezzel a témakörrel kapcsolatban. A számítógép- programok ára nem alacsony. Sokan, akik már használnak ...illegálisan lemásolt program nélkül nem dolgozna az országban annyi számítógép. egy illegálisan lemásolt programot, nem tudták volna azt eredetiben megvenni. A számítógép-használat rohamos elterjedésének, egyfajta számítógépes kultúra kialakulásának éppen az volt a feltétele, hogy illegális és így olcsó programokhoz lehet jutni. Néhány év után persze ennek ilyen „ideologizálása” már értelmetlenné válik majd és szigorúan fel kell lépni a programmásolók ellen, de ma tényként kell elfogadnunk, hogy illegálisan lemásolt programok nélkül ma nem dolgozna az országban ennyi ember számítógépen. A HVG nyomán Szénás! A tizenkettedik kötvényes lehetőség a vagyonjegyes privatizáció halvány utánzata Bizonytalan értékű részvények Tizenkét lehetőség van arra, hogy az állampolgár valamihez kezdjen a Nemzeti Vagyonalaptól kapott privatizációs kötvényével. Ezek egyike az, hogy részvényre is cserélheti az erre kijelölt társaságok értékpapírjaiért. Tulajdonképpen még ez a megoldás hasonlít a legjobban ahhoz, amilyen elképzelésekkel az önálló Szlovákiában a nagyprivatizáció második hullámát megindították, s aminek a kormányváltások után egy 10 ezer korona névértékű kötvény lett az eredménye. A politikusok jelezték egy ilyen lehetőség valószínűségét és októberben napvilágot látott az ajánlat is. Ez volt az a pillanat, amikor a korábbi privatizációs hullám után nosztalgiázok is kijózanodtak. A kínált portfolió (részvényválaszték) ugyanis nem jelzi, hogy értékesebb darabokhoz is hozzá lehetne jutni. A százötvenötből közel hatvan társaság olyan, amelyeknek részvényei először kerülnek az értékpapír- piacra. A továbbiakban olyanok is találhatók a jegyzékben, amelyek egyértelműen csődbe jutottak és likvidálásra kerülnek. Végül pedig egy nagy csomag részvény olyan társaságok papírjaiból áll össze, amelyekben közvetlen részvényvásárlással már ellenőrző, vagy döntő többséghez jutott valamelyik befektető. A szóban forgó jegyzék kétharmada ilyen társaságok neveit tartalmazza. Nos, mit jelent tehát ez a kínálat? Az első eset, tehát az új társaságok megjelenése, bizonytalanságot az értékpapírok árának megítélésében, mivel az ilyen részvények reális értéke még meghatározhatatlan. A likvidálásban lévő cégek felkínálásával pedig természetesen csak a Nemzeti Vagyonalap nyerhet, amely megszabadul saját portfoliójának értéktelen részétől, s azoknak a részvénytársaságoknak a részvényeitől is, amelyeknél már nincs beleszólása a döntésekbe. De ha neki nincs, akkor az egy-két részvényt szerző kisrészvényesnek még kevesebb lesz majd. Természetesen azért nem mindenki veszt ezen az ügyön. Nyernek majd azok, akik eddig a Vagyonalappal szembeni adósságuk minden tízezer koronáját a 7 500 koronáért, vagy ennél olcsóbban vásárolt kötvénnyel törleszthetik. Ők kaptak jogot arra, hogy felvásárolják a kötvényeket és ezekért új részvényeket is vehetnek majd. Ugyanis akad ebben a sovány kalácsban azért egy-két mazsola is. Olyanok, mint az Incheba, a Chirana, vagy némely fürdőhelyek. Csak azt kell majd Ennél a tűznél is más süti majd a pecsenyéjét Prikler László felvétele megtalálni, aki eldönti, hogy ki réjét ugyanis a Vagyonalap járá- milyen részvényt vásárolhat. A si képviselői felügyelik majd. kötvények részvényre való cse- A Profit nyomán
