Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-10-23 / 43. szám

b 1996. október 23. Szlovákok az atlantai olimpiai dobogón: Jozef Gönci Ha a perényi fészerkapu mesélni tudna... Gazdag József Amikor Szlovákia első olimpi­ai érmese hazaérkezett Kassá­ra, megegyeztünk, akkor ülünk le beszélgetni, amikor az első adódó alkalomkor ellá­togat a Perényben élő anyai nagyanyjához, valamint az ot­tani rokonokhoz. Évekkel ezelőtt ugyanis szinte minden hétvégéjét ott töltötte, mert jól érezte magát a tágas falusi portán. A nagymama-látogatásra az­tán csak hetek múlva került sor. Tudniillik egy ideig kü­lönböző fogadásokra, ünnep­lésekre hívták, mert az addig szinte ismeretlen sportolót az olimpiai bronzérem egyfajta hőssé léptette elő. Olyanná, mint amilyeneknek az ókori olimpiai játékok idején szülőföldjükön szobrot állítot­tak. Apropó, szoborállítás. Ma más világot élünk. Ma televíziós szereplésekre hívják az érme­seket, s jutalmul személygép­kocsit kapnak. Jozef Gönci például egy Skoda Felíciát.- Kár, hogy Trembecky nagy­apám már nem él. Most neki is megköszönném azt, hogy évekkel ezelőtt türelmes volt velem szemben, azaz nyugod­tan engedte, hogy kezembe vegyem a légpuskát és a hátsó udvaron annyiszor használ­jam céltáblának a fészer desz­kafalát, kapuját, ahányszor csak akarom. Istenem, a desz­kákban ütött ezernyi golyó­lyuk máig megmaradt, ő vi­szont már nincs közöttünk... Pedig biztosan igen örülne a világsikeremnek. Alighanem elismerően mondogatná, hogy nem hiába lőttem szitává a fé­szerkaput - jegyezte meg rö­vid olimpiai élménybeszámo­lója közben a tornaruhás, nyurga fiatalember, amikor a kerti séta közben elértünk a fészerhez.- Nem a fákon tanyázó mada­rakat vettem célba, hanem a kezem ügyébe került papírlap­ból készített céltáblát - foly­tatta visszaemlékezését. Mint mondta, ő kicsi korától kezdve annál jobban tiszteli az élőlé­nyeket, mintsem hogy rájuk szegezve elsüsse a fegyvert. A lelkiismerete nem engedi, hogy hódoljon az állatvadá­szatnak. Emberre pedig sem­mi pénzért nem emelne fegy­vert.- Én a lövészetet csakis mint sportot szeretem. Számomra rendkívül szép, lenyűgöző sportág. Egy cseppet sem dur­va. Ebben nincs lökdösődés, gáncsolás és hasonló sport­szerűtlen viselkedési elem. Sem protekció, vagy bírói részrehajlás. A céllövő csakis önmagában bízhat, amikor szemben áll, vagy fekszik a céltáblával s a puska ravaszán az ujja. Kimondottan az egyén figyelemösszpontosító képes­ségén és a mozdulatok össze­hangolásán múlik az eredmé­nyesség. Mert ha például a célkereső távcsőre tapadó sze­me jelzésére az ujj a kelleténél egy picit is később vagy koráb­ban reagál, később, vagy ko­rábban húzza meg a ravaszt, akkor könnyen oda a tízes kör, és a fegyver lövedéke a kilen­ces, esetleg a nyolcas körben szakítja át a céltáblát... A szimpatikus fiatalember éle­te eddigi legrangosabb viada­lán - az atlantai olimpián - az egyik versenyszámban, a fekvő helyzetből le­adott 60 lövésből összesen 599 pontot ért el. Azaz csak égyetlen pontot ve­szített a megszerez­hető hatszázból. Sokan azt gondol­ják, egyszerű sport­ág a lövészet, korántsem kell annyit edzenie a ver­senyzőnek, mint például a fut­ballban, vagy más labdajáté­kokban. Amikor harmadikos alapiskolás korában meghal­lotta, hogy nővérének néhány fiú diáktársa a lövészettel fog­lalkozik, s ő is érdeklődni kez­dett iránta, maga sem gondol­ta, hogy az eredményes sze­repléshez mennyi sok gyakor­lás, milyen kemény felkészülé­si munka szükséges. Igaz, őt ez akkor nem is igen érdekel­te. Egy ideig ugyanis azon búslakodott, hogy miért nem idősebb egy évvel, mert akkor már tagja lehetne a Zdenék Kopecky pedagógus vezette lövészkörnek.- Nagy örömömre negyedikes koromban teljesült a vágyam. Középiskolásként is kitartot­tam a választott sportágam mellett, néhány éve pedig szinte már ez a munkám. A besztercebányai Dukla sport­egyesület tagjaként naponta legalább annyit edzek, mint az első ligás labda­rúgók. Persze, nem mindig a cél­zást gyakorolom, hiszen az a sze­memnek is igen megerőltető len­ne. Felkészülési tervemben van célzásgyakorlás és testedzés is, mert a jó álló- képesség ugyancsak fontos. Nem veszi félvállról a munkát, megdolgozik a sikerért.- Szeretném, ha ez a sportág előrébb kerülne a népszerűsé­gi listán, s a jelenleginél na­gyobb elismerésben részesül­ne, akár anyagi téren is. Tény, hogy a lövészet nem annyira látványos, mint például a jég- korongozók, vagy az atléták összecsapásai, ám a feltételek megteremtésével mi is szóra­koztatni tudnánk a nézőkö­zönséget. Műszaki megoldá­sokkal sportágunkban is elér­hető a látványosság. Elég csak kinagyítani egy képernyőre a céltáblát... Egy szó mint száz, több figyelmet érdemelnénk. Általában ez is eszembe jut egy-egy hazai, vagy világver­senyen. Persze, nem a döntő pillanatban, pillanatokban. Célzás közben rendszerint nincs erre lehetőség. Olyan­kor, vallásos ember lévén, Is­tenhez fohászkodom, és azt mondom magamban, az én munkám, az én teljesítmé­nyem a legjobb. És biztatom magam. A lőállásbán nem a tervei, nem az álmai foglalkoztatják. Arra jut idő bőven máskor. Néha még alvás közben is...- Rendkívül örültem és örülök annak, hogy korábbi ifjúsági sikereimet az atlantai olimpi­án felnőttként is folytatni tud­Született: 1974. március 18- án Egyesülete: Dukla Banská Bystrica Edzője: Anton Bélák Versenyszámai: kisöbű sportpuska 3x40 és fekvő helyzetből leadott 60 lövés, légpuska Olimpiai siker: bronzérem a kisöbű sportpuska 60 lövé- ses versenyében (Atlanta, 1996) Kiemelkedő győzelmei: két­szeres junior csapatvilágbaj­nok (1994 Milánó, kisöbű tam. Megvallom őszintén, re­ménykedtem az éremszerzés­ben. A minap pedig még ál­momban is visszatértem a nyári világversenyre, s azt ál­modtam, hogy aranyérmet nyertem. Nos, ez néhány nap­pal később, a Világkupában be is következett, az idei dön­tőben valóban aranyérmes let­tem. Kétszer is! Remélem, nem ez volt az egyetlen és utolsó olimpiám, az egyetlen ötkarikás érmem. Folytatom a munkát... - ígérte a perényi portáról távozva nagyanyjá­nak, édesanyjának meg rajtam keresztül valamennyi szurko­lójának Szlovákia első olim­piai érmes sportolója. sportpuska 3x40 és 60 lö­vés), ötszörös junior Európa- bajnok (1993 Bmo: kisöbű sportpuska 3x40 lövés egyé­ni siker, kisöbű sportpuska 60 lövés csapatelsőség; 1994 Wroclaw: kisöbű sportpuska 3x40 lövés egyéni és csapat­arany, kisöbű sportpuska 60 lövés csapatelsőség), diada­lok a felnőtt Világkupa döntőjében (1995 Milánó ki­söbű sportpuska 3x40 lövés, 1996 Nafels kisöbű sport­puska 3x40 lövés és elsőség az összetettben) Látják, a fészerkapu még őrzi lövéseim nyomát a szerző (2) és archívum (1) Naponta leg­alább annyit edzek, mint az első ligás labdarúgók. Névjegykártya Lem Min töpreng Németh Pál? Hosszabb-rövidebb megszakí­tásokkal évizedek óta Németh Pál ül az I. ligás nyárasdi női kézilabdacsapat kispadján. Ennyi tapasztalattal a háta mögött töpreng a honi pontva­dászat érthetetlenségein: „Megítélésem szerint nincs fel­készülve a mezőny szer­da-szombat rendszerű lebo­nyolításra. A kimerítő leterhe­lés meglehetősen hullámzó teljesítményekben jelentkezik, a sok utazás megzavarja a rendszeres edzésmunkát, sza­porodnak a sérülések. Felfi­gyeltem egy érdekes jelenség­re, melyre egyelőre keresem a választ. Érdekes módon a csa­patokat jobban motiválja egy- egy vereség, mint a győzelem. A logika pedig azt diktálná, hogy a siker további mérkőzé­sek megnyerésébe hajszolja a játékosokat. Erre mi történik? Néhány nap múlva úgy kézi­labdáznak, hogy rájuk sem le­het ismerni, és könnyen el­vesztik a meccset. Bezzeg ha kikapnak, utána újra összesze­dik magukat. Mi lehet ennek a magyarázata?” Valóban Klim-axa volt Zsivótzkynak? Magyarország sorrendben harmadik kalapácsvető olim­piai bajnoki címét 1968-ban Mexikóvárosban Zsivótzky Gyula szerezte. Akkori edzője, Csermák József mesélte róla az alábbi sztorit: - Két társával együtt vállaltam el olimpiai felkészítésüket. Tudtam, hogy Gyula személyében komoly versenyzőt kaptam, hisz is­mertem, egy ideig még együtt is viaskodtunk a dobókörben. Céltudatos, erős sportember lévén, minden adottsága meg­volt az ötkarikás sikerhez. Lel­kiekben azonban valahogy nem tudott egyenesbejönni. Például összeroskadt, mikor meglátta Klimet. Jurij Klim ak­kori orosz világcsúcstartó előzőleg a tokiói olimpián az utolsó dobásával verte meg Zsivótzkyt. És ahányszor talál­koztak valamelyik versenyen, mindig a magyar húzta a rövi­debbet. Magyarországon már azt is rebesgették, hogy Gyulá­nak Klim-axa van. Mexikóvá­rosban aztán véget ért a orosz mumus sikersorozata: 73,36 méteres dobásával védencem diadalmaskodott. Igaz, nem nagy különbséggel, csupán két centivel, de az is elég volt a győzelemhez. Sztártandem Shaquille O’Neal, az Orlando Magic kosarasa (felvételün­kön elöl) és Hakeem Olaju- won, a legutóbb amerikai profi kosárlabda-bajnoksá­got (NBA) nyert Huston Roc- kets centere legnagyobb egyetértésben tapossa a pe­dált a New York-i Central Parkban. Tavasszal még el­lenfélként küzdöttek az NBA-döntőben. A közönsé­ges emberfiára szabott tan­dem eléggé apró a két óriás­nak. Évente legalább hétszer Koppenhágában nemzetközi konferencián született elvi meg­állapodás földrészünk labdarú­gó szövetségi kapitányai között arról, hogy a klubok évente leg­alább hétszer adják ki nemzeti válogatottjaik számára a meghí­vottjátékosokat. Ezek közül öt­ször, alkalmanként öt napra kö­telező lenne szabaddá tenni a címeres mezben figyelembe vett labdarúgókat. Hogy erre mikor adja áldását az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA), azt egyelőre nem tudni. De vár­ható a szabályozás, mert az UE­FA éppen ilyen jellegű részlet- kérdések megbeszélésére gyüle- keztette a szakembereket. A nagymama és az édesanya is kíváncsi a csillogó atlantai éremre

Next

/
Thumbnails
Contents