Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-06 / 45. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin 45. szám • Ára 10 korona 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1996. nov. 9-től 15-ig POZSONYI MAGYAR NAPOK mim* Melléklet ___________ A kiállításon sok olyan emberrel találkoztunk, akivel másutt nehéz lett volna t kapcsolatba kerülni. 1 „Kényeztetésünk” napi példái Hazafelé... Ordódy Vilmos_____________ A koalíciós atyafiak, de sajnos nemcsak ők, nagy előszeretettel hangoztatják a szlovákiai magyarság - úgymond - standard feletti jogait. Ők tejben-vajban fürösztik a fránya kisebbséget, s mi a hála érte? Elégedetlenség, újabb és újabb követelések, és a lojalitás hiánya... Hogy hogyan is zajlik a valóságban “kényeztetésünk”, azt a napi példák tucatjai bizonyítják. Nem a magyarellenes uszítás fellegvárában, a kormánylapban megjelenő gyűlölködést szító cikkekre gondolok, hanem elsősorban a sorozatos igazgatóleváltásokra, a számunkra hátrányos területi átrendezésre, kulturális intézményeink ellehetetlenítésére, a magyar feliratok likvidálására (lásd a Komáromi Néprajzi Múzeum). S hogy egyes hivatalos körök szemében mekkora bűn, ha valaki karakánul kitart a nemzetisége mellett, annak eklatáns példájával nemrég találkoztam. A történetet egy pozsonyi születésű ausztráliai ismerősöm mesélte, amelynek ő maga volt a kárvallottja. Az illető 1962-től melboume-i lakos és ausztrál állampolgár. Miután hazájának mindig Csehszlovákiát, szűkebb pátriájának Pozsonyt tartotta, amint erre lehetősége nyílt, rendszeresen hazajárt. A rendszerváltás után, annak reményében, hogy esetleg végleg hazaköltözik, a Canberrái nagykövetségen kérvényezte a csehszlovák állampolgárságot. Ezt rövidesen az útlevéllel együtt megkapta. Az ország kettéválása után természetesen szlovák állampolgárságért folyamodott és a szövetségi útlevelét szlovák passzusra akarta cserélni. Kitöltötte a szükséges nyomtatványt, és kérésével annak rendje és módja szerint a szlovák nagykövetséghez fordult. Telt-múlt az idő, válasz nem érkezett. Már arra gondolt, valaholelkallódtak a papírjai, mikor egyjó év múlva borítékot hozott a postás. A levél tartalma sokkolta és egyben meggyőzte ismerősömet, hogy a szlovák külügyminisztérium alapos munkát végzett. Tisztviselői nem sajnálták a fáradságot, hogy a kérvényező körmére nézzenek. A levéltárak poros dossziéjai közül előkeresték és fényképmásolattal bizonyították, hogy az ausztrál állampolgárságú úr szülei az 1938-as népszámlálásnál magyar nemzetiségűeknek vallották magukat. Ergo, a szlovák államnak ezért nem érdeke, hogy megadja a kért állampolgárságot. Az említett diszkrimináló írást annak az országnak a hivatalos külügyi képviselői állították ki, amely az európai demokrácia zászlóvivőjének képzeli magát. Hazafelé - de mi vár otthon? Gondos kezek, vagy a rideg gazda mogorvasága a közelítő télben...? M. Nagy László felvétele Vezércikk Redőnyhúzás? Miklósi Péter _____________ Al ig pár napja, hogy az új pozsonyi amerikai nagykövet: Ralph Johnson nyíltan kipakolt. Epeijesenjárva, egyebek között, ilyesmiket mondott: .Amerika majd eldönti, támogatja-e, és mikor, Szlovákia NATO-csatlakozását.” Avagy: „Olyan Szlovákiát támogatunk, amely nemcsak választási rendszerében demokratikus, hanem a törvényeiben, azok alkalmazásában, az emberi jogok védelmében is. Beleértve, hogy az eltérő nézetet vallót ne tekintsék az állam ellenségének.” Majd:,A politikai vélemények széles körű tükrözésében legproblematikusabb a tévé, de ha elfogadják a javasolt médiatörvényt, más területeken is gondok lehetnek.” Diplomata ritkán beszél ilyen világosan. Ám ha mégis, akkor a címzettnél nagy gondok lehetnek. S mit tesz erre a szlovák kormányzat? Megsértődik! És csípőből visszalő! Az Európa Parlament és a szlovák törvényhozás vegyes bizottságának október legvégén tartott pozsonyi ülésén Vladimír Meciar közölte: az integrációs célok megvalósítását „a hatalomváltásra törekvő” .. „a kormány hitelét aláásó”... „az ország problémáinak 90 százalékáért felelős” ... „a saját nadrágjába piszkító ellenzék fékezi”; az autonómiát és az irredentizmust támogató Magyar Koalíció - pl. a magyar-magyar csúcs zárónyilatkozata révén Szlovákia területi egységének megbontásán fondorlatosko- dik; illetve minden bajok legfőbb forrása Michal Kovác államfő, akinek „külföldi nyilatkozatai miatt folyamatosan csökken esélyünk az EU- és a NATO-tagság elnyerésére”. Sajna, de való: eme érvelési stílus a legkeményebb kommunista idők rétorikáját idézi. Az elnyomás, a diktatúra, a türelmetlenség, az eszmék mögé bújó hatalom és a tévedhetetlenség látszatának évtizedeit. A zsarnokságot. Az újra velünk lévőt, amit a ‘89 ősze előtti jutalomjátékán kommunizmusnak neveztek; a lényegét tekintve viszont kevéssé különbözött a nemzeti szocializmustól; az egzotikus diktatúráktól Afrikában, vagy a még korábbi inkvizíciótól. Mai helyzetünk visszásságának csattanója és tanulsága nem abban rejlik, hogy az EP egyik Pozsonyban járt képviselője a szóban forgó vitanap végén arra figyelmeztette a szlovák kormányfőt: az Európa Parlamentben nem szokás kiteregetni a családi szennyest; hanem abban, hogy újra egy kíméletlen, ellenvéleményt nem tűrő, hatalomvágyé, a magánosítás égisze alatt harácsoló, állampárti módszerekkel élő réteg telepedett rá az országra. A jelszavaik mások, mint a CSKP által hirdetett tézisek voltak, ám éppen úgy kirekeszteni igyekeznek mindenkit, aki nem az ő nótájukat fújja, mint nagy hagyományú elődeik. A gyakorlati párhuzam is világos: a szocializmust építő eszmék helyett már kész az államalkotó nemzet szent érdekeire hivatkozó államvallás, mindennek élén pedig - egy nagytestű és nagyhangú úr révén - ott áll a törekvések nagymogulja. A cél is világos: mindenki meg- táncoltatása. Ahelyett, hogy Ő és ŐK próbálnának eljárni néhány illedelmes társastáncot a demokrácia tánciskolájában. Igaz, egy darabig még mi, itt élő magyarok és ellenzékiek is, úgy tehetünk, mintha nem is félnénk tőlük. Látván mindazt, amit a generációnk kommunista meg bolsevista módszerekként ismert meg, még szólhatunk s cikkezhetünk is ellenük; még fölháborodhatunk, ha Ő vagy ŐK azt találják mondani: aki a mostani kormány ellen van, az a szlovák nemzet ellen van. Még nevethetünk is rajtuk, ha bírunk. Ha nem vacog közben túlságosan a fogunk. Tudatosítva, hogy oda- künn, legalábbis az EU- és a NATO-csatlakozás első körét tekintve, már-már a redőnyhúzáshoz készülődnek.
