Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-23 / 43. szám
b 1996. október 23. Szlovákok az atlantai olimpiai dobogón: Jozef Gönci Ha a perényi fészerkapu mesélni tudna... Gazdag József Amikor Szlovákia első olimpiai érmese hazaérkezett Kassára, megegyeztünk, akkor ülünk le beszélgetni, amikor az első adódó alkalomkor ellátogat a Perényben élő anyai nagyanyjához, valamint az ottani rokonokhoz. Évekkel ezelőtt ugyanis szinte minden hétvégéjét ott töltötte, mert jól érezte magát a tágas falusi portán. A nagymama-látogatásra aztán csak hetek múlva került sor. Tudniillik egy ideig különböző fogadásokra, ünneplésekre hívták, mert az addig szinte ismeretlen sportolót az olimpiai bronzérem egyfajta hőssé léptette elő. Olyanná, mint amilyeneknek az ókori olimpiai játékok idején szülőföldjükön szobrot állítottak. Apropó, szoborállítás. Ma más világot élünk. Ma televíziós szereplésekre hívják az érmeseket, s jutalmul személygépkocsit kapnak. Jozef Gönci például egy Skoda Felíciát.- Kár, hogy Trembecky nagyapám már nem él. Most neki is megköszönném azt, hogy évekkel ezelőtt türelmes volt velem szemben, azaz nyugodtan engedte, hogy kezembe vegyem a légpuskát és a hátsó udvaron annyiszor használjam céltáblának a fészer deszkafalát, kapuját, ahányszor csak akarom. Istenem, a deszkákban ütött ezernyi golyólyuk máig megmaradt, ő viszont már nincs közöttünk... Pedig biztosan igen örülne a világsikeremnek. Alighanem elismerően mondogatná, hogy nem hiába lőttem szitává a fészerkaput - jegyezte meg rövid olimpiai élménybeszámolója közben a tornaruhás, nyurga fiatalember, amikor a kerti séta közben elértünk a fészerhez.- Nem a fákon tanyázó madarakat vettem célba, hanem a kezem ügyébe került papírlapból készített céltáblát - folytatta visszaemlékezését. Mint mondta, ő kicsi korától kezdve annál jobban tiszteli az élőlényeket, mintsem hogy rájuk szegezve elsüsse a fegyvert. A lelkiismerete nem engedi, hogy hódoljon az állatvadászatnak. Emberre pedig semmi pénzért nem emelne fegyvert.- Én a lövészetet csakis mint sportot szeretem. Számomra rendkívül szép, lenyűgöző sportág. Egy cseppet sem durva. Ebben nincs lökdösődés, gáncsolás és hasonló sportszerűtlen viselkedési elem. Sem protekció, vagy bírói részrehajlás. A céllövő csakis önmagában bízhat, amikor szemben áll, vagy fekszik a céltáblával s a puska ravaszán az ujja. Kimondottan az egyén figyelemösszpontosító képességén és a mozdulatok összehangolásán múlik az eredményesség. Mert ha például a célkereső távcsőre tapadó szeme jelzésére az ujj a kelleténél egy picit is később vagy korábban reagál, később, vagy korábban húzza meg a ravaszt, akkor könnyen oda a tízes kör, és a fegyver lövedéke a kilences, esetleg a nyolcas körben szakítja át a céltáblát... A szimpatikus fiatalember élete eddigi legrangosabb viadalán - az atlantai olimpián - az egyik versenyszámban, a fekvő helyzetből leadott 60 lövésből összesen 599 pontot ért el. Azaz csak égyetlen pontot veszített a megszerezhető hatszázból. Sokan azt gondolják, egyszerű sportág a lövészet, korántsem kell annyit edzenie a versenyzőnek, mint például a futballban, vagy más labdajátékokban. Amikor harmadikos alapiskolás korában meghallotta, hogy nővérének néhány fiú diáktársa a lövészettel foglalkozik, s ő is érdeklődni kezdett iránta, maga sem gondolta, hogy az eredményes szerepléshez mennyi sok gyakorlás, milyen kemény felkészülési munka szükséges. Igaz, őt ez akkor nem is igen érdekelte. Egy ideig ugyanis azon búslakodott, hogy miért nem idősebb egy évvel, mert akkor már tagja lehetne a Zdenék Kopecky pedagógus vezette lövészkörnek.- Nagy örömömre negyedikes koromban teljesült a vágyam. Középiskolásként is kitartottam a választott sportágam mellett, néhány éve pedig szinte már ez a munkám. A besztercebányai Dukla sportegyesület tagjaként naponta legalább annyit edzek, mint az első ligás labdarúgók. Persze, nem mindig a célzást gyakorolom, hiszen az a szememnek is igen megerőltető lenne. Felkészülési tervemben van célzásgyakorlás és testedzés is, mert a jó álló- képesség ugyancsak fontos. Nem veszi félvállról a munkát, megdolgozik a sikerért.- Szeretném, ha ez a sportág előrébb kerülne a népszerűségi listán, s a jelenleginél nagyobb elismerésben részesülne, akár anyagi téren is. Tény, hogy a lövészet nem annyira látványos, mint például a jég- korongozók, vagy az atléták összecsapásai, ám a feltételek megteremtésével mi is szórakoztatni tudnánk a nézőközönséget. Műszaki megoldásokkal sportágunkban is elérhető a látványosság. Elég csak kinagyítani egy képernyőre a céltáblát... Egy szó mint száz, több figyelmet érdemelnénk. Általában ez is eszembe jut egy-egy hazai, vagy világversenyen. Persze, nem a döntő pillanatban, pillanatokban. Célzás közben rendszerint nincs erre lehetőség. Olyankor, vallásos ember lévén, Istenhez fohászkodom, és azt mondom magamban, az én munkám, az én teljesítményem a legjobb. És biztatom magam. A lőállásbán nem a tervei, nem az álmai foglalkoztatják. Arra jut idő bőven máskor. Néha még alvás közben is...- Rendkívül örültem és örülök annak, hogy korábbi ifjúsági sikereimet az atlantai olimpián felnőttként is folytatni tudSzületett: 1974. március 18- án Egyesülete: Dukla Banská Bystrica Edzője: Anton Bélák Versenyszámai: kisöbű sportpuska 3x40 és fekvő helyzetből leadott 60 lövés, légpuska Olimpiai siker: bronzérem a kisöbű sportpuska 60 lövé- ses versenyében (Atlanta, 1996) Kiemelkedő győzelmei: kétszeres junior csapatvilágbajnok (1994 Milánó, kisöbű tam. Megvallom őszintén, reménykedtem az éremszerzésben. A minap pedig még álmomban is visszatértem a nyári világversenyre, s azt álmodtam, hogy aranyérmet nyertem. Nos, ez néhány nappal később, a Világkupában be is következett, az idei döntőben valóban aranyérmes lettem. Kétszer is! Remélem, nem ez volt az egyetlen és utolsó olimpiám, az egyetlen ötkarikás érmem. Folytatom a munkát... - ígérte a perényi portáról távozva nagyanyjának, édesanyjának meg rajtam keresztül valamennyi szurkolójának Szlovákia első olimpiai érmes sportolója. sportpuska 3x40 és 60 lövés), ötszörös junior Európa- bajnok (1993 Bmo: kisöbű sportpuska 3x40 lövés egyéni siker, kisöbű sportpuska 60 lövés csapatelsőség; 1994 Wroclaw: kisöbű sportpuska 3x40 lövés egyéni és csapatarany, kisöbű sportpuska 60 lövés csapatelsőség), diadalok a felnőtt Világkupa döntőjében (1995 Milánó kisöbű sportpuska 3x40 lövés, 1996 Nafels kisöbű sportpuska 3x40 lövés és elsőség az összetettben) Látják, a fészerkapu még őrzi lövéseim nyomát a szerző (2) és archívum (1) Naponta legalább annyit edzek, mint az első ligás labdarúgók. Névjegykártya Lem Min töpreng Németh Pál? Hosszabb-rövidebb megszakításokkal évizedek óta Németh Pál ül az I. ligás nyárasdi női kézilabdacsapat kispadján. Ennyi tapasztalattal a háta mögött töpreng a honi pontvadászat érthetetlenségein: „Megítélésem szerint nincs felkészülve a mezőny szerda-szombat rendszerű lebonyolításra. A kimerítő leterhelés meglehetősen hullámzó teljesítményekben jelentkezik, a sok utazás megzavarja a rendszeres edzésmunkát, szaporodnak a sérülések. Felfigyeltem egy érdekes jelenségre, melyre egyelőre keresem a választ. Érdekes módon a csapatokat jobban motiválja egy- egy vereség, mint a győzelem. A logika pedig azt diktálná, hogy a siker további mérkőzések megnyerésébe hajszolja a játékosokat. Erre mi történik? Néhány nap múlva úgy kézilabdáznak, hogy rájuk sem lehet ismerni, és könnyen elvesztik a meccset. Bezzeg ha kikapnak, utána újra összeszedik magukat. Mi lehet ennek a magyarázata?” Valóban Klim-axa volt Zsivótzkynak? Magyarország sorrendben harmadik kalapácsvető olimpiai bajnoki címét 1968-ban Mexikóvárosban Zsivótzky Gyula szerezte. Akkori edzője, Csermák József mesélte róla az alábbi sztorit: - Két társával együtt vállaltam el olimpiai felkészítésüket. Tudtam, hogy Gyula személyében komoly versenyzőt kaptam, hisz ismertem, egy ideig még együtt is viaskodtunk a dobókörben. Céltudatos, erős sportember lévén, minden adottsága megvolt az ötkarikás sikerhez. Lelkiekben azonban valahogy nem tudott egyenesbejönni. Például összeroskadt, mikor meglátta Klimet. Jurij Klim akkori orosz világcsúcstartó előzőleg a tokiói olimpián az utolsó dobásával verte meg Zsivótzkyt. És ahányszor találkoztak valamelyik versenyen, mindig a magyar húzta a rövidebbet. Magyarországon már azt is rebesgették, hogy Gyulának Klim-axa van. Mexikóvárosban aztán véget ért a orosz mumus sikersorozata: 73,36 méteres dobásával védencem diadalmaskodott. Igaz, nem nagy különbséggel, csupán két centivel, de az is elég volt a győzelemhez. Sztártandem Shaquille O’Neal, az Orlando Magic kosarasa (felvételünkön elöl) és Hakeem Olaju- won, a legutóbb amerikai profi kosárlabda-bajnokságot (NBA) nyert Huston Roc- kets centere legnagyobb egyetértésben tapossa a pedált a New York-i Central Parkban. Tavasszal még ellenfélként küzdöttek az NBA-döntőben. A közönséges emberfiára szabott tandem eléggé apró a két óriásnak. Évente legalább hétszer Koppenhágában nemzetközi konferencián született elvi megállapodás földrészünk labdarúgó szövetségi kapitányai között arról, hogy a klubok évente legalább hétszer adják ki nemzeti válogatottjaik számára a meghívottjátékosokat. Ezek közül ötször, alkalmanként öt napra kötelező lenne szabaddá tenni a címeres mezben figyelembe vett labdarúgókat. Hogy erre mikor adja áldását az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA), azt egyelőre nem tudni. De várható a szabályozás, mert az UEFA éppen ilyen jellegű részlet- kérdések megbeszélésére gyüle- keztette a szakembereket. A nagymama és az édesanya is kíváncsi a csillogó atlantai éremre
