Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-06 / 45. szám
1996. november 6. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Lakásokat - hozómra? Fekete Marian ___________ So sem volt könnyű lakáshoz jutni, ma nehezebb, mint bármikor korábban. 15-20 éves lakásokat félmillió körüli összegekért árusítanak, egy tűrhetőbb albérletért pedig a szerencsétlen ifjúházasok vagy a korábbi lakásukból kiüldözöttek a munkabérük felét is kifizetik. A lakásbérlők is elvesztették a biztonságérzetüket. Mind többen veszik tudomásul, hogy a lakásbérlet nem „egy életre szól”, látják, hogy a tulajdonos mindent megtesz annak érdekében, hogy a bérleti jog ne szálljon át a gyermekekre, unokákra... Felértékelődtek a lakások, lakásbérletek. Másrészt a privatizálás lehetőségétől megfosztottak nagy része kárpótolva érezte magát Meciar ígéretével, hogy az általuk kiválasztható vállalatok részvényei helyett kapnak egy lakásvásárlásra is felhasználható, 10 000 koronát érő értékpapírt. A kötvényeket (egyesek szerint „adósságleveleket”) az emberek megkapták, de hamar rá kellett jönniük, nem számolhatnak azzal, hogy a vagyonalapi értékpapírokért lakást is vásárolhatnának értük. Sok város vezetősége nem bízott Meciar ígéreteiben, s fel sem merült, hogy Meciar fedezetlen ígérgetései fejében árusítsák a lakásokat. A feltételezéseiket igazolták a tavasszal jóváhagyott rendelkezések, amelyek nem számoltak azzal, hogy a községek még 2001 előtt hozzájuthassanak a pénzükhöz. A községek érthető módon ódzkodnak attól, hogy ilyen kötvényekért, ígéretekért árusítsák a lakásokat (holott a községek az államtól ingyen kapták meg az egykori állami lakásokat). Pénzre van szükségük, hiszen az adókból egyre kisebb részt kapnak. Ugyanakkor egyre kevesebb szakértő bízik abban, hogy 2001-ben a Nemzeti Vagyonalapnak becézett Cégnek lesz legalább 32 milliárd koronája és képes lesz kifizetni a kötvényenkénti tízezer koronát a kamatokkal együtt. Vendégkommentár Lakásgond (ok) kérdőjelekkel Mészáros Károly ________ A néhány évvel ezelőtti ígéretesen induló lakásprivatizáció mára csaknem teljesen leállt. Ennek számos oka van, ezek közül is az első: szinte semmi különbség nincs a megvásárolt vagy a bérlakásként tartott lakbérek között. Egyforma magasak a szolgáltatások, s az ún. havi lakbértörlesztés helyett a tulajdonosok helypénzt és karbantartást fizetnek. Ez utóbbi akkor szűnne meg, ha a tulajdonosok között megszületne valamilyen egyezség: amolyan alkotószövetség, amely átvállalná a teljes karbantartást a lakásszövetkezetektől és a lakásgazdálkodási vállalatoktól. Ilyen szövetségek még nem születtek. Maradnak az elszigetelt lakástulajdonosok, akik éppúgy rá vannak szorulva az említett szövetkezetekre és vállalatokra, mint a bérlők. A lakók tehát hamar rájöttek, hogy a lakásuk privatizálása halva született ötlet, s ma már csak azok élnek vele, akik lakáscserére vagy eladásra gondolnak. Tulajdonosként ugyanis könnyebb megkötni az adásvételi szerződést. Nemrég kapott szárnyra a hír, hogy a vagyonkötvé- nyekkel rendelkezők a kötvényeiket felhasználhatják lakásvásárlásra. Ám a polgárok bizalma mára nagyon megrendült a kötvényekben, s nem fogadják el pénz ellenében, beváltani pedig körülményes és hosszadalmas. Nem is beszélve arról, hogy a kötvénytulajdonos csak a felét kapja annak, amennyit maga a kötvény ér. Ennek ellenére a legtöbb kötvénytulajdonos szeretne megszabadulni a kötvényeitől, hogy legalább azt a kevéske pénzt a zsebében érezze. A szerző prózaíró, publicista, a Csallóköz munkatársa Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316,52-38-317) Hang-Kép, Modem élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: Szénási György Riport: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla, Nagyvilág: Ordódy Vilmos (52-38-314) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Csak egy ígéret, és más semmi... Kötvényért fityiszt? A nemzeti vagyonalapi kötvényekért akár lakást is lehet vásárolni, szólt a szlovák kormány ígérete akkor, amikor a privatizálási vagyonjegyek tulajdonosaitól ellopták a magánosítás lehetőségét. Az emberek hamarosan rájöttek arra, hogy vagyonalapi kötvényeikért nem vásárolhatják meg a saját bérlakásukat, mivel ezéket a kötvényeket a községek, városok nem mindig hajlandóak fizetőeszközként elfogadni. Ezen a helyzeten javíthatott volna a DBP törvénytervezete, ún. nagyprivatizálási módosította volna olyan értelemben, hogy a 60 éven felüli vagyonjegytulajdonosok, valamint azok a községek, amelyek fizetőeszközként fogadják el a vagyonalapi kötvényeket, rövid, záros határidőn belül hozzájutnak a kötvényenkénti tízezer koronájukhoz. A szlovák parlament ezt a módosító javaslatot október 24-én elutasította. Hogyan érinti ez a döntés a községeket, városokat, kérdeztük néhány polgármestertől. amely az törvényt ^ Kötvényeket is elfogadunk. q Nem tudjuk használni őket. Megöregedtem, Julis, sem a nőket, sem az államot nem érdeklem... Pásztor István, Komárom: a Szerettük volna a községi ” lakásokat a vagyonjegyalapi kötvényért is árulni, hiszen Szlovákiában mi voltunk az elsők, akik árusítani kezdtük a lakásokat. Szociális szempontból is megfelelő megoldásnak tűnt számunkra, ha a bérlő kötvényekkel téríti meg a lakás árának egy részét. Eddig 1200 lakást adtunk el. Elfogadtunk egy rendeletet is, amely szerint mi szívesen elfogadjuk fizetőeszközként az úgynevezett vagyonalapi kötvényeket, de csak azzal a feltétellel, hogy azokat hajlandó lesz tőlünk valaki felvásárolni. Örültünk volna, ha a parlament elfogadja az erre vonatkozó törvénymódosítást. Más úton is próbálkozunk: beadtunk egy kérvényt, hogy a Nemzeti Vagyonalap vásárolja fel tőlünk a saját kötvényeit, ha mi ezt fizetőeszközként elfogadjuk. Próbálkozunk, habár tudjuk, kevés esélyünk van a sikerre. Sorra adjuk be a hasonló kérvényeinket. Bármely más, északabban fekvő város megkapja a dotációt - Komárom hiába pályázik erre. Vladimír Báján, Pozsony-Ligetfalu: O Nem védekezünk azzál szemben, hogy az itteni lakos a saját községi bérlakása megvásárlásakor a kötvényt is felhasználja. Egyelőre viszont elhalasztottuk a döntést, hogy ezt fizetőeszközként elfogadjuk-e. Szlovákiában talán elsőkként fogalmaztunk meg egy olyan tervezetet, amely az elmúlt év végén ismeretes tényekből indult ki. Ennek a tervezetnek a megvalósításában minket viszont a vonatkozó kormányrendeletben szereplő kitételek, szabályok gátoltak. Például kialakult egy olyan fogalom is, mint „a kötvény megfelelő ára”, ami felborította a számításainkat. Ugyanakkor a kormány mindeddig nem határozta meg az egyértelmű szabályokat, mit kezdjenek a községek a vagyonalapi kötvényekkel, ha azokat az eladott lakásokért vételárként megszerzik. Nem tisztességes az sem, hogy a kormánykoalíció képviselői nem szavazták meg a törvény módosítását, mely szerint a Nemzeti Vagyonalap 2001 előtt térítené meg azokat a kötvényeket, amelyekkel az emberek a lakásukért fizetnének. A kormánykoalíció ezzel gyakorlatilag beismerte, hogy a kormány ígéretei félrevezetőek voltak. És a kormány ismét kibabrált az emberekkel. Csanda Endre, Érsekújvár: © Továbbra is elfogadjuk a város lakóitól a vagyonalapi kötvényeket - a kormányrendelet által garantált minimális 7500 koronáért -, ha az érsekújváriak ezzel akarják kifizetni a jelenleg még a község tulajdonában lévő lakásokat. Szerződésünk van ugyanis a Nemzeti Vagyonalappal, hogy harminc napon belül kifizetik nekünk a lakáseladásból származó vagyonalapi kötvények nominális értékét. Ebből kifolyólag nekünk érdekünk, hogy minél több kötvényt gyűjtsünk be. Érsekújvár egyébként elsőként kötött ilyen szerződést a Nemzeti Vagyonalappal. Mi segíteni akarunk a város lakóin, akik így legalább hasznos dologba fektetik a kötvényeiket. Nekünk pedig mindenképpen el kell adnunk a községi lakásokat. A városnak jelenleg 4500 lakás van a tulajdonában, 1500- an kérvényezték a megvételt. Pázmány Péter, Dunaszerdahely: a a Mi nem gondolkod- ^ ^ tünk a lakások vagyonalapi kötvényekért történő eladásáról, annál az egyszerű oknál fogva, hogy mi már a községi lakások kilencven százalékát eladtuk. Olvasói levél A dalai láma mosolyáról Hétről hétre nagy megrökönyödéssel olvasom lapjukat, ezt a filiszter szócsövet! Mindig megdöbbent az a szellemi ní- vótlanság, ami írásaikat jellemzi. Ugyanaz a hang szólal meg lapjukban, amely állandó igent mond a szürkeségre, a kompót- ságra, a kispolgári nyakkendőkötésre. Ez a felvidéki értelmiség - ennyire futja, vagy szándékosan ilyen? Tótmihá- lyok a mi prófétáink, liberális zsírszag a mi magyarságunk, „rút szibarita váz” a tartásunk, írásommal nem hiszem, hogy valamit is változik. De mégis. Nincs olyan tett, ami a Semmibe hullik. Azért nem változik semmi, mert mindenkinek jó ez az akol-állapot. Önök továbbra is úgy tesznek, mintha helyettünk gondolkodnának. Pedig itt már rettenetes a dolgok állása. Már nincsenek gondolatok! Ami nem is baj! A baj azzal kezdődik, amikor előrecsomagolt sugalmazásokat adnak el magasröptű esszéként. Inkább, mintsem hogy kimondják: Baj van! így önök megmaradnak zsíros állásaikban, jól elosztott és védhető erődítményeikben. Volt egy cikk (a sok nívótlan mellett), ami különösen felbőszített, és ennek hatására véglegesedéit elhatározásom, hogy írok. Egy hölgy írása volt ez a cikk, amely a keleti ember bölcsességéről, a dalai láma mindent felfogó mosolyáról, végtelen türelméről áradozott. Ez az az álláspont, ami a szellemi Nigredo legmélyebb pontja felé tár kapukat! Ismerhetjük sok helyről: az idegen a szép, tiszteld a másságot... stb. Különösen Kelet kiapadhatatlan forrása ennek a világkép-tengernek. Rögtön mondom: a hamisan elképzelt Kelet. Ilyen buddhizmus nem volt és nem is lesz! Ha a buddhizmusra, mint árja tanításra gondolunk. Amelyhez a dalai lámának semmi köze. Ó egy megfáradt öregember, aki „pénzért minden” jelszó jegyében tevékenykedik. Ami nem megvetendő álláspont. A baj azzal van, ha mi úgy tekintünk rá, ahogy a cikk szerzője sugalmazta. Miért van az, hogy a messziről jött ember rögtön szentebb, mint az ismerős? Állítom, a hölgynek gőze sincs az eredeti szellemiségű buddhizmusról. Az is nagyon érdekelne: itt, Európában, miért tisztább a buddhizmus, mint a kereszténység? A pápáról miért nem lehet írni, mint bölcs, követendő egyházfőről? Gyanítom, liberáíis szempontok ólálkodnak a háttérben. Ajánlánám a cikk szerzőjének Uherkovich László alapvető munkáját e témában: Kommentárok a dalai láma életrajzához. Ott kiderül - ha egyáltalán érdekli őt -, Süsü sárkányban több a szellemiség, mint a dalai lámában. Név és cím a szerkesztőségben Tisztelt levélírónk solingeni acél-logikája megejtő, csak egy a gond vele: egy ekkora szellemi aura porhüvelyének a nevét szívesen osztottuk volna meg az olvasókkal, ha már ő szerencséltetett bennünket magvas véleményének közreadásával. A szerkesztőség
