Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-10-30 / 44. szám

16 1996. október 30. Sport Ötvenöt hónapon át vitorlázott a világ körül a székesfehérvári Gál család Otthon a vízen ringó Equatoron Sebes Tibor Kis fehér vitorláshajó szeli a Csendes-óceán hullámait. Ol­dalán a felirat: Equator - Egyenlítő. A hajó Kiribati felé tart. A kormánynál Gál József figyeli a messzeséget, a kony­hában a „táncoló tűzhely” mel­lett Judit asszony hevedernek támaszkodva főzi az ebédet, fi­uk, a kis Józsi a számítógép kép­kor is a vízen ringó hajójukon laktak, amikor az valamelyik kikötőben horgonyzott. (A kö­zel öt esztendő alatt csak egy- egy alkalommal repültek haza rövid időre, például amikor Jó­zsefet megműtötték, vagy ami­kor a kis Józsi az általános is­kola első osztályának anyagá­ból vizsgázott Székesfehérvá­rott.) Szóval: mennyire változ­tak? Utunk első szaka­szán az Equator a Budapesten 1996-ra tervezett világkiállítás zász­lóshajójaként járta az Atlanti-óceán kikötővárosait. ernyőjét nézi, miközben a bil­lentyűket nyomogatja: játék­kal próbálkozik... Egy csendes nap a vízen töltött 1660-ból... Mennyire változik az ember az ötvenöt hónapos világ körüli vitorlázás során? Mert Gál Jó­zsef családjával, Judit asszonnyal és Józsi nevű isko­lás fiával ennyit töltött a 13 méteres Equator fedélzetén. Igaz, ebből az 55 hónapból csak másfél év jutott a nyílt tengerre, de-a legtöbbször ak­A hazatérésüket követő féltu­catnyi találkozásunk után rö­vid a válasz: ha lehet, még sze­rényebbek, még közvetleneb­bek lettek! Pedig látták a vilá­got - ezúttal 25 országban ve­tettek horgonyt. Nemcsak ren­geteg tapasztalatot szereztek, de számtalan különleges él­ményben is részük volt. Büsz­kék lehetnek már magára a ha­józási teljesítményükre is, hi­szen egy kis vitorlással, dacol­va a tengeri viharokkal, hurri­A kis Józsi fókákkal barátkozik kánnal, a hajó sérüléseivel, 82 ezer kilométert megtéve körül­hajózták a Földet. Manapság szaporodik a Föld körüli hajózások száma. Mégis miben különbözött az Equa- tor-expedíció a többi világkö­rüli vitorlázástól?- Utunk első szakaszán az Equator a Budapesten 1996-ra tervezett világkiállítás, az Expo zászlóshajójaként járta az At­lanti-óceán kikötővárosait. New Yorkban, Rio de Janeiró- ban, Buenos Airesben és más városokban átadtuk az Expóra szóló meghívókat. Éppen Ha­waiiban vártuk a hurrikán el­vonulását, amikor megjött a hír a világkiállítás lemondásá­ról. Sajnáltuk, mert az Expo miatt 23 500 kilométerrel töb­bet vitorláztunk és egy évet ál­doztunk rá expedíciónk ide­jéből. De az Equator-expedíció kom­munikációs programja megva­lósult. Hajónk és a MATÁV székesfehérvári telepén felállí­tott állomás között folyamatos volt a rádiós kapcsolattartás, s az állomás önálló rádiótechni­kai kísérleteket is végzett, pél­dául a műholdas és számítógé­pes kommunikácó terén. Összeköttetésük volt például az Amazonas deltavidékéről is, Máltán pedig öt nap alatt 8000 összeköttetést létesítettek a vi­lág több mint száz országának rádióamatőreivel.- Három helyszínen - folytatta Gál József -, az Amazonas vi­dékén, Mexikóban és a La Pla- ta torkolatában tudományos kutatómunkánk keretében se­gítettük a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem szakembereit. Ismeretterjesztő filmeket és írásokat készítettünk. Közel ötszáz filmtekercset fényké­peztünk el és több mint száz órányi videofilmét vettünk fel.- Ennyi röviden az expedíció­ról általában. De szeretnénk hallani a 82 ezer kilométer né­hány állomásáról, vagyis az egyes „száz méterekről”. Pél­dául a hurrikánokról.- Az első nagy hurrikán Trini­dad közelében támadott. Ta­lán hat mérföldre lehettünk a félelmetes forgószéltől, ami­kor Józsi egy öbölben megpró­bálta biztonságos helyre irá­nyítani az Equatort. Emberfe­letti küzdelem volt!... - emlé­kezett Judit. - Hawaiiban in­kább várakoztunk, minthogy a ifMP1 ■ÜZ&rnSm. Az Equator és a három Gál Gál József felvételei nyílt óceánon hurrikánnal ta­lálkozzunk. Fidzsin pedig, ahol műholdas navigációs be­rendezésünk kijavítása érde­kében kényszerpihenőt tartot­tunk, amire Ausztráliából megérkezett az új készülék, kénytelenek voltunk átprogra­mozni tervezett útvonalunkat. A bennünket segítő bennszü­löttek ugyanis sok kegyetlen forgószelet jósoltak. Ezért igyekeztünk elkerülni a várha­tó hurrikánokat, s Új-Guinea és az indonéz szigetek között vezető sokkal hosszabb útvo­nalat választottuk. Ez a véltnél is hosszabb lett, mert a szige­tek között egyik éj­jel fatörzsnek üt­köztünk, ami miatt eltört a hajócsavar víz alatti tartója. Búvárkészülék se­gítségével, kötelek­kel ideiglenesen rögzítettük a nyílt tengeren, de ki kel­lett kötnünk a cele- beszi Makasarban, ahol az indonéz haditengeré­szet segített a hajót kiemelni és megjavítani. Végül is tíznapos kényszerpihenő után folytat­hattuk utunkat, és a tervezett 60 nap helyett 93 nap alatt ér­tük el Fidzsiből Szingapúrt. Hát ilyen közvetlen és közve­tett gondokat okoztak a hurri­kánok az Equatomak. És ho­gyan viselte a kis Józsi a tenge­ri megpróbáltatásokat?- Számára éveken át a hajónk jelentette a természetes lakó­teret, a „földet” - válaszolta édesapja. - Józsika biztonsá­gosabban érezte magát az ingó hajón, mint a szárazföldön. A hajó több különlegességet je­lentett a fiunk számára. Példá­ul sokkal többet tartózkodott együtt szüleivel, mint egy át­laggyerek. Minden partraszál­lás többszörös újdonságot, sőt tanulást jelentett számára. A hajón nem volt televízió, de annál több könyvet olvasott! Ó sokkal hamarabb és jobban megismerte a ter­mészetet és törvé­nyeit, mint az átlag­ember. Kezdettől nagyon érdekli őt a számítógép és órá­kon át ült a kajütben a komputer előtt. Persze, amint ha­jónk közelében feltűntek a del­finek, Józsika rögtön feljött a fedélzetre és figyelte a játékos állatokat. Ha tehette, búvárko­dott, a víz alatti élővilággal is­merkedett, például a Maldiv- szigetek lagúnáin és korallzá­tonyain. Egyébként ő a hajón rendszeresen tanult, Judit volt a tanító néni: az általános isko­la első négy osztályának anya­gával ismerkedett, olykor rádi­ón is tartva a kapcsolatot a ha­zaiakkal. Az Equator gyerekkö­rök tanulói pedig az expedíció útjának követésével, rádió se­gítségével ismerkedtek a föld­rajzzal, természetrajzzal és a számítástechnikával. Közben Józsikából tízéves Józsi lett! Most tanul az iskolában, és írt utazásunkról egy különleges kis könyvet a gyerekek számá­ra, amely remélhetően kará­csonyra meg is jelenik. És a két felnőtt Gál? Ahogyan mondani szokták: „nem tették le a kalapácsot”, és készülnek az újabb tengeri utazásokra. Ismét szeretnék felcserélni a szárazföldet egy vitorlás imbolygó világára. Ko- per István, aki egyedül egyszer már körülhajózta a Földet (Gál József ezt először Fa Nándor­ral tette meg 1985-87-ben a Szent Jupát fedélzetén), októ­ber 23-án Londonban újra raj­tolt a Hungária 1100 fedélze­tén, a Hongkong Challange vi­torlásversenyen. Változó össze­tételű legénységében található Gál József és Gál Judit is. Közben az Equator az adriai Pula kikötőjében horgonyozva várja az új indulási parancsot. Az első nagy hurrikán Trinidad közelében támadott. Kuriózumkosár Mit emlegetnek a tapolcaiak? Nemrégen szülővárosába, Szencre látogatott Csermák József, az 1952-es helsinki olimpia kalapácsvető bajnoka. A vele szervezett találkozón hangzott el az alábbi törté­net: „Két nevem van: Cser­mák József Pál. Amíg Szen- cen laktunk, mindig Öcsi vol­tam a családban. Amikor megszületett a fiata­labb fiútestvérem, nem lehet­tem már Öcsi. Őt hívták an­nak. Édesanyám pedig az apám után elkezdett Pali­nak szólítani. Most a felesé­gemnek is Pali vagyok. Annak idején édesanyám már teljesen elfelejtette, hogy József a nevem. Amikor öt­venkettőben a rádió bemond­ta, hogy világcsúccsal nyer­tem az olimpiát, összefutot­tak nálunk a szomszédok, és mondták anyámnak: Hal­lotta, Jóska olimpiai bajnok lett. Nekem nincs József fiam, nekem Pali fiam van, az biztos valaki más le­het, válaszolta a gratulálóknak. Persze híre ment a sikernek, az emberek összegyűltek a főtéren, és azt kérdezgették, mennyi lehet az a 60,34 méter. Mivel senki sem tudta meg­mutatni nekik, milyen nagy lehet a dobásom hossza, nekifogtak és az utcán lelép­ték a rádióban bejelentett távolságot. Hát ezt azóta is emlegetik azok a tapolcaiak, akik ideha­za együtt élték át világra szó­ló sikerem ízét, zamatát.” Öngyilkos lett az üzbegisztáni légiós Alekszander Kojukov üzbég labdarúgó a malajziai Trengganu csapatában légióskodott. Október derekán azonban szomorú hír érkezett róla: a harmincegy éves futballista kiugrott a tizenharmadik emeleten található apartman­jának erkélyéről, és szörnyet­halt. Tíz évvel idősebb felesé­ge találta meg a búcsúlevelét. A rendőrségnek elmondta: amikor felébredt, nem találta a férjét a lakás­ban, ezért kisétált az erkély­re, ahonnan észrevette a jár­dán fekvő holttestet. Az öngyilkosság oka egyelőre ismeretlen. Fu Mingxia visszavonul Visszavonul az aktív sporttól Fu Mingxia kínai műugrónő, aki a barcelonai olimpián műugrásban, Atlantában vi­szont már a műugrás mellett a toronyugrásban is minden­kit megelőzött. A mindössze tizennyolc esz­tendős sportolónő kissé kora­inak tűnő döntéséről mondta: „Már túl öregnek érzem ma­gam. Ez a sport olyan, mint a hegymászás. Mikor elérted a csúcsot, onnantól már lefele vezet az út. Ráadásul a kínai csapat na­gyon jó, nem hiszem, hogy kiválásom akkora gon­dot okozna.” Sydney lógója Még az atlantai olimpia esz­tendejét sem hagytuk ma­gunk mögött, máris jelentkezik a következő nyári játékok, melynek színhelye 2000-ben az ausztráliai Sydney lesz. Elkészült már a négyévenként ismétlődő sportfesztivál hivatalos lógója (felvételünkön) is. Alkotója, Trevor Flett egy at­léta és a szigetállam nemzeti hagyományának összefonó­dását jelképezi vele.

Next

/
Thumbnails
Contents