Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-23 / 43. szám
Politika 1996. október 23. 3 Duray Miklós: „Már a 19. század költője is tudta: haza csak ott van, hol jog is van” A csecsének majdnem legyőzték az oroszokat A koalíció nem ígérgetett „Az autonómia nem mézesmadzag, de rengeteg problémát megold” Prikler László felvétele P.Vonyik Erzsébet (Az interjú első részét lapunk előző számában közöltük.) Például a veszprémi beszéd tartalma sem volt Ilyen? Ez a Szent István napi beszédem volt, amelyben a „remélem, majdan ismét honfitársaim” megszólítással fordultam a jelenlévőkhöz. Ez nagyon egyértelmű, csak az nem érti, aki nem akarja felfogni. Voltak, akik úgy fogták fel, hogy e megfogalmazásba belefér a határrevízió, a Nagy-Magyaror- szág víziója... Akik ezt próbálják belemagya- rázni, nem tudják, hogy a határokat még ha akarnánk, sem tudnánk megváltoztatni. De a honfitársnak ebben az összefüggésben teljesen más a jelentése: az, hogy egy közös jogrendben élni, méghozzá abban az európai jogrendben, amelyet mindannyian szeretnénk itt meghonosítani. Maga a haza is a joggal kapcsolatos kifejezés és nincs semmilyen más transzcendens tartalma. Hiszen már a 19. század költője is tudta, hogy haza csak ott van, hol jog is van. A haza nem a határoktól függ. Alakulóban az ellenzéki szlovák kék koalíció. Milyen lehet a Magyar Koalíció viszonya ehhez a tömörüléshez? Az a három párt, amely a kék koalícióba tömörülne, rendkívül sok ellenszenvet táplál egymás iránt. A DU, a RDM és a Demokrata Párt annyira különböző ívá- sú, hogy nem tudnának létrehozni a Magyar Koalícióhoz hasonlót. Számomra az a kérdés, hogy a kék koalíció képes lenne-e lenyelni azt a békát, hogy önmagában gyenge, s csak a magyarokkal együtt tudna kormányt alakítani, ha erre lehetőség adódna. Mennyire jelenthetnek akadályt a Magyar Koalíció autonómiatörekvései, amelyek ezeket a pártokat is aggasztják? Az autonómia kérdése nem lehet akadálya az együttműködésnek. Gátja lehet viszont az, ha nem tudunk megegyezni mondjuk a közigazgatás demokratizálásában, abban, hogy Szlovákiában a szubszidiaritás elve érvényesüljön, hogy miként lehet a magyarságnak visszaadni azt a vagyont, ami megilleti. Az autonómiát a szlovák ellenzék meghatározó része sem tudja elfogadni... Csak az a párt ellenezheti az autonómiát, amelyik nem demokratikus. A demokratikus értékeket valló pártnak tudnia kell, hogy a demokrácia alapja maga az autonómia, tehát a helyi közösségek önkormányzata. Nem jelent mást, mint közösségi ön- kormányzatot. Csakhogy a szlovák ellenzékiek egy része is mintegy elrettentő, az ország egységét fenyegető megoldásként próbálja beállítani az autonómiát. Sajnos, egy formális-logikai következtetésből indulnak ki. Abból, hogy ha a szlovákok autonómiatörekvései az államstruktúra szétveréséhez vezettek, akkor minden autonómia-megnyilvánulás szintén az adott állam széteséséhez vezet. A viszolygást az autonómiától eloszlathatná, ha az itteni magyar pártok a romániai vagy a vajdasági magyar pártokhoz hasonlóan letennék az asztalra saját egyértelmű autonómia-tervezetüket. Az Együttélés megfogalmazta elképzelését, nem használja az autonómia kifejezést, hanem az önkormányzatiságot. Megvan az alkotmánytörvény-javaslatunk is, amely az 1994-es komáromi nagygyűlés dokumentumain alapul. Ezt előterjesztettük a két magyar pártnak a koalíciós tanácsban, több mint egy éve, de a mai napig nem került sor arra, hogy megtárgyaljuk. Kinek a hibájából? Nyilván nem az előterjesztő hibájából nem került napirendre. Egyszerűen nem értem, miért ez a pánikszerű félelem. A Magyar Koalíción belül? Igen, a vonakodás attól, hogy megfogalmazzuk az erre vonatkozó közös elképzelésünket. Szüntelenül arról beszélünk, hogy meg kell fogalmazni. Egy tervezet be van terjesztve, s a mai napig nem tárgyaltuk. Ezt szintén lehet bírálni a Magyar Koalíció munkájában. A magyar pártokat a Vasárnapban megjelent kritikus írás e tekintetben is elmarasztalta. Szerzője szerint felelőtlenség az autonómia mézesmadzagját elhúzni az emberek orra előtt, amikor teljes a szlovákiai magyar gazdasági csőd. Én ezt a kérdésfelvetést ostobaságnak tartom, mert az autonómia nem mézesmadzag, hanem olyan szerkezeti forma, amely nem minden betegségre való orvosság, de rengeteg problémát megold, többek között kezelhető vele a munkanélküliség kérdése, az elszegényedés, azok a problémák, amelyeket a mostani kormány totális hatalma jelent. Működő autonómiák esetében a kormány nem szerezhet totális hatalmat. A Focus felmérésének új adatai szerint az MKDM-nek 6,4, az Együttélésnek 3,4, az MPP- nek 2,5 százalékos a támogatottsága. Szeptemberben hoztak nyilvánosságra ugyancsak egy felmérést, amelyet a Szlovák Rádió metodikai kabinetje végzett. Itt viszont a Focusétól diametriku- san eltérő eredmények ugrottak ki: az Együttélésnek 3,1, az MKDM-nek 4,3 százalék, az MPP-nek pedig semmi. A Focus teljesen más eredményt hozott ki, egyedül az Együttélés eredménye azonos mindkét esetben. Ilyen különbségek két héten belül nem adódhatnak. Önt tehát nem aggódik? Nem. Az Együttélésnek a választások közötti időszakban nagyjából mindig ennyi szokott lenni az eredménye. Sőt vidéken azt tapasztaltam, hogy a közvélemény máshogy van hangolva, mint ahogy az a sajtóban megjelenik. A három pártelnök legutóbbi rádiós vitája pozitív bizonyítványt állított ki a koalícióról és az ön mozgalmáról. Mit szól a kósza hírekhez, hogy ez nem véletlen, hiszen az Együttélés hívei úgymond parancsra árasztották el telefonjaikkal a magyar adás élő műsorát... Ez nevetséges. Egy ilyen szörny- szülemény csak annak juthat az eszébe, aki életében már próbált manipulálni. Csak a manipulátoroknak fordulhat meg a fejében ilyesmi. Egyetlen telefonvonalra megszervezni hat betelefonálót egyébként is fizikai lehetetlenség. Nem lehetett válogatni a betelefonálok között sem, azt adták be a stúdióba, aki éppen vonalban volt. Egyébként is az adásról másfél nappal előtte értesültem. Egy félig-meddig személyes jellegű zárókérdés. Az Együttélésben sajátos munkamegosztás tapasztalható: a sorképviselők szólalnak fel, Duray úr a háttérben marad. Sőt akkor sem reagál, amikor lefasisztázzák. Miért? Sohasem szoktam reagálni a támadásokra. Lealacsonyítanám magam azzal, ha válaszolnék. Miért kérjem ki magamnak azt, ami nem engem érint? Különben is ebben a parlamentben nincs túl sok értelme a felszólalásnak. Kishíján kudarc Lebegy tábornok, a csecsenföldi béketeremtő. Nagyjából ez a vélemény alakult ki a nyárutón Jelcin nemzetbiztonsági tanácsadójának lázas tárgyalási igyekezete láttán. Mára kiderült, miért is kapott üyen hirtelen békeihletet a tartósan betegeskedő Jelcin helyére pályázó politikus. Meglehet, Lebegyet az is motiválhatta, hogy jó pontokat szerezzen a csecsenföldi háborút szívből utáló oroszok körében, de a fő lökést nem ez adta grozniji kiruccanásához. Alekszandr Lebegynek tisztségéből eredően sikerült hozzájutnia olyan titkos dokumentumokhoz, amelyek föltárták a csecsének ellen harcoló orosz csapatok katasztrofális helyzetét. A nemzetbiztonsági tanácsadót is megdöbbentette, hogy az egységeknek elfogyott a lőszerük és az élelmük, nem volt ivóvizük. A katonai vezetés működésképtelenné vált, a harcosok nagy számban dezertáltak és megadták magukat az ellenfélnek. Lebegy arra a következtetésre jutott, hogy ha nem jön létre a nyár végén a tűzszünet, akkor több száz orosz katona kerülhet Lebegy orosz szégyentől tartott Archív-felvétel csecsen fogságba. Orosz lapok szerint a tanácsadó ezt mondta: „Ha a dolgok így folytatódnak, a csecsének a köztársaság függetlenségének napján díszszemlét rendeznek Groznijban, felvonultatják a városban az orosz hadifoglyokat, mint ahogy ezt Sztálin tette a németekkel a Gorkij utcán. Meghívják a CNN tévét és bemutatják szégyenünket az egész világnak”. így már másként hat Lebegy béketeremtő missziója. De a csecseneket végsősoron édeskeveset érdekli, hogy az orosz tábornokot mi kényszerítette tárgyalóasztalhoz. Nekik egy a fontos: hároméves öldöklés után végre béke legyen. Rossz tanácsok Clintonnak A CIA balfogásai Sokat hallani az utóbbi időben a CIA kudarcairól. Legutóbb az tépázta meg a CIA tekintélyét, hogy kiderült: az együk vezető munkatársa, Aldrich Ames kilenc évig dolgozott az oroszoknak, s legalább tucatnyi CIA- ügynököt juttatott a KGB kezére. Még több kellemetlenséget okoz, hogy a hírszerzők Szad- dam Husszein ügyében nyilvánAjóslatSzaddam Husszein esetében sem vált be. Archív-felvétel valóan rosszul mérték fel a helyzetet. Májusban a CIA azt az elemzést adta a Clinton-kor- mánynak, hogy csökkennek az esélyek az iraki diktátor politikai túlélésére. Ezután következett Szaddam hadjárata az országa északi részében élő kur- dok ellen, viszonzásul Amerika beavatkozott. Néhány hónap után kiderült, hogy az iraki elnök helyzete igencsak szilárd. A CIA, amely 1991 óta százmillió dolláros titkos támogatást nyújtott a kurdoknak, visszavonulásra kényszerül, legalább száz emberét az irakiak kivégezték, sokukat helikopteren kellett kimenteni. Ezzel párhuzamosan egy hazai botrány is árnyékot vet a CLA-ra. Az amerikai törvényhozás fekete képviselői azzal vádolják a kémszervezetet, hogy ügynökei maguk hozták forgalomba a nyolcvanas években a cracket, ezt a veszélyes kábítószert, hogy a milliós bevételből a CIA titkos háborúját finanszírozhassák a nicaraguai baloldal ellen. Vonal alatt Várjuk a csúcstalálkozót Szűcs Béla Telnek a hónapok és a sokat vitatott szlovák-magyar alap- szerződés megvalósításáról megígért tárgyalások egyre késnek. Halogatják a Meciar-Horn találkozót, ehelyett újabb feszültségek, felesleges gyanúsítgatások robbannak ki mindkét oldalon. Legutóbb Giczy György, a magyarországi Kereszténydemokrata Néppártelnöke zúdított egy jó adag olajat a nacionalizmus csillapuló zsarátnokára azzal, hogy a trianoni szerződés revíziójának szükségességéről beszélt, amely az európai béke szempontjából szent határok megváltoztatását jelentené. Ez már a harmadik magyar ellenzéki párt, amely az alapszerződés lényegét támadja és azt ígéri, hogy ha a következő választásokon hatalomra kerül, fel is mondja azt. Közben ezek a pártok úgy tesznek, mintha a szlovákiai magyarság érdekében harcolnának a határrevízióért, holott ma ennek lehetőségét a szlovák pártok egységesen elvetik. Hát akkor kinek a nevében kezdenek újabb hadjáratot Trianon ellen? Talán a magyar választók szeretnék azt, hogy Magyarország a környező népek gyűlöletének gyűrűjébe kerüljön? Talán nem látják azt, hogy a szlovák nacionalizmus százszorosán visszafizeti nekünk a magyarországi intrikákat? Szerencsére, a magyar kormány nyomban elítélte ezt a populista nyilatkozatot és határozottan kijelentette, hogy a határrevízió követelését elveti. Azt hiszem, hogy az egyesülő Európába törekvő szlovákiai magyarság is elutasítja ezt a minden realitást nélkülöző lázálmot és a kölcsönös megbékélést felrúgó követelést. Nálunk is akadnak, persze, túlzások, ferdítések. Külügyminiszterünk többször is eldicsekedett a kisebbségek szupeijo- gaival Szlovákiában. Szerinte jogaink túlszárnyalják számos nyugat-európai ország kisebbségeinek lehetőségeit, így követeléseink túlzottak. Arról azonban egyetlen szót sem szólt, hogy állítólagos fantasztikusjogainkat egyre nyirbálják, szűkítik és állandó védekezésre kényszerítik a magyarságot. Ennek egyik megnyilvánulása volt a legutóbbi komáromi nemzetiségi összejövetel, amelynek dokumentumait eljuttatják az európai intézményekhez is. Miniszterelnökünk ezt nyomban elítélte és hamis vádakról beszél, de szokás szerint ezúttal is konkrét bizonyítékok nélkül. Különben Meciar úr „ismeri” a magyar problémákat. Nemrég a Stuttgarter Zeitungnak adott nyilatkozatában kijelentette: „Jelenleg 400 ezer magyar él Szlovákiában.” A csaknem kétszázezer magyar, amennyivel többet állapított meg az utolsó népszámlálás, az neki nem jelent semmit! Ezután a következőket állítja: a szlovákiai jogrend több jogot biztosít a magyaroknak, mint az európai, ám „ennek ellenére vannak magyar politikusok, akik ön- igazgatási területeket akarnak kialakítani, hogy aztán népszavazás útján csatlakozhassanak Magyarországhoz. De e területeken szlovákok is élnek, méghozzá többségben.” Miniszter- elnök úr, ha ez így van, akkor a magyar kisebbség hogyan szavazhatná meg a csatlakozást? Mint sok más nacionalista kita- láció, ez is a szlovákok ijesztgetését szolgálja, és azt akarja bizonyítani, hogy mindennemű autonómia elszakadást, határrevíziót eredményez. A fentiekből is kitűnik, hogy a szlovákiai magyarság számára egyetlen járható út ma a megkötött alapszerződésben biztosítottjogok és lehetőségek részleteinek kidolgozása és fejlesztése. Itt lenne az ideje, hogy végre tárgyalóasztalhoz üljön Meciar és Horn miniszterelnök, hogy előmozdítsa a szerződés betűjének teljesítését. Biztató jel külügyminiszterünk bejelentése, hogy „már vizsgálják az alapszerződés teljesítését felügyelő közös bizottság létrehozásának lehetőségeit”. Minél hamarabb létrejön, annál jobb.
