Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-23 / 43. szám
4 1996. október 23. Háttér kÁRpÓílÁS - pRÍVATÍZÁCÍÓ BBS INVEST Rt. által üzemeltetett db ÁLLAMI PRIVATIZÁCIÓS ÉS VAGYONKEZELŐ Rt. SZLOVÁKIAI ÜGYFÉLSZOLGÁLATI IRODÁJA- felvilágosítással ,,- szaktanácsadással- a magyarországi privatizációs kínálat bemutatásával- és szakkiadványokkal áll minden érdeklődő rendelkezésére. INFORMÁCIÓ BBS Invest a.s. Letná 22,945 01 Komámo Tel.: 0819/4009, 2789 VKV-588 Emigráns lapok 1956-ról Hallatlanul hősies tett ,Amint az első híreket a nagyszerű felkelésről meghallottuk, rögtön rádöbbentünk, hogy a magyar nemzeti jellem sok tulajdonsága, amely korábban olykor megdöbbentett bennünket, most nagyszerű oldaláról mutatkozott meg... Mikorra a forradalom elérte csúcspontját, egy parancsoló belső hang azt sugallta, hogy bocsánatot kérjünk a magyaroktól. Oly közel voltak hozzánk, és mi mégsem értettük meg őket; oly nagyszerűek voltak, és mi ezt nem tudtuk.” (A szerb nemzetiségű Jankó Musulin, Salzburger Nachrichten ) ,A magyarok szeretettel indultak a harcba, a szabadság szeretetével. És a nemzeti szabadság iránti szeretetük- kel, bátorságukkal és tetteikkel a világtörténelem egyik legnagyszerűbb fejezetét írták. Soha még más nemzet nem írta saját történelmét ilyen bátorsággal, mint a magyarok ebben a forradalomban tették. „...A magyar nemzet halhatatlanul hősies tette jól megérdemelt visszhangot váltott ki az egész világon... A kérdés: mi, szlovákok el kell-e felejtsük ezekben a borzalmas időkben, hogy mily sok félreértés állt a magyarok és szlovákok közé a múltban? A válasz: igen, el fogjuk felejteni, és reméljük, hogy a vérfürdő és áldozat egy új világot szül majd. A magyarok minden becsületes ember szemében mártírok csupán, és a vértanúk előtt fejünket tisztelettel és együttérzéssel hajtjuk meg...” (A Jednotábót, az amerikai Szlovák Nemzeti Tanácshoz tartozó hetilapból) „Büszkék vagyunk a magyar hősökre, azért is, mert eleink együtt éltek és harcoltak közös eszmékért évszázadokon keresztül. Győzelmüket úgy kívánjuk, mint a sajátunkét, mert az a jog és a szabadság, az emberi méltóság, a vallás és a gondolat szabadságának győzelme lenne. Nemzetük hajnala a mi hajnalhasadásunkat is jelentené.” (Az Argentínában élő horvá- toknak az Észak-Amerikában élő magyarsághoz 1957 tavaszán küldött leveléből) Amerikai sajtóvélemények, kommentárok a magyar forradalomról „Leköteleztek bennünket” Tankok a budapesti utcán Archív-felvétel ,Az emberiség történelme változóban van Kelet-Európábán, amely most a világ középpontjába került... A magyar nép forradalmával új fejezet kezdődött az emberiség történelmében... A magyar felkelés talán nem kisebb jelentőségű, mint a Nagy Francia Forradalom vagy az orosz forradalom... Ez a kommunizmus végének a kezdetét jelzi.” (Milovan Djilas, The New Leader, New York) „Ma egy hónapja, hogy a magyar forradalom megkezdődött. Diákok és munkások békés tüntetéseként kezdődött, akik sérelmeik orvoslatát követelték. Forradalommá vált, amikor a titkos- rendőrség és a szovjet hadsereg egyenruhájába öltözött gyilkosok golyói fegyvertelen férfiakat, nőket és gyerekeket mészároltak le. A forradalom ma is folytatódik, bár az általános sztrájk lett a puska helyett a fő fegyver. A történelemben nincs fényesebb fejezet, mint amelyet a magyar nép írt le harcával a szabadságért.” (New York Times) „...Az 1956-os nagyszerű magyar forradalmat egy felemelő érzés teszi a történelemben egyedülállóvá, még a hősiességnél és az önfeláldozásnál is sokkal inkább, melyet az elmúlt hetekben szavakkal nem sikerült leírni. A hazafiak kezdettől fogva, úgy tűnik, érezték, hogy Nagy Imre megérkezik a parlamentbe Archív-felvétel nem csupán magukért harcoltak, hanem az egész szabad világért. Mi több, érezhették, hogy a győzelem nem lesz azonnali, hanem egy jobb jövő hozza majd meg azt. Egy felelősségteljes vezetővel sem találkoztam a forradalom alatt, aki ne lett volna meggyőződve arról, hogy a forradalom alapvető céljait nem lehet azonnal elérni. A túlzott politikai derűlátás mind külföldről származott. Mégis, a végzet baljóslata ellenére, tovább harcoltak végig.” (Christian Science Monitor) „Miért nem küld az ENSZ ultimátumot a Szovjetuniónak a csapatai egy héten belül való kivonására és az azonnali fegyverszünetre? Miért nem küld az ENSZ rendfenntartó erőket Budapestre? ...Az általános háborútól és a hidrogénbombától való félelme miatt? Ha igen, akkor miért ne kellene a Szovjetuniónak is legalább annyira félnie? A szovjet kormány nem bízhat a saját gyalogságában sem... Túlélheti-e a Nyugat a felismerést, hogy az egyedüli nem magyarok, akik Magyarország szabadságáért harcoltak, csupán a szovjet katonaszökevények voltak? Talán a Nyugat oly kevéssé hisz a szabadságban, hogy az egész Kelet-Euró- pa és a Szovjetunió kommunizmus alól valói felszabadításának reményében nem mer kiállni és megakadályozni a gyilkolást Magyarországon?” (Salvador de Madariaga, New York Times) ,A magyarok megmutatták nekünk és az egész világnak, hogy a gyáváknak, a cinikusoknak, a defetistáknak, akikből Mi hiszünk a szabadságban, ők életüket áldozták érte. oly sok van szerte a világon, nincs igazuk. Iskolás gyerekek számára is megérthető formában fordították le tetteikkel eszméink igazságát, melyek szerint élünk. Mi hiszünk a szabadságban, ők életüket áldozzák érte. Mi az emberi szellem legyőzhetetlenségéről prédikálunk, ők megmutatták nekünk, hogy ez mit jelent. Mi gyakran mondogatjuk, hogy félig szolgaságban és félig szabadon nem érdemes élni. Október 23- a óta a magyarok, a jövő baljóslatával dacolva, ezt tetteikkel fejezték ki, melyek a hősiesség minden korábbi mértékét felülmúlták. A magyarok leköteleztek bennünket.” (Washington Star) „Bármely nemzet, amely a világuralom megszerzésére szőtt démoni tervük útjában áll, felkerül az áldozatok listájára. Ezen a listán mi, az Egyesült Államok előkelő helyen állunk. A Magyarországra mért csapással miránk is közvetlen csapást mértek... Mindaddig, amíg Magyarország szolgaságban él, mi is mind szolgák vagyunk. Ebben az értelemben, ezen órán büszkén kijelenthetjük, hogy mi mind magyarok vagyunk.” (F.B. Harris, Washington Star) „Ezek az események nagyszabásúak, mert világosan bizonyítják, hogy a nagy népek kormányainak az idők során bizonyos morális alapelveket be kell tartaniuk... A szovjet kormány figyelmen kívül hagyta ezeket az elveket, valóban hosszú ideig, most láthatják annak eredményét Kelet- Európában... Amit az elmúlt napokban Magyarországon és Lengyelországban láttunk, elképzelhető, hogy egy bomlási folyamat kezdete, amely magára Oroszországra is átterjedhet. Az eseménysorozat egy, a teljes szovjet kommu- jnista rendszerre kiterjedő, társadalmi megrázkódtatás előjátéka lehet.” (George Kennan, Saturday Evenlng Post) Az SZKP-elnökség szerint minden késedelem Magyarország elvesztését jelentette volna Budapesti kísérlet a szovjet iga lerázására „És Hruscsov parancsot adott: szálljátok meg Magyarországot!”— ezzel a címmel közölte a LA REPUBBLICA című tekintélyes olasz napilap azoknak a negyven évvel ezelőtti titkos SZKP-jegyzőkönyveknek a kivonatát, amelyek bemutatják, miként határozott a szovjet pártvezetés az 1956-os magyar forradalom katonai erővel történő leveréséről. Az olasz lap két oldalt kitevő összeállításában emlékeztetett arra, hogy Nagy Imre kormánya a felkelők mellé állt. A második világháborút követően ez volt az első olyan kihívás a Szovjetunió csatlósai, az akkoriban a „népi demokrácia országainak” nevezett államok részéről, amelynek célja a szovjet iga lerázása volt. „Ezt követték a többiek, csaknem évtizedes intervallumokkal, Prága, Gdansk és végül Berlin 1989-ben, a fal leomlása, amely egy világ végének a jelképe lett” - írta a La Repubblica. Kitér arra, hogy a magyar események földrengést jelentettek az egész kommunista mozgalom számára. Sokan szakítottak akkor az olasz kommunisták vezetőjével, Palmiro Togliattival, aki támogatta a szovjet katonai beavatkozást. Az SZKP elnökségének akkori üléseiről szóló jegyzőkönyv-kivonatok az olasz lap hasábjain most kerültek először közlésre. A dokumentumok tanúsága szerint a szovjet pártelnökség 1956. október 23-iki ülését követően - ekkor küldték Budapestre tárgyalni Szuszlovot és Mikojant - folyamatosan végigkövethető a nemzetközi közvéleménytől tartó moszkvai vezetés ingadozása, s végül a katonai megoldás híveinek a felülkere- kedése. Szuszlov, Kaganovics, Bulga- nyin, Vorosüov és Zsukov már az első napoktól rendkívüli állapot bevezetését és a csapatok bevetését szorgalmazták, mert határozatlannak ítélték, nem tartották képesnek „a rendteremtésre” a magyar pártvezetést. A november elsejei ülésen egyedül Mikojan tartott a vérfürdő következményeitől, s vélekedett úgy, hogy az erőszak nem old meg semmit, tárgyalásokra van szükség, s ezért még tíz-tizenöt napot kellene várni. Az SZKP-elnökség többsége szerint azonban minden késedelem Magyarország elvesztését jelentette volna. Az olasz lap közölte annak a táviratnak a szövegét is, amelyet az SZKP elnöksége Togliattinak küldött a beavatkozás előestéjén. Ez magyarázatot ad arra, hogy amikor 1956. október 31- én Pietro Ingrao nyugtalanságának adott hangot a magyarországi szovjet beavatkozással kapcsolatban Palmiro Togliattival folytatott megbeszélésén, az olasz kommunisták vezetője hidegen így válaszolt: „Ezzel szemben én még egy pohárka bort ittam erre”. Nyíltan szembefordult az OKP vezetésével az a Paese Sera, amely korábban a párt támogatójának számított. „Miként lehet ellenforradalomról beszélni, amikor az egész magyar nép fellázadt az igazi szocializmus és a valódi demokrácia védelmében?” - tette fel a lap vezércikkében a kérdést. A cikksorozat zárórésze felidézte, hogy 1957. novemberében az európai kommunista pártok értekezletet tartottak Moszkvában, s itt az „új magyar despota, Kádár János meghallgathatta a többiek véleményét arról, hogy müyen büntetést szabjanak ki a felkelés vezetőire. Olaszországot Palmiro Togliatti képviselte. Moszkvából történt hazaérkezése után Kádár János úgy számolt be a párt központi bizottságának, hogy az olasz kommunista vezető nem emelt kifogást Nagy és Maiéter, valamint a többi első számú áruló kivégzése ellen. „Lehet-e hinni olyan embernek, mint Kádár János? A történtek lezárása alapján ítélve Togliatti óvatos kérését teljesítették. ,A Nagy-csoport elleni pert 1958. június 9. és 15. között tartották meg. A halálos ítéleteket másnap hajtották végre”.
